Utazni lehet olcsón is, főleg ha biciklivel teszi az ember.

Útvonal: München, Nürnberg, Köln, Utreht, Amsterdam, Hága, Rotterdam, Dordrecht, Antwerpen, Gent, Brugge, Heist, Brüsszel, Spa,Clervaux, Vianden, Beaufort, Luxembourg, Trier, Frankfurt.

Innen vonattal haza, Drezdán, és Prágán át.

 

Előre elnézést kérek, mert a beszámolóm 15 oldal, de annyi minden történ, hogy rövidebben nem tudtam leírni.

 

2010.06.24. csütörtök

 

Délután elindulás busszal Münchenbe. A buszon elöl ültem így enyém lehetett a „legkényelmesebb” hely. A biciklimet szerencsére nem kellett szétszedni, mert így is befért. A buszon este K hideg volt. És a film, amit vetítettek meg sz*r. De legalább tök olcsó volt a kiút, csak 40€. Szerencsére vannak közvetlen buszjáratok Münchenbe, ami 1 személyre 28€.

A biciklinek meg plusz 12€. A busztársaság nevét nem írom le, ha valakit érdekel, megírom.

 

2010.06.25. péntek

 

Reggel 5óra. Megérkezés Münchenbe.

Városnézés, egész nap, mivel a hétvégi vonatjegyem jegyem, csak másnap volt érvényes. A vonatjegy neve: Schönes Wochenende Ticket. Ami egy napig érvényes és oda megy vele az ember, ahová csak akar Németország területén. Csak 37€, ja és ezt 5 ember használhazja, de egynek is bőven megéri.

A buszon hagytam a basketball sapkám, így este 7-re vissza kellett mennem a buszhoz, amikor indult vissza, de legalább meg lett. Korán reggel találtam a főtéren egy München térképet, ami tök jó volt, mert így többet láttam a városból, mint amit terveztem. Láttam patakban szörföző fiatalokat, ami tökre tetszett. Bár ezt nem a térképnek köszönhetem.

Münchenben egyedül a Deutsche Museum-t nem láttam. Majd harmadjára. Meg sajnáltam, hogy most nem tudtam bemenni a HB sörözőbe. Este esett, így nem láthattam az esti kivilágításban pompázó Münchent.

km: 83,35

 

 

2010.06.26. szombat

 

0 óra 10 perckor indult a vonatom Augsburg-ba. Ott levest főztem a peronon, mert K hideg volt. Az állomáson egy német pár csövezett mellettem. Ők olyan csozén néztek ki, hogy én császárnak éreztem magam mellettük.

5 órakkor értem Nürnbergbe, ahol volt két órám várost nézni. Albrecht Dürer házánál egy fa alatt megpihentem ahol egy mókus gesztenyével megdobált. Tudni kell, hogy Dürer félig magyar származású, mert az édesapja Ajtósról származik, innen a Dürer név.

Itt nagyon tetszettek azok a tipikus német házak, amik fa szerkezetűek, de tégla a fala…és a fa kilátszik.

A következő állomás Würzburg. Onnan Frankfurt. Itt volt elég időm, hogy jobban megismerjem a DB jegyautomatáit. Ami rájöttem tök jó találmány.

Frankfurt és Koblenz között nagyon szép volt a táj, amit visszafelé még egyszer megcsodálhattam, de akkor már biciklivel. A Rajna völgye tényleg mesés, a hegyeken egy csomó kastély, vagy vár volt egész jó állapotba. 

Következő állomás Bonn, ami nem igazán nyűgözött le. De a parkban ettem, és láttam egy csomó nyulat. Sajnos a legszebb dolgot, ami Bonn környékén volt nem láttam, mert egy hegy tetején áll, és a bicikli cuccal együtt kb 40kg-t nyomott.

Aztán jött Köln. A dóm fantasztikus. Már az állomásról láttam, hogy ez nem mindennapi látvány lesz. A csomagmegőrzőtől egy kicsit féltem (mivel teljesen automata), de végül visszaadta az összes cuccom.

Sajnos a várost nem láthattam esti megvilágításban, mert ott elég későn megy le a nap (22 után), az én utolsó vonatomon meg nincs bástya, ezért nem vár :)

A végállomás aznap Wesel volt, ahol a vonaton egy fekete bőrű „német” részegen kötözködött.

Aznap sikeresen az út mellett aludtam kb 4 órát.          

km: 40,92

 

 

2010.06.27. vasárnap

 

Hajnalban keltem, gyors összepakoltam, és elindultam tovább, de hamar rájöttem, hogy rossz irányba tartok, mert olyan város volt kiírva a táblára, ami az ellenkező irányban kellett, hogy legyen, és a nap is rossz oldalról sütött. Ha az ember északnak tart és még csak reggel van, akkor jobb esetbe a nap neki jobb oldalon van . Pár km kerülő után megtaláltam a helyes irányt. Persze csak onnan tudtam, hogy jó irányba megyek, mert a nap jó irányból sütött. Nem ártott volna egy iránytű.

Végül elértem egy olyan falut, ami már szerepelt a listámon. Láttam egy őz farmot.

Itt a házak téglából vannak, úgy, hogy nincsenek bevakolva, nagyon jól néznek ki.

A holland-német határ annyira nincs, hogy szó-szerint nincs semmi arra utaló jel, hogy az ember már átért egy másik országba. Ott a bicikli utak is sokkal jobbak voltak.

Nagyon jól haladtam, még el nem hagytam Arnhem-t, mert sikerült eltévednem, és 2óra bolyongás és 25 km felesleges tekerés után megtaláltam a jó utat. Na persze az is előfordult, hogy az úton egyszer csak ki volt rakva, hogy biciklivel behajtani tilos. De egy autós látta rajtam hogy keresem az utat, megállt és segített. Na igen, ez Hollandia.

Azért a helyzetemet rontotta az, hogy vasárnap volt és minden bolt zárva tartott, csak a benzinkutak üzemeltek. Szóval a 2€-s víz és a 1,5€-s kis csoki szelet nem kímélte a pénztárcámat. Végül elértem Utrecht-et az aznapi célt.

A kemping 10€-ba került. A recepción azt mondták, hogy verjem fel a sátram a medence utáni füves területre. Tök boldog voltam, hogy lecuccolok, lefürdök, (3 nap után), és ugrok egyet a medencébe, esetleg megiszok pár jó holland sört. NA!!!!!!

A medencében nem volt víz, de szerintem már évek óta nem lehetett, mert állt benne a sár. A füves terület inkább pampa volt, mert térdig jártam a gazban. A „fürdő helység” olyan igénytelen volt, hogy a hányást is inkább máshol oldottam volna meg. Ráadásul csak egy csap állt ki a falból, természetesen a víz. Sört meg nem lehetett kapni, mert még büfé sincs. Ezek után inkább lefeküdtem aludni, és örültem, hogy legalább fürödtem….

A camping neve:Camping De Berekuil, ha valakit ezek után érdekel.          

km:155,82

 

 

2010.06.28. hétfő

 

Utrecht-ben rájöttem, hogy Hollandiában a biciklisek tényleg a közlekedéslánc csúcsán állnak. Annyi bicikli volt, hogy azt el sem tudtam képzelni, már-már attól féltem, hogy elüt egy másik. Persze dugó sem volt a városban. Talán pont ezért, a holland nők nagyon csinosak. Amúgy dugót nem is láttam egész Hollandiában. Erre biztos azt gondolja sok autó tulajdonos, „persze, mert Hollandia kis ország”, de nem árt tudni, hogy lakossága 16 millió fő, a GDP kb 4-szer annyi mint nálunk. Ebből látszik, hogy a gazdaságot nem az autók pörgetik fel…

Itt Utrecht-ben van egy templom, amit a háborúban megbombáztak, és a tornya külön van a templom többi részétől. De a befalazott részre felfestették azt, hogy nézne ki a templom, ha még ép lenne. Nagyon jól nézett ki. A városban még vettem némi kaját, pékárut, meg valami tej szerűséget. Arab volt a boltos, és a dobozra is érdekes betűkkel volt írva. Nem tudom, mi lehettet a doboz tartalma, de nem mertem meginni, mert a savanyú szó enyhe kifejezés…

A várostól nem messze van egy kastély, ami nagyon királyul néz ki. (De Haar) Olyan, mint a mesékben, körülötte vizesárok, érdekes tornyok...

Innen irány a tengerpart, mert ott is van egy kastély. Az út, oda fele nem egyszerű. Boltot alig találtam, és volt egy tábla, ami pont a másik irányba mutatta az úti célom, de hamar rájöttem, hogy mi a helyzet. A kastély szép, de a kikötő meg a tengerpart jobban tetszett. Az utamat keresztezte egy sorompó. Vártam, hogy mindjárt jön egy vonat, de helyette egy hajó ment keresztbe. Olyan volt az út, hogy ha jött egy hajó, akkor befordult 90 fokot, és amikor elment a hajó, visszafordult, a sorompó meg felemelkedett.

Amszterdamig egész jól haladtam, de a kempinget megtalálni nem volt egyszerű.

Gyors lecuccoltam, és irány a város. Mivel a biciklimen nem voltak cuccok, teljesen máshogy kellett kormányozni, és 5 nap alatt a kezem hozzászokott, hogy erősen kell fogni a kormányt. Szóval, amikor felültem a biciklire majdnem elestem. Kb 200métert tettem meg úgy, hogy kacsáztam, mint egy barom.

Az első, amit megnéztem a hajó múzeum volt. Ez nagyon megfogott. Nagyon jól be van rendezve. A régi fa hajó több szintes, a rakterében korabeli csomagolási technikák. A fa szerkezet nyikorgott. Azt nem tudom, hogy valóban a hajó adta a hangot, vagy csak hangszórók, de nagyon eredeti volt. Az étkező, a lakhelyek, a konyha, de még a wc is autentikus, mű patkánnyal, meg bujkáló potyautassal.

A múzeum után találkoztam két sráccal, akik épp egy cipőt találtak a földön és tök boldogok voltak. Hozzájuk csapódtam, és ők lettek az én idegen vezetőim. Ők azt mondták, Amszterdam olyan város, ahol minden nap más. Megmutatták, mi a helyi Tesco. Aztán, hogy hol a legolcsóbb a …. Aztán kiültünk egy csatorna mellé, és jó mélyet szippantottam az amszterdami levegőből.

Elvittek egy beszélgetős helyre, ami kényelmes fotelekkel, érdekes bútorzattal volt berendezve. Sajnos a hely nevét nem tudom.  Beszélgetés közben egy nőci szendvicseket tálalt fel, teát hozott, meg sütit. Fél óra után vettem észre hogy az asztal egy raklap, ami 4 keréken gurul. A csillár csak pár vezetékből állt, ami ki volt össze-vissza feszítve a plafonon, és azokon lógott egy-egy villanykörte. Nagyon kész volt a hely, vagy én…

Miután a srácok szóltak, hogy lépjünk, mert menni kell kukázni a helyi piacra, így léptünk.

Persze én barom a bicikli lakat kulcsát a lakatban hagytam, még jó hogy nem lopták el a biciklim. Főleg, Amsterdamban, ahol szinte a biciklilopás néphagyomány. 

A piactéren sajnos kaját nem tudtak kukázni, de én találtam egy angol-holland szótárt, amit elhoztam emlékbe. Igazából nem kukázás volt, hanem lomizás. Utána összefutottunk egy sráccal, meg egy csajjal. Akiknek én orosznak adtam ki maga, és hogy nem beszélek csak angolul. Persze bevették.  Csak később szóltam nekik…

Ők elvittek egy helyre, ahol csöveseknek osztottak ingyen kaját. Persze elég hülyén néztem ki a biciklimmel, meg a nyakamba lógó fényképezőgéppel. De a hollandok elég toleránsak és egy álcsövest is kedvesen kiszolgáltak, volt valami bableves féle, kenyér, utána banán, süti, meg tea….egy Kánaán volt. Hollandiába még a csövesek is kulturáltak.

Láttam Amszterdamban plüss fapapucsot, érdekes madarat hajón költeni, K régi házakat, függöny nélküli lakásokat,(ami azért érdekes, mert ott az emberek nem néznek be a mások lakásába) és 10 méterenként egy elszívott füves cigit. Sok helyen úszó házakon élnek az emberek.

Este… na, igen itt Amszterdamban a nap kb. 10kor megy le, de még 11kor világos van.

Este még lefürödtem, persze, nem ingyen, mert itt pénzes volt a fürdés, de legalább volt melegvíz. Ez úgy működik, hogy pénzt kell bedobni egy automatába, és kb 5 percig folyik a víz. Na persze a kempingbe bejutni nem volt egyszerű, mivel délben, amikor bejöttem, nem fizettem, de este a kapu be volt zárva, és egy őr engedte be az embereket. Gondoltam, sebaj! Befizetem magam éjszakára, de sátor nélkül nem lehet bemenni. Így már sátrat is kellett volna bérelnem, kb 5 perc magyarázkodás után, elmondtam az őrnek az igazat, és beengedett.                                

km:82,38

 

 

2010.06.29.   kedd

 

Reggel sajnos nem indulhattam azonnal, mert be kellett fizetnem a kempingdíjat. Amit csak 9után tehettem. De addig mostam, kajáltam, és összepakoltam. Meg röhögtem egy jót az előző estén. A recepción szereztem egy térképet, így elég olcsón úsztam meg az estén, ha bele gondolunk, hogy egy térkép 6-9€.

Délelőtt megnéztem Amszterdamot. Érdekes házak, szélmalmok, sok bicikli, coffee shop-ok, csatornák, virágpiac.

Délelőtt esett az eső, de szerencsére hamar kiderült, és élvezhettem a holland táj szépségeit, mint például a tulipán földeket. Csak az volt a baj, hogy már learatták a virágot, az új meg még nem nyílt ki…

Itt volt Hollandia második „legjobb” bicikliút kitáblázása. Ugyanis a táblát követve egy hídhoz értem, amit lezártak, mert felújították, de miután egy másik biciklis is keresztülment rajta, követtem. Menet közben megelőzött egy motoros, aki pár perc múlva jött vissza velem szembe. Kezdtem sejteni, hogy az útnak hello. Talált süllyedt. Mivel, van egy elvem „vissza nem fordulunk”, megtaláltam a kiutat egy autóúton keresztül. Volt nem kicsi dudálás. De sok csúnya-beszéd után megtaláltam a holland tengert. Ami szerintem a nyaralásom egyik csúcspontja volt. Sajnos a biciklim miatt nem tudtam fürödni benne, csak megmártózni. Egy kicsit bánom, mert a közelben még kemping is volt. Estére elértem Hágát, amit ott Den Haag-nak írnak. Hága tényleg a kormányzati városa Hollandiának, mert palota, palota hátán. Nem is fényképeztem, mert még mindig ott állnék, és cserélgetném az elemet a fényképezőgépben meg a memóriakártyát.  Végül megtaláltam a kempinget, ahol szintén fizetős volt a fürdés. Mellettem fiatal holland csajok meg srácok voltak, akik nagyon bonyolult kajákat készítettek. Így megvolt közöttünk a kontraszt. Mert én agyon olvadt sajtot ettem, egy gyíkhúskonzervet, egy kis T gazdaságos hal konzervvel. Plusz az ő sátruk hatalmas volt, az enyém meg még kutyaólnak is kicsi.                            

km:95,65

 

 

 

2010.06.30.     szerda

 

Reggel gyors kerestem egy Albert Heim boltot, ez ott a helyi Tesco. Persze szerencsémre 1óra múlva nyitott. Vásárlás után megnéztem Hágát, ami tipikus kormányzati város, sok szép épülettel. A Hágai Bíróság épülete is nagyon szép.

Hága után jött Delft. Ez Hollandia egyik legalacsonyabban fekvő területe. Kb. 6méterrel a tenger szint alatt.

Rotterdamba beérve elég gyorsan megtaláltam a kempinget. Gyors felvertem a sátrat, és irány a világ legnagyobb kikötője. Ja, nem, mert már csak a második, mert a legnagyobb dolgok az araboknál, vagy a kínaiaknál vannak. Ez jelen esetben a kínaiaknál található. De tavaly még a rotterdami kikötő volt a legnagyobb. A lényeg az, hogy tényleg nagy. Befizettem egy hajókirándulásra, ami segítségével bepillantást kapunk a kikötői életéről. Láttam millió meg egy konténert és ezer meg egy konténerszállító hajót. A kikötő tényleg hatalmas.

A kikötő után elbicikliztem a város nyugati részére, ahol Hollandia legnagyobb szélmalmai találhatók. A kempingbe visszatérve kicsit úgy éreztem, hogy mennem kell, mert kiszúrták, hogy belógtam. Kb 15 perc alatt összeszedelőzködtem, és még az is bele fért, hogy a kulacsaimat megtöltsem vízzel.

Irány Kinderdijk, ahol Hollandia, de lehet, hogy a világ legnagyobb szélmalom együttese van.

Itt egy tipikus holland táj rajzolódik az ember elé. Szélmalmok, csatornák, hajók, bicikliút. Már csak a fapapucsos lányok hiányoztak. Ja meg a tulipánföld.

Idefele találtam Hollandia legrosszabb körforgalmát, vagy inkább a legjobb útvesztőjét.

Mert minden kihajtónál a nyíl a következő kihajtóra mutatott, hogy arra van Kinderdijk. Ha bitagyú számítógép lennék, még most is ott köröznék. De szerencsére most is segített a káromkodás. Állítólag a nyugatiak értik azt a szép K betűs szót, mert annyi lengyel és magyar dolgozik nyugaton, hogy megtanulták ezt a szót. Ja természetesen a k*rva lengyelül is azt jelenti...

Végül egy helybeli megállt, és nem elmagyarázta, merre kell menni, hanem mondta, hogy kövessem. Szerintem nálunk senki nem kerülne 1,5 km-t egy eltévedt turista miatt.

Ezután a kempingkeresés hozta ki belőlem a K betűs szót elég sűrűn. Mert a kempingtől 20-30 km-re mindenki tudta hol a kemping, de a környéken senki, még a rendőr sem. Végül nagy nehezen megtaláltam. De mivel a recepció zárva volt, így ingyen aludhattam végre. Felállítottam a sátrat, és tekertem még egy „amszterdami levegőt”. Így esett meg, hogy a vízszerzésemet jól megnézték, mert én butus a kemperek wc ürítőjénél töltöttem fel a kulacsomat. Amiből tiszta víz folyik, de hát mégis csak…  

km:105,69

 

 

 

2010.07.01.   csütörtök

 

Reggel gyors elhúztam, nem akartam fizetni a kempingért. Utolsó napom Hollandiában: láttam őzfarmot, virágföldet, szép házakat, szélmalomjavítást, lovat, akinek méhész sapkaszerű volta a fején, hogy ne zavarják a legyek. Vettem két sört, mert azért mégis csak jó lenne megkóstolni a holland söröket.

A belga határ már jobban ki volt táblázva. A falu egyik része holland a másik belga, csak egy kis tábla mutatja a határt. Itt is euforikus hangulat fogott el, ahogy átléptem a határt.

Persze Belgiumba hamar eltévedtem, és hamar rá kellett jönnöm, hogy Belgiummal még meg fog gyűlni a bajom. Főleg, hogy a belgák nem beszélnek angolul…

Végül beértem Antwerpenbe, ami nagyon szép város, bár az összes belga város, hasonló. A belváros gyönyörű, érdekes egymás mellé épült házakkal, színesek, és kis aranyos kazettás ablakok vannak rajtuk.

Mint már mondtam Antwerpen nagyon szép város, és a legérdekesebb az volt, hogy a várost kettészelő folyó (Schelde) másik oldalára egy alagúton lehet átmenni, a folyó alatt. Ami természetesen ingyenes. Egy mozgólépcső visz le a föld alá. Az alagútban nagyon hideg van, mert a folyó hűti.

A főtéren észrevett egy helybéli, hogy keresgélek, és megkérdezte, tud-e segíteni. Kempinget kerestem, és mondta, hogy a folyó másik oldalán van egy kis kemping. Tényleg volt és tök olcsó ráadásul, 3,5 €. A recepciós csajt kétszer is megkérdeztem, hogy biztos csak ennyi. De tényleg annyi volt. És még a fürdés is ingyenes. Bár a csapból vagy hideg, vagy meleg víz folyt. És néha volt átmenet is.            

km:106,92

 

 

2010.07.02.   péntek

 

Reggel visszabicikliztem Antwerpenbe, mert akartam szerezni egy térképet. Vehettem is volna, de a 8€-t inkább másra költeném…

Az információs iroda csak 9kor nyitott, így volt időm reggel megnézni a várost. Természetesen amilyen szerencsés vagyok az irodában nem volt belga térkép, szóval tök feleslegesen vártam...

Mint már említettem a folyó alatti alagútban nagyon hideg van, ráadásul reggel bevizeztem a pólóm, hogy ne legyen melegem, hát nem volt.

Irány Gent, és Brugge. Láttam menet közben egy Leopárd 2-s tankot. Valami roncstelep előtt állt. Láttam tejes kannából postaládát.

Gent nagyon szép város, csak sajnos, mint minden belga városban nincs kitáblázva semmi, így elég nehezen találtam meg a centrumot. De megérte...

Gent után már nem volt térképem, szóval csak tekertem az érzésem után. Az egyik városban kezdett elfogyni a vizem, ezért az első háznál ahol voltak kint, kérnem kellett. Szerencsére egy nagyon kedves idősebb házaspárt fogtam ki, mert a nő egyből berohant a konyhába, és hozott nekem egy 2literes Evian ásványvizet. És amikor át akartam tölteni az én flakonomba, akkor kivette a kezemből és abba is hozott vizet. Szóval vízből nem volt már hiányom. Sőt.

Maldagem előtt megjött a várva várt eső. Eleinte még vicces volt, de aztán elkezdett szakadni.

Mivel mindenem vízálló, így nem jelentett gondot, csak a zoknim, ami kilógott a bakancsból, kezdte magába szívni a vizet, és éreztem, hogy a bakancsom kezd átvizesedni. Kezdtem gondolkozni, a B, C, D, E...ZS terveken. Alvó helyeket kerestem, szóba jöhetett, pajta, benzinkút, kápolna, buszmegálló, felüljáró...végül ahol megálltam, pont volt egy hotel. Gondoltam nincs mit tenni, akkor ma elb*szom az összes spórolt pénzem. Felmentem a hotel verandájára. Ott kicsavartam magamból a vizet, és benyitottam... volna, ha a hotel nem lett volna, már rég tönkre menve. Akkor néztem jobban körül és láttam, hogy a hotel előtti köves rész tök gazos. Ezt a pár perces dolgot egy faszi végignézte a kocsijából. Két dolog jutott eszembe. Egy: hogy lehet valaki olyan bunkó, hogy egy agyonázott túrázót nem segít azzal, hogy útba igazítsa. Kettő: ha ilyen bunkó valaki, még a végén a zsarukat is rám hívja. Ezért a biciklimet hátra toltam a hotel melletti verandára, így kevésbé vagyok feltűnő. De még így is úgy éreztem, hogy jobban el kéne bújni, mert akkor már tudtam, hogy az estémet ebben a hotelben, illetve mellette fogom tölteni. Az ablak alatt volt egy virágos láda, illetve csak egy láda, száraz földdel, és kiszáradt virággal. Ezt feltettem az ablakba, rákötöttem a kötelem, a másik végét meg a veranda egyik oszlopához. A kötélre meg fölterítettem a ponyvámat, így már teljesen be voltam védve. A vacsorám keksz volt, meg víz. Elég szegényes volt, de abban a szituációban megfelelt, mivel nem mertem főzőcskézni. Mivel féltem, hogy este kirabolnak, a fényképezőgépemben kicseréltem a memória kártyát, a régit meg beraktam a zoknimba, ha már kirabolnak, legalább a fényképek megmaradnak. Este 11kor már el is mertem aludni, mert akkor már elég sötét volt.                                  km:104,47

 

 

 

2010.07.03.     szombat

 

Reggel korán keltem gyors összecuccoltam, és irány a tengerpart. De mivel nem volt valami jó idő, és az előző napból tanulva a cuccomat, és magamat is jobban felkészítettem az esetleges esőre. Vittem magammal „hózentráger”-nek a csiptetőjét, ezzel fel tudtam csíptetni a sapkán simléderére az esőkabátom csuklyáját. Az anyu által vart térdvédőmet meg inkább kamáslinak használtam, hogy a zoknim ne szívja magába a vizet. Az új ruházatom már állta a sarat, bár délelőtt nem esett, de a tengerpartról visszafelé már igen...

Reggel Brugge előtt bementem egy pékségbe ahol finom sajtos péksütit vettem, meg bagettet.

Nagyon korán beértem Brugge-ba. A város nagyon szép volt. És volt egy kedves nő, aki látta rajtam, hogy turista vagyok, és mutatta merre van az arra. A belváros nagyon szép, az egyik hídon megálltam fényképezni. Pár perc után érdekes hang törte meg a csendet. A víz alól egy kárókatona jött fel. Nem tudom mikor merült le, de az biztos, hogy legalább öt percig volt lent…

A főtéren el kezdett esni az eső, de csak csepergett. A tértől nem messze találtam egy piacot, ahol nagyon finom illatok terjengtek. 4€-ért vettem 5 (sült) csirkecombot. Friss csirkecomb, friss bagettel hmmmmmm. A hangulatomat csak egy kínai faszi rontotta, aki egy jó nagyot turházott mellettem. De elég csúnyán néztem rá, így arrébb ment.

A városból kifelé menve kicsit eltévedtem és egy csinos fenekű nőtől kérdeztem meg merre kell menni. Általában úgy szólítottam le az embereket, hogy megelőztem, elővettem a térképet, hogy mire mellém ér már fel legyek készülve. Amikor a csinos fenekű mellém ért, és rám nézett, észrevettem, hogy elég erőteljes a szemöldöke, és valószínűleg eggyel több pénisze is volt. Kifogtam egy transzit. De elmagyarázta, hogy merre kell menni…

A tengerpart hasonlított a holland tengerparthoz csak itt sz*r idő volt. Így a fürdést itt is kihagytam. Egy kicsit ideges voltam, mert ha ezt, akkor tudom akkor inkább ott fürödtem volna.

A tengerpart úgy nézett ki, mint az amerikai filmekben lehet látni az ottani partot. A tengerbe hosszan benyúló móló, homokos part... itt csináltam pár fotót, aztán kerestem egy eldugottabb részt, pihentem egyet, megtakarítottam a biciklimet, és pár óra múlva visszaindultam. Eltekertem a közeli városban, ahol egy hatalmas kikötő volt, hatalmas hajókkal. A visszafele úton elsz*ródott az idő, és kb. 3 órát tekertem esőben. Az egyik városban volt egy nagy bolt, ott feltankoltam kajával magam, és mire megkajáltam el is állt az eső.

Gentben nagy nehezen megtaláltam a kempinget. A zuhanyzó itt volt a legjobb, volt normális meleg víz.     km:111,54

 

 

2010.07.04.     vasárnap

 

Reggel jó nehezen, de kitaláltam Gentből, és amilyen nehezen találtam ki, olyan nehezen találtam be Brüsszelbe. Sok idióta után sikerült megkérdeznem egy értelmes nénit, aki mondta, hogy kövessem a villamos útját, mert az arra megy, amerre én szeretnék. Végre megtaláltam a bazilikát, ahonnan már tudtam tájékozódni. A térképemet, amit én készítettem itthon, kezdtem követni, és amikor úgy éreztem, hogy jó helyen járok, és a hostel, amit lefoglaltam itt van a környéken, el kezdtem kérdezősködni, de a belgák tök h*lyék még azt sem tudták megmondani, hogy jelenleg hol vagyunk a térképen, végül egy taxisofőr mondta meg, hogy tényleg jó helyen keresgélek…

A hostelben elég gyorsan sikerült lepakolni. Szétdobáltam a cuccom, mert az előző két nap időjárása nem volt kegyes hozzám, és szárítgattam a felszerelésem. Mostam, fürödtem, ettem, pihentem, és írtam egy levelet a lakótársaimnak, hogy nézzék el a kupit, de muszáj volt szárítkoznom. Amúgy azt hittem, hogy két srác a lakótársam, mert olyan nagy táskákkal jöttek. Amikor mindent megcsináltam, és már készülődtem bemenni a városba, megjött a két lakótárs. Mivel csak boxeralsó volt rajtam, elég furán néztek….mivel női lakótársakat kaptam.

Ausztrálok voltak, a Tour de France-ra jöttek. Volt velük egy srác is, aki az egyik csaj bátya volt. Nagyon rendesek voltak, amikor este visszatértem hagytak nekem az asztalon cukrokat.

Mivel az Atomium volt a legközelebb, azzal kezdtem. Útközben egy autós majdnem elütött.

A városban épp akkor ment keresztül a tour, így a fél várost lezárták. Az autósok azt sem tudták mit csináljanak. Elég nagy tömeg gyűlt össze és én is úgy tudtam átmenni az út másik oldalára, hogy lementem a metróba.

Az Atomium szerintem nagyon szép. Csináltam pár jó fotót, aztán fellifteztem a tetejére, Fentről egész jól be lehet látni a várost. De mivel Brüsszel nem egy nagy metropolis, nem sok látnivalója van fentről. Az Atomium amúgy egy térközepes köbös vasrács modellje.

A centrumot elég nehezen találtam meg. Itt volt az, hogy megkérdeztem egy embert, hogy merre van a centrum, ő meg mondta, hogy arra, de az nagyon messze van (4km), és mivel ezt a választ már kezdtem unni, válaszul csak annyit mondtam, hogy Magyarországról jöttem,

..., NA AZ VAN MESSZE. És ezek után akárhányszor azt mondták, hogy messze van, amit keresek, mindig így válaszoltam, az emberek meg nagyot néztek.

Brüsszel centruma a Grand Place. Elég nehezen találtam meg, mert a helybeliek nagyon „kedves” emberek. Bár szerintem ők nem helybeliek voltak, hanem bevándorlók. A belváros nagyon szép, csak az rontotta a képet, hogy a főtéren volt egy kivetítő, amin ment a Tour.

Szereztem térképet, de csak brüsszelit. Jó volt, mert így gyorsabban tájékozódtam.

A tértől nem messze van PIS, a pisilő kisfiú szobra, ami akkor fel volt öltöztetve. Ezen annyira felidegesítettem magam, hogy már teljesen elment a kedvem a várostól. De itthon megtudtam, hogy azért van rajta ruha, mert megsajnálták és adományoztak neki ruhát. És évente párszor felöltöztetik. Szóval, ha úgy nézem még szerencsém is volt, mert ritkábban lehet ruhában látni. Amúgy a feminista nőneműek csináltattak egy pisilő kislányt is, de arra nem sokan kíváncsiak.

Valami azt mondta nekem, hogy azért adjak még egy esélyt a városnak és nézzem végig. Innen az Európai Parlamenthez mentem. Ott beültem egy étterembe, és elfogyasztottam egy nagyon finom ebédet, lehet, hogy nem volt finom, de a 8nap konzerven élés után már minden annak tűnt. De szerintem tényleg isteni volt. A kaja mellé kértem egy korsó sört. Hmmmmmm.

A kaja közben meg egy amerikai srác gitározott, ami még jobban megadta a hangulatot. Így utólag ez a pillanat volt a nyaralás leghangulatosabb része.

Az ebéd után megnéztem az Európa Parlamentet, a mellette lévő parkot, néhány templomot, és késő délután elindultam haza. A hostelben, fürdés, kaja, összepakolás, és beszélgetés a lakótársakkal. Elmondhatom, hogy egy ausztrál lány aludt alattam, mert emeletes ágy volt.                         

km:102,03

 

 

 

2010.07.05.       hétfő

 

Reggel megpróbáltam nem nagyon hangoskodni, és korán elhagytam a hostelt. A lakótársaim még aludtak, így nem tudtam elköszönni.

A városban még volt egy nevezetes dolog, amit tegnap nem néztem meg, de az útba esett, és így azt is meg tudtam nézni. Ez a NATO központ. Mikor odaértem, és kezdtem fényképezni, fegyveres őrök kértek meg, hogy hagyjam abba a fényképezést, vagy szarrá lőnek, na, jó ezt nem mondták. Sajnos így nem tudtam lefényképezni a NATO csillagot, de itthon észrevettem, hogy kép sarkában rajta van.

Elég gyorsan sikerült elhagyni Brüsszelt, és itt már muszáj volt vennem egy térképet. Szerencsére egy nagyon részletes térképet sikerült beszereznem, ami nem belga térkép volt, hanem csak az a megyéjéé.

Menet közben találtam egy cseresznyést, ahol rengetek cseresznyét tömtem magamba.

Ez egyik városban elfogyott a bicikli út, és ki sem volt táblázva, hogy merre van az arra.

Végül a szakadó esőben egy öreg néni mondta (persze aki nem beszélt angolul), hogy nyugodtam hajtsak fel a 4 sávos útra, mert az nem autópálya.

Itt kaptam egy sms-t a kedves barátomtól, aki megkérdezte „milyen a hangulat ti felétek?”

Válaszom: ezt inkább nem idézem

Imádom azokat az utakat, amikor kitáblázzák, hogy biciklivel behajtani tilos, de bicikli utat nem csinálnak. 

Utolsó nagy belga városom Liege volt, amit nehezen találtam meg. Mert sok belga, nem is értette mit keresek, aztán elmagyarázta egy srác, hogy azért nem értik, mert én a város német nevét használom, és ott a környéken leginkább a francia nevét ismerik. Mert németül „líg”, franciául „lek”.

Mire a városhoz értem egész szép magasságokba tekertem fel. De a város egy völgyben volt. Szóval pár perc alatt elpazaroltam, amit egész nap összeszedtem… de hát ilyenek a hegyek.

A városból kitalálni elég nehézkes volt, mert egyik kereszteződésben sem volt kiírva melyik merre tart...végül megtaláltam a jó utat, és a város szélén már ki volt táblázva Spa. Az is hogy 31km. Ami azért nem olyan sok, bár az igaz, hogy ez a szakasz már eléggé a hegyekben van.

De az Ardennek gyönyörű, hegyei, és erdei megérték a fáradalmat. Egyedül a szemerkélő eső zavart és a szűk út. Csak mert nagyon sok autó közlekedett, később kiderült utolértem a Tour-t.

Az úton kordon volt, de már a nézők nem voltak ott, csak a halom szemét. Egyik helyen a kordon ki volt bontva, ott próbáltam pár fényképet csinálni. De tőlem pár méterre belga emberek ordibáltak nekem. Természetesen én vissza kiabáltam, de később rájöttem, hogy jófejek, mert csak azért kiabáltak, hogy menjek oda hozzájuk, és ők majd lefényképeznek.

Ketten közülük beszéltek angolul. Miután lefényképeztek, megálltam, és azonnal kaptam egy sört. Megkérdezték honnan jöttem, és amikor elmondtam, rögtön kaptam még egy sört. Meghívtak kajálni is. Át akarták emelni a biciklimet, de én mondtam, hogy nagyon nehéz, és hogy nem fog menni, aztán erre a tényre ők is rájöttek, de hárman végül csak átemeltük a kordonon. Beszélgettem velük kb. 20 percet, kajáltam, ittam még egy sört, kaptam tőlük egy csomó Tour-s sapkát, aztán indultam megkeresni a kempinget. A városban ki volt rakva egy csomó kempingnek a táblája, de valahogy egyiket sem találtam, volt egy tábla, ami két útra is mutatott. Ott megint egy kicsit kiakadtam. Végül 1,5km biciklitolás után megtaláltam a kempinget, ahová természetesen belógtam. Bár itt a fürdés fizetős volt, de jól esett lefürödni. Itt először esett este is, bár nem sok, de a sátorvédő ponyvám jól vizsgázott.      

km:148.86

 

 

2010.07.06.                kedd

 

Reggel a biciklitolás folytatódott tovább. A hegytetőn nagyon szép volt a táj, és már Francorchamps se volt messze. Itt található a belga forma-1-s pálya. De mivel nem volt kitáblázva, hogy pontosan merre van, így sajnos ezt ki kellett hagynom, az egyetlen jel hogy merre található, az volt, hogy huszonpár egyforma sportos autó jött egy irányból. De az is lehet, hogy nem onnan jöttek, hanem, hogy arra mentek.

Innen La Gleize-be mentem, mert ott ki van állítva egy világháborús Tigris tank. Bár ez kerülő volt, de gondoltam megéri. Alig találtam meg a falut, nem hogy a múzeumot, de még a tankot se… mert addigra annyira elfáradtam, hogy nem vettem észre egy ekkora monstrumot.

A tank megnézése után elindultam Luxemburg felé. Alig mentem pár kilométert a papucsomat elhagytam, és egy autó keresztülment rajta, de nem lett semmi baja, bezzeg az autónak:)

Itt minden tök jó volt, szép táj, jó út, patak folyt az út mellett, alig volt autó. Itt kérdeztem meg egy nőtől merre találok élelmiszer boltot, ő meg mutatta az irányt. Természetesen a hülye nőnemű ruhaboltot, meg ékszerboltot mutatott nekem. A belgák tudták überelni saját hülyeségüket.

Már elég közel voltam Luxemburghoz, a térkép szerint már ott kellett volna, hogy legyek, de sehol nem volt kitáblázva. Jobban megnéztem a térképet, és akkor vettem észre, hogy Belgiumnak van egy Luxemburg nevű megyéje, és én még csak ott vagyok, de szerencsére egy óra tekerés után tényleg átléptem a luxemburgi határt.

A határon tehenek legeltek, és a határt is egy luxemburgi színekben pompázó polimer tehén jelezte.

Mivel a térképem érvényét vesztette, muszáj volt venni egy helyi térképet. A benzinkúton a nő nem beszélt angolul, és nem értette mit akarok. Megmutattam neki a sajátomat, és akkor esett le neki, hogy nem árulnak.

Miután szereztem egyet, leültem egy parkolóban és terveztem az utam. Amúgy fura volt, mert se Hollandiában, se Belgiumban nem találkoztam útszéli parkolóval.

Itt az út annyira jó volt, hogy le is fényképeztem. Persze a kitáblázottság itt se volt a legjobb, de addigra megszoktam a logikátlan táblákat, és ha egy város ki volt írva, akkor azért kétszer meggondoltam, hogy higgyek-e a kiírásnak.

Elég hamar elértem ahhoz a kempinghez, amit kinéztem magamnak, így úgy döntöttem, hogy tovább megyek. A városban volt egy kastély, amit megnéztem. A kastély udvarán meg volt egy Serman tank.

Az utam megint felfelé tartott, ez kisebb baj lett volna, de a lefelé tartó út meg rossz minőségű volt, így nem tudtam felhőtlenül lefelé száguldozni. Így behúzódtam az út közepére, de ott meg hallgatni kellett, hogy jön-e autó. Az már meg sem említem, hogy a táj nagyon szép volt, az út egy patakot követett.

Pár óra múlva elértem egy kempinghez, de nem akartam ott aludni, mert még volt időm, és tovább akartam menni. Csak azért mentem oda, hogy megkérdezzem, jó irányba tartok-e.

De a recepción senki nem volt, így belógtam, és ott vertem fel a sátrat. A szomszédom egy belga volt, akivel elbeszélgettem, kérdeztem tőle, hogy hol tudok venni egy sört, erre ő hozott nekem egyet a sajátjából. A másik szomszédban zeneiskolások voltak, és Beatlest játszottak, egész jól.

Este meccs ment a tévében, és mindenki azt nézte. Én inkább elmentem fürödni. Itt volt egy kis baleset, de ezt inkább nem mesélem el.

A sátram egy patak mellé vertem fel, attól féltem, hogy a csobogó hangtól be fogok pisilni este, de csak annyi volt, hogy nagyon fáztam hajnalban.           

km:98,09

 

 

2010.07.07.                szerda

 

Reggel korán keltem, hogy a recepción még ne legyen senki, aztán gyerünk tovább, ahogy toltam ki a biciklit, észrevettem, hogy van egy defektem. Reménykedtem, hogy csak magától eresztett le. Ezért pár méterrel a kempingtől megálltam, és felpumpáltam az első gumit. Mivel nem eresztett le azonnal, gondoltam így megyek tovább.

Kb egy óra múlva már Vianden környékén voltam, ahol egy szép tó található, illetve a tó nem különleges, csak a fák körülötte. Ahogy bámultam a tájat, és követtem a kanyargós utat, egyszer csak elém tárult a viandeni kastély az egyik hegy tetején. Azt mondják ez Luxemburg legszebb kastélya, nem tudom a többi milyen, de ez tényleg szép. Bár a luxemburgi kastélyokból csak hármat láttam.

Vianden egy szép kisváros, egy kis folyóval, ami fel van duzzasztva. A duzzasztóra ki lehetett sétálni, onnan talán a legszebb a kilátás.

A kisvárost elhagyva kezdett rosszabbodni a napom. Mert idáig jó volt az út, szinte minden kilométerben volt egy árnyékos pihenő.

Szóval az út innen kezdett rosszabbodni. Mert, innen, ha volt két domb, az út biztos a két dombtetőt kötötte össze, ráadásul nem voltak fák, meg pihenők. Már nagyon kezdtem kifáradni, végül találtam egy kis árnyékos helyet, ahol elfogyaszthattam egy tucat kekszet.

A következő célpont Beaufort volt, mert ott is áll egy kastély. Itt már elég fáradt voltam, hogy bármire kiakadjak, és mivel egy helybeli se tudta merre kell menni a kastélyhoz, kicsit morcos lettem. Fel is adtam, hogy megnézzem a kastélyt. Gondoltam, elindulok Luxemburg felé, de útközben belefutottam a kastélyba. Elég romos volt, de még így is jól nézett ki. Pumpáltam a biciklin egyet és mentem tovább. Egy kis faluban a sok tehén miatt rengeteg légy volt, akik előszeretetten ízlelgettek. Mivel az út olyan meredek volt, hogy nem tudtam csak lassan menni szabad préda voltam. Végül meguntam, és ordítva elkezdtem felfelé futva tolni a biciklit, de a legyeket ez sem zavarta. Szerencsére a dombtető már nem volt messze. Az út, ahogy kezdtem közeledni Luxemburg felé egyre jobb minőségű lett.

Luxemburgba beérve eltévedtem, és egy ember segített nekem, ő volt az első, a nyaralás alatt, aki meg tudta mondani a térképen merre vagyunk, és hogy merre kell menni. Már azt hittem nyugaton mindenki tök hülye. Bár lehet, hogy vendégmunkás volt.

Luxemburgban megnéztem azt a kevés látnivalót, legjobban az Adolf-híd tetszett.

Ráadásul a városból kitalálni sem volt egyszerű, és senki nem beszélt angolul. A kempingbe behajtva a tulajba botlottam, aki full levágta, hogy be akarok lógni. Spontán kitaláltam, hogy én csak informálódni akarok, de az is lehet, hogy itt alszok…

A kempingben mielőtt felvertem volna a sátramat, a biciklit kellett megcsinálni, mert nem akartam defekttel hazáig tekerni. A defekt mellett megcsináltam a csomagtartóm, beállítottam a fékeket, és megtakarítottam a hajtást, és beolajoztam.

Este elmentem boltba, ami természetesen már épp bezárt, illetve már nem engedtek be embereket, de én a kijáraton bementem, amikor jött ki egy ember. Ez a magyar leleményesség.

A fürdés ingyenes volt, ha már a kemping nem. Ezért jó sokáig fürödtem.                 

km:86,02

 

 

2010.07.08.                csütörtök

 

Éjszaka arra ébredtem, hogy fáj a vesém, mert előző este felfázhattam. Kis vergődés után, elmentem a tusolóba, hogy a meleg víz hátha segít, de a fürdőhelység be volt zárva. Visszamentem a sátramhoz, és fogtam két flakont, teletöltöttem forró vízzel a WC-mosdó részben, mert az nyitva volt. A két flakont bedobtam a hálózsákba, és melléfeküdtem, így végül el tudtam aludni, és a vesém se fájt.

Reggel az első célpont egy második világháborús katonai temető volt. Az eddigi eltévedések után belenyugodtam, hogy nem fogom megtalálni, és csak sodródtam az árral. Egy autópálya közelében voltam, ahol sok autó torlódott, és ahogy én is lassan mentem a kocsik között észrevettem, hogy ki van táblázva a temető. Tökre megörültem. A temetőben egy (szerintem) amerikai ember volt a „portás”. Ő nem engedett be biciklivel, de mondta, hogy támasszam az irodája mellé, majd ő vigyáz rá, még bent vagyok.

A temető nagyon szép volt, bár nem illik egy temetőre ilyet mondani. Kicsire vágott zöld gyep, és abban rendezetten elhelyezett fehér keresztek, néhol fehér Dávid csillag. A Dávid csillagokon volt mindegyiken két kő, egy fehér meg egy fekete. Ez azért van, mert a zsidók élőnek élőt, holtnak holtat adnak. Szerintem ez egy jó szokás.

Egy nagy kőbe bele volt vésve az áldozatok neve, rangja, hol szolgált, meg egyéb adatok.

Amikor mentem kifelé, a portással beszélgettem egy kicsit, és ami furának találtam, az emberünk azt hitte amerikai vagyok. Ezek szerint ilyen rossz az angolom?

Egy kicsit nehezen, de megtaláltam a Németországba vezető utat, aminek nagyon örültem, hogy leejtett, jó széles volt, emiatt nagyon gyorsan tudtam menni. Mikor már eléggé felgyorsultam, észrevettem, hogy előttem feltörték az utat. Satufék, és ahogy húzódtam balra, egy kamion éppen, hogy nem ütött el. A fékezéstől, meg előre repült a fényképezőgépem, úgy hogy a vállamon landolt. Mondhatni egy kicsit megijedtem. Már pont kezdtem elfelejteni az előző napi rossz utak elmékét, amikor ez történik…

A német határ egy híd volt. A folyó egyik oldala Luxemburg, a másik már Németország. Persze semmi határra emlékeztető épület nem állt a hídon, csak egy tábla, hogy az ott már Németország.

A bicikliút egész jó volt, a Mozel partján ment végig, sok pihenőhellyel, és az egyik helyen volt egy fürdési lehetőség is, egy jakuzzi féle. Csak az volt a baj, hogy a medencénél épp akkor állt meg egy nagyobb csapat, és úgy nem akartam megállni.

Trier egyik hídja, amit még ma is használnak, a világörökség része. Nem szép, de Németország legrégebbi hídja, amit még a Rómaiak építettek. Tudtak valamit!

Trier arról híres, hogy egész jól megmaradtak ott a Római épületek, van olyan, amit még ma is használnak, mint templom. Ja és Hitler 2010-ig a város díszpolgára volt.

A város szélén vettem a benzinkúton egy térképet, mert K-ra nem tudtam merre kell menni. Akkor még nem gondoltam, hogy ez volt az egyik legjobb döntésem a túra alatt.

A Mozel mentém mindenütt szőlőültetvény található, de tényleg amíg a szem ellát. Láttam már Magyarországon hasonlót, de ez annál durvább.

Az út bal oldalán egy leállósáv szerű volt, ami maga a bicikliút, ez szerintem jó ötlet, mert szélesebb, mintha a két bicikliút külön-külön menne. Mivel az út követte a Mozelt, és a folyásirányába mentem így többnyire az út leejtett. Ennek ellenére elég erőteljesen tekernem kellett, én hülye nem is kezdtem el gondolkozni, vajon miért. Jól meg is fájdult a lábam, a végén már alig bírtam tekerni. Persze a táj szépsége is feledtette a fájdalmat.

A kemping úgy nézett ki, mintha ingyenes lenne, mert nem találtam a recepciót. Eldobáltam a biciklimről a cuccokat, és elkezdtem főzni. Már majdnem befejeztem, amikor egy nőnemű odajött hozzám, kiabált velem, hogy ez egy kemping, és hogy itt nem lehet csak úgy idetelepedni. Ezért összeszedtem a cuccom, és megkerestem a recepciót. Ott elmondtam, hogy milyen hülye emberek vannak a kempingbe. A tulaj, Norbert nagyon rendes volt, és mindent elmagyarázott. Pl:hogy a fürdőrészbe, csak kulccsal lehet bemenni, és amikor távozok, azt adjam le, de mivel én általában 7kor már úton vagyok, ő meg még akkor alszik, ezért mondta, hogy dobjam be a postaládába. Persze akkor még nem sejtettem, hogy reggel defektet fogok szerelni, mert ezt a tényt csak este tudtam meg. Akkor jöttem rá miért gurult a bicikli olyan nehezen. Ez volt az a pillanat, amikor lelkileg összezuhantam, és akkor ott hazavágytam.

Megterveztem a TY tervet, hogy fogok tovább menni. Mert az A, B, C...T tervek nem működtek.

Este elmentem fürödni. A fürdő nagyon igényes volt, ez a legjobb kemping, amit valaha láttam. Fenyőborítású a mennyezet, a burkoló, és a csempe, szép és hangulatos, csak az volt a baj, hogy a csap időzítős volt, és 10 másodpercenként nyomogatni kellett.

Ja, amúgy onnan tudom, hogy a tulajt Norbertnek hívták, mert a felesége vagy inkább nevezzük házisárkánynak, állandóan dirigált szegény Norbertnek, és minden mondatát úgy kezdett, hogy NORBERT!!!... Szóval Norbert egy papucsállatka                                  

km:93,07

 

 

2010.07.09.                péntek

 

A defektet reggel megcsináltam, és rájöttem, hogy nem ártott volna kivenni a külső gumiból a tüskét, ami kiszúrta az előző gumit is. Hát ebből tanul az ember.

A TY terv az volt, hogy a Mozel mentén elmegyek egy olyan faluba, ahol van vonat, elvonatozok Koblez-en keresztül a Rajna völgybe, és onnan biciklizek Bingenig.

A terv nagyon jó volt!! A Mozel mentén nagyon szép faluk voltak, főleg a legutolsó, ahol elkanyarodtam a folyótól.

A biciklit feltoltam a hegyre, mert az állomás a hegy túl oldalán állt. A tetőről nagyon szép volt a kilátás. Elbúcsúztam a folyótól. És nehezen, de megtaláltam a bakterházat, persze bakter nem volt, de még személyzet sem, csak egy jegyautomata. Előtte egy holland házaspár próbálkozott.  Én, mint vérprofi automatakezelő, megmutattam nekik, hogy kell használni az masinát. És még egymásnak pénzt is váltottunk, mert nekem apróm nem volt, nekik meg csak 50€-juk, amit nem fogad el a gép. Aztán elmeséltem honnan jöttem, és hogy hol voltam. A vonaton nem volt kalauz, ezért Kobleztől nem is váltottam jegyet. Így 9€ért utaztam kb. 120 km-t. Ami magyar viszonylatban egész jó, német viszonylatban meg főleg.

A Rajna mentén még szebb volt tekerni, örültem, hogy az eredeti tervet erre cseréltem, mert így egy nappal előrébb voltam, és sokkal szebb helyen bicikliztem.

A Rajna völgye, tele van várakkal, meg kastélyokkal. Szinte minden hegytetőn áll egy. Több szakaszon, el sem raktam a fényképezőgépem, mert tudtam, hogy úgy is mindjárt meg kell állni. Itt volt olyan táj, amit autóból nem is lehetet volna élvezni, akkor örültem annak, hogy biciklivel vagyok. Persze az időjárás nem kedvezet nekem, mert kicsit csepergett is az elején, és mint minden biciklis tudja, a biciklin mindig szembe fúj a szél. És a nap állása sem volt kedvező a fényképezéshez, mert a szép dolgok mindig nappal szemben helyezkedtek el.

Bingenben elég nehezen találtam meg a kempinget, azon belül meg a recepciót, nem is értem miért nem lógtam be. Ráadásul a fürdő is elég igénytelen volt. Este visszamentem a városba vásárolni, a boltban a söröknek külön szintet építettek. Csak épp dobozos sört nem tartottak. De a választék hatalmas. Így visszamentem a kempingbe és inkább ott söröztem. Visszafele az út mellett láttam pár csövest, akik egész jól berendezkedtek egy híd alatt, volt sátruk, meg bútoruk, és a legviccesebb, hogy volt mindenkinek egy tök jó fotelje. Hát igen Németországban még a csövesek is jól élnek.  A gázpalackom itt fogyott ki épp, ami egy kicsit bosszantó, mert már csak 2 konzervem maradt, amit melegíteni kellett volna, és otthon úgy is kifogyasztanék, hogy jövőre egy teli palackkal induljak…                                  

km:81,33

 

 

2010.07.10.     szombat

 

Korán reggel felkeltem (itt keltem a legkorábban), hogy elérjem a vonatot, ami Mainzba vitt, hogy onnan Frankfurt, majd Drezda következzen. De az első vonat az csak 9kor ment volna, amire érvényes volt a Schönes Wochenende Ticket-m, ezért felszálltam az első IC-re. Ilyen vonatra elég nehéz felszállni, mert ez nem olyan, amin lehet biciklit szállítani. A kalauzok néztek is rám furán. De ez a vonat 17 perc alatt elvitt Mainzba. Gondoltam addig nem ér végig a kaller. De mivel tök üres volt a vonat, és a kismutató a hatost sem érte el, ráadásul hétvége, így elég hamar ott teremtek. Tök magabiztosan elővettem a jegyem, ő meg magabiztosan mondta, hogy ez nem érvényes erre a vonatra, elkezdtem terelni, hogy nem tudtam, és hogy a következőn leszállok, ők meg, vagy nem tudtak jól angolul (én se), vagy csak tök rendesek, és mondták, hogy a következőn szálljak le. Persze ők nem tudták, hogy én csak odáig akartam menni. Innen már sima volt az út.

Frankfurt felhőkarcolói nagyon jól mutattak, de a város többi része is nagyon szép. Mivel elég korán érkeztem, nyertem 3 óra városnézést. A csomagomat bedobtam egy csomagmegőrzőbe, és irány a város. A legszebb a főtér, ahol tipikus német házak állnak, olyan fagerendás tartószerkezetűek, és az van befalazva, úgy, hogy a fehér falból kilógnak a gerendák.

De a felhőkarcolók is jól néztek ki, elég fura érzés, hogy ezekben az épületekben fordul meg Európa pénzének a nagy része. Itt található az Európa Bank, és a Deutsche Bank székháza.

Innen jött 8 óra vonatozás. Szerencsére volt két nő akik pont arra mentek, mint én és nekik volt pontos vonatindulási tervük, mert Németországban a vasút óramű pontosságú, és arról a peronról indul ami a neten, az infótáblán, és ami a kis információs plakátokon van.

Van egy mondás: mi van, ha Svájcban egy vonat késik? Vagy a vonat nem svájci, vagy az órád.

Kb ez a helyzet a németeknél is. Viszont előfordult egy olyan, hogy a vonat késett, és pont ott volt a legkevesebb időnk átszállni. Szerencsére a két nőnek könnyű volt a biciklije, és ők feltartották a vonatot, amíg én odaértem.

Megkérdeztem tőlük. Hogy tudják-e merre van Drezdában a kemping, de mivel nem tudták az egyik nő elkezdett telefonálni, és mondta nekem, ha nem találom meg a kempinget, akkor hívjam fel a fiát, ő ott él és aludjak nála, természetesen megadta a számát. És még mondják, hogy a németek bunkók. Drezdában elbúcsúztam tőlük, és szerencsére elég könnyen megtaláltam a kempinget, ahol véletlenül megint belógtam.

Jött egy svéd párocska, akiknek mondtam, hogy nyugodtan parkoljanak mellé, gondoltam legalább eltakarják a sátram.

Délután visszamentem egy kis városnézésre. A második világháborúban Drezdát porig bombázták, ezt a várost érte a legnagyobb kár. 80%-a semmisült meg. Ahhoz képest nagyon szépen felújították. Bár a Zwingerben egy kicsit csalódtam, mert semmi extra nem volt benne. Egy kastélyszerű épület, de Versailles, és Schönbrunn után ez egy kis „porfészek”. Persze szép maga az épület, de nekem jobban tetszett a város többi épülete, főleg a drezdai Frauenkirschen a lemenőnap vöröslő fényében.

Az esti fürdést úgy oldottam meg, mivel fizetős volt, a recepció meg zárva, hogy bementem a tusolóba és gondoltam majd jön a hidegvíz, de csodák csodája volt meleg is. Kb 4 perc után elállt. Átmentem a másikba, és ott meg kb. 2 percig folyt. Akkor jöttem rá, hogy ez tényleg fizetős, csak valaki benne hagyott pár percnyi meleg vizet.

Este még leültem egy sör társaságában megnézni az esti meccset, de amilyen szerencsém volt pont véget ért mire odaértem. De a díjátadót még láttam       

km:38,61

 

 

 

2010.07.10.     vasárnap

 

Reggel még egyszer megnéztem a Zwingert, aztán irány a pályaudvar. Vettem 3 szendvicset, hogy legyen kajám, meg hogy felváltsam a pénzem, mert az automatába jobban szeretek aprópénzt bedobni. Mire végeztem, csak akkor vettem észre, hogy van 2 percem a vonatindulásig. Így jegy nélkül utaztam. Itt jött a jó öreg Budapest-Vác taktika, ha jön a kaller, kérd a jegyet az előző megállótól, ahol nincs jegypénztár, így nem büntet meg, és még olcsóbb is a jegy. Bevált.

Bad Schandau-ig mentem ez a cseh határtól kb. 10 km-re van. A táj szerintem itt volt a legszebb. Az Elba folyó mellett ment az út, jobbról, balról hegyek, sziklák. Az Elba völgyében bicikliztem a cseh határon keresztül egész Decinig, ahol megint felszálltam a vonatra. A határ után minden második ház night club volt. Ez azért van, mert amikor megnyílt a határ a csehek és a németek között egy csomó örömlány a határ mellé költözött, hogy tárt karokkal és lábakkal fogadják, cseh vendégszeretettel a német „turistákat”. Kedvencem a Mari night club volt. Biztos Bröchlik mamóka vetkőzik az otthonkájában. Állítólag sokkal több örömlány dolgozik itt, mint Amszterdamban. És itt is kint vannak az ablakban, mint ott.

Decinben nem találtam a vasútállomást, ezért helyi segítséget kértem. De amikor a sokadik ember sem beszélt angolul, gondoltam kicsit megviccelem a cseheket. Jött az emberünk. Én meg:Du ju spik inglis?, de csak rázták a fejüket. Erre én:Sprehen zi dojcs? Csak rázták a fejüket. Erre én:Párlé vu franszé? De csak rázták a fejüket. Volt, hogy benyögtem még pár hasonlót pl: Parla italiano? Csájná? De akkor már nagyon rázták a fejüket, persze azért volt a városban legalább egy nő, aki beszélt németül, és elmondta, merre van a pályaudvar. Viszont ott sem beszéltek angolul. Így kézzel-lábbal mutogattam mit szeretnék, végül megkaptam a jegyem, és ezzel le is késtem a vonatom. A következő vonat Prágába másfél óra múlva indult. Vettem két sört, és felhívtam egy ismeretlen ismerőst, aki kamionozik, hogy mikor lesz Prágában, és hogy mikor jön haza. Ő azt mondta, hogy pont kedden, amikor én is. Szóval volt nagy öröm, mert, két napra 1600 koronám és 100€ jutott, és a hazaút ingyen van…

A vonatút nagyon szép volt, mert egy darabig az Elba mellett ment a vonat, ráadásul ekkor már éreztem, hogy megcsináltam. És a sör is finom volt.

Persze a sörtől jól bealudtam, így a vonatút kicsit rövidebb lett.

Prágában a kempinget keresve arra gondoltam, ha nem találom meg, akkor estig maradok, megnézem a várost, eszek, aztán haza megyek, de a rossz út ellenére, és a meleg, és a tömeg…de végül megtaláltam. Délután visszamentem a városba, megnéztem mindent, amit szerettem volna, beültem egy kis étterembe. Megkérdeztem a pincérnőtől, milyen tipikus cseh kaját tud ajánlani. Erre ő: gulyás. Egy kicsit kiakadtam, hogy a gulyás marhából készül, de engem ne nézzen annak, mert mint magyar tudom, hogy a gulyás nem cseh kaja. Erre ajánlott valami mást, amire rábólintottam. Reménykedtem, hogy ne knédli legyen, mert azt már ezerszer ettem és nem is szeretem annyira. Persze, hogy azt hozott, csak valami más nevet mondott a csaj, biztos az a cseh neve volt a knédli meg a szlovák. De egész finom volt, és a korsó sör, mellé jól esett. Prágában, ami nagyon rossz, azok az utak, mert mindenütt macskakő van és szó szerint szétrázták a vesém.

A kempingben a tusolás végre olyan volt, mint régen a koliban. Le lehetett tekerni a zuhanyrózsát, így tudtam dögönyözni a hátam, és jó sokáig fürödtem.

A kempingben olcsóbban lehetett kapni sört, mint a városban, ezért ott is ittam még párat      

km:64,71

 

 

2010.07.11.                hétfő

 

Reggel bementem a városba, kajálni, meg megnézni a város eddig meg nem nézett részeit. Egy ilyen rész volt a prágai vár híres arany utcácskája. Ami arról híres, hogy régen itt alkimisták dolgoztak. De az utcát épp akkor csatornázták, és csak az elejéig lehetett bemenni. Ez annyira felbosszantott, hogy úgy döntöttem nem maradok, és még aznap haza megyek. Elmentem a pályaudvarra, ahol megtudtam, hogy van délután egy vonat, amit elérhetek, ha nagyon sietek, meg egy éjszakai. Végül úgy döntöttem, hogy azzal megyek, mert akkor még látom este a várost.

Visszamentem a kempingbe, vártam késő délutánig, ott ettem egy finom ebédet az étteremben, aztán elmentem vásárolni, útközben belefutottam a helyi sörgyárba. És rájöttem, hogy a kempingben olcsóbb a sör…

Végül összepakoltam este, és elindultam. Alig toltam ki a biciklit, észrevettem, hogy van egy hátsó defektem. Így jött a pumpa, és a „mindent bele” tekerés, hogy minél hamarabb beérjek a városba. Mire megtaláltam a pályaudvart a gumi már elég lapos volt. Szóval ennyit az éjszakai városnézésről.

A jegyvásárlás következett, egyben a túrám legizzasztóbb része. Ugyanis a pénztáros nő elég bunkón viselkedett. És nem magyarázta el normálisan mi a probléma. Röviden annyi, hogy a vonatindulás előtt 2 órával már nem tudja kiadni a bicikli helyfoglalást, így vagy van hely a tárolóban vagy nincs. Kb. 15 perces értelmetlen szópárbaj után rájöttem, hogy el tudok menni azzal a vonattal, amivel szerettem volna, csak oda kell mennem a vonathoz és meg kell kérdezni a kallertól van-e hely. Persze az is kiderült, hogy a nő látta, hogy akkor még egy hely sem kelt el a 10ből. Szóval a nő egy kicsit kellemetlen illatú kloákanyílás volt, el is küldtem a férfiak nemi szervébe. Kurvát meg picsát direkt nem mondhattam, mert azt értik a szlávok. Természetesen az én biciklim volt az egyetlen a tárolóban. Szóval így még olcsóbb is volt a jegy, mert nem kellett foglalást fizetni. A hazaúton söröztem, és végig gondoltam mi történt az elmúlt 19 napban.

Másnap reggel, amikor felébredtem, már közel volt a magyar határ, onnan tudtam, hogy Magyarországon vagyok, mert megláttam egy plakáton a mi miniszterelnökünk mosolygós arcát.

Ezek után felszálltak helyi parasztok, akik veszekedtek velem miért foglalom el a fél fülkét. És nem értették meg, hogy azért mert nekem nemzetközi jegyem van és van helyfoglalásom, ráadásul pont előtte fejeztem be a defektszerelést. A maradék másfél órát állva töltöttem, mert nem is akartam egy légtérbe lenni az ilyen zsellérekkel.      

Km:78,92

 

 

 

Záró egyenleg

 

19 kemény, de élmény gazdag nap. 1678,4 letekert kilométer, 4650 km utazás, 9 határátlépés, 3 olyan ország ahol még soha nem jártam, napi 3-4 eltévedés, 3 defekt, kisebb egészségügyi problémák, 1600-nál több fénykép, és 184326382 gyönyörű mosolyt fakasztó élmény.