Napló 25 kemény napról, avagy hogy lehet megkerülni az Alpokot egy biciklivel.   Naplóm 8 országon keresztül kalauzolja el Önt. Fontos információkat nyújt túrázóknak, és turistáknak. Észrevételeket a nagyvilágból, egy magyar ember szeméből, akit komolyan is lehet venni, meg nem is. Már többen megkérdezték miért járom a világot biciklivel. Gondoltam írok pár gondolatot erről is. -Vajon mert olcsóbb? NEM!!  Egy hét 68 eFt-ba került, persze ez jóval olcsóbb, mint egy hét szervezet út, de 3,5 héttel beszorozva, már nem kevés. -Nincs feltűnési viszketegségem sem.   -A táj, így nem csak elsuhan a szemünk előtt… így nem csak az erdőt látjuk, hanem a fát is. -Egy ilyen túrának mélyebb nyoma marad az emberben -Az ember megbecsüli a kisebb örömöket is pl: pár perc napsütés átázva a hegyekben, vagy 10 perc száguldás a hegyről, 2 óra izzasztó tolásért.   Előre elnézést kérek az első két nap pesszimista hangneméért!  És ha valaki hozzá akar szólni a beszámolómhoz, vagy pontozni akarja, kérem, írja meg mi tetszett, és mi nem   0.nap, 2011.07.15. péntek                KÉSZÜLŐDÉS           Az eddigi túráimra mindig egyedül mentem, de idén akadt egy követőm. Egy gyerekkori barátom, nevezzük Petinek. Peti az az ember, akivel a legjobban meg tudom érteni magam, mert az agyunk egy rugóra jár. 6 hónapot készültem erre a túrára, megterveztem az útvonalat, kiszámoltam milyen szakaszokra kell osztani, mik a lesznek a városnézős napok, mit érdemes megnézni, milyen meredekek a hegyek, hol vannak kempingek, nyelvi felkészülés… és még sorolhatnám. Szóval munkahelyről kirobbanva, tűz haza, és pakolás, ami nálam azt jelenti, hogy a napokkal ezelőtt becsomagolt cuccot fel a biciklire (kb. 15 perc), és még egy hajnyírás, mert 25 nap alatt az ember haja eléggé megnő, amivel csak a gond van. Így oldalt nullásra, felül 9mm-re nyírom. Fontos meghagyni pár millimétert, hogy az izzadságot fogja, különben az összes az ember szemébe folyik. Ezután várom Peti hívását mikor ér haza, mert Peti, ezen a héten Németországban van céges ügyben. Azt mondta kb. 6-kor száll le, és kb. 7-re lesz otthon, gondoltam addig még elbúcsúzok a barátnőmtől. Végül Peti válasz sms-éből kiderült csak 23-éjfél körül ér haza. Kicsit kiakadok, mivel ez legalább 2 óra késés. De ő megnyugtatott, miután habzó szájjal váltottunk pár sms-t, hogy hazaér, pik-pak összepakol, és irány a nagyvilág. Jól ismerem őt, így egy szavát sem hittem. Neki egy falat kenyér is 10 perc, persze ő csak alaposnak hiszi magát. Ezek után jött a várakozás, mikor ér tényleg haza. Végül csak sikerült neki, én meg irány a Déli, hogy kivonatozzak hozzá. Persze a vonaton a bicikliszállító, az a jó öreg hagyományos (szép szóval nehéz kifejezni) „postakocsi” volt, amire kb. 1métert kell emelni a biciklit. A felszerelt biciklim 52 kg, ez azért nem könnyű. Végül Érden egy bravúros leszállás után, Peti bejelenti, „a kisebb autóval megyünk, de ez tényleg nem az ő hibája.” Ezt a keserű pirulát is lenyeltem. Náluk fogadott a (vendégségben lévő) családja. Kb. 30 perces „vigyázz kisfiam” után végre bejutottunk a lakásba, és megláttam a száradó ruhákat. Gondoltam, na, ennyit a „gyorsan összepakolok, és már megyünk is”-ről, de mivel ezt a naplót a túra után írom, és mostanra mindenben a jót látom, így utólag szerencsésnek érzem magam, mert akár akkor kezdhette el volna szőni az anyagot a ruhához. A lényeg hogy hajnali 3 óra 25 perckor megtankolva, és bevásárolva el is indultunk… csupán 4 óra 25 perc késéssel. Ami különben egész jó… 32,65 km     1.nap, 2011.07.16. szombat              IRÁNY A NAGY VILÁG                   A szerencsénk, hogy Peti édesapja vett magyar autópálya matricát, így behoztunk pár percet a hátrányunkból. Mindketten úgy láttuk, hogy szebb lesz, ha Szlovéniában nem autópályázunk, így jobban látjuk a tájat. Se GPS-ünk, se normális térképünk nem volt, így a szerencsére, meg a józan észre bíztuk magunkat, ja meg az iránytűmre. Nagyon jól haladtunk, bár tény, hogy volt egy kis kerülőnk, de nem vészes. Ljubljanáig meg sem álltunk, ott kb. 1,5 órás városnézés. Megnéztük a várat, Preseren teret, a Tromostovje-t, Szent- Miklós katedrálist, Sárkány-hidat, Városházát, Római falat. Mindkettőnknek az utána lévő táj sokkal jobban tetszett. A táj szépsége feledtette bennem az előző nap „csodás” pillanatait, amit Peti okozott. Megálltunk egy mesés kis tónál, körülötte mindenütt hegyek. Onnan már csak pár km volt az olasz határ. Késésben voltunk, ezért úgy döntöttünk, Olaszországban felmegyünk az autópályára (kapus rendszer). Kis bolyongás után, Trieszttől száguldottunk Bologna felé. A városban nehezen találtuk meg a kempinget, mert nem volt kitáblázva, de ennek ellenére gyorsan odataláltunk. Mivel ketten voltunk, így tudtunk spórolni a szálláson, még az egyikünk (jelen esetben én) lefoglalta a szállást, a másik könnyedén be tudott menni a kempingbe. Gyors sátorverés, kipakolás a kocsiból. Úgy láttuk a legjobbnak, hogy a kocsit ott hagyjuk a kemping parkolóban, ott nem lesz baja 1 hétig. (Nem lett.) Fürdés, és kis beszélgetés Petivel a sátrak mellett. Elmondom neki a holnapi tervet, hogy 6-kor kelünk, és 7-kor indulunk, mert holnap hosszú napunk lesz, 110 km a G.maps szerint, de a tapasztalatom, hogy bő 10%-t hozzá kell adni. Ja és legalább 5 városnézés. Peti erre azt mondja, hogy neki még pakolni kell reggel, meg biciklit szerelni (mert nem volt ideje az elmúlt 3 hónapban). Mondtam neki, hogy nem baj, akkor felkelsz 5-kor, és 7-re befejezed. Visszamentem a sátorba, és azon gondolkoztam, ha nem lesz kész 7-ig, én ott hagyom, de ekkora féreg nem lehetek, így majd várok… SZOKÁS SZERINT. 0 km     2.nap, 2011.07.17. vasárnap MÁR KÖZEL A TENGER                6-kor ébreszt a telefon. Gondoltam Peti lassan befejezi a szerelést, és már pakol. Kint nagy a csend. Kimegyek a sátorból, és Peti még alszik. Na, ennyit a 7 órai indulásról. Azért nem tudott felkelni, mert hajnali 2-ig pakolt, de kérdem én, mit lehet pakolni 3 órán keresztül. Ezért innentől kezdve én is komótosan pakolgattam, eszegettem, mosakodtam. Telt múlt az idő, és 9:40-kor már útra készen álltunk. Késés 2:40, ami Petinél szinte rekord, az esküvőjéről is csak 1:10-t késett. Irány Bologna belvárosa. Egy kicsit többet vártam tőle, de mondták is itthon, hogy nem egy nagy szám. Kicsit bicikliztünk a városban, majd irány Rimini. Odafelé végig erős oldalszél nehezítette az utunkat. Ami egy üres biciklinél kevésbé gáz, de a cuccok úgy viselkedtek, mint egy vitorla. Az aznapi útvonal Imola, Faenza, Forli, Cesena, Rimini. Imolában megnéztük a Rocca Sforzesca kastélyt, pár szép épületet, majd a következő megálló Forli volt, ahol elfogyasztottunk nagyon sok lapát finom gelato-t. Na, nem azért, mert ha Olaszország, akkor kötelező fagyit enni, hanem mert egyszerűen megkívántuk. Tényleg nagyon finom volt. 3 lapát 2,5€, ráadásul az egészet egy nagyon szép kertben fogyaszthattuk el, ahol állt egy csap, aminél megtölthettük a kulacsainkat. Visszatérve Imolára. Szerintem minden Forma-1 rajongó, tudja, hogy itt vesztette életét Ayrton Senna, illetve nem itt, hanem Bolognában, de a baleset itt történt. A pálya mellett található egy emlékmű róla, de sajnos erre nem volt időnk. Az út Bologna és Rimini között nyíl egyenes. Persze a táblák néha más fele akartak vinni, de miután rögtön Bologna után megszívtuk, többet nem hittünk a tábláknak. Peti szinte mindig előttem tekert. Az ő lábai jobban bírták, bár ő csak 7 napig maradt, nekem meg 24 nap volt még hátra. Szóval, ha reggelente én korábban elindultam volna, ő simán utolért volna estére. Egyik alkalommal, nem figyelt, és lement az útról, amikor jött vissza a hátsó kereke kapott egy erőteljes ütést. Ettől két küllője durván megnyúlt. Ekkor nem szántunk rá időt, hogy megcsináljuk, ezért a baj később fokozódott. Ráadásul az én biciklim, erre a célra van összerakva, az övé meg egy országúti, ami nem szereti, ha hátul plusz 20 kiló nyomja a kereket, és árkon-bokron keresztülmegy vele az ember. Forli előtt lehettünk, amikor finom barack illat csapta meg az orrunkat. Tőlünk jobbra egy hatalmas barackos állt. Betoltuk a bicikliket a fák közé ott kevésbé vagyunk feltűnőek, és a földre lehullt gyümölcsökből válogattunk. Egyrészt mert az nem lopás, meg az biztos érett. Én pár barack után kijöttem, és leültem egy árus sátra mellé, szemüveget javítani, mert az orrnyerge 0.nap letört. Akkor pillanat ragasztóval oldottam meg a problémát, ami a rossz oldalra is került, és addigra sebesre dörzsölte a bőröm. Így ragtapasszal elhárítottam a problémát. A mellettem lévő sátor alá befeküdtem, és pihentem egyet. Peti leült mellém és jóízűen eszegette a barackokat, addig még meg nem jött az árus. De nem volt egy rossz szava sem hozzánk, persze mi gyors felálltunk és elhúztunk onnan, főleg mivel Peti a lopott barackokat majszolta, a fáktól 40méterre. Egy hasonló eset miatt anno Peti miatt majdnem az egyetemről bocsájtottak el. Forlimpopoli-ban belvárosában áll egy vár, pont a főút mellett, így azt nem lehetett nem megnézni. Onnan mentünk Cesena-ba. Ott is áll egy vár, de az már fent a hegyen, így azt csak alulról csodálhattuk. Peti biciklije addigra nagyon megadta magát. Én éhes voltam, szóval gondoltuk keresünk egy pizzériát, és amíg ő szerel addig én eszek valamit. A terv nem jött be, mert vasárnap lévén, az olaszok a kisujjuk hegyét sem mozdítják. Szereztem pár kekszet, meg péksütit, és irány tovább. Cesena-ből kifelé Peti megállt szerelni a biciklijét (megint). Ekkor már 7 óra volt, és Rimini még 25 km-re. Itt már nem csak az nyugtalanított, hogy nem látjuk Riminit és nem tudunk fürdeni a tengerben, hanem, hogy ránk sötétedik, és világítás nélkül sok esély van rá, hogy egy kamion kereke segítségével belediffundálódunk az aszfaltba. Nálam már csak egy csepp kellett, hogy beteljen a pohár. Peti már harmadik nap csinálja ezt, és én nagyon utálom, ha valakire fölöslegesen várni kell, vagy más miatt borul az aprólékosan kidolgozott tervem. Az utolsó csepp az volt, hogy Peti szerelés közben meglökte a biciklimet, és az majdnem elborult. Megkértem kicsit figyeljen jobban más értékeire is. Ő ezen kiakadt. És kb. 7,42 másodperc múlva már úton is voltam Rimini felé. Ő ezt persze teljesen máshogy látja, és biztos nem így írná le. De utólag ő is belátta mindkettőnknek jobb volt külön válni, de ezt majd később tárgyalom. NA, EDDIG TARTOTT A PESSZIMISTA HANGNEM. Miután jól felidegesítettem magam az átlagsebességem 50%-kal megnőtt. Este 9 környékén be is értem Riminibe. A város egész hatalmas, kb. fél óra után értem el a tengert, pedig végig a „mare” táblát követtem. Közben persze városnézés: Tiberius híd, Castel Sismondo, Arco di Augusto, Mura a Madonna della Scala, Piazza Tre Martiri, amfiteátrum. Sajnos időm nem volt fényképezni, így már csak halvány emlékek maradtak… A parton millió strand, amíg a szem ellát. És minden strand körül millió ember. Szóval a városban tíz a tizenkettediken ember hömpölygött. Tényleg annyi volt, mert megszámoltam:) . Egy helybeni sráccal elbeszélgetem, hogy honnan jöttem, mit keresek… Persze a túráim elején mindig kamuzok, hogy mennyit tekertem, mert akkor segítőkészebbek az emberek. 137 km senkit nem hoz lázba, de 800 már igen. A parton végig tekerve, ember tömegeket kerülgetve, néha rápillantás a tengerre, mert hát azért a Duna part mégsem ilyen. 22 óra előtt meg is találtam a kempinget. Írtam Petinek egy sms-t, ha kempinget keres, hol talál. Oké, hogy összeszólalkoztunk, de azért mégis csak a barátom. Sátorállítás, fürdés és egy finom sör elfogyasztása után mély álomba szenderedtem, az álmomat csak Peti bosszújától való félelmem zavarta meg néha. De elnézést kérek Petitől, hogy ilyet feltételeztem Róla akkor. 137,89 km     3.nap, 2011.07.18. hétfő                   IZZADÁS SAN MARINO-BAN                   5:30-kor kelés. Egy rövid tengerparti séta. A tengerparton millió meg egy megdöglött rák, néhány lézengő ember, meg Peti valahol, mert ő kint aludt egy nyugágyon. Utólag bánom, hogy én nem aludtam kint. Nekem abszolút nem jönnek be az ilyen partok, ahol a horizontig csak napernyők és nyugágyak. Elhízott, vörösre égett turisták fekszenek a nyugágyban, és néhány Greenpeace aktivista próbálják őket visszatuszkolni a tengerbe, mert azt hiszik öngyilkos bálnarajt találtak. A tréfát félretéve, nekem azért nem jön be az ilyen part, mert tényleg tömegnyomor van, és a part homokos. A homokot a hullámok felkavarják, ettől nem lesz a tenger szép átlátszó. Így olyan, mintha kimennék egy forró napon a Duna partra fürödni. Ami jó, de akkor miért utazok 800 km-t, és dobok ki egy halom pénzt? Ja és minden műanyag! De Peti, mint rendes családapa, véleménye, az hogy ez családos embereknek teljesen ideális, mert rengeteg játszótér várja a gyerekeket, és sok egyéb program a családokat. Van esti szórakozási lehetőség, közel a város, és az árusok azt a kényelmet nyújtják, hogy nem kell megmozdulni egy üvegsörért, vagy egy jégkrémért. Ráadásul ekkora tömegben biztos van egy magyar, akinek el lehet mesélni, milyen hülye a főnökünk. Vagy ha már unjuk a napot, be lehet ülni egy kocsmába, elnézést pub-ba (mert ez trendibb szó), és lehet nézni a tévében jobbnál jobb műsorokat. Persze a fenti sorokban volt egy kis irónia, de minden ember más, így mindenki döntse el maga, hogy legközelebb  Rimini-be utazik, hiszem kb. 50 km homokos tengerpert, kb. olyan képpel, mint amit leírtam.   A kempingben összepakolás, és irány nyugat. De nem Helsinki, meg a VIT, hanem San Marino. Bár már egyedül voltam, de egész jól éreztem magam. Persze sokat gondoltam Petire, vajon merre van, mi van vele… A tengertől kb. 15 km-re kezdődnek az emelkedők, addig nagyon jól haladtam. Útközben láttam egy Ferrari szervizt, gondoltam jó felé tartok, mert San Marino nem szegény ország. Épp megpihenni szerettem volna, amikor jobb oldalt egy háborús temetőbe botlottam. A temető nem volt olyan nagy, mint tavaly a luxembourgi, de nagyon szép volt. Olyan gyönyörű gyepet még sehol nem láttam. Nem tudom milyen nemzetiségű emberek feküdtek ott, mert nagyon érdekes betűket használt a kőfaragó. A határig, még találtam egy repülőgép temetőt, vagy múzeumot. Kb. 2 tucat különböző típusú repülőgépet és helikoptert láttam. A határ után 1,5 órát toltam fel a biciklit a hegyre. Az út nagyon meredek a hőmérséklet meg magas volt, szóval izzadtam, mint örömlány a templomban. Florinában megálltam, és pihentem egyet. Mivel elindulásom előtt kaptam egy noteszt a barátnőmtől, gondoltam elkezdem leírni mik is történtek velem eddig. Innentől fogva naponta többször is megálltam, hogy beleírjam miket láttam, és csináltam… San Marino városa elég magasan fekszik, talán a vár az ország legmagasabb pontja. Viszont onnan lefelé lejtett az út egy darabig. Itt jelent meg először az a tünetem, hogy elkezdett zsibbadni a jobb gyűrűsujjam. Azt hittem elmúlik, de még most is zsibbad, amikor írom ezt a beszámolót. Nagyon sok helyen láttam olyan folyót, vagy patakot, ami ki volt száradva, vagy csak alig csörgedezett. Nagyon tetszenek azok a tipikus toscanai házak, amelyek kőből épültek, és hullám cserép van a tetőn. Egy kis faluban Campiano-ban bementem egy boltba, az eladó egy 70 éves bácsi volt. Nagyjából mindent árult, ami nekem kellett. 8 magos intel processzort, hajszárítót, egy zacskó használt gyufát, meg egy differenciáldeklináció növelő műszert. Na, jó ezeket nem árult, de kekszet, gyümölcslevet, meg tejtermékeket igen. Megkérdeztem tőle merre van a tó, amit én keresek. Természetesen elmondta… Az olaszoknak van egy vicces tulajdonságuk, értik az angolt, de nem beszélik. Szóval, ha megkérdezzük: Do you speak English? Ők úgy válaszolnak, hogy: Sí. Szóval a bácsi is 10 percig magyarázta, hogy merre kell menni, bár lehet, hogy azt magyarázta, hogy az unokájának kétoldali vesepanaszai vannak. Mert egy szót sem értettem. Illetve azt igen, hogy jó felé tartok, és hogy kb. 30 km még. De tény, hogy utam során az olaszok voltak a legsegítőkészebb emberek, a hollandok csak annyival jobbak, hogy ők beszélnek angolul. A következő megéhezésem Ca’Raffaello-ban volt, itt is vettem pár fontos élelmiszert, és megettem a bácsinál vett csokit. Bár az állaga inkább folyékony volt, mint szilárd, így kikanalaztam a csomagolásból. A csoki a kanálra rádermedt, így ingyen nyalókám is lett. Az ember, ha biciklizik a hegyekben, minden kanyarnál úgy gondolja, hogy az, az utolsó kanyar és onnan lefelé megy az út, de nem igaz. Kezdett fogyni a vizem (kb.7,5 liter), de mivel nem akartam fölfelé fölösleges dolgokat cipelni, nem tankoltam fel magam vízzel. Végül elértem egy alagúthoz, gondoltam innen tényleg leejt az út. Meg is álltam egy háznál, ahol egy idős házaspár üldögélt kint, és kértem tőlük vizet. Ők mutatták, hogy menjek a ház mellé, ott van kút. Megtöltöttem minden kulacsom, egy kicsit meg is mosakodtam. Amúgy a „kulacsaim” egy ismert kólagyártó két ismert flakonjából volt összeragasztva, mert így egy nap csak egyszer kellett leszerelni, amikor megtöltöttem őket. Mivel alul felül volt száj, könnyű volt a harmadik flakont mindig utántölteni, és ha kezet kellett mosni, könnyen tudtam szabályozni a kifolyó víz mennyiségét, hogy ezzel is spóroljak a vízzel. A vízszerző akció után tolhattam fel a biciklit még 10 km-en át. Hogy miért toltam, mert 52 kg-s volt cuccal együtt. A táj egyre szebb lett. Egy kis cickány ugrott elém. Mivel nem zavartatta magát, óvatosan elővettem a fényképezőgépem… de mikor már csak a gombot kellett volna megnyomni elszaladt. Fent a hegytetőn, megpillantottam a tavat (Lago di Montedoglio). Örültem, hisz innen leejtett az út, és mivel a tó mellett akartam aludni, már aznap nem kellett tekernem. De ezt csak hittem. Mivel a tó mellett sehol nem lehetett aludni, mert vagy rossz volt a hely, vagy nem tudtam megközelíteni. Így tovább mentem. Lett volna egy szuper hely, de azt meg már kinézte magának egy olasz pár. Gondoltam betolom az erdőbe a biciklit, de aljnövényzet nélkül szabad préda vagyok. Végül úgy döntöttem bevetem a MAGIC kártyám. Ami saját fejlesztés, több hónapos munka, tuti biztos szállás… A MAGIC kártya egy egyszerű papírlap kb. akkora, mint egy bankkártya, rá van nyomtatva az adott nyelven, hogy ki vagyok, mit akarok, és hogy szánjanak meg két négyzetméteres területtel éjszakára. Van még pár szívszorító mondat rajta. Ja és ez az egész laminálva van, hogy víz- és időtálló legyen. Szóval odagurultam az első házhoz, ahol láttam mozgást, és jött a kérdés: Do you speak English. Ha nem beszéltek, jött a kártya és az elesett hűséges kutya tekintet, épp csak nem nyüszítettem. A túra folyamán a kártyákat kétszer kellett használni, mind a kétszer bevált. A házaspár olyan vendégszerető volt, hogy még enni is akartak adni. Én hülye, meg nem akartam tolakodó lenni, ezért nemet mondtam. Pedig biztos finomat rakott volna elém egy igazi olasz háziasszony. Főleg ahogy a férjét, és a gyerekeket elnéztem, nem voltak alultápláltak. Végül sátorverés a szőlő mellett, és mosdás a már említett kulacsokból, és az erre a célra vásárolt nedves tisztasági kendőkkel. 113,35 km     4.nap, 2011.07.19. kedd                    CSODÁLATOS FIRENZE                Reggel fél hat környékén ébredtem. A hőmérséklet ideális volt, a páratartalom nem túl nagy, de az éhségem annál inkább, de sajnos, csak gyíkhúskonzervvel tudtam csillapítani. Viszont a táj csodálatos volt, ahogy a hajnali napfény átszűrődött a hegyeken, és a felhőkön. Gyors pakolás, szemét összeszedés, mosdás. Majd írtam egy kis cetlire egy köszönő levelet. Na persze mivel nem tudok olaszul, csak párszót, ezért tele írtam mindenféle betűmérettel, hogy Grazie. Pár perc alatt beértem Anghiari-ba. Tipikus kis toszkán város. Nagyon szép, de nem voltam biztos, merre kellene menni, ezért egy öreg nénitől kérdeztem meg az utat. Persze Ő sem beszélt angolul, de mutogatta, hogy kövessem. Gondoltam, most jó lesz percekig, őt követni. De nem tartott fel, mert a következő utca olyan meredek volt, hogy nagy erőfeszítésekkel tudtam csak követni. Szerintem volt 30%-s. A városka után jött egy adag száguldozás lefelé, majd újabb tolás felfelé. Fent a hegytetőn, próbáltam bekeverni a napi fehérje adagomat. Energia igényemet próbáltam így pótolni. 3 kanál fehérje a kulacsomba, hozzá 2 kanál cukor, így a szénhidrát bevitel is biztosítva volt. Már csak az alapvető élelmiszerekből a zsír hiányzott, de nem akartam azt a „finom” löttyöt nyakon önteni pisameleg kacsazsírral. Minden esetre azért a fehérje por egész jó ötlet volt, mert sokszor csak ez volt az egyetlen táplálékom. Viszont a flakonom leesett, és az nem elég, hogy kifolyt egy csomó vizem, de még kosz is került bele. Így plusz vizet kellett elhasználni a kiöblítésére. A fehérjének volt egy átka. A ragaszott flakon nem volt teljesen tökéletes. A víz be tudott szivárogni a két flakon közé a ragasztásnál. Ott megállt, és elkezdett érni. Ráadásul a fehérjepor elég tapadós, feltapadva a flakon oldalára, hamarosan élőflórás lett. A 20. napra már olyan rohadt szaga volt a flakonnak, hogy Bear Grylls is meggondolta volna magát, hogy ebből igyon.   A „főzés” után lefele ment az út. Kb. 10 perc száguldás pont elég is volt, hogy megfagyjak. Ez nem vicc úgy fáztam lefelé, mint egy kutya, mivel felfelé teljesen leizzadtam, lefelé meg a menetszél rendesen hűtött. De nagyon élveztem. Lent a faluban szereztem vizet… Kb. 25km/h-val mehettem, amikor elmegy mellettem egy „műmájer”. Én így hívom azokat akik csilli-villi ruhában, meg csilli-villi biciklin nyomnak napi 10-20km-t. A srác elkövette azt a hibát, hogy a sebesség különbségünk nem volt több 3-4 km/h-nál. Így beálltam mögé, hogy kihasználjam a szélárnyékot. Ő próbált lerázni, de ez 38km/h-val sem sikerült. Elég ciki, hogy műmájerünk biciklije csak 40kg-val volt könnyebb és ezt bírta csak… Végül ő nyert, mert jött egy kereszteződés, ahol nekem elő kellett venni a térképet. Ezután találtam egy boltot. Amúgy Olaszországban 3-szor annyi pet shop-t találtam, mint rendes boltot. Következtetés: az olaszok kutya, meg macskatápból készítik az élelmiszert:) A boltban a szokásos cuccok mellett vettem ajakírt, mert az izzadság elkezdte szétmarni a számat, és emlékszem ezzel tavaly, meg tavalyelőtt is bajom volt. Ja meg vettem panna-t. Azt hittem ez lesz a tejföl. Mivel a konzervkaja nem valami finom, egy kis tejföl fel tudja dobni. Kint kibontom a panna-t. Folyik!! Gondoltam megkóstolom. Finom, bár kicsit zsíros. Megittam kb. 2-3 decit belőle, amikor leesett, mit iszok. Főzőtejszínt!!! Szóval aznap megvolt a zsír bevitelem is. Az aznapi úti cél: Firenze. Mivel minden napra volt részletes térképem, amit a G.Maps segítségével készítettem, így nagyon jól haladtam. Incisa in Val d’Arno városában megpihentem egy árnyékos helyen, és kb. 1 óra alvás után mentem tovább. Innen viszont nem volt térképem, de úgy gondoltam, hogy 30-40 km-re Firenzétől csak nem tévedek el. DE!! Az olasz táblák ugyanis nem a rövidebb utat mutatták, hanem a magasabb rendűt, ami felment a hegyekbe, és onnan vissza Firenzébe. Annyira izzadtam, hogy a sapkámba megült víz kifolyt, ha lehajtottam a fejem. Mikor már eléggé gyanakodtam, hogy nem jó fele megyek, már késő volt visszafordulni. Egy kukás autó vezetőjét kérdeztem meg, hogy hol vagyok, és merre kell menni. Persze én nagy előítéletekkel rendelkező tahó, nem néztem ki belőle, hogy beszél angolul, így csak odadobtam pár szót. Persze, hogy folyékonyan válaszolt vissza. De igazam volt, kerültem kb. 15-20 km-t, azt is a hegyekben. De így is 16 órakor bent voltam a kempingben. Firenzében a kemping egy dombtetőn van, ahonnan nagyon szép a város. Sátorverés, és fürdés után leszáguldottam a központba. Firenze valóban gyönyörű, templomai, és terei feledtették az aznapi tekergésemet. Úgy bicikliztem ott mintha mindig is ott éltem volna. Egész túrám alatt, az olasz közlekedés tetszett a legjobban, pedig tőlük féltem a leginkább. Hát igen megint az előítélet. A közlekedésükben van valami természetes, kevés mesterséges törvénnyel. Nem is volt dugó. Bár szerintem a nagyszámú motorosok segítenek a probléma orvoslásában. Megnéztem: Keresztelő Szent János-kápolna, Firenzei dóm= Duomo di Firenze, Santa Croce-templomban amúgy itt található Michelangelo síremléke, Basilica di Santa Maria Novella, Palazzo Vecchio:Dávid szobor hű másolat, Vecchio híd, Piazza della Libertà, Galleria dell'Accademia: Dávid szobor (az eredeti). Bár a múzeumba nem mentem be, mivel nagy sor állt előtte. Nem vagyok az a turista, aki 11-kor kel, így gondoltam másnap reggel 7-re ide jövök, várok másfél órát, és én leszek az első. Vissza a kempingbe, mert az étteremben olcsón számították a menüt, ami egy pizzát, és egy sört tartalmazott. Mivel sok volt a megrendelésük, kérték a nevem. Na így lettem Gézából Gudzsó. Persze, hogy nem figyeltem, amikor szólítottak. De a pizza nagyon finom volt, most ezt nem azért mondom, mert egy átlag turista vagyok, aki a száraz kenyeret is isteninek tartja, mert olasz… tényleg papír vékony tészta, sok feltéttel, remek ízvilág. És a sör is jól esett. Kaja után mostam egyet (kézzel, a mosdóban). Ahol azt vettem észre, hogy az emberek nem értik mit csinálok. Szerintem ők nem tudják, hogy így is lehet mosni, nem csak géppel. Hisz 100 éve nem nagyon létezett mosógép mégis éltek az emberek. Centrizés: a jól kicsavart ruhát, erőteljesen el kezdtem pörgetni. Na, ekkor már majdnem mentőt akartak hívni, hogy rám adják a „zubbonyt”. Este még visszamentem a városba. Biciklivel nagyon jól lehet haladni, és jól meg lehet ismerni a város. Néhány millió csodás fénykép készítése után gondoltam visszamegyek a kempingben. És akkor hirtelen egy óriási vaku világította meg az utcát. Gondoltam nem semmi gép volt ez, de ennek a vakunak hangja is volt, és egy akkora vakut ugye hűteni is kell, ezért fentről locsolják. A viccet félretéve, jött a vihar. Sok turista ilyenkor úgy gondolja, csak nem fog esni, hisz ez Olaszország, és ráadásul nyaral. Én ezt nem így gondoltam. A kempingben fürdés után bemásztam a sátorba, ekkor már erőteljesen vakuztak. Ahogy lehúztam a cipzárt elindult a vakuk hűtése, de mintha dézsából öntötték volna. 138,61 km     5.nap, 2011.07.20. szerda                 LEGYŐZTEM A SZELET                 Az éjjeli eső egész jól eláztatott mindent, ezért úgy döntöttem jól elpakolok mindent, és nem nézem meg a Dávid szobrot. Utólag ezt a döntést bánom a legjobban. Mert ha megnézem a szobrot, és utána kicsit előrébb vonatozok, akkor nem lenne az a fekete folt a túrámon. A városon kívül ugyanis orkán erejű szél fújt, na persze hogy szembe. Mert biciklin mindig szembe fúj. Amúgy figyeltem minden nap a szélirányt, és csak egyszer volt hátszelem, és az se túl erős. A kapkodva pakolásban, a száradó ruhákat ugyan levettem a kötélről, de a kötelet sikerült otthagynom… A városból kiérve jött 95 km szenvedés. Valahol a két város között, elővettem a térképem, és olyan erős szél volt, hogy eltépte, és a másik része a térképemnek, most valahol az olasz pusztában repked. Ekkor már annyira megtörtem lelkileg, hogy mint egy örült elkezdtem ordibálni, meg csak úgy üvölteni, valami olyasmit, hogy „FÚJJ!!!, B*ZD MEG, FÚJJ!!!”. A dühkitörésem arra jó volt, hogy lenyugodjak, és tűrjem tovább a természet érdekes tréfáját. Mivel tényleg semmi látnivaló nem volt, így csak tekertem a cél felé. A szél nem hagyott alább, csak Pisa előtt 1-2 km-rel. Útközben nem ettem mást, csak néhány kekszet meg 3db. mekis hamburgert. Engem mindig frusztrál, ha külföldön ilyen, vagy ehhez hasonló gyorsétteremben kell ennem, mert ennyi erővel helyi ételt is ehetnék. De Peti, és az én észrevételem az, hogy Olaszországból eltűntek a pizzériák. Tavaly a Balaton-köröm közben éreztem egy térdfájást, amit tovább erőltetve, kb. egy hétig alig bírtam járni. Egy ehhez hasonló térdfájás kezdett megjelenni megint. Gondoltam, itt a VÉG. Elvonatozok Genovába, és onnan haza Petivel. De nem vagyok az, aki ilyen könnyen feladja. Jött a túra folyamán az „F” terv. Beérek Pisába, onnan elvonatozok La Spezia-ig, majd onnan amúgy is egy vonatos nap jött volna, meg egy kevés tekerés a hegyekben, gondoltam a két napot összevonom, egy vonatútban, és így nyerek két egész pihenő napot. Azalatt, csak elmúlik ez a nyavalya.  Pisában elég hamar megtaláltam azt a bizonyos ferde tornyot. Meg a körülötte álló Dómot, a kápolnát, és természetesen a tömérdek turistát. Akik egymást lökdösve próbálnak egyre jobb és jobb pozíciót elérni az „én tartom a tornyot” képhez. Amikor először láttam a neten egy ilyen képet poénnak tartottam, de amikor a turisták fele ilyen képet készít, már inkább sablonosnak találtam. Mivel nem szeretek beállni a sorba… ezért is van barátnőm, mert manapság már ez is furának számít :) , gondoltam inkább csináltatok magamról egy „na itt is jártam” fotót. Amúgy a 3 épület a zöld gyepével nagyon szép. Persze a gyepre nem szabad rálépni, bár nagyon nem láttam kiírva, max. csak olaszul, mint minden mást az olaszoknál, de a körbekerített gyep, a két őr, és az, hogy senki rajtuk kívül nincs a gyepen, erről árulkodik. Persze, hogy akadt két marha a csordából, akinek ez nem volt elég egyértelmű. Jött egyből a sípszó, az őröktől.  Igazából az őrök voltak hülyék, nem látták, hogy a 2 marha, csak legelni akart :) Már más is mesélte itthon, hogy Pisának más látnivalója nem igen akad, így kb. fél óra alatt alaposan megnéztem mind három építményt, csináltam pár képet, és irány az állomás. Szerintem az olasz vasút egész jól működik, bár tőlünk nyugatra minden vasúttársaság magasan übereli a mi „pénznyelőnket”. Viszont az állomás nem volt a topon. Se pénztár, se utastájékoztató, se büfé, se mosdó, de ami a legjobban kellett volna az addigra 50 kg-ra fogyott biciklim miatt, az egy mozgássérült lejáró, vagy lift. Így lépcsőzhettem egy jót a fájós térdemmel. A vonat időbe jött, és időbe és ért be La Spezia-ba. A vonatút nagyon szép hegyes helyen ment végig, és a jegy sem volt drága. Csak egy probléma adódott, hogy a bicikliszállító kocsiban nem volt wc, én meg nem vagyok hajlandó a biciklit egyedül hagyni. Így kreatívkodtam egyet. Elég annyit mondani, hogy szerencsém volt, hogy a legutolsó kocsiban voltam. La Spezia elég szép kis város, barátnőm szerint olyan, mint Málta. Rövid városnézés után irány fel a hegy, mivel a hegy másik oldalán volt Riomaggiore. A felfelé vezető úton egyre szebb rálátás nyílt a kikötőre, ami ha jól láttam hadikikötő, mert elég sok hadihajót állt ott, de az is lehet, hogy halászhajók, csak itt ágyúkkal etetnek be a halaknak. Riomaggiore a világörökség része. Ha jól tudom nem is lehet behajtani autóval. A faluban az a szép, hogy a hegyoldalban épült házak, úgy néznek ki, mintha egymásba épültek volna, és az ember úgy érzi visszautazott az időben. És a várost körülvevő tenger a hatalmas hullámaival, olyan mintha a házak a tengerből nőttek volna ki. Nekem csak abban nem volt szerencsém, hogy naplemente volt, és ekkor pont rossz szögből világítja meg a nap, így igazán szép képet nem tudtam csinálni. Itt elkövettem egy hibát, de azt majd holnap. A városka megnézése után tűz vissza a hegyre, mert ott láttam pár ideális helyet a vadkempingezéshez. Végül egy útépítkezést választottam, négy okból, mert nagyon éhes voltam, mert már alig láttam, ez volt a legközelebb, plusz tényleg maximálisan be voltam védve. Két dolog zavart, az építkezéssel járó por, és a borzalmas hideg. Jobban fáztam, mint fönt a hegyekben átázva. A hálózsákomból, még az orrom se látszott ki. És mint minden vadkempingező tudja, hogy a helyet reggel korán el kell hagyni, ezért felhúztam az órám, csak épp azt a biciklinél hagytam, így ki a hálózsákból, a borzalmas hidegbe. De a körülményekhez képest, nagyon jól aludtam. 112,44 km     6.nap, 2011.07.21. csütörtök            VONATOZÁS OLASZORSZÁGBAN          5-kor kelés, még alig látok. Mivel mindenem tiszta por, így a pakolás lassan halad, de mire megvirrad egész jól összepakoltam. Kimászok az „odúmból” és megnézem a tengert. Fentről mesés a táj, hatalmas hullámok. Gyors bedobok egy gyíkhúskonzervet, és hozzá fehérje löttyöt iszok, ez ám a fenséges kaja. Ezután felmásztam a hegy maradék részére, és onnan gurulás a városba. Itt volt a legbiztonságosabb az út, mivel elég széles volt, a kanyarok döntöttek voltak, és 6 órakor kevés elvetemült jár erre, így itt mertem engedni a biciklit, hagy guruljon, és hagy élvezzem. Élveztem is :) a 10 perc száguldást. A felkelő nap vöröslő fénye, pompás megvilágítást nyújtott a fentről halottnak tűnő kikötőre.  A vasútállomást azonnal megtaláltam, és a vonatom is azonnal jött, így ezzel hatalmas szerencsém volt, nem úgy, mint a többivel. Mivel a vonaton a bicikliszállító rész le volt zárva, így nézhettem a mesés tájat az összekarcolt üvegen keresztül, és így még fényképezi sem tudtam. Ezen felidegesítve magam, egy erőteljes fizikai kontaktus létesítettem az előtérben álló vascsővel. Melynek eredménye, egy jobb nagylábujj zúzódás. Napokig alig bírtam járni, még jó, hogy biciklitúrán voltam, nem gyalogtúrán. A másik dolog, amiben szerencsétlennek éreztem magam, az volt, hogy a vonat egy alagúton át pont Riomaggiore felé ment, szóval, ha reggel nem La Spezia felé gurulok, hanem Riomaggiore felé akkor jobban megnézhettem volna a falut. A vonatút nagy része pont ott ment ahol amúgy is bicikliztem volna, és ez megnyugtatott egy kicsit. Meg tudni kell feladni dolgokat egy nagyobb cél eléréséhez. Genovában nem nézelődtem, mert a „K” terv az volt, hogy keresek kempinget, bevárom Petit, és együtt elmegyünk Milánóba. De ő javasolt egy „L” tervet, ami úgy nézett ki: bevárom őt, estik bandázunk, meg fürdünk a tengerben, és másnap megyünk Milánóba, ő meg onnan haza. De a vasútállomáson megtudtam, hogy holnap sztrájkol a vasút, így ugrott az „L” terv. Az „M” úgy nézett ki, hogy gyors kempingkeresés, lecuccolás, irány vissza a pályaudvar, és onnan Milánó, este vissza, és holnap pihenés. A terv egy pillanatra megdőlni látszott, mivel rossz vonatra szálltam, ez onnan derült ki először, hogy 10 perccel hamarabb indult a vonat. Megkérdeztem egy hölgyet, hogy mit tudok tenni, és ő azt mondta, szerencsém van, mert ez a vonat Torinóba megy, így a következő állomáson át tudok szállni. Persze következő állomás csak abban különbözött a pisaitól, hogy itt Sárin (a biciklimen) nem voltak cuccok, de maga az állomás egy putri volt. De jött a vonatom, és mivel rossz végét választottam, így egy első osztályú kocsiban utaztam végig, Jó Isten kárpótolt az előző napokért. Milánóban három látnivaló érdekelt, a Dóm, Santa Maria delle Grazie, itt található Leonardo Utolsó vacsora című freskója, és a Milano-Castello. Az opera nem, mert tudom, hogy a Scala nem egy nagy durranás, és azért, hogy elmondhassam, hogy láttam, nem fogom keresgélni, de amúgy végül belebotlottam… A dóm meseszép. Szerintem vetekszik a Kölni-dómmal. Szerintem mindkét épület szebb, még a Római Szent-Péter Bazilikánál is. Na persze belülről ez nem mondható el, mert sötét, abszolút nem díszes, snassz…de mind ezt félretéve kívülről csodás.  A Dóm megcsodálása után visszasiettem az én Sárimhoz, ahol egy túravezető lány elhagyta a pénzét, én meg visszaadtam neki. Így tanultam meg a grazie mille-t, mert vagy százszor elmondta. A dómtól elbicikliztem a Santa Maria delle Grazie-hoz. Bementem, hogy megvegyem a jegyet, és itt tudtam, meg hogy csak előre lefoglalt jeggyel lehet bemenni. Olvastam az Ongo-n anno, hogy jegyet kell foglalni, csak az nem volt egyértelmű, hogy nem a sorbaállás csökkentése miatt, hanem mert csak így lehet bemenni. A hölgy felajánlott egy holnapi időpontot, de nem akartam Milánóban éjszakázni, mivel a vasút másnap sztrájkolt. Így inkább elmentem megnézni a várat, és véletlenül belefutottam a Scala-ba. A milánói pályaudvar hatalmas. És egész szép épület, de a pályaudvaron alig találtam kajáldát, csak ruhaboltot.  Ebből is látszik, hogy az olaszok jobban szeretnek öltözködni, mint enni. Amúgy ők nagyon adnak a külsőségre, ami az én világnézetemtől egy kicsit távol áll. Itt ki akasztottam az én kedvesemet, mert panaszkodtam neki, hogy mennyi problémám van, de ő felvilágosított, hogy inkább szerencsés vagyok, mint szerencsétlen, mert ilyen helyekre eljuthatok. És igaza van, így többet nem is panaszkodtam Neki. Inkább felhívtam a nővéremet:) Panaszaim oka: az utak rosszak, millió ember, bénán fényképező turisták, hatalmas pályaudvar, kajálda nincs, a jegyautomata halál lassú, a vonatom hosszú, és a végén van a bicikli szállító… De ha rám szakadna az ég, akkor is megérte volna, mert a Dóm mesés :). A kocsi jobb oldali ajtaja le volt zárva, így oda tudtam támasztani a biciklit, és kényelmesen utaztam vissza. Peti közben megérkezett Genovában, de nem találta a kempinget. Így mondtam, hogy jöjjön vissza az állomásra, majd közösen elmegyünk oda. De Peti a pályaudvart sem találta. Így kb 15 perc várakozás után meguntam és egy mentőautó segítségével megtaláltam őt. Ezt úgy hoztam össze, hogy miközben telefonáltunk, egy mentőautó ment el mellettem, később mellette is, amit hallottam a telefonon keresztül, így tudtam, hogyha a mentő autó irányába megyek, megtalálom, csak mondtam neki, hogy nem mozduljon, és, hogy figyeljen engem. A kempingbe ő be tudott lógni, miután mondtam, neki hogy sima ügy. Cserébe ő meghívott egy fél pizzára, meg pár sörre. Meg még egy csomó mindenre… jót beszélgettünk, volt nagy élménybeszámoló mindkettőnk részéről, és megbeszéltük, hogy mindkettőnknek így volt a legjobb. Kb. éjfélig beszélgettünk.  61,79 km     7.nap, 2011.07.22. péntek     ÚJRA EGYEDÜL                   10:30 körül fel tudtam ébredni, nem voltam valami túl jól. De sebaj, mert ezt a napot pihenő napnak szántam, hisz még csak ma este érnék ide az eredeti terv szerint. A reggeli hasmenést leküzdve, jöhetett a reggeli. Mivel már napok óta fájt a torkom, gondoltam egy meleg leves jót fog tenni. NEM, mert még most is fáj. Léteznek nagyon finom konzervkaják is, és nekem szerencsém volt, mert egész jókat tudtam vásárolni, de pár nap után az ember elégé unja. Gondoltam feldobom egy kis tejföllel. Előző napokban a Barátnőmet megkértem, hogy küldje el sms-ben hogy van olaszul, illetve franciául a tejföl, de én baromarcú kitöröltem véletlenül. Így maradt a joghurt, mert az biztos. Jobb, mint a panna :) Közben Peti mondja, hogy egy kismadár azt énekli, hogy „fütyi”. Mondom Petinek, hogy te meg perverz vagy, hogy egy madár füttyből ezt hallod ki. De tényleg azt énekelte. A mosdó környékén meg láttam egy gekkót, és földünk faunájának csodás parádéját egy kolibri szerű madár zárta. Reggeli után pakoltunk, én még szárítgattam a ruháimat, a felszerelésemet raktam rendben, és a biciklimet átnéztem. Kb. 13óra magasságában Petivel lementünk a partra strandolni. A víz itt elég koszos. Imádok a halakkal együtt úszkálni, na persze ezen a téren a halak sokkal jobbak nálam. De itt ez nem valósulhatott meg, így ezt elég hamar meguntam. De jó, hogy a strandon volt tusoló. Bár az átöltözés nehézkes volt, meg is bámult egy érettebb hölgy. A strandolás után bebiciklizünk Genova kikötőjébe. Találtunk egy tengeralattjárót és egy gyönyörűen díszített régi hajót. Láttam már ehhez hasonló hajót, még tavaly Amszterdamban, de ez annál 1000-szer díszesebb volt. A kikötőben volt még egy pálmaház, meg természetesen ezer számra hajók. Ha jól tudom Genova Olaszország legnagyobb kikötője, ezért ez nem csoda. 15:30 környékén elbúcsúztam Petitől, és visszamentem a kempingbe összepakolni, hogy azért a pihenő napomon is haladjak valamennyit. 17 óra után elindultam világgá. Szerencsémre itt enyhe hátszél volt, és a bicikli út, (talán először Olaszországban) a tenger mellett haladt, néhol alagútban. A szikláknak hatalmas hullámok csapódtak, néhol egész elhagyatott part, amit csak pár ember vett észre. Egyik helyen egy tönkrement kempinget találtam, tele kiszuperált lakókocsikkal. Nem szálltam meg itt, mert még csak hat óra lehetett, a nap meg tízkor ment le, illetve akkor sötétedett. 500 méterenként egy tökéletes vadkempingező hely. De én olyan ügyes voltam, hogy megtaláltam a környék legdrágább kempingjét, ár-érték arányban meg a legrosszabbat, de szerintem csak minőséget nézve is a legrosszabbat. Ezért gondoltam, ami jár azt elveszem. Mivel a kempinghez jár wc papír, így nem elhasználtam, hanem begyűjtöttem párat, bár nem volt sok, mert ezzel is spóroltak, szegényeknek a 20€-ből amit befizet egy ember nem telt. A büfében a kávé mellé nem egy-két cukrot vettem, illetve a számérték stimmel csak a mértékegység nem. Szóval megtöltöttem két zsebemet is. Hiszen ez jár a kávéhoz, persze az is igaz, hogy sört vettem nem pedig kávét. De ez tényleg jár a vendégnek, csak ezt sokan nem tudják. Na persze még így is csak max 3-4 €-t hoztam vissza, de a lelkemnek jól esett. Bizonyára azért volt ilyen drága, mert a tengerpart mellett volt, csak épp azt megközelíteni nem lehetett, csak 500-600 méter gyaloglással a part mentén, mert saját lejárója sem volt. A fürdő részről nem is beszélve, igénytelen volt, és csak langyos víz. Mosoda sehol, a zuhanyzóban nyomógomb volt, ami pár másodpercre volt állítva, de a pipere zacsimba volt körömvágó olló, és azzal kitámasztottam a gombot, így legalább ezzel nem kellett foglalkozni. De a kempinget félre téve, az idefele tartó út szép volt, bementem egy kisebb kikötőbe, ott jól megbámultak, én meg a hajókat. A táj, és a házak szépsége megérte az eddigi erőfeszítéseket. 61,79 km     8.nap, 2011.07.23. szombat              PASSIÓ                       Reggel felkelek, és nagyon be van borulva, ezért úgy készülök fel, hogy bármikor eshet. Még össze sem pakoltam elkezdett esni. Indulás után pedig már szakadt. Elég korán beérek Savona-ban. Mivel találok egy nagyobb boltot, gondoltam bevásárlok több dolgot, mivel holnap vasárnap, és minden zárva lesz. De a bolt, csak 45 perc múlva nyit, gondoltam addig hátha eláll, és ez a bolt biztosan itt van. Mire végeztem a vásárlással, tényleg elállt. De legalább teszteltem az esős cuccom, voltak gyenge pontok. De inkább itt teszteljem, mint a hegyekben, ahol akár minden nap eshet. 9-kor már verőfényes napsütés. Ki is ültem a partra, csak úgy nézni a hullámokat, a gyönyörű tájat, és az elhagyatott partot. És ez annyira jó, hogy megismétlem két óránként. Ekkor még nem unom. 14 órakor megállok, lemegyek a parthoz, átöltözöm, és bemegyek kicsit fürödni a tengerbe, hatalmas hullámok nehezítik a bejutást, az egyik a bokámat mossa, a másik a férfiasságomat ijesztgeti. Persze a tenger itt sem volt túl szórakoztató, kb 15 perc hullámfürdő után kimegyek szárítkozni. Amúgy a hullámokat élveztem, meg szerintem a sós vízben úszkálás jót tett a térdemnek. Szárítkozás, átöltözés, kis kaja, nehogymá’ elcsapjam a gyomrom. És egy jó alvás. De sajnos a mai napban ez az 1 óra volt a jó. Mert egész nap fel a hegyre, le a hegyről, be egy városba, aztán megint fel a hegyre… na, de a vége volt a „legjobb”. 6-7 órától keresgéltem kempinget. San Remo előtt volt egy hely ahol egy vadkemping belefért volna, de sok volt a csöves, meg látszott, hogy ott esténként bandáznak, és meleg vízben szerettem volna fürdeni. Már kb. 9 lehetett, amikor egy nő mondta, hogy onnan 500méterre van egy kemping. Nem hittem a fülemnek, és amikor megláttam, akkor meg a szememnek. Bementem a recepcióra, és kérdeztem mennyibe kerül itt egy éjszaka. 1fő egy sátor, egy éjszaka 32€, igen jól olvassák 32€. A reakcióm csak annyi volt, hogy közelhajoltam a recepciós lány arcához, és hangosan belenevettem, majd legyintettem egyet, és kibicikliztem. Nagyon sok jó helyett láttam alvásra, de valahogy egyiket sem tartottam elég biztonságosnak. Találtam egy sporttelepet, elég elitnek nézett ki, de ott voltak eldugott helyek. Kamera nem volt a kapunál, gondoltam bemegyek gyors, elbújok, és max nem sátorban alszok. De ahogy mentem be, pont jött ki egy autó, és ahogy toltam vissza Sárit, eldőlt és a lánckerék fizikai kontaktusba lépett a jobb vádlimmal. Mondhatni mély nyomot hagyott bennem ez az esés. Ezek után már csak az volt a jobb, amikor a biciklit rátoltam az előző napokban megsérült nagylábujjamra. Ott már az idegrendszerem is a végét járta. Végül egy Fiat Ducato platója mellett döntöttem, mármint nem a platón, hanem mellette. De mivel nem tudhattam mikor megy el reggel a kocsi, így raktam a kerekek alá követ, nehogy a fejemen keresztül álljon ki. És bevackoltam magam mikor lement a nap teljesen. Az autók nyugalmamat nem kímélve száguldottak el tőlem pár méterre. Az egyik meg úgy gondolta pont ott fordul meg és egy az egyben rám világított. Nagyon megijedtem, hogy ezek rendőrök, de elment és, azóta sem láttam. Éjszaka néha arra ébredtem, hogy valami motoszkál körülöttem, de egy ilyen helyen ez „normális”, és végig azzal nyugtattam magam, hogy 32€-t spóroltam. 119,05 km     9.nap, 2011.07.24. vasárnap    BELÉPEK BURZSOÁZIÁBA        Egy ilyen borzalmas nap, és éjszaka után megváltás volt hajnali 5-kor az óracsörgés. Még korom sötét volt, de azért alapvető dolgokat el tudtam rakni. Ahogy jött fel a nap, azt láttam, hogy a cuccaim egyre koszosabbak, és a levelekben az élő pinceászkák mozgása adta az éjszaki szerenádot. Így nem csak a port, hanem a pinceászkákat is seperhettem le a cuccomról. Kivettem a teherautó kerekei alól a köveket, amit este tettem oda. Még alig kezdett világosodni, de én már úton voltam. A határ már a küszöbön volt, meg az éhség is. Találtam egy csinos padot, pont a tengerre nézett, és melegítettem egy konzervet. A szél elég erősen fújt, így egy eldobott kartonlapból csináltam szélárnyékot, később pedig pompás asztalka lett. Olasz pékáruval nagyon finom volt a reggelim. Itt már egyre több francia biciklist (műmájert) láttam. Ahogy közeledtem a határhoz, valahogy reménykedtem, hogy ott majd jobb lesz, de problémák mindenütt vannak, és valljuk be őszintén azért Olaszországban meglepően jól éreztem magam. A drága kempingek, és az angol nyelv hiányossága mellett csupa pozitív dolgot láttam. A közlekedés fantasztikus, a vonatok pontosak, a kalauzok beszélnek angolul, a táj és a házak mesések, az emberek segítő készek, és még a fekvő rendőrök is biciklibarátok. 9óra előtt átléptem a határt, illetve átgurultam. Párperc pihenő, és pár öröm sms. Az út egy kicsit felfelé tartott, amit akkor szidtam, de ami aztán jött igazán megérte. Fentről meglátni Monaco-t, és a híres kikötőjét, hmmm. Még egy óra sem kellett, és megint átléptem egy újabb határt. Bár itt fogalmam nem volt pontosan hol volt a képzeletbeli határ. De az egyre nagyobb szállodák, és a kikötőben egyre hatalmasabb jachtok jelezték, igen jó helyen járok. A hajók méretét, hogy bemutassam: kikötőben állt egy négytengelyes daru, ami nem kicsi, és még az is eltörpül egy-két jacht mellett, simán elfért volna a hajók első részén. Szerintem az emberek nagy részének Monaco-ról a pénz a siker a csillogás jut eszébe, nekem max. a jachtok és a forma 1. Mivel szeretek ámítógépen játszani, és történetesen ismerem a pálya vonalvezetését, gondoltam végigbiciklizek rajta. Hihetetlen volt látni, hogy egyes kanyarokat egy személyautó max 70-80 km/h-val venne be ezek a „szörnyek” meg 200-zal. Persze néha nehéz megismerni a pályát, mert van ahol kávézó áll évközben a versenypályán… És összekötve a kellemest a még kellemesebbel, miközben az ember végigmegy a pályán, megnézheti a város látnivalóit. Max egy óra után megint jött a határátlépés. Monaco-tól Nice-ig álomszép a tenger. Mivel ez már a Francia Riviéra vagy Azúr-part (franciául Côte d'Azur), itt valóban azúr kék a tenger. Maga Nice is nagyon szép város. Nekem az egész város bejött, hiszen tiszta, rendezett, tele gyönyörű házakkal, de a legjobban a Cathédrale Russe Saint-Nicolas tetszett, mivel ez egy görög-keleti templom, és az én szememnek elég különös, a hagymakupoláival. De a Notre Dame is szép. Nice-ből kifelé párszor eltévedtem, mert a franciák nem túl nagy szakértői a bicikliút építésnek, de bevallom őszintén én még nem igazán találkoztam logikusan kiépített bicikliúttal sehol Európában, szerintem, aki tervezi nem ült még biciklin, sőt lehet, hogy nem is tudja mi az. Ezen a környéken annyi jachtot láttam, mint égen a csillag, de egyik sem volt kisebb egy busznál. És a kedvenc pillanatképem, amit sajnos nem fotóztam le, az, hogy 7 autó állt egymás mögött, és ebből a legrosszabb egy AMG Mercedes volt. A csóró parasztja, hogy mert beállni pár Ferrari, és pár Masareti közé?! A strandok is szerintem itt voltak a legjobbak, mármint az én elvárásomnak… Nem voltak zsúfoltak, és nem a tömegről szólt. Ami a leghihetetlenebb, a naptejet sem kellett használni, mert a nap nem égetett. Persze, az is közrejátszik, hogy addigra azért volt nem kevés alapszínem. Az egyik strandon megálltam, kicsit nyaralni. Kb. egy órát töltöttem ott. Fürödtem egy jót, bár inkább megint csak a hullámokat élveztem, amik itt legalább 60 cm-esek voltak. Aztán pihi, száradás, és naplóírás. Pont a hátam mögött működött egy kávézó, vagy nem to’m minek nevezzem. Hívhatnánk akár,  „mutassuk meg hogy k*rva sok pénzünk van” kávézónak is. Üveg oldala van, belül légkondicionált, gyönyörű berendezés, az emberek iszogatják a kis csészében a nem kis pénzű kávét, és olvasgatnak, mindezt hatalmas fehér bőrfotelekben. Én akkor éreztem azt, hogy ez tényleg fényűzés. Bár ha láttam volna, mi folyik egy jachton biztos nem ezt gondoltam volna. Antibes-ig bicikli út ment, ami mint mondottam nem túl jó kitáblázottságú, és a kedvencem a bicikli utakban, hogy tart pár métert és aztán megszűnik, aztán megint van pár méter…Antibes-ben áll egy vár, egész nagy, és messziről látszik, csak úgy, mint visszanézve a Riviéra hatalmas tekergőző szálloda láncai. Hamarosan beértem Cannes-ba. De engem teljesen hidegen hagyott, olyan volt, mint San Remo. Lehet, hogy azért is, mert akkor már inkább a kempingben eszegettem volna. Bementem egy információs irodában, kaptam egy térképet, és meg is mutatták merre találok egyet. 15 perc biciklizés után nem találtam meg, mert ott nem volt. Egy kétes külsejű ember mondta, hogy van egy másik. Tényleg volt, de ez privát kemping, ezt egy „mélyen együtt érző” német házaspár mondta, aki épp ment be a kempingbe a nem kisméretű Mercedesükkel . Kis agyfortyogás után, meguntam az egészet, és úgy döntöttem addig tekerek, még nem találok a parton egy ideális vadkempingezős helyet. Erre nem belebotlok egy kempingbe. Csak ez meg már be volt zárva. Hű nem kicsit voltam ideges. De az Úr szeret engem, és kiküldött egy srácot, a városba, ezt nem tudom miért, de nekem kapóra jött, hogy bemenjek az ajtó. Jól elbújtam a leghátsó sarokba, megkérdeztem olasz szomszédjaimat, hogy nem zavarok, és rekord sebességgel felállítottam… természetesen a sátramat. A szomszédok nagyon rendesek voltak, csak egy kicsit hangosak, de hát olaszok, ők ilyenek. Kértem térképet, és egy jót beszélgettem az egyik pasival, meg a feleségével. El kellett bicikliznem Franciaországba, hogy találjak egy olaszt, aki beszél angolul. Végül megkérdeztem az egyik nőt, hogy mennyibe kerül egy éjszaka, mert amikor bejöttem zárva volt a recepció. De még ő hívta fel a figyelmet, hogy ha elég korán távozok, nem kell fizetnem. Látom nyugaton is vannak leleményes emberek. Amúgy a francia kempingek egyáltalán nem drágák. 112,33 km     10.nap, 2011.07.25. hétfő      UNOM MÁR A TENGERT              7:45-kor felkeltem magamtól. Nagyon jól esett az alvás, és főleg az, hogy nem óra ébresztett. Gyors pakolás, és a kijárati kapu óvatos megközelítése, de nyitva volt :) Pár faluval arrébb bementem egy pékségbe, vettem egy bagettet, egy pizza szeletet, és egy nagyon finom sütit. A túrán egy rossz sütit sem ettem. Kis pihi, meg emésztés után mentem tovább. Az út végig a tengerpart mellett haladt, kisebb leejtőkkel és emelkedőkkel tarkítva. Gondoltam, itt az ideje egy kis doppingszerhez. Elővettem az mp3 lejátszómat, és élveztem az elsuhanó tájat, a kedvenc zenéimre. Persze mindig csak az egyik fülembe teszek fülhallgatót, hogy halljam a kocsikat, és az egyéb zajokat. Megálltam egy strandon, és próbáltam vizet szerezni, de csak tusoló volt, abból is nagy nyomással jött a víz. Mire mindhárom kulacsomat megtöltöttem, tiszta víz lettem, de a Riviérán nincs túl hideg, így nem nagyon fáztam. Ahogy ott szárítkozom, egy német faszi oda jön hozzám és elkezdünk beszélgetni. Kérdezte mennyit tekertem eddig, meg hogy hova fogok még menni. A válaszomat hallván eléggé kerekedett a szeme, én meg mondtam neki, hogy „tudom őrült vagyok”. Aztán megkérdezte hány kiló a bicikli, én meg mondom, hogy 52. Persze nem hitte el. Mondtam neki, hogy emelje meg. Hát második nekifutásra sikerült neki. Aztán csak gratulált nekem, és mondta, hogy tényleg őrült vagyok. Kb. 10 percig beszélgetünk, aztán mennem kellett. Mivel tegnap az olasz szomszéd, és ez a német faszi is azt mondta, hogy St-Tropez után maradjak a tenger mellett, mert gyönyörű a táj, így kicsit módosítottam a tervem. Amikor már láttam St-Tropez-t akkor megálltam, és fürödtem egyet. Itt egész tiszta volt a víz, láttam egy medúzát, és egy csomó kishalat, de békatalp nélkül elég nehéz őket követni. Kis fürdés után inkább kimentem szárítkozni. Aztán gondoltam megkeresem Ludovikusz Lütyő csendőrparancsnokot. De sajnos már elhunyt, pedig pár grimaszon biztos mosolyogtam volna. Így csak maradt a kikötő. Nem sokat időztem, mert már láttam kikötőt a túrám során nem keveset. Mivel azt tanácsolták, hogy a tengerpart mentén menjek, ezért az új tervem alapján át kellett kelni egy kisebb hegyen. De az nem látszik a térképen, hogy az út milyen meredek. Szerintem volt legalább 15%-os a emelkedő. Már majdnem a tetején voltam, amikor megelőzött egy „autó”, ült benne egy fekete srác. A kocsi amúgy nagyon öreg volt, és úgy füstölt, mintha kigyulladt volna. Én kb. 5-tel mehettem, ő meg max 8 km/h-val. Egymásra néztünk, és elkezdtünk egymáson, nevetni, meg egy kicsit magunkon is. Nem tudom kinek kellett volna több segítség. Nagy nehezen átértem a hegy másik oldalára, ott található Cavalaire-Sur-Mer. De a táj nem volt annyira szép, mint ahogy mondták, vagy csak már hegyeket szerettem volna látni. Így arra gondoltam, ha holnap se fog tetszeni a táj, akkor elbiciklizek Hyéres-ig, és ott felülök egy vonatra… A városból kifelé találtam egy kempinget, de nem volt már hely. A recepción arra lettem figyelmes, hogy a megszokottnál jobban értem a beszédet, ami mögülem jött. „MAGYAROK”!! Két motoros volt, akiknek volt foglalva kempinghely. Mondtam nekik, fizetek nekik pár sört akkor, ha segítenek belógni, de nem volt erre szükség, mert helypénz volt, és ők azt amúgy is kifizették… így nekem ingyen lenne a szállás. Persze azért gondoltam meghívom őket arra a beígért nedűre, és eldumálunk közbe. Csak ők meg este elmentek várost nézni, és mire visszajöttek, én már aludtam. Így ez a szállás is ingyen volt. Segítettek megnézni, hogy jutok el Hyéres-be, és hogy ott van-e vasút. Szóval Köszönöm a két idegen motorosnak. Kérdeztem tőlük, miben segíthetek, de a lány csak annyit kért, hogy hagyjam őket aludni, mert már három napja motoroznak. Gondoltam, az tényleg fárasztó, fárasztóbb, mint 9 napja biciklizni :). Ahogy pakoltam ki a cuccomat kezembe került egy zacskó fehérje. Meg is kérdeztem őket kérnek-e kokaint. A szemük nagyra nyílt, vártam egy kicsit, aztán közöltem velük, hogy ez csak fehérje :) A San Remo-ban történt esésem következménye, hogy az egyik konzervem kilyukadt, és egy kicsit kifolyt a táskámba. Mivel a táskám teljesen vízhatlan, pár napig érlelődött a ruháim között a rizses lecsó. Nem volt kérdés aznap este mit fogok enni. A szomszédjaim franciák voltak, akik nem túl kedves emberek. Megkérdeztem tőlük beszélnek-e angolul, és a nő közölte, hogy nem. De később kiderült, hogy ketten is beszélnek. Az oké, hogy a nőnemű nem beszél, de a másik kettő igen. Arra nem volt képes, hogy megkérdezze, ki tud angolul. De a férje rendes volt adott sárgadinnyét. Bár inkább sárgabetonnak hívnám. Emlékszem gyerekkoromban kimentünk a dinnyeföldre, a térdünkön széttörtük a sárgadinnyét, és a markunkkal kiettük, annyira puha, és finom volt. Hát igen ez az ipari mezőgazdaság eredménye. Mert ebbe még majdnem a kanál is bele tőrt. De ajándék lónak ne nézd a fogát… Lefekvés előtt odajött hozzám egy francia lény,illetve lány, hogy telefonálhat-e a sátram mellett. Valószínűleg a barátjával beszélt, és nem szerette volna, ha a többiek hallják. Persze nem értettem mit akar először. Szóval a párbeszéd közöttünk. -Papül ö padon, lábán szőr, lekopott dö má’ nö?...(francia lány) vagy valami ilyesmi -Do you speak English? (én) -pas. (francia lány) -AKKOR TANULJ MEG!! Ezt szeretem a németekben. Van egy világnyelvük, mégis beszélnek angolul. Mert lehet, hogy a franciát sokan beszélik, de szerintem az angol az egyetlen világnyelv. Több mint 2 milliárdan beszélik, társalgási szinten. Csak azt bánom, hogy nem tanultam meg franciául ezt a mondatot: -AKKOR TANULJ MEG!! 91,07 km     11.nap, 2011.07.26. kedd      ÉHEZÉS NAPJA         6:00 kelés. Gyors pakolás után, írtam egy köszönő levelet a két ismeretlen motorosnak. Körülbelül 8 órakor megálltam egy hentesüzletnél venni reggelit. Tejet, és egy valamivel töltött pékárut, olyan volt, mint egy bagett. A tej kicsit kifolyt a táskámban. Hyéres-be tartó út nem volt olyan szép, mint ahogy leírták, de azért most szívesen visszamennék oda. Hallgattam megint egy kis zenét, párszor eltévedtem. Az eltévedés nálam azt jelenti, hogy egy kereszteződésben fogalmam nincs, merre kell menni, és csak egy helybeli tud segíteni. Nem messze Hyéres-től megelőztem egy francia családot, úgy hogy, ők azt hitték állnak és leszálltak a bicikliről, azóta is kórházban ápolják őket. Persze ennek a mondatnak csak az eleje igaz :) Itt két helybeli is nagyon rendes volt, mert mondták, hogy kövessem őket, és megmutatták merre kell menni. 10:30-ra bent is voltam az állomáson. Ott 3 kasszából csak egynél beszéltek angolul. Végül vettem, egy jegyet Marseille-ig és várhattam 3 órát, mert akkor ment a következő vonat. Visszabicikliztem a városba, és megnéztem pár szép épületet, és házat. 14:30-kor már Marseille-ben voltam. Nem vártam tőle sokat, mert nem sok jót hallottam róla. Mondjuk, úgy, hogy ez Franciaország „nyócker”-e. Egy-egy látnivalónál nem is időztem sokat, nehogy megtetszen valakinek a cuccom, vagy nehogy „beletegyenek” valamit. Amúgy amiket megnéztem azok tetszettek. Pl: Notre Dame de la Garde, Le Palais Longchamp, Église Saint-Vincent-de-Pau, la porte d'Aix, Fort Saint-Jean, Abbaye Saint-Victor+Fort Saint-Nicolas, Cathédrale de la Major és If vára. Amúgy a város nagyon szemetes, koszos, és ahol csak tud ott gaz nő. Sok volt a mindenféle kisebbség. A franciák ezt a kultúra keveredésének mondják, de én csak a gettót láttam az egészben. Így úgy döntöttem vonatra szállok, és azzal hagyom el a várost. De pályaudvar nem kicsi. Így mivel csak pár percem maradt, jegy nélkül szálltam fel a vonatra. Persze előtte egy kétes külsejű embertől informálódtam. Erre ő meg odament a kallerhez, és megkérdezte: „tud-e az a srác jegyet venni a vonaton”, és rám mutatott. Persze, hogy hozzám jött oda elsőnek a kalauz, így 18 €-m bánta. Ráadásul mástól nem is kérte a jegyet. Szóval, ha nem kérdezek semmit, jobban jártam volna. A vonat kulturált, itt Franciaországban ez tényleg jól működik, gyors, pontos, és tiszta, ami nem mondható el a mi hazai vasutunkra. A vonatok szétakasztását is egy kék inges férfi végezte, akinek még a keze sem volt koszos, ellentétben a mi sínbohócainkal, akik szegények talpig szutykosak. A tengertől elbúcsúztam, mert tudtam egy jó darabog most nem látok tengert. Bár már egy kicsit untam, de azért mégsem olyan, mint itthon boltba menet kinézni az utca végére, és látni a hegyeket, meg a Dunát. Nem is a tengert untam, hanem inkább a vele járó tömeget. És inkább már a hegyekbe vágytam. Mivel alföldön nőttem fel, valószínűleg ezért imádom annyira őket. A végállomás Arles volt, ami egy nagyon szép városka, arról híres, hogy rengeteg római, és románkori épület található itt. Biciklivel gyors bejártam a város. Már csak az amfiteátrum volt hátra, amikor elkezdett cseperegni. Sajnos emiatt csak a felét tudtam megnézni, de mivel a másik fele is hasonló, nem annyira bánom. Ráadásul a reggel kicserélt akkumulátoraim lemerültek, ez azért volt rossz hír, mert már csak egy garnitúra volt, és még 13 nap volt előttem. Felültem a biciklire, és gondoltam, amíg bírom, tekerek Pont du Gard felé. Csak reméltem, hogy még aznap eljutok oda. Ez azért lett volna nagy szám, mert akkor az eredeti tervhez képest 2 nap előnyöm lenne. Valahol ott léptem át a túrám során az 1000. kilométert. Nagyon fura volt, hogy a helybeliek sokszor nem tudják, mi merre van. Egy olyan várost kerestem, aminek még vasútállomása is volt, és egy srác nem tudta ez a város hol van. Még jó, hogy a térképem, amit a G.maps segítségével készítettem, nagyon részletes volt, bár az tény, hogy maps, 30km-t mondott, a valóságban meg több mint 40 km-re volt Pont du Gard. Az út odáig elég unalmas volt, azért láttam menet közben egy kisebb várat, és át kellett kelni egy vízerőmű gátján. Mivel gyerekkoromban régész akartam lenni, ezért nagy álmom volt látni a hidat. Kb. fél 9 lehetett, amikor odaértem a kempinghez. De ha már tekertem 1000 km-t, és gyerekkorom óta várok, hogy megnézhessem a hidat, nem az volt az első, hogy a sátorveréssel foglalkozzak. A híd lassan kezdett körvonalazódni a fák lombjai között. És végül megpillantottam. Euforikus hangulat fogott el. De azért nem sírtam. Leültem és csak néztem. Tudtam, hogy nem csak a híd van meg, de a túrám fele is. Mert ez a pont volt a legtávolabb édes kis hazámtól. Szóval innen már csak hazafele mehettem. 9 körül begurultam a kempingbe. Nem akartam belógni, mert anyagilag jól álltam, főleg hogy aznap alig ettem valamit. De mivel a kapuban álló srác, pont egy autót fogadott, így nem láthatott. És mire kerestem egy jó helyet a sátornak, addigra a recepció bezárt. Holland szomszédokat szereztem. Oda is jöttek hozzám, hogy szóljanak, ők egy nagyobb társaság, és nem akarnak zavarni, de esténként lehet, hogy hangoskodni fognak. De mondtam, csak 2 éjszakát maradok, és azt valahogy kibírom. Az egyik szomszédnak, volt akkutöltője a fényképezőgépemhez, és segítettek ezt a problémát megoldani. Visszamentem a recepcióra, de mint mondtam be volt zárva, ezért gondoltam a pénzt lekajálom. 9,5€-ért adtak egy elég nagy pizzát. Bár sokat vártam rá, de megérte. Nagy volt, és a feltét is rengeteg. Szerintem ez volt a legjobb pizza életemben. Jobb volt, mint a kínai pizza Velencében. Fura, hogy az ízvilágomnak eddig nem az olasz pizzák jöttek be. Csak egy probléma akadt, mégpedig, hogy a pizza nem volt feldarabolva, így kézzel-lábbal tömtem magamba. Mire visszaértem a sátorhoz, meg is ettem, bár könyékig pizzás lettem. Fürdés, és alvás… 106,62 km     12.nap, 2011.07.27. szerda   A PIHENŐ NAP         Mivel pihenő napnak szántam, nem húztam fel az órát, de azért már 7:20-kor fent voltam. Hallom esik. A K*RVA ÉLETBE! Ennek ellenére felvettem a poncsót, és kimentem megnézni a hidat. Rajtam kívül senki nem volt kint. Nem értem miért. 9 felé elállt az eső. Ekkor pont a hegyre sétáltam fel, hogy onnan is megnézhessem ezt a2000 éves remekművet. Onnan sokkal szebb a táj. Minden szögből megnéztem, és csináltam 1000 fotót. 2000 éve építették, még most is használják. Tudtak a rómaiak, bár ahogy elnéztem párszor átépítették, vagy hozzá építettek. Egy idegen vezetőt hallgattam, ha jól értettem a szavait, még Napóleon is hozzányúlt. Délután bebicikliztem Avignonba, a volt pápa városba. Először azért a vasútállomást kerestem meg, hogy a holnapot megtervezhessem. Arra jutottam, hogy reggel bevonatozok Avignon-ba, mert az idefelé út nagyon hosszú, és fárasztó. Majd onnan elvonatozok Lyonba, aztán Annecy. A terv jónak látszott. Aztán a belváros felé találtam egy „lidlit” , ott jól bevásároltam. Itt kezdtem először szidni a hátitáskámat. Amely egy jól ismert sportszer hipermarket terméke. A városban egy kicsit csepergett, de ennek ellenére nagyon tetszett. Mivel az egész nap előttem állt, és úgy döntöttem ma is ingyen szeretnék aludni, gondoltam ráérek visszamenni. Így nagyon lassan mindent alaposan megnéztem. Próbáltam pár képet készíttetni magamról, néhány turista segítségével, de ezeknek a fénykép készítő tehetségük kevés, mint vöröshagymában a proletár öntudat. Tudom, nem vagyok egy szép ember, de nem is azt kérdtem tőlük, hogy a képen úgy nézek ki, mint Brad Pit. De azt elvárnám, hogy a talaj helyett a mögöttem álló palota látszódjon, vagy, hogy a fejem fele ne maradjon le a képről. Találtam egy térképboltot, amiből lefotóztam pár fontos oldalt. Így a terv az volt, hogy holnap csak Orange-ig veszek vonatjegyet, így lehet, hogy tudok spórolni. Hazafelé megkerestem a legközelebbi vasútállomást Pont du Gard-tól, ki is volt táblázva. Csak ép már évek óta nem működött. Na ennyit a „TTY” tervről. Élt kb 4 órát. Még csak 6 óra lehetett, ezért kiültem a hídhoz. Piknikeztem egy kicsit, majd megint körbejártam a tájat. Végül eszembe jutott, hogy bent hagytam a fényképezőgép állványt, így minden féle kép be kell menjek a kempingbe, ha este le akarom fényképezni a hidat. Bent a holland szomszédoktól szereztem pár információt, pl: mikor zár a kemping, mikor kezdik kivilágítani a hidat… A híd este csodás fényjátékban úszik, azt hiszem érdemes volt maradnom. Visszalógtam a kempingbe, a vacsorám egy nagy francia szendvics lett, a maradék aprómból. Ahhoz képest, hogy pihenőnapnak szántam, a közel 75km tekerés egész jó.  74,35 km     13.nap, 2011.07.28. csütörtök          ELINDULÁS HAZA   6:00 felkelek, és alig 50 perc múlva már megyek is a kijárathoz. Izgulok, azt gondolom, hogy biztos már várnak kint, és az egész Interpol engem figyel napok óta. De nem, annyira nem vagyok fontos ember. A kapuban senki nem állt, így gyors elhúztam a csíkot, nem akartam, hogy ők meg a nótámat húzzák el. Másfél óra alatt beértem Avignonba, ez jobb fél órával, mint tegnap, pedig akkor még cuccok sem voltak a biciklin. Egyértelművé vált, hogy nem a bicikli súlya a döntő a haladásban, nem is az izmok kipihentsége, hanem az izmok energiaellátottsága. Mert az előző napon elég sokat ettem, és később is ezt figyeltem meg. Avignonban elmentem arra a pályaudvarra, ahol tegnap informálódtam, és közölték, hogy mikor megy vonat, és hogy nem is onnan, hanem a központi pályaudvarról. Az elmúlt napokban 3-szor beszéltem információs pulttal, illetve az ott ülő hölggyel, és mind három másik időpontot mondott. A franciák elég sűrűn változtatják a menetrendet, vagy csak a hölgyek nem voltak toppon. A másik pályaudvaron megvettem a jegyet, de csak Orange-ig, és ezt is kártyával fizettem, mert kíváncsi voltam, hogy működik-e. Kimentem a peronra, és mondtam magamba: SZUPERSÁGOS!!! A vonat az egyes peronról indult, így nem kellett lépcsőznöm Sárival. A vonaton sok olyan hülye biciklis volt, mint én, így el tudtam bújtatni Sárit, egy esetleges kallertámadástól. Én meg beültem jó messzi tőle, és figyeltem, de nem akart jönni a kontroller. Egyik állomáson kinéztem, hogy megnézzem, merre jár a kaller, de nem láttam. Nem csoda, mert nem volt a vonaton. Így spóroltam kb. 45 €-t. A táj kezdett megváltozni, már láttam a távolban az igazán magas hegyeket. Láttam egy hatalmas napkollektor telepet, és egy atomerőmű szerűséget. Mivel a franciáknak van vagy 20, elég nagy az esélyem, hogy az volt. Lyon-i állomáson nem kérdeztem meg, hogy lesz csatlakozásom, gondoltam rábízom a véletlenre. Nagy hiba volt. A városban eltöltöttem 2 órát. Megnéztem a: Fourvière, Saint-Jean- katedrális, Hoˆtel-Dieu, St-nizier. Illetve ezeket néztem meg tudatosan, láttam mást is, de azokba csak úgy bele botlottam. Lyon annak ellenére, hogy nagyváros, nem olyan gettó, mint Marseille. Tiszta, rendezett. Bár mégis egy török kebabosnál kajáltam. Vettem kettőt, egyet ott ettem meg a másikat meg a vonaton. A kajálda tulajdonosa, kijött megnézni, mert azért ritkán látni ilyet. Megkérdezte, hogy mehet-e egy kört, de Sári csak az enyém. Több okból nem adtam oda. Egyrészt nem akartam onnan gyalog hazajönni. Kettő: 12 nap után már elég jól bicikliztem a megrakott biciklivel, de szerintem ő elesett volna. A vasútállomáson, bementem az infoirodába, és akkor mondták, hogy pont most megy a vonatom Annecy-be, a következő meg egy óra múlva. Gondoltam veszek jegyet egy automatából, de képtelen voltam kézpénzzel fizetni, pedig már mindent bepötyögtem. Így maradt a sorban állás. A pénztáros hölgy bár nem beszélt jól angolul, de el tudta mondani, hogy a következő vonat, valójában busz. Így mászhattam vissza az infopulthoz, és ott közölték, hogy tényleg az, de arra is felrakhatom a biciklit, de inkább vártam még egy órát, mert szeretek kényelmesen utazni, és nekem a vonat a legkényelmesebb közlekedési eszköz. A várakozást ott az információs pultoknál töltöttem, mert ez egy zárt helység, senki nem lökdösött, és csend honolt. A vonaton csak én utaztam, illetve csak abban a kocsiban. Hatalmas tágas tér, mivel bicikliszállító, és mozgássérült szállító egyben. Leültem egy helyre a sok közül, levettem a bakancsom, feltettem a lábam. Megettem a másik kebabot, írogattam a naplóm, és néztem a tájat. A hegyek kezdtek egyre nagyobbak lenni. Az egyik tóban legalább 100 vadkacsa úszkált. A kalauz rendes volt, nem kérte a bicikli jegyet. És kinyitotta a mozgássérült WC-t, mert be volt zárva. Nagyon tágas, és tiszta, a wc papír finomabb, mint otthon, bár nem shanell parfüm áradt a helységből, de jobb, mint az itthoni vasúton, ahol pi-shanell szag terjeng. Pár méternyi papírt magamhoz vettem, és élveztem a tájat tovább. A kedvemet már csak az időjárás szegte. Mivel kezdtek tornyosulnia felhők, sok helyen esett is. Ezért becsomagoltam a biciklimet, meg magamat. És lelkileg is felkészültem, hogy lehet 11 nap eső áll előttem. Miután a kalauz kinyitotta a WC ajtót kiderült, hogy miért volt bezárva. A zárszerkezet rossz volt, és ahogy rázkódott a vonat, úgy csapkodott az ajtó. ezért egy oldható pántolószalaggal orvosoltam a problémát. 18:04 perckor pontosan beért a vonat Annecy-be. Kigurultam a városban, és csak tátottam a számat. Hatalmas hegyek, és egy tó fogadott, a tóba beleömlött egy kisebb folyó, és annak a közepén állt egy ház. Nagyon szép látvány. Kicsit bicikliztem a tó mellett, majd elindultam északra. Mert Chamonix (ejtsd: sámoné) még messze volt. Persze az csak a holnapi célom. De ma minél közelebb jutok, holnap annál hamarabb látom meg a Mont- Blanc-t. Nagyon nehezen kijutottam a városból, tekertem kb. 5km-t, amikor ránéztem az iránytűmre, és majdnem elsírtam magam, ugyan is dél felé tekertem. Visszafordulás, és keresni kellett egy ember, aki megmondja, merre kell, menjek. De a franciák überelték saját hülyeségüket, mert senki nem tudta merre van Les Sapins. Pedig ez nem egy tök falu. Végül jött a jól ismert Bear Grylls módszer. Menj fel egy magas pontra, onnan látni fogod, merre kell, hogy tarts. A terv bevált, csak 40 perc tolás este, már nem annyira jó dolog, amikor az ember csak arra vágyik, hogy feküdjön a sátrában tele gyomorral, és lefürödve. A térkép, és az iránytű segítségével betájoltam magam, és megláttam a főutat. A hegyről lefelé megint kicsit élvezkedtem, bár a sebesség szuperságos, de a menetszél csurom vizesen kicsit kellemetlenebb. Este nyolckor végül meguntam és az első lakott háznál bedobtam a MAGIC kártyát. Persze itt már a franciát vettem elő. Elolvasták, bár nagyon nézték, biztos tele volt hibával, mert a netes fordító, nem a legtökéletesebb. Nem sokat tudok franciául, de az elejében még én is találtam hibát. Ennek ellenére mutatták, hogy hova verhetem fel a sátram. Miután végeztem az agyonázott földön, gondoltam kérek pár jó tanácsot a holnapi úttal kapcsolatban, kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy mire számítsak, és megkínáltak egy kis borral. Én meg semmi jónak nem vagyok az elrontója. Persze a második pohár után megköszöntem a segítséget, és a bort, aztán lefeküdtem. Bár először a tömérdek meztelencsigát kellett eltávolítanom a sátramról. Az eső, amíg ébren voltam esett, de lehet, hogy utána is. 60,23 km     14.nap, 2011.07.29. péntek   TÖBBSZÖRI ORGAZMUS              6:40 felkelek. Mindenem tiszta víz, de nincs beborulva!! Összepakolok, és írok egy merci levelet a vendéglátóimnak. A biciklis pólómmal törlöm le a sátrat, mert csurom víz. Pár perc alatt elkészülök. A talaj olyan vizes volt, hogy ahol feküdtem egy jó 5 cm-s mélyedés van. Mivel vizes vagyok, nagyon fázok, kicsit melegít a nap, de sok helyen a hegyek beárnyékolnak. 8óra után utolérnek a felhők, max. 200m a látótávolság. A tájat így nem élvezhetem, gondolom magamba, ha ez ilyen lesz, öngyilkos leszek. Ráadásul, tegnap a vendéglátóm, azt magyarázta, hogy az út eleinte (a táv 70%-a) lankás lesz, majd nagyon durván emelkedni fog. Ennek ellenére az első 10 km-t, több mint egy óra alatt tettem meg, mert erőteljesen emelkedett, akkor mi lesz ott ahol a vendéglátóm szerint meredek az út. Lassan haladok, csurom víz mindenem, fázok, és kopog a szemem az éhségtől. Gondoltam itt a vég. Egyszer csak kisüt a nap, és melegít. ORGAZMUS!!! De csak 10 percig, mert jön egy újabb felhő. Az út kezd jobb lenni, mivel nem látok sokat, gondoltam mindjárt jön egy újabb emelkedő, de NEM. Még a felhők is kezdtek feloszlani. Mosolygok, mint egy bolond. Kb. 25km megtétele után, jobbra nézek és egy magas hegy mászik bele az arcomba. Megijedtem!! HŰ MEKKORA HEGY. És ez még csak a kezdett volt. Nagyon jól haladok, számításom szerint már csak 40 km. Ha innen tolnom is kell végig, akkor is 10 óra alatt odaérek, és még csak 10 óra múlt. Ez doppingol, hogy a legnehezebbnek titulált nap, teljesíthetőnek tűnik. Egy kis falu temetője mellett megállok, enni, és a fehérjét bekeverni. Valami zúgást hallok. Először azt hittem autók, de rég nem ment el mellettem autó, kinézek a fa mögül, és egy vízesés. Nagyon örülök, mert csodás látvány. Egyre szebb a táj. Biciklizek tovább, és egyszer csak egy még nagyobb vízesést pillantok meg, ráadásul, ez tényleg esik. Kiömlik a hegy oldalából, és vagy 100 métert zuhan. Azt gondolom, hogy meseországban járok, ennél már nem lehet szebb a táj, mindenütt zöldellő hegyek. Ez még jobban doppingol. Csak egy kis fekete pont volt ebben a napban, hogy a hosszú ujjú pólóm ujját bekapta kerék, és a fék egy kicsit megszaggatta, de szerencsére belülről, és nem feltűnő. A pólót elrakom, mert már alig vannak felhők, és jól érzem magam. Mindenütt hegy, és ezer patak, meg vízesés. Beérek egy kis városba, nagyon szép, és ott megpillantok, egy olyan magas hegyet, aminek a teteje már havas. Ekkor már tényleg azt hiszem, nem tudja magát felülmúlni a természet. Tekerek pár száz métert, és egyszer csak meglátom a Mont- Blanc-t. Az állam leesik, és csikorgó gumikkal megállok, hogy a nyitott számba nehogy berepüljön valami. Bár igazából csak a fényképezőgépet ragadtam magamhoz. Pár perc után már a számat is képes vagyok becsukni. Ekkor már csak 20 km van hátra a 90-ből. Kb. dél múlhatott, így ez azt jelentette, hogy max. 4 óra és ott vagyok :) Innen kellett elválnom az úttól, és felmászni a hegyekbe, mert biciklivel nem lehetett tekerni a völgyben haladó autópályán. Nem is bánom, mert onnan, nem lehetett látni azt, amit én láttam. A fák között, végig ott mosolygott rám a Mont-Blanc. Egy kis faluban, ami azt jelenti, hogy volt vagy 5 ház… Az egyiknél kértem vizet. Kicsit nehezen értettek meg, és a kutya is széttépte a nadrágom, de végül szereztem vizet (nem is volt kutya, csak egy kis vakarék a szomszédba). A kulacsom mostanára, már elviselhetetlenül rohadt, poshadt szagú lett, alig ettem, de a látvány mindenért kárpótolt. Így a 14. napon már annyiszor dőlt el a biciklim, hogy meguntam, és feltaláltam a kéziféket. Egy egyszerű oldható pántolószalaggal tudtam rögzíteni a féket, így nem gurult el Sári, mivel a hegyekben ritka a vízszintes útszakasz. Ha ezt korábban feltalálom, nem szakítom ki a biciklis táskám. Kis tolás után, jött egy kis gurulás, itt beértem egy faluba, amit ki-bebasz*tt magas hegyek vettek körül. Na, innen jött csak az igazán durva emelkedő. 8 km fölfelé, erdőben, patakok mellett, gyönyörű alpesi házak mellett. És a „Fehér Hegy” végig rám mosolygott. Fent a hegytetőn volt egy forrásvíz, megálltam inni, és mosdani, bár elég hideg volt, de jól esett. Egy idős bácsival beszélgettem, aki pont előtte előzött meg. Ő mondta, hogy az a szép „fehér hegy”, már a Mont-Blanc. 16:20-kor már a Chamonix táblánál álltam. És arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy ide eljuthattam. Főleg, hogy biciklivel. És hogy semmi bajom nincs. Kicsit el is érzékenyültem, pedig aki ismer, az tudja, nem vagyok egy érzékeny típus. 17:00 körül pedig már a kempingben. A mennyországban érzem magam. Biztos Bora-bora is szép hely, de nekem Chamonix jelenti a gyönyör „netovább”-ját. Mint már említettem, a mai nap fekete foltja a pólóm megrongálása volt, és még a sapkán csatja is megadta magát, így egy ziherájsz tűvel hárítottam az utóbbi problémát. A kemping eddig a legjobb, igaz, hogy csak két csillagos, de számomra optimális. Olcsó, és van meleg víz. A fürdés során csak az zavart, hogy a zuhanyrózsát, nem lehetett rögzíteni, és fürdés közben kézben kellett tartani, de ezt is megoldottam, nem találják ki, de is egy pántolószalaggal. Mindig mondjuk a kollegáimmal, hogy ez mindenre jó. Addig zuhanyoztam amíg, késsel kellett vágni a gőzt. Kicsit csepereg, de ennek ellenére bemegyek a városba, bár eddig is ott voltam:) Megkeresem a felvonót, megnézem mennyibe kerül a jegy, bár igaz, hogy a neten itthon megnéztem, de a net nem mindig megbízható. Hát igen közel 10 €-val került többe a jegy, mint a webside-on olvasható. Beültem egy étterembe, és ettem egy menüt. Az igaz, hogy legalább 10 percet kellett várnom a pincérre, de ami tetszett, hogy a víz, amit kihozott ingyen volt. Sőt Görögországhoz képest, itt nem számolták fel az étkészletet, sőt ott nem is kértem vizet, mégis hoztak, és fel is számolták. Szóval mivel csak közepes adagot kértem a menüből, csak 12 €-ba került. Tartalmazott egy közepes mennyiségű főételt, és egy finom sütit is. Az étteremmel szemben állt egy mosoda, gondoltam, ha nem drága holnap mosok. Csak sajnos minden franciául volt kiírva. Ezért kértem telefonos segítséget, de még az alapján sem voltam biztos melyik program mit jelent… Vissza a kempingbe, itt ettem egy felmelegítő levest, mivel a hőmérséklet csak 19°C. A kempingben volt konyha is, ez nagyon tetszett, hogy nem csak a gazdag kemperes, lakókocsis vendégekre gondoltak. Napközben hallgattam megint zenét. Amikor megláttam, a Mont- Blanc-t, Alvin és a mókusoktól az „Ez is csak egy átlagos napnak indult, mint a többi” szólt. Azon gondolkodtam, lefekvésnél, ilyen egy átlagos nap? 100,64 km     15.nap, 2011.07.30. szombat A FEHÉR HEGY        6:40 felkelek, gyors bepakolok a hátitáskámba mindent, ami kell egy nagy túrázáshoz. Pénz, kaja, víz, fényképezőgép, és meleg ruha, hisz 3800 m felett nincs meleg. A felvonónál kis várakozás, és irány fel. A jegy amúgy 42,5+3 €. Azért +3, mert fent van egy lift, amit külön kell fizetni. A felvonó nagyon gyorsan emelkedik, párszor nyelnem kell, hogy a fülem kiduguljon. 2300 méteren átszállás egy másik felvonóba. Itt látok meg egy igazi turistát a sok túrázó között. Nem tudom kinek mit jelent a hó határ, de nekem azt, hogy ott soha nem olvad el a hó. Fizikából elég jó voltam, de azért szerintem nem kell hozzá sok ész, hogy leessen, ha a hó nem olvad el, akkor ott hideg van. A nőneműnek, ez nem esett le. Egy póló volt rajta meg egy kicsi nyári kabát. Alul farmer, és egy kis topánka. Persze a legújabb párizsi divatnak megfelelő kis ridikül. És a sminkje is biztos elment volna egy estélyen, de „a hideg nem a divatról szól”. Ez anyukán bölcs mondása. De ha úgy nézzük a nő elérte, amit akart, senki nem a hegyet nézte, hanem őt. Azt vártuk mikor esik össze megfagyva. Persze itt még nem volt olyan hideg. A lift elindult felfelé és a levegő egyre jobban hűlt. Fent kiszálltunk a hölgy körülnézett, és utána nem is láttam sokáig. Annyira nem volt hideg, kb. -10°C lehetett. Én ott éreztem magam igazán jó a túrám folyamán. A lábaim előtt hevert a Mont- Blanc, illetve nem a lábaim előtt, mert az magasabban van. Felhők felett nem kellett aggódni az eső miatt, nem volt tömegnyomor, kevés turista volt, itt inkább a túrázók voltak jelen. Körbe mindenütt hegyek, fehér hegycsúcsok. Túrázók indultak el meghódítani a Mont- Blanc-t. Ami tetszett, hogy volt egy srác elől, aki engedte ki az embereket a hó birodalmába. Gondolom, megfelelő felszerelés nélkül nem lehet, csak úgy sétálgatni kint. Aiguilla du Midi (ejtsd: igvijá dü midi) csúcs 3842 méter, a tengerszinttől. Szóval itt már kezd ritkulni a levegő. Annak ellenére, hogy a bicikli karbantartotta a szervezetemet, ott fent pár lépcsőfok megmászása után kapkodtam a levegőt. Ezért emelem kalapom azok előtt, akik ilyen hegyeket másznak meg. Régebben nem értettem mi ebben a nehéz, hiszen csak mászni kell. Ráadásul rajtam nem is volt mászó felszerelés, ami biztos nem könnyű… A csúcson nem tudom mennyit tölthettem el, mert sokszor csak néztem ki a fejemből, és csodáltam a természetet. Élveztem a nap erejét, ahogy melegíti a ruhámat. Közben néztem az időközben egyre szaporodó turistákat. Többsége japán, perui, kínai volt. Miután kezdtem megunni a lökdösődésüket, úgy döntöttem lemegyek a faluba. Szedtem egy palackba havat, meg jeget, gondoltam ez lesz az én szuvenírem. A perui barátaim lökdösődős „jó” szokásukat a felvonóban is folytatták, ezért fél távnál, 2300m-n kiszálltam a liftből, és gondoltam megyek a következővel. Kiültem egy padra, és láttam, ahogy túrázók sétálnak lefelé. Levetkőztem, mert a négy réteg ruha fent, és a két réteg ruha lent, itt már túl soknak bizonyult. Végül úgy döntöttem, hogy én is lemászok a völgybe. Ettem egy hot dogot a büfében, és hajrá. Minden hegyet látott ember tudja, hogy felfelé könnyebb mászni, mint lefelé, épp ezért nem sok követőm akadt. Mondjuk úgy, hogy lent már tök egyedül voltam, zavarba is estem, mint Ádám anyák napján. De ahogy másztam lejjebb úgy változott a táj. Fent még minden hó és jég, amit szép lassan átváltott sziklákká. Megjelentek a mohák, és a kisebb fűcsomók. Ahogy sétáltam, a fűcsomókból, összefüggő gyep lett. Még lejjebb már látni lehetett kisebb örökzöld fákat, amik egyre nagyobbak lettek, és egyre sűrűsödtek. Egyre több helyen láttam már talajt, és ezzel együtt erősödő aljnövényzetet. Végül megjelentek a lombhullatófák, és leértem az erdőbe. Ekkor kb 1500 méteren lehettem. Eddig tök érdekes volt a táj, láttam a völgyet, csak az zavart, hogy hiába másztam egyre lejjebb és lejjebb, a házak mérete nem változott. Bár kezdtem kivenni egy-egy autót, ami onnan csak egy gombostű fejének látszott. Az erdőben egyre fáradtabb lettem, de leginkább a monotonitás zavart. Végül délután 3-ra be is értem a faluba. Elmásztam a sátramig, mert addigra eléggé kikészültek a lábaim. Ahhoz képest, hogy pihenőnapot terveztem, jobban elfáradtam, mint egy egésznapi tekeréstől. Az érdekesség, hogy ahogy jöttem lefele, a flakonom mindig horpadt össze, ahogy nőtt a nyomás. Féltem, hogy a ragasztás nem bírja majd, az állandó igénybevételt, de nem lett probléma. A másik hasonló jelenség, hogy az iránytűmben fent megjelent egy egész nagy légbuborék, és ahogy jöttem lefelé, úgy ment össze, végül teljesen eltűnt. A faluban vettem pár fontos élelmiszert, és egy üveg bort is. Gondoltam ez segít a délutáni sziesztámban. Egy óra pihentető alvás után arra ébredek, hogy esik. Zavart is meg nem is. Mert végül is rosszabb lett volna, ha fent van rossz idő, és esetleg a felhőktől nem láttam volna semmit. Melegítettem egy konzervet, és az újonnan vásárolt tartármártást kipróbáltam hozzá. Nem sokkal lett jobb. Kaja után visszasétáltam a faluba, mosni. A tegnapi telefonos segítség félrevezetett, így kicsit drágábban úsztam meg. Mosás 5€, szárítás 3. Mivel a mosás több mint egy óra volt, és már az apróm is elfogyott a szárításhoz, gondoltam sétálok egyet, és beülök valahová. Találtam egy nagyon takaros cukrászdát, tele szebbnél-szebb sütivel. Egy málnásat választottam. Bánom, hogy nem fényképeztem le, mert életem legfinomabb édessége volt. Vissza a mosodába, és a ruhákat át a szárítóba, de nem mertem a hőfokot a maximumra állítani, így a ruhák nem lettek tökéletesen szárazak. Mivel sajnáltam a pénzt még egy szárításra haza sétáltam, a szakadó esőben. Ha kiterítem a ruhát, csak vizesebb lesz, ezért vissza kellett menni szárítani. 12 perc után újra száraz, és tiszta ruhákat vehettem fel. Elég mennyei érzés volt, akkor úgy éreztem simán újrakezdeném az egész túrát. Este megittam a maradék borom, ez kellően ellazított, hogy már ne zavarjon semmi, és mély álomba szenderültem. 0 km     16.nap, 2011.07.31. vasárnap           PASSIÓ, MÁSODIK FELVONÁS               6 előtt felkelek. Nagyon kipihenten ébredek, a ruhám száraz, ezért semmi nem szegheti kedvem, csak egy izomláz a tegnapi hegymászás miatt, és hogy vastag felhő hömpölyög a hegyek között. A mosdóban feloltom a tükörvilágítást, és a mellettem álló fiú csodálkozik, ezt hogy csináltam, tényleg úgy nézett rám, mint egy Istenre, aki csettint egyet és „lőn világosság”. Néha úgy érzem, hogy nyugaton a gondolkozás az bűncselekmény. 7 órakor elindulok, bár az út emelkedik, és izomlázam is van, de jól haladok. Néha vissza-visszanézek, hogy elbúcsúzhassak a Mont- Blanc-tól, ami szép lassan eltűnik a többi hegy mögött. Az egyik kis faluban bementem egy boltba, gondoltam itt még olcsóbb a kaja, mint majd Svájcban lesz. Vettem egy bagetet, egy csokit és egy 60dkg-os kötözött sonka szerűséget. Ezért fizettem 28,9€. Én kis hülye kifizettem, mivel 29 forintért itthon akciósan se veszek 2 zsemlénél többet. Mi az a 29 pénz, igen csak nem mindegy a pénznem. Kiültem a bolt elé, és elkezdtem enni. Kicsit megkésve elkezdtem gondolkodni, hogy tegnap előtt ennek a feléért étteremben ettem. Kicsit sokat kért ezekért a dolgokért. Visszamentem megkérdezni miért fizettem ennyit, és kiderült a hús ára 22€. Ami amúgy rohadt szagú, és hányingerkeltő ízű volt. Csak azért ettem belőle, mert még is csak 22€. A határ már nem volt messze, az út meredeken lefelé ment, reggel volt, és a napsugarak pár méterre a fákon landoltak. Szóval minden adott volt, hogy lilára fagyjak. Ráadásul az enyhén nyirkos ruha, segített, mint ázott kutyán a villanypásztor. Attól féltem, hogy tényleg lilára fagyok, és Svájcban Milka tehénnek néznek, és megfejnek. De a határnál, kicsit jobb lett a helyzet, és a tudat, hogy ez már Svájc. A nap is átmászott a hegyeken, és az út is elindult fölfelé. Az egyik pillanatban meg akarok fagyni, a másikban meg izzadok. Az élet már csak ilyen. A tájat pont így képzeltem el. Zöld erdő, vágott fű, apró falvak, sok tehén, magas hegyek, sehol nincs szemét. Pont, mint egy poszter, csak a poszter nem áraszt tehén szagot. Szerintem Svájc a legtisztább ország a világon, de egyben a legbüdösebb is. Bár a szerencse, hogy a szagot, az orr gyors megszokja, meg inkább ezt szagolom, mint egy aszfaltgyárat. Meg igaz az örök mondás, BÜDÖSBEN MÉG NEM FAGYOTT MEG SENKI. Az út egyenletesen emelkedett egész 1500m-ig. nem zavart, csak a szűk út. Néha pár centire mentek el mellettem az autók. Menet közben néha lenéztem, és féltem. Az egyik szakaszon, nem volt szalagkorlát, és láttam mi van alattam. Megvártam, amíg nem jött autó, hogy középen biciklizhessek, mert megijedtem a mélységtől. Egy másik helyen megálltam pihenni, ahol láttam egy óriás hangyát, akkora volt, mint egy csótány. Lehet, hogy egy mutáns hangya, amely kiírtja az emberiséget. Ha igaz, akkor bocsánat, hogy nem gyűjtöttem be. A hegytetőn megpillantom a völgyet. Ami 1000 méterrel van lejjebb. Éreztem, hogy itt nagy száguldás lesz lefelé. Vidám vagyok, mert a völgytől, egész a Bodeni-tóig sík lesz az út, így kb. 40 km gyors haladás várt. Egy kis fizika: Az ereszkedés alatt közel 1 MJ energiát fékeztem, illetve pazaroltam el. Ez annyi energia, mintha álló helyzetből 140 km/h-ra gyorsulnék a megrakott biciklivel. Féltem is, hogy a fékekkel baj lesz, túlmelegednek, vagy rosszabb. Az út lefelé, elég rossz minőségű, így ki álltam a nyeregből, hogy kevésbé terheljem a kerekeket, és a légellenállásomat is növeljem, így a fékeket és kímélem. Néha megállok, hogy visszahűtsem a fékeket, és a kerekeket. Martigny-ban így is pár perc alatt legurultam. Mindig szidom az emelkedőket, hogy ez most miért kell, de a végén mindig ott van az ajándék, amikor csak száguldozni kell lefelé. 14 km-t jöttem lefelé. Mint már említettem, a várostól egész a tóig egy természetes katlan van. Itt megy végig az út. Gondoltam, lehet, hogy fújni fog a szél. Láttam is szélgenerátorokat, ez egy árulkodójel. Két irányban fújhat. Természetesen én széllel szemben tekertem. Ennyit a gyors haladásról. Volt olyan hely, ahol csak 10 km/h-val haladtam. Az volt a szerencsém, hogy Martigny-ban leültem egy parkban enni, a büdös húsomból. Ami annyira hányingerkeltő volt, hogy kidobtam a felét, azaz 11€-t. El is mentem meggyóni a bűnömet. A parkban volt kút, és egy római kori amfiteátrum. Svájcban egy valamivel nem nagyon volt gondom. A vízzel. Mert szinte minden faluban állt egy kút, de az is előfordult, hogy 5-6. A katlanban való szenvedések után a Genfi-tó megváltás volt. A tó mellett fekszik Villeneuve. Semmi extra, nekem is csak azért volt érdekes, mert a multinak ahol dolgozok itt is van egy gyára, sőt ez a mi régiónk központja. Láttam is olyan terméket, amit nálunk gyártottak. A tó nagyon szép, és a mellette fekvő kis városok is. A városokat hajójáratokkal kötötték össze, persze lehet autóval is menni, de akit érdekel, felszállhat egy hajóra. Az egyik közülük ráadásul egy gőzös. Egész jól néz ki. Az egyik városban, a tóparton áll egy kis vár, amit érdemes megnézni. Innen nekem északra kellett mennem, így elhagytam a tavat. Az út pont annyira volt meredek, hogy ne tudjak rajta feltekerni, így tolnom kellett. Mindenütt házak, így a kis wc is nagy problémát jelentett. Megint kezdett esteledni. Ami azt jelenti, hogy még csak 19 óra volt, de mivel kempinget eddig sem láttam, kezdtem aggódni, hogy ma vadkempingben alszom. 19:30 körül láttam egy patakot. A partja megközelíthető, egy híd ment el felette, szóval tökéletesnek nézett ki, de még korán volt. Mert a vadkempingezéshez az ideális időpont kb. este 9. Mert akkor már az emberek otthon vannak, és nem sokára sötétedik. Ezért tovább bicikliztem. Gondoltam addig megyek, még be nem érek St-Denis-be, ott biztos van kemping. Ahogy tekergőzött az út, az autópálya hol alul, hol felül keresztezte az én utam. Az egyik ilyen helyen megláttam a pályán egy táblát, amin st-denis-i kihajtó 1000m állt. Volt nagy öröm. De a kempinget nagyon nem táblázták ki, pedig volt, mert két afro lánytól megkérdeztem és a térképükön volt. Az iránytűm segítségével megint célba értem. Bementem a kempingbe, de a recepció be volt zárva. Nem az a típus vagyok, akit zavar, ha nem fizetek egy kempingért, hisz az év többi 340 napján kiélem becsületes énem. Szóval betoltam Sárit, és kerestem valami jó helyet. A kemping legmélyén egy házaspártól megkérdeztem, felverhetem itt a sátram, ők meg mondták menjek be az erdőbe, és verjem fel ott. Annyira nem voltam vicces kedvembe, és kis híja volt, hogy nem nyomtam le a nő torkán a kempingasztalukat. Szóval, ha a túrám itt ért volna véget, akkor a svájciakra nem sok jót mondanék, persze ekkor még a francia ajkúak domináltak, azok meg… Végül visszamentem a recepcióra, ami akkor már nyitva volt, befizettem, és megmutatták hova tudom felállítani a sátrat. Itt vettem észre, hogy mi nem volt Chamonix-ben. SZÚNYOG. Mert itt nem kíméltek. A kemping egy gyerekes családnak nagyon jó, de nekem a legfontosabb a meleg víz a tusolóban, ami nem igazán volt. Szóval első napom Svájcban nem sikerült a legjobban. 109,84 km     17.nap, 2011.08.01. hétfő      DIMB-DOMB                        6:40 felkelek. 7:40kor indulok. A Táj unalmas, mert itt hegyek már nem nagyon vannak. Freiburg egy kisváros, ahol már németül beszélnek, de előtte a francia területen Fribourg-nak van írva, ez egy kicsit zavaró. Innentől már csak németül beszélnek, és ez egy kicsit megnyugtat, mert lényegesen jobban kommunikálok németül. Útközben sok a tehén, és mindegyik nyakában kolomp, szóval elég hangos a „zenei aláfestés”.  Egy fatelepnél megálltam pihenni, mert a farakások jó árnyékot adta, a padka meg elég magas volt, hogy kényelmesen megreggelizhessek. Azt vettem észre, hogy senki nem dolgozik. A földműveseken kívül mindenki pihent. Először arra gondoltam, hogy ez egy olyan gazdag ország, hogy hétfőn is pihennek. A másik gondolatom az volt, hogy 17 nap után gőzöm sincs, milyen nap van, és lehet, hogy még csak vasárnap. Délután egyre több helyen hallottam petárdadurrogást, akkor jöttem rá, hogy ünnepnap van. Augusztus elsején nemzeti ünnep van Svájcban, mert ekkor alapították, kb. olyan náluk, mint itt az augusztus 20.-a.  Bern előtt kértem egy háznál vizet, és a néni egy palackozott ásványvizet adott. Ez nagyban növelte a hangulatomat, főleg a tegnapi nap után. Bernben megnéztem: a Parlamentet, Zytglogge-t, Albert Einstein házat, Münstert, Untertorbrücke-t. A város többi része is tetszett, csak ezeket tudtam, hogy hol van, és hogy mit nézek épp. A városból kifelé tartva eltévedtem, és még a helybeliek is vakarták a fejüket merre küldjenek. Végül meguntam, és az iránytűmre hagyatkoztam, ami jó döntés volt. Thun-ig meg sem álltam, csak csodáltam a tájat, és a szép házakat. 17 óra előtt oda is érek, a városban van egy kastély, amit nem lehet nem észrevenni. Tipikus svájci település, mindenütt rend, és gyönyörű házak. A tó meg csak hab a tortán. A város észak-keleti részén van egy tank múzeum. Érdemes megnézni, de nem augusztus elsején tegyék, mert akkor be van zárva, így én csak kívülről nézhettem a tankokat. Mont- Blanc után Thun, és a tó melletti települések tetszettek a legjobban. Minden ház megérdemelt volna egy fotót, de akkor még most is ott állnék. A kedvencem egy buszmegálló volt, ami úgy volt megcsinálva, mint egy alpesi ház, csak kicsiben. Faragásokkal, meg muskátlis ablakkal. A tó mellett és a városban sem találtam kempinget, de ha lett is volna, sem állok meg, mert még bőven volt időm, és a lábaim is bírták. Ráadásul a holnapi úticél Alpnachstadt volt, ahol fel akartam vonatozni a Pilátus csúcsra. És minél hamarabb érkezek, annál hamarabb fent tudok lenni. Így a cél, hogy ma minél közelebb kerüljek hozzá. A tó nagyon szép, csak sajnos a nap néha rossz irányból sütött, de szabad szemmel így is nagyon élveztem. Útközben egy szikla előtt láttam egy falat. Nem értettem először mi az, de aztán hallottam a zúgó víz hangját. A fal mögött volt egy vízesés, és hogy esősebb időkben ne az út közepén landoljon, elé építettek egy falat. A tó keleti részénél egy nénivel beszélgettem, akinek el kellett mondani honnan jöttem, ami így a 17. napra elég nehezen ment, mert ennyi várost megjegyezni… Cserébe ő segített kempinget keresni, bár ha nem mondja el, akkor is megtalálom, mert elég jó helyen volt. A kemping mellett volt egy büfé, ott megkérdeztem, hogy ez egy kemping, csak mert nem találtam a recepciót. 10 perc keresés után sem találtam, ezért felállítottam a sátrat. Utána is körbe néztem, de nem találtam, úgy döntöttem akkor ezt a pénzt leeszem. Így mégis lesz hasznuk rajtam. Felvettem a legszebb ruhám, és beültem a helyi étterembe. Az adaggal nem volt probléma, az ízzel sem, és az ár is elment. A sör már csak ráadás volt. Igaz kértem egy extra sült krumplit. A sátramat, amikor megvettem, már akkor láttam mik a gyenge pontjai. De mivel nem volt időm tesztelni, így reménykedtem kibírja. Az egyik hibáját már leírtam, a másik, és egyben a nagyobb hibája, hogy a sátorrudat, ami tartja az egészet, rosszul lehet rögzíteni, és kidörzsölte a sátor anyagát. Így kiszúrta az elvékonyodott szövetet. Már otthon tudtam, hogy ez fog történi. Amit tehettem, hogy egy ziherájsztűvel összefoldoztam addig. Egész jó lett. A nap második vesztesége, hogy a hosszú ujjú pólómat megint bekapta a kerék, de most rendesen megszaggatta, így ollóval levágtam az ujját, és így használtam a továbbiakban. 138,26 km     18.nap, 2011.08.02. kedd      A PILÁTUS VONZÁSA                     6:30 felkelek. 7:20kor indulok. Ahogy tolom ki a biciklimet, egy lány rám köszön, nem értem ki az az örült rajtam kívül, aki ilyen korán kel. Követem a szememmel merre megy, és akkor jövök rá, hogy ő itt dolgozik, és hogy jött nyitni a recepciót. Még is csak van… Gyors fel a biciklire, és gyerünk a hátsó kijárathoz, ahol tegnap bejöttem. Reggelire veszek püspökkenyeret, cukrot, és egyéb fontos élelmiszert egy kis boltban. Kint egy padon tejjel megeszem a püspökkenyeret, közben olvasom a csomagolásán, hogy mennyi energia van benne. Kerekedik a szemem, és visszarohanok a boltba, venni még egyet. Azt sajnálom, hogy nem vásároltam fel az egész készletet. 100 g-ban van 440 kcal. A csomag 400 g püspökkenyeret tartalmaz, azaz ennyi kaja elég egy átlagos embernek egész napra. Na persze én kb. a dupláját égettem el… Az első 10-15 km nagyon gyötrelmes, de a kaja kezd hatni, és megjön az energiám. Bár fölösleges, mert az út meredek, és képtelen vagyok feltekerni rajta, így tolom. Kb. 4 km-t. De az út nagyon szűk, és a kocsik pár centire jönnek el mellettem. Ahogy megyek lefelé, látok egy repteret. Svájcban nem meglepő, ha egy sorompónál állva nem egy vonat jön keresztbe, hanem egy repülő. Itt olyan kevés a landolásra alkalmas terület, hogy néha az út keresztezi a kifutópályát. A csúcsról isteni a kilátás. A völgyben meg egy tó, az 1400 tó közül. Én csak 11-t láttam belőlük, de mind nagyon tetszett. Lent a parton megpihentem pár percre. Ettem, és írogattam a naplómat. A flakonomban kikevertem az aznapi fehérje löttyöt. A flakonban rothadó több napos lötty, hányingerkeltően büdös volt. Az út mellett volt egy repülőtér. A kifutó pálya mellett meg tehenek legeltek. Eszembe jutottak azok a filmek, amik fejlődő országokban játszódnak, és a repülőgép csak akkor tud leszállni, ha a marhákat először elhessegeti. De azért Svájc mégsem egy fejlődő ország. 14 óra magasságában beérek Alpnachstadt-ba. Itt van egy kisvasút olyan, mint Pesten a fogaskerekű, csak ez még meredekebben megy fel, ja és ez 2000méter fölé. Az első embert megkeresem, aki itt dolgozik, megkérdezem tőle, fel tudom-e vinni a biciklit. A srác segítőkész, elmagyaráz mindent, hogy igen, de valószínűleg várnom kell, és elmondja, hogy van kemping a közelben. Pár perc múlva már állítom a sártat. A kemping eddig a legjobb, nem csak a túrám során. A mosdó mellett vannak mosogató kádak, és ott találok üvegmosó kefét. Azzal kimosom a bűzös flakonom, és nagyban javul a helyzet. Tisztálkodok, és irány 2100 méter. A jegypénztáros, nem ad jegyet, mivel nem lehet biciklit szállítani. Megkeresem a fiút, és megint elmondja, amit az előbb. A sokadik ember után megunom, és úgy döntök, felmegyek biciklivel. Persze nem sokáig jutok, mert nagyon meredek az út. A vizem kezd fogyni és a csokim is kevésnek bizonyult. Az utolsó cseppet is kinyalom a flakonból, és arra gondolok, ha fél óra múlva nem találok vizet, visszafordulok. Végül is bajom nem eshet, mert ha megfordulok, az út lefele megy, így nem kell erőt kifejtenem. Kicsivel arrébb egy patak folyik keresztbe. Lemászok oda, és teletöltöm a kulacsomat. Gondoltam, csak nem döglött bele egy állat sem feljebb, mert elég meredek a hegy, és sűrű az aljnövényzet. Ilyen terepen meg kevés állat tud létezni. Nem volt semmi, mert ezt a naplót, nem a kórházban írom:) Néha megálltam pihenni. Lentebb még tele volt házakkal, amiben az volt a vicces, hogy volt olyan település, vagy falu, amiben csak egy ház, vagy gazdasági épület állt. Az egyik ilyennél, leültem egy fa alá, hogy pihenjek, és írogassak a naplómba. Egy perc sem telt el, és jöttek az első kíváncsiskodók. De nem zavartak el, pedig még a fáról lehulló termést is megkóstoltam. Ahogy mentem felfelé, a táj úgy lett egyre szebb, és úgy lettem egyre éhesebb, és az út minősége is romlott. Végül az út minősége, és az éhség megálljt parancsolt. Csináltam pár fotót, és visszafordultam. Pedig már nem volt sok hátra. Kb. 1000 m-t emelkedhettem. Lefelé a rázós úton nem lehetett megengedni a biciklit, így végig fékeztem. Ráadásul a meredek úton, a testtömegem nagy részét a kezemre helyeztem, amitől kezdet fájni a tenyerem. De a jó úton jött az élmény, sőt ÉLMÉNY!!!! KIB*SZOTT IZGALMAS VOLT, szűk út, nem belátható kanyarok, egyik oldalon szikla, a másikon szakadék. Készítettem pár videót is, úgy hogy a gép a nyakamba lógott. Néha jött autó is, amitől még izgalmasabb lett. A max. sebességem 55km/h volt, ami nem túl sok, de ilyen úton ez szuperságos. Kevesebb, mint 15 perc alatt leértem. Megspóroltam a felvonó árát. Ma is ügyes voltam. A „ma is”, itt nem kukoricát jelent németül:). Így a felvonó árát le tudom enni. Beülök a kemping éttermébe. Rendelek egy finom kaját, és a söröm mellett várom, hogy kihozzák. Sörivás közben, csak nézek ki a fejemből, és a tudat alatt, a hegyről száguldozok lefelé. A pillanatot, csak egy farok rontja el, a büdös szivarjával. Én ezt nagyobb illetlenségnek tartom, mint azt, ha valaki elszellenti magát. Mert az neki egészséges és jó, én meg nem halok meg hamarabb tőle. Ránéztem csúnyán a fazonra, és arrébb ült. A kajámat már nem zavarta semmi, nagyon bőséges volt, és finom. A kemping mellett volt egy tó, amiben lehetett fürödni. Nem hagyhattam ki. Bár fogamat összeszorítva tudtam csak belemenni, de amikor már benne voltam egész elviselhető volt. Persze, mint ahogy a tengert, ezt is hamar meguntam. Utána lezuhanyoztam, forró vízben. Igaz, néha elment a meleg víz, és csak langyos jött. A fürdőben volt hajszárító is. Egy srác akarta használni, de nem működött. Rám nézett, vállát vonta és kiment. Odamentem a szárítóhoz, bekapcsolom, nem működik. Megnézem a konnektort, amin volt egy kapcsoló, átbillentem, és láss csodát. Egy újabb példa, miért örülök, hogy ide születtem, ahol nem árt, ha az ember használja is az eszét. A sátornál pakoltam, amikor a szomszéd házban lakó ember reklamált nekem, meg a mellettem sátrazóknak, hogy nem lehet tőlünk eljárni. Simán el lehetett a két sátor között menni, csak biztos valami gazdag svájci bürokrata volt, aki megszokta, hogy körülötte ugrálnak. Egy darabig hallgattam a hülyeségét, végül balkániasan megoldottam a problémát. Az akkor épp a zsebemben lévő bicskámat elővettem kinyitottam, és megkérdeztem: WHAT? Az úr durcásan megfordult, és elhúzott. A szomszédban lakok, meg csak mosolyogtak.  Ezután vettem még egy sört, és elmélkedés a mai napról. Érdekes, hogy a sörös üveg 5,8 dl-s volt. 93,97 km     19.nap, 2011.08.03. szerda   ESŐBEN IS SZÉP AZ ÉLET                         6:30 felkelek. Be van borulva, de legalább nem esik. Hamar beérek Luzernbe. A város határán megálltam egy boltnál, gondoltam itt is veszek olyan finom püspökkenyeret. De nem árultak. A joghurtom pont a kassza előtt kiesik a kezemből, kinyílik a teteje, ezért azt nem rakhatom be a táskába. A bolt előtt megeszem, egy kis keksszel. A város egyik fő látnivalója a Kapellbrücke. A Kapellbrücke Európa legrégibb és második leghosszabb fedett fahídja, a hosszúsága 204,70 méter. 1365-ben épült. Ennek ellenére nem egy nagy durranás, nem úgy, mint ami fentről jött, az égből. Készítettem pár fotót, és felöltözés. A jobbik poncsóm jól vizsgázott, bár a szakadó esőben jobbnak láttam várni egy kicsit. 30 perc után indultam tovább. Várakozás közben láttam olyan buszt, meg trolit, ami duplán csuklós volt, vagy egy utánfutó volt a csukló rész helyet. Persze abban is utaztak. Elég balkáni megoldásnak tűnt az utóbbi. ZUG után, volt egy kisebb hegyi szakasz, de nem vészes emelkedőkkel. Kis német nyelvismeret. A Zug németül vonatot jelent. De itt kivételesen egy település neve. De anno jártam úgy, hogy egy helyi embertől kértem segítséget, merre kell menni. Csinált is egy térképet, amin mutatta, hogy Bahnhof előtt forduljak el. Bahnhof jelentése vasútállomás. Mindenütt kerestem az állomást, de nem találtam. A faluból kifelé egy tábla mutatta, hogy Bahnhof x km. Pár perc után egy kereszteződés, majd utána egy település tábla, rajta: Bahnhof.   Néha jobb, ha az ember nem beszéli a helyi nyelvet, mert eltévedhet. Zug után pár kilométerrel találtam egy pihenőt. Éhes voltam, ezért megálltam, mert tökéletes hely a főzéshez. Kipakoltam mindent, és elkezdett esni megint. Visszapakolás, felöltözés, és fel a biciklire, meg fel a fejjel. A kamionosok nem kímélve repesztettek el mellettem, jól felcsapva a sáros vízpermetet az arcomba. Jobbnak láttam füttyszóval levezetni a stresszt, mint más eszközzel. Ezek után, ha esett, akkor vagy énekeltem, vagy fütyültem.  Zürichig lejtett az út, és a végén alig esett. A városba beérve el is állt. Nem túl sok látnivaló van itt, persze ha az embernek az ékszerbolt, vagy az órabolt látnivaló…, mert akkor sok. A tópart és a folyópart mentén elég szép házak vannak. A folyó mentén felfelé van pár templom, és híd, amit érdemes megnézni, de nekem a városból kivezető út mellett álló kínai kert tetszett a leginkább. Napokkal előtte arra gondoltam, Zürich nem esik útba, ha le leszek maradva, akkor kihagyom, de végig az járt a fejembe, hogy a kertért kár lenne. A kert felé tartottam, amikor egy piros lámpánál egy idősebb nő mellém állt. Aztán azt vettem észre, hogy arrébb megy, aztán megint, végül, amikor elfogyott a járdasziget, nem volt mit tenni, befogta az orrát. Én hiába fürödtem minden nap, és vettem tiszta ruhát, de a táskámba már 19 napja izzadok. Pedig megfogadtam két éve, hogy a hátitáskámnak készítek egy tartót, mert úgy jobb tekerni, és nem rohad az ember hátán. Visszatérve a kínai kerthez. Nem szabad kihagyni. Gyönyörű házakkal, és kertel. Az ember úgy érzi magát, mintha tényleg Kínában járna. Még a kerítés is az a tipikus kínai építészetre jellemző cserepekkel volt kirakva.   A Zürichi-tó mellett tekertem az északi parton, falu falut ér, ház házat. Sehol egy kemping. Jacht club annál több, de az egyik kikötőnél kimentem a partra, és megnéztem a tavat, azt vettem észre, hogy egy hajó sincs a tavon. Nem tudom mire vélni, csak arra tudok gondolni, hogy azért vesznek jachtot, mert megtehetik. Az egyik helyen elég lassan gurultam és mivel bicikli út sem volt, az út meg keskeny gondoltam felmegyek a járdára. Ezt még itthon sem szoktam, csak tényleg lassan, max. 15km/h-val, mert ha futnék, akkor azt ugyan ekkora sebességgel. Nézek előre, és látok pár biciklist előttem. Nem tűnt fel, hogy 2 fakabát beszélget mellettük. Kilép elém a harmadik, és leint. BASSZUS. Miután ő beszélt franciául, németül, meg olaszul, én meg csak magyarul, meg angolul, így nem nagyon tudtam elmagyarázni, hogy hagyjon békén, mert lassan gurultam. Azt a kérdését értettem, hogy honnan jövök, de a válaszom csak arra volt jó, (ami természetesen igaz), hogy nem hitte el, és az útlevelem segítségével kezdte kinyomozni ki vagyok, végül 10 perc után közölte, hogy máskor nem biciklizzek a járdán… Amúgy végig azon izgultam, hogy biztos engem keresnek, mert pár napja a kempingben elvettem 2 zsemlét a büfé elől. Rapperswill-nél van egy híd, ami átmegy a tó másik oldalára. Az autóstérképem szerint ott van egy kemping. A hídról visszanézve szép volt a város, főleg a vár, ami kimagaslik a többi ház közül. A másik oldalt sehol nem találtam kempinget, ezért ettem egy parkban a part mellett, és úgy döntöttem addig tekerek, amíg le nem esek a bicikliről, vagy még rám nem sötétedik, vagy ha találok egy kempinget. Bár volt egy gondolatom, ha 20:30ig nem találok semmit, akkor kiveszek egy szobát. Maximum még két napig gyíkhús konzervet eszek. Elindultam a holnapi útvonalon. Az út két tavat kötött össze. Semmi kedvem nem volt odáig eltekerni, pedig ott biztosabbnak tűnt egy kemping kiléte. Este 8 körül, éhesen és büdösen, már untam a tekerést, gondoltam bevetem a MAGIC kártyát. Mivel eddig  mind a kétszer bevált. Láttam is az egyik tanyán mozgást. A tanya 100-150 méterre lehetett az úttól. Odatekertem az emberünkhöz, és megkérdeztem beszél-e angolul. Mennyi esély van arra, hogy egy gumicsizmás vasvillás földműveléssel foglalkozó vidéki bácsi beszél angolul. Itt Magyarországon, a faluban, ahol laktam, ennek csekély valószínűsége. Persze, hogy emberünk beszélt, így a MAGIC kártyát nem dobhattam be. Emberünk elmondta, hogy Gäsi-ben van kemping a tó mellett. Megköszöntem, és tekertem tovább. Kb. 10 km-re volt az a hely. De szerencsémre megjött a szembeszél, és mögöttem az esőfelhők is. Út közben egy csomó ideális vadkempingező helyet láttam. De gondoltam már nincs messze a cél, és ott lesz meleg víz meg minden mi szem szájnak ingere. Nagy nehezen megtaláltam a kempinget. Kerestem a recepciót, de nem találtam. Ahogy mentem beljebb, egyre gyanúsabb lett a hely, úgy nézett ki, mint a horrorfilmekben, sár mindenütt, lepukkant lakókocsik, lézengő emberek, azt nem írom le mi nem volt, ami egy kempingben lennie kell, mert szinte semmi, még kerítés sem. Egy erdő közepén néhány lakókocsi. Gyors felvertem a sátram, és gondoltam elmegyek fürödni. Amikor megláttam az építményt, amiben volt a wc meg a zuhanyzó, már nem vártam sokat. Életem eddigi legundorítóbb kempingét eddig Utrecht-ben láttam, ez jóval felülmúlta. A zuhanyzó be volt zárva, és állítólag a recepción lehet elkérni a kulcsot, ezeket az információkat 2 sráctól szereztem, és azt is mondták, hogy 9 frank egy éjszaka. Nagyon úgy éreztem, hogy itt nem lesz meleg víz, sőt a fantáziámban, már férgeket láttam a zuhanytálcában, és sár folyt a zuhanyrózsából. Ezért nem hogy fizetek, inkább nekik kéne fizetni. Visszamentem a sátramhoz, és főztem. Kint csepereg, ezért bevittem a kempinggázt, ami elégé veszélyes. Már a másodikat ettem, amikor valaki el kezdi ráznia sátrat. Kimegyek, és a főnök. De ő csak németül beszél. Mondja, hogy 20 frank, totál kiakadok, mondom „ezért a szarért?” A szomszédok fordítanak. Végül kifizetem, és visszamegyek a sátorba. Az jut eszembe, ha ez képes ezért ennyit elkérni, akkor képes és később megint kéri a pénzt. Kirontok a sátorból, és kérem tőle a számlát. A szomszéd megint fordít, és ekkor tökre megijed. Elmegyünk a „recepcióra”, ami az ő lakókocsija, és semmi nincs rá kiírva. Ideadja számlát. Ha tudott volna angolul, szerintem annyira leoltom, hogy reggelre felakasztja magát. Előző nap zöld gyep volt, a zuhanyzóban forró víz, és az egész 13 frank volt, ez meg... Szerintem nem került ennyibe, csak mivel nem fizettem be, azt hitte megijeszt, kicsit bánom, hogy nem szorongattam meg jobban. 140,16 km     20.nap, 2011.08.04. csütörtök          DŐZSÖLÉS, A BÖJT UTÁN                        Éjféltől elkezd esni, majd szakad, nem tudok aludni, olyan hangos. És félek, hogy beázok. 6:10 felkelek, ekkor már csak csepereg. Mindent alaposan elcsomagolok, és letörlök. A sátramat is. A szomszéd sátornál találok egy vékony kötelet, jó lesz majd teregetni rá. A bicikli villáján lévő egyik speciális flakonomat úgy gondolom, kidobom, mert már szegény eléggé viseltes. Bár szerintem bírta volna még. 7:15-kor elindulok, kicsit bolyongok, és pár perc után eláll az eső. A tó, ami mellett haladok, nagyon szép, a hajnali pára hömpölyög sok helyen. Rengeteg vízesést látok, ami a hegyoldalból ömlik ki. Van bicikliút egész jó minőségű, bár néha fölöslegesen felmegy magasra. Az út átmegy 2 alagúton is. Mindkettő kanyarog, és bent nagy a pára. Azt várom mikor lép elém Fantomas, de még aludt, mondták a helybeliek:) Látok egy harmadik alagutat, de azt nem tudom, mire használják, mert senki nem közlekedett bene, és csak úgy bement a hegy gyomrába. Lehet, hogy egy atomsiló bejárata. A táj nagyon szép, vagy inkább csodás. Megelőz két biciklis, akiket aztán visszaelőzök, és aztán, még 4szer váltottunk helyet. Utoljára az egyik sráccal kicsit beszélgettem. Az volt csak bosszantó, hogy az első 20 km-n láttam 5 kempinget, szerintem mindegyik jobb lehetett az én estimnél. Reggel vettem pár finomságot, meg egy Fantát. Utóbbit, azért mert azt könnyen fel lehet rögzíteni a villára. Sargans környékén egyszer csak egy nagy csattanás. Megállok, és a Fantás üveg gurul el mellettem a földön. A baj nem kicsi. A flakon közéesett a keréknek, és két küllőmet jól megtépett. Elővettem a küllőhúzóm, és igazítottam rajtuk. Még soha nem csináltam ilyet, de egész jó lett. A nyolcast szinte teljesen kiszedtem a kerékből. Liechtentein már nincs messze!! Egyszer csak meglátom a Rajnát, és a felette átívelő hidakat. Tudtam, hogy a folyó másik oldala már Liechtentein. Itt a Rajna, még olyan kicsi, hogy át lehet dobni. A híd közepén van a határ. Csak egy tábla áll ott, és az egyik fele Svájc, a másik Liechtentein. Az egész napos biciklizés után a tűrőképességem határán, megpihentem a két ország határán. Ez nem teljesen igaz, mert nem voltam a tűrőképességem határán. Az ország nem nagy, a rendszámokból ítélve 10 ezer autó lehet, és max 100 rendőrautó. A fővárost inkább főfalunak hívnám. Vaduz kicsi, de tiszta, és a mögötte fekvő hegyek csodálatosak. A vár is a hegyen van, oda nem volt kedvem felmászni. Követem a Rajna folyását. A térképet elnézve bele ömlik a Bodeni-tóba, ami az úticélom része. A bicikliút egész jó, ezért zenét hallgatok. Nagyon jól érzem magam, és már nem aggódom, hogy nem lesz elég időm a túrára. Már több mint egy nap előnyöm van, és még a mai napból és van rendesem. Ahogy követem a folyót, fogalmam nincs, mikor melyik országban tekerek (Ausztria, Svájc, Liechtentein). Végül úgy döntök, visszamegyek Svájcba, mert van még bőven frankom, inkább azt kéne elkölteni. Főleg, hogy a „KYW6T” tervem van születőben, ami úgy néz ki, hogy ma még itt alszom, holnap tekerek, amíg bírok, minél közelebb szeretnék jutni Neuschwanstein-hoz. Ott eltöltök egy egész napot, másnap túrázok egyet, megnézem, a kastélyt, és csak délután indulok tovább. Tekerek 40-50 km-t és kiveszek egy gasthaus-t. Ott mosok, és felkészülök a hazaútra… A „KYW6T” terv tökéletesen sikerült nem kellett „KYW6U” tervet készíteni. Szóval visszamentem Svájcba, hogy hátha találok kempinget. Az elmúlt napokban azt láttam, hogy itt a mezőgazdaság tényleg pörög, és csodálatra méltó. Minden a fűről, a tehenekről, és a tejről szól. De a többi növény is fantasztikusan szép, és gondozott. Volt egy falu, ahol szinte mindent termelt. Nagyon csábító volt, alig bírtam megállni, hogy nem kezdjem megdézsmálni. Leültem egy padra enni, és közben írogattam. Mögöttem a Rauch gyümölcslé gyár állt. És arra gondoltam, hogy itt a környéken, epren kívül, semmi más gyümölcsöt nem láttam. Valószínűleg most dobják piacra a karalábé levet, vagy a kukorica italt, vagy keverik, és csinálnak kapros-zeller levet. Mentem tovább, és beértem az utolsó svájci faluba. Kerestem pénzváltót, hogy akkor beváltom a pénzem, és megyek tovább. Váltót nem találtam, de véletlenül a falu túl végén belefutottam egy kempingbe. Csak 13,5 frank, és ez a legigényesebb, amit valaha láttam. Egy hibája van, hogy nem tudok hova teregetni, de ez sem baj, mert van mosoda, ami tök olcsó. Ja és sok a gyerek, akik rohangálnak fel-alá. Félek, hogy az egyik felrúgja a sátram. Vagy rádönti a biciklimet a sátorra, és kiszakítja. De nem történt meg. Melegítek egy konzervet, és megnézem a helyet. Van büfé, és mellette a mosoda. Minden ruhámat kimosom. A gép, amíg dolgozik, iszogatok a büfébe, és írom a naplóm. A szárítást két részletben végzem, mert a biciklis pólók gyorsan száradnak, a kapucnis pulcsihoz képest. Minden frankomat elköltöm sörre, kajára, meg mosásra. 18:40 minden cuccomat rendbe tettem, és felkészültem a hátralévő 4,5 napra. Kezdek unatkozni. Ezért jó estig tekerni, mert akkor nem unatkozik az ember. Még jobban megnézem a kempinget. Tényleg überel mindent. Gyönyörű a gyep, van saját tava, egy közepes méretű medencéje, amihez tartozik egy csúszda is. Van focipálya, ping-pong, teniszpálya…A tegnapi ellentétje. El sem lehet hinni, hogy mindkettő ugyan abban az országban van. A mosás közben elkaptam egy legyet reptében, néha szokott sikerülni, de ez szerencse volt. Az ott lévő emberek nézték, hogy csinálom. A gyerekek meg azt hitték én vagyok a pókember:). Láttam este két fiút játszani, vizes lufit dobáltak, és aki nem tudta elkapni az rosszul járt. Az anyjuk rájuk szólt, pedig fantáziadús játék. Ezekből már gyerekkorban kiirtják a kreatívizmust, helyette kapnak kapitalizmust. Izmust csak izmussal lehet legyőzni. Végül este elmentem zuhanyozni, és megvolt a hab a tortán. Csap volt, nem pedig nyomógomb, így beállítottam jó melegre a vizet, és csak élveztem, ahogy felmelegít… 93,46 km     21.nap, 2011.08.05. péntek              ELTÉVEDÉSEK NAPJA                   6:15-kor esőre ébredek. Kiugrok a sátorból, és villám gyorsan elkezdem a cuccomat egy esővédett helyre cipelni, hogy a sátramat, minél hamarabb szétszedhessem, így annál kevésbé ázik. Hiába a nagy sietség, a sátrat elég vizesen pakolom el. Mindent szépen elpakolok, és 7:15-kor úton is vagyok. Mire elindulok, el is áll. Alig mentem pár száz métert, és átérek Ausztriába. Az osztrákok, illetve az ostobák földjére. A bicikli utat követve, eljutok a Bodeni-tóhoz. Gondoltam innen sima lesz az út, mert csak a tavat kell követni egész a határig. De az út egy töltésre vitt fel, ami elég gyanús lett, mert a víz a másik oldalon is megjelent. Megkérdeztem egy horgászt merre van Bregenz, ő meg mutatott tovább. 2km után az addig is rossz minőségű út még rosszabb lett, öklömnyi kavicsokból épült. Visszafordultam, mivel ezen nem tudok biciklizni, másrészt biztos voltam, hogy ez a töltés belemegy a tóba. Nem kicsit kiabáltam le a horgász fejét… A második eltévedésem után, felmentem a kövesútra, és azon mentem tovább. Ha valaki nem tud bicikli utat építeni, akkor ne erőltesse. Bregenz-ben vettem kaját, szinte megint a szokásosat. A tó mellett haladva, összefutok, egy német sráccal, akivel Lindau-ig tekerek, ő ott északra, én meg keletre megyek. A srác nem tudta milyen magas a Mont-Blanc, még megközelítőleg sem. Lindau után, sőt már Lindau-ban is sokszor nem tudom, merre kell menni. Az iránytűm bár segít kijutni a városból, de az út, amin szerettem volna menni, időközben autóútnak lett kinevezve, ezért másik úton megyek, ahol többször eltévedek, és rossz irányba haladok. A G.maps útvonaltervezője ismét csődöt mondott. Nem elég, hogy semmi nincs normálisan kitáblázva, de sok helyen útépítés miatt elterelik a forgalmat, és nem tudom, hogy jó fele megyek. Kb. 30-40 km-rel lett így hosszabb az aznapi táv. 16 óra magasságában elérem Alpsee-t. Fentről szép a táj, és a tó mellett van egy kemping. De mit csináljak estig, ezért tekerek tovább. Immenstadt-tól már az eredeti útiterv szerint haladok. De megint a f*sza tábláknak köszönhetően kerülök egyet. Egy néni elmagyarázza, hogy jutok vissza a fő útra. Egy mezőgazdasági úton. Mondom magamba, ha az öreg átver, én visszajövök, és agyon verem. De tényleg arra kellett menni. A táj egyre szebb, már hiányoztak a nagyobb hegyek. A fű gyönyörű zöld. Az egyik faluban látok egy templomot, ami a fehér színével jól elüt a mögötte tornyosuló fekete felhőktől. Le sem esik, miért fekete. Pár perc után hatalmasat dörög az ég, hátra nézek, és leszalad előttem a következő pár óra képe. Csúnyán kifejezve: sz*rrá ázok. Most nincs időm tolni a biciklit, minden emelkedőre felküzdöm magam. Egy jó ember elmondja, hogy kemping is, és gästhaus is csak a következő nagyobb faluban van, ami 8 km. Ami persze a hegy másik oldalán van. Mindent beleadva megyek fel, de hiába minden erőfeszítés a felhők csak jönnek, és jönnek. Végül utolér. Gyors elcsomagolom, amit el kell, és fel a poncsót. Menet közben nézegettem búvóhelyeket, ha nagyon rákezd, oda visszamegyek, de innen már lefelé megy az út, kár lenne visszafordulni. A faluban, már annyira szakad, hogy beállok egy ház erkélye alá. Jól tettem, mert elkezd jég esni, nem nagy, de biztos fájt volna. A megállás előtt azon idegeskedek, hogy a kemping nincs kitáblázva. Amúgy a kempingtől 400 méterre lehettem. Amikor elcsendesedik, visszaülök a biciklire, és megkeresem. Nem túl drága, csak sajnos a szakadó eső eléggé eláztatta a földet, ahová fel akarom verni a sátrat. A sátrat először szárítani kell, csak aztán pakolhatok bele. Mikor mindennel kész vagyok, elmegyek fürödni. Hatalmas zuhanyzó helység, és végre forró víz folyik a csapból. Van bent pad, így könnyű az átöltözés, nagyon komoly a mosdó. 20 percig legalább áztatom magam. Törölközés közben érdekes hangot hallok. Kinyitom az ablakot, és egy patak folyik a ház mögött, ami addigra 10szer akkorára duzzadt, és sárga, a sártól. El sem hinné az ember, hogy képes egy patak, pár perc alatt többszörösére duzzadni. Fürdés után beültem a sátorba, és főztem. Elég hideg volt, így felvettem a jégeralsóm. A nap végén láttam egy táblát: Neuschwanstein 45km. És egy másik: München 160km:) Már tudom, semmi nem jöhet közbe, max az időjárás, de 3,5 fél napot csurom vizesen is kibírok. Ma megvolt a 2000. kilométerem, kb. ennyit szántam előedzésnek még odahaza. Ma többször tévedtem el, mint az eddigi túrán összesen. Volt olyan kereszteződés, ahol ki volt írva egy város, 200 m-rel arrébb meg már nem. Vagy olyan települések voltak kiírva, amiben volt egy ház, meg egy pajta, de 20-30km-rel távolabbi nagyvárosok nem. Szóval, ha az embernek nincs GPS-e vagy katonai térképe, akkor elveszett ember. De GPS-t büszkeségből nem veszek, a katonai térkép, meg túl nehéz lenne, egy ekkora túrához. Jobb szeretem, ha magam oldom meg a problémát, és kreatívkodhatok. Például, este a leveses edény túl meleg volt, ezért zoknit húztam a kezemre, az volt a konyhai edényfogóm. 121,78 km     22.nap, 2011.08.06. szombat NYARALOK               Éjszaka szakad az eső, de a sátor állja a sarat, és az esőt is. 6:15-kor felkelek, az ég tiszta. Végre nem esőben kell pakolni, bár a sátramat megint vizesen pakolom el, de reménykedek, hogy este jó idő lesz, és gyors megszárad. A mai első megálló Saar, itt van egy templom, aminek a belső része gyönyörű, a neve: Pfarrkirche St Ulrich. Nagyon jól haladok, és még az út is nagyjából ki van táblázva, bár az igaz, hogy a G.maps-s térképem nagyon részletes, és ezért tudom, merre járok. Egy átlagos autós térkép itt nem lett volna segítség. A templomhoz visszatérve, ahogy megláttam kívülről, kicsit ideges lettem, mert be volt körbe állványozva, és semmi nem látszott belőle. A térképek hátulja mindig tartalmazta az aznapi látnivalókat, de arra ritkán emlékeztem, pontosan mi is az. És itt nem volt felírva, hogy nem a külseje a szép, hanem a belső rész. A templom egy kisebb dombon volt. Azon elmélkedtem, hogy feltoljam-e a biciklit. Végül úgy döntöttem, ha már 2000 km-t tekertem ez a pár száz métert nem hagyom ki. A biciklimet leraktam, és beléptem, a szemem nagyra nyílt, mert a hófehér falat négyzetcentiről négyzetcentire kidíszítették. Mindenütt kis faragások, freskók. Amúgy pont esküvőre készültek. Nem vagyok oda az ilyen „bulikért”, de ez tényleg gyönyörű helyen lett megtartva. Pár perc, és néhány tucat fotó után mentem tovább Eisenberg felé. Itt már jobban haladtam, mert az út kevésbé volt meredek, a távolságok kicsik voltak, és a biciklim súlya is konvergált a 40 kg-hoz. Eisenberg után Zell-től északra van két vár egymás mellett. Az egyik kicsi, de a másik elég nagy. Mint minden várat jó magasra építettek, emiatt elég nehezen „vettem be”, sőt az utolsó pár száz métert Sári nélkül tettem meg, mert csak erdei ösvény vezetett fel. Nem is értem miért nem raktam le a biciklit hamarabb. Fentről szépen látszott a zöldellő táj.  Mivel a biciklit lezáratlanul hagytam, csak a „kézifék volt behúzva”, így nem időztem sokat. Bár az tény, hogy a francia hegyektől egész a túra végéig nem sokszor zártam le a biciklit, mert itt az embereknek, nem az én biciklim kell. A várat elhagytam és már tudtam nincs messze a cél. Az egyik dombtetőn megpillantottam a kastélyt. Pont olyan érzés volt, mint annak idején, amikor itt jártam. Füssenbe beértem, de fogalmam nincs, merre menjek. Találok egy kemping szerűséget, de a recepció zárva van és csak kempereket látok, sátrakat nem. Gyanús. A recepción, egy tábla, amin az áll, a fizetés nélküli itt tartózkodás, rendőrségi ügyet von maga után. Találok egy térképet, ami alapján betájolom magam, és a kempinget, amit valójában keresek. Itt a közelben volt egy nagy szupermarket, ahol bevásároltam mára, meg holnapra, mivel másnap vasárnap. A vicces hogy 22 nap alatt sehol nem találtam tejfölt, de ebben a boltban volt. A túrám utolsó két konzervét végre tejföllel ehettem. Aztán kempingkeresés. Schwangau-ban megkérdeztem egy helybelit, merre van itt kemping, de ő nem tudott róla, hogy itt lenne. Persze ez természetes, mert a helybeliek, soha nem tudják, hol van, mert nekik nincs szükség rá. Az öreg házaspár elküldött egy 5 km-re lévő településre, ahol állítólag van. Nem adtam fel, és elmentem oda, ahol a G.maps mutatta. És tényleg volt egy, bár inkább ez olyan „úttörőtábornak” nézett ki. Olcsó volt, de megvolt minden, amire nekem szükségem van. Sátorállítás, takarítás, szárítkozás, pakolás, mosás és irány fel a kastély. Annak idején nem volt időnk felmenni a kastélyba, csak lentről csodálhattuk az őrült uralkodó palotáját. A kastélyba tudatosan nem vettem jegyet, mivel most jó idő van, és inkább körbe járom. Ráadásul majd veszek este, holnapra, így nem kell sorba állni, plusz reggel kevesebb a marha, bocsánat turista. Bár a kastély körül is sok a marha, és a marhák köztudottan nem tudnak fényképezni. Biciklivel mentem fel, és pont akkor indult el egy hintó. Belekapaszkodtam, így potyáztam, de olyan lassú volt, hogy inkább feltekertem. A belépők sorszámozottak, és időhöz vannak kötve, így nem kell órákat sorban állni. Csináltam pár szép képet a kastélyról aztán, meg a tájról. Az egyik teraszon, ahonnan szép volt a kilátás, lett volna egy ideális hely, de egy kislány a babájával játszott. Megkértem, hogy egy picit menjem arrébb. A lány a fejét gőgösen megrázta, és még jobban elfoglalta a helye, és játszott tovább. Végül kedvesen a vállát megfogtam, és az apja mellé tereltem, ezt diplomatikusan fogalmaztam. Nyóckeresen fogalmazva, a pics*t a vállánál fogva arrébb löktem, úgy hogy a faterján koppant. Az igazság a kettő között van. Az én gyerekkoromban, nem kért meg egy felnőtt sem ilyenre, mert ha feltartottam valakit, anyám tenyere csattant az arcomon. Lefelé az út kicsit izgalmas volt, mert a sok marha legelőnek nézte a kövesutat. Először én, még magamat tartottam parasztnak, hogy merészelek biciklizni a turistaúton, de amikor a sokadik autó is elment mellettem, rájöttem, ez közút. Nem is fékeztem sokat onnantól. Már egész lent voltam, amikor elém léptek, és első kerékre kaptam Sárit. Itt Pesten is ezért félek biciklizni turistaútvonalon. Még ha az bicikliút is, mert a turisták vakok, és nem figyelnek. Hasonló eset miatt törtem el a kezemet, és gipszlevétel után 1 hétre rá majdnem megint. Aki idáig elolvasta a beszámolómat, kérem hogy városnézés közben azért figyeljen a közlekedésre is, mert csúnya dolgok történhetnek. Pl: volt olyan turista, aki elém lépett, és a fényképezőgépe bánta. De vissza Németországhoz. Lementem a faluba, és foglaltam jegyet holnapra. Az iroda előtt volt egy afférom egy szőke nővel. Mondta, hogy itt nem lehet biciklit tárolni. Kis szópárbaj után, közöltem vele, hogy csak jegyet jöttem venni, és ezek után kenyérre lehetett kenni. Elindultam vissza a kempingbe. Félúton láttam egy patakot. Lezártam a biciklit, és elindultam megnézni honnan folyik. A patak mellett kiépített út volt, amin a turisták rosszul felkészült ruházatuk miatt elég nehezen vették az akadályokat. Addig másztam, hogy azt vettem észre megint fent vagyok a kastélynál. Sőt még tovább mentem, és eljutottam egy hídhoz, ahonnan gyönyörű a kilátás, és a kastély is jól látszik. Onnan lehet tovább mászni, de én sajnos nem tettem meg, aki arra jár, ne hagyja ki. Lefelé ittam a patakból, és sokan néztek, nem értem miért. AZ IS VÍZ!! Visszatekertem a kempingbe, lepakoltam, és vettem egy bajor csatos sört. Elkezdtem nyaralni. Ültem a széken, írtam a naplóm, iszogattam a söröm, és élveztem a pihenést. A nyugalmamat csak a darazsak zavarták, remélem a darázs nem védett, mert párat kiirtottam. Volt még két napom, és csak 110 km-em. Gyerekek játszottak előttem, és nem nagyon kímélték a játékukat, pont, mint én anno. Mert akkor nekünk is volt. Csak a rendszerváltáskor nekem is fel kellett nőni, és megbecsülni ami van. A saar-i templomba mondtam egy imát, ami lényege pont az volt, hogy megköszönjem a túrát, és hogy egyáltalán eljöhettem ide. Épp előttem két német srác impregnálószerrel fúja le a kabátjukat, gondoltam megkérem őket, hogy a bakancsomat is fúják be, az akció sikeres. Este a szomszédjaim egymást fényképezték, én meg csináltam róluk egy csoportképet, ezért meghívtak egy sörre. Elkezdtünk beszélgetni, amikor kifogyott a söröm kaptam még egyet, sőt akkor a sör mellé kaptam egy széket is. Na, ennyit a korán fekvésről. Jó sokáig beszélgettünk. Kiderült, egyikük Németország legidősebb punk-ja. A sör mellett megkínáltak Hollandia egyik csodás exportjából, ami nem a tulipán. 60,51 km     23.nap, 2011.08.07. vasárnap           VADONBÓL A CIVILIZÁCIÓBA   6:30-kor felkelek. 7:15-kor elindulok a kastélyhoz. Az időjárás nem a legkedvezőbb. Arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy egy nappal hamarabb érkeztem ide, mert így tegnap tiszta időben láthattam a környéket. A faluban megveszem az előre lefoglalt jegyet. Mivel van foglalásom, nem nagyon kell sorban állni. 2 ember van előttem. A sima sorban meg legalább 30-40 ember. 8:30-ra felérek a kastélyhoz, ekkor már szakad. Fent egy srác, meg a barátnője fogad, csak ők előztek meg. A srác azzal fogad, hogy övé a kastély és majd mindjárt beenged. Vicces! Én meg mondom neki, hogy nálam van a kulcs. És megkérdezem tőle: „Te vagy II. Lajos?” Pár percre rá megérkeznek a húzott szeműek. Pár poén a francia sráccal. Megunom a tömeget, és kiülök az esőbe egy padra. Mivel a poncsóm véd ez nem probléma, a többi turista, meg irigykedve néz, miközben a pár négyzetméteres esővédett helyen százával nyomorognak. 9:15 kinyitják a kapukat. A kastélyban van magyar audio guide. Így jobban megismerem a kastélyt. Bár szerintem néha mond olyat, ami nem igaz. Csak reklámfogás… Nem lehet fotózni…csak nekem. Ez nem teljesen igaz, de mivel kint esik, rajtam esőkabát van, így nem feltűnő a fényképezőgép, ami a kabát alatt néha kilóg. Ilyen helyen nagyjából tudom, milyen beállítások az optimálisak. Az egyik távol keleti észreveszi, mit csinálok, és a sokadik képnél már nagyon mosolyog. Szerintem nem bűn, ha valaki fényképet készít, csak kapcsolja ki a vakut, hogy ne zavarjon másokat. Szerintem a legjobb, ha kérnek fényképezőgép belépőt, és akkor nekik is van hasznuk… a kastély meseországba repíti el az odalátogatót. II Lajos nem gyengén volt kettyos. Annak ellenére, hogy 19.században élt, visszavágyott a középkorba. A kastélyt egy meredek szikla csúcsára építették, Füssen várostól nem messze, közel az osztrák határhoz. Ötletét Lajos a középkori német legendákból, és Wagner operáiból, főleg a Nibelungokból és a Parsifalból merítette. 1869-ben kezdték építeni, de még 1886-ban, a király 17 évvel később bekövetkezett halálakor sem lett befejezve. A kastély építészeti stílusát lehetetlen megállapítani. Keveri a mór, a gótikus és a barokk elemeket, a trónterem pedig a bizánci stílus jegyeit viseli magán. A kastély nem csak ámulatba ejtő, hanem modern is volt; a kor legújabb fűtési rendszerével szerelték fel; a konyha tűzhelyeiből távozó forró levegőt a többi helyiség fűtésére használták fel. A csapokból hideg és meleg víz is folyt, vízöblítéses wc-k üzemeltek a kastélyban. Központi lépcsőháza mellett pedig lift is helyet kapott. A termek falait a középkori német mondavilág ill. Wagner operák jeleneteivel és hőseivel díszítették. A falakat mindenhol aranyozás és márvány faragások borítják. A kastélyt megnézni nem sok idő. Azt hittem sokkal nagyobb. Lefelé az úton szakad az eső, ezért beülök egy étterembe. A csinos szőke pincérnő azt mondja csak 11-kor lesz konyha. Azaz még 40 perc. Éhes vagyok, ezért kivárom. 11 előtt pár perccel egy másik pincér elém rakja a kaját, amit rendeltem. Szerintem csak a hölgy nem nézte ki belőlem, hogy van elég pénzem. Finom az étel, a búza sör, meg isteni. Reggeli után szuvenír vásárlás, és vissza a kempingbe. Útközben látok egy férfit, aki egy napernyőt szúr le a földben, kinyit alá egy kempingasztalt, két széket, és egy vázát helyez el, benne egy szál rózsával. Egymásra nézünk, és elkezdünk egymáson nevetni. Valószínűleg ő a barátnője kezét akarta megkérni… Gyengének érzem magam, arra gondolok, kicsit pihenek a kempingben, és csak 14 órakor indulok el. De a sátorban magamhoz térek, és elindulok 12:30 körül. A bakancsom megadta magát, így a zoknim teljesen vizes. Az esőben nem tudok mit tenni, hogy ne akadjak ki, csak elkezdek énekelni. De az „it’s a rainy day, sing Hallelujah” kezd unalmas lenni, ezért magam költök zenéket. Elég érdekesek. Nagyjából arról szólnak, milyen jó, hogy élek, és az eső milyen nagyszerű. A biciklin nem tolhatom, mert a poncsó védi a cuccokat, és a lábimat is, és a bakancsom csurom víz. Volt olyan emelkedő, ahol cikk-cakkban mentem fel, mert úgy könnyebb. Még jó, hogy azok elég elhagyatott helyen mentek. Szakad az eső, bár a távolban látom, hogy szakadozik a felhőzet. Épp egy kicsit alább hagy, amikor felhívnak telefonon. A busztársaságtól kerestek, érdekelte őket, hogy holnap tényleg utazok velük. Szegény hölgyet jól lekiabáltam, mert azt hittem Peti szórakozik velem. Végül beértem Wies-be. Ez egy tök falu. Max 5 házból áll, meg egy templomból. Mondtam is magamnak, ezért a semmiségért jöttem erre. De amikor bementem a templomba, leesett az állam. Már sok templomba jártam életem folyamán, de ilyen szépet még soha nem láttam. Nem lehet elmondani milyen szép. Úgy éreztem magam, mintha a mennyországba léptem volna be. Szerintem az építőknek, pont ez volt a tervük, hogy az ember ezt érezze. Nem írom le milyen szép, mert azt látni kell. Mondtam egy imát, hogy ne essen az eső, és megköszöntem ismételten ez a csodálatos túrát, és kijöttem. Nem esik, sőt a felhők eltűntek, mintha felszívódtak volna. Csoda történt. Ez egy varázstemplom. Az imámba bele foglalhattam volna, hogy a német utak legyenek ezek után jobban kitáblázva. Volt nem messze egy kereszteződés, ami a könnyebbség miatt csak 5 felé ment. Nagy fejtörést okozva, hogy merre menjek. A józanész, és az iránytűm segített. Elindultam a bicikliúton, ami Rottenbuch felé ment, és boldogan tekerek, amikor az iránytűmre nézek… Dél felé megyek. A baromarcúak a bicikliutat először délnek, majd onnan északnak vitték. Kövesúton 50%-kal volt rövidebb, persze, hogy inkább ott mentem. Ráadásul a kövesúton kevesebb az emelkedő. Volt olyan bicikliút, ami szó szerint köves volt. Túraútvonalnak talán elment volna. 8 km/h-val tudtam rajta haladni. A rottenbuchi templomtól már nem vártam sokat az előző után. Beléptem és itt is leesett az állam. Ugyan olyan szép, mint az előző, de sokkal nagyobb. Annyira bambultam, hogy nem vettem észre, a sapkám a fejemen van. Gyors kirohantam, és leraktam a biciklire. Pár kép után körbe játom a templomot, és megyek tovább. Peißenberg-ben találok egy Gästhaus-t. Szeretnék, ott aludni, de be van zárva. Párszáz méter után van még egy és ott szeretettel fogadnak. Cserébe csak 40€-t kérnek. Ebben van reggeli is. Amit akkor szolgálnak fel, amikor az ember kéri. Szóltam a hölgynek, hogy van egy biciklim, azzal mit tudok csinálni. Adott egy sufni kulcsot, ott lepakoltam a biciklit, és a fölösleges dolgokat, pl: sátor, lakat… És a többi holmit felhordtam a szobámba. És íme: a civilizáció. Van ágy, asztal, tv, (ez egy Kispál szám), szék, zuhany, szekrény, vállfa, meleg víz, RADIÁTOR, pohár, száraz törölköző, kép a falon. Eddig falam sem volt. A radiátor hideg, de gondoltam tekerek rajta, hátha van fűtés. Pár perc múlva forró. Ezért mindenem kimoshatom, reggelig megszárad. A bakancsom is megszáradhat. A táskát is kimosom, ne legyen rohadt szag a buszban. A városban láttam egy táblát: München 60km. Így már tényleg holnap vége. El sem hiszem. De még annyi mindent kell most csinálni. Azt sem tudom, mivel kezdjem. Megfűzöm a vacsorámat, eszek, mosogatok, naplót írok, összerakom a holnapi cuccom, bekészítem a buszos ruhám, ja és mindenkinek küldök 1-1 sms-t hogy élek, és holnap megyek haza. 18:30 és mindent megcsináltam. Unatkozom. Az egyetlen teendőm forgatni a radiátoron a száradó ruhákat. Szeretnék egyet sörözni, de mivel vasárnap minden be van zárva, ráadásul kint esik. Így bekapcsolom, a tv-t és civilizálódok. 45,12 km     24.nap, 2011.08.08. hétfő      NINCS TOVÁBB       6:30-kor felkelek, És pakolok össze. 7:30-kor lemegyek reggelizni. A 40 €-ból 20-t lekajálok. Amit csak bírtam magamba tömtem. 8:15 elindulok, az eső alig esik. Az utak, egy kicsit kacifántosak, de egész jól haladok, csak nem értem miért építenek bicikliutat olyan helyen ahol óránként egy autó megy el, és oda miért nem, ahol percenként 30. Münchentől 15 kilométerre az útra behajtanitilosom van, ezért kerülök 6 km-t, de arra, szerintem szebb volt a táj. München előtt egy biciklis pár kezd el velem beszélgetni, és amikor megtudták milyen túra van mögöttem, egész bekísértek a Marien platz-ig. Megkerestem a buszpályaudvart, ahonnan 6 óra múlva indulok haza. Aztán lepakoltam a felszerelésem a vasútállomáson, ettem ott egy subway szendvicset, de csak mert, így fel tudtam váltani a pénzemet a csomagmegőrzőhöz. A biciklimet lezártam a belvárosban, megnéztem a Frauenkirche-t. Mivel harmadjára járok Münchenbe ideje lett volna megnézni. Tavaly elég jól megismertem a város, így csukott szemmel odatalálok bárhová. Gondoltam keresek egy boltot, ahol tudok venni szuvenírt az otthon maradtaknak, utána kibiciklizek az Olimpia parkba, és csinálok egy jó „befejező fotót”. 16 órára visszamentem az állomásra, vettem két kebabot, felcuccoltam, és irány a buszállomás. Ott felvettem a legtisztább ruhámat, és vártam. Kezdtek gyülekezni az emberek 90%-ban magyarok, hogy mi mennyit tudunk panaszkodni. A 25 nap alatt teljesen elszoktam ettől, és egy kicsit ezen a téren javultam, én jóval kevesebbet panaszkodtam. A busz társaság neve: Molnár busz. Ez ingyen reklám, mert szerintem jó áron dolgoznak, és egész gyorsan hazahozzák az embert. Én azért is szeretek Velük utazni, mert a biciklimet is elszállítják. 19:00-kor elindultunk, és kedden 5 órakor kiraktak a Keleti pályaudvarnál. Menet közben csak annyi baj volt, hogy a német rendőrök megállítottak, és 1:15 percre feltartottak minket. Állítólag túl nagy volt a tengelyterhelésünk, de hozzáteszem a hátsó két sorban senki nem ült. A busz német gyártmányú, ezek aztán tudnak autót gyártani, még a saját törvényeiknek sem felel meg… 91,54 km   Záróegyenleg: 4645 megtett km, ebből 2220 km biciklivel. 25,5 kemény nap. 1900nál több fénykép, 4 ország ahol még eddig nem jártam plusz 2, amiben még nem bicikliztem. Egy torokfájás, egy ujjzsibbadás, 4 nagy karmolás a vádlimon. Csodálatos emlékek, amiket soha nem felejtek, és amikre büszke lehetek, és vagyok is.