Naplóm egy igen hosszú, fárasztó, és kevésbé szép utazásról írom, Európán keresztül 9700 km megtételével, amiből 3050 km biciklivel történt, Portugáliától Ausztriáig.

Előzetesként ezt a videót ajánlom:

 

Egy utazásról, amit rövid idő alatt kellett megszervezni, és amit az InterRail csodás intézménye cseszett el, de nagyon. Elnézést nem is talán az InterRail, hanem a helyi vasúttársaságok.

 

Nem vágok egyből a közepébe, először egy kis elő történet.

Eredetileg Britanniát szerettem volna meghódítani, aztán jött egy Exszovjetunió látogatás gondolata, majd az, amit végül is "teljesítettem", aztán egy skandináv-baltikumi kiruccanás. És a problémák, ahogy jöttek sorba úgy változott az útiterv.

Végül azért döntöttem ennél az útnál, mert itt nem kellett előre lefoglalni semmit, csak a kompjegyet.

 

Utazásom előtti nehézségek: A legkomolyabb, hogy a cég ahol dolgozom nem tudta eldönteni, mikor megyünk szabadságra. Így kellett kitalálnom ezt az utazást. Ráadásul, az utazás előtt egy héttel jelentették be, mikor megyek szabira.

Szóval volt egy hetem megszervezni az egészet. Meg is látszott az utazás minőségében.

Második nehézség, hogy egy csomó cuccut még be kellett szerezni. Pl. kamera, és annak a rögzítése, laptop, mert a sok videót tárolni is kell. A tavaly is használt spéci kulacs gyártása.

Térképek legyártása, és a látnivalók összeszervezése. Nyelvi felkészülés.

A bicikli szerviz nem vállalta a biciklim átnézését. Így neki láttam én.

Szombaton a boltok zárása előtt 73 perccel kiderült, hogy az első fékem bovden szorítóján (ami átviszi a fékerőt) a menet szakadt, és életveszélyes így elindulni. Gyors venni egy új féket, és szerelés.

Vettem egy fasza bicskát, amit próbálgattam kinyitni, mert még nehezen járt. Addig dobáltam, még a jobb nagyujjamba bele nem állt. Így szereztem egy kellemes ínhüvelygyulladást. Ami elég megnehezítette a túrámon az életet. Nem megyek meszeire, de pl. a nagyvécézés utáni tisztálkodást, vagy mondjuk a fék működtetését egy kellemes 30 km-s leejtőn.

A lényeg, hogy kedd reggelre minden megvolt.

 

1. nap: Isten hozott Nomádia

km:27,33

2012.06.12. kedd

 

Reggel, kis gyomorideg, ami szerintem normális, amikor egy ember elindul egy 44 napos bicikli túrára a hazájától 3000 km-re. A gyomorideggel meg együtt jár egy kis hasmenés. Szóval a sok rossz ómen után csoda, hogy neki vágtam. Mivel a bicikli cuccokkal kb. 55-60 kg volt, féltem, hogy esélyem se lesz felszállni a vonatra. Főleg, hogy hétköznap van, amikor sok a melós. De szerencsémre egy alacsony padlós vonat jött, és 25 perc heringfíling.

A déliből irány Győr. Szerencsére itt is alacsony padlós volt, így itt sem kellett biciklit emelgetni. De Győrben az infó tábla az 1. vágány mellett van, mi meg a 7.-re érkeztünk. Lift persze minek. Lépcsőzés le, aztán fel. Kiderül, a vonatom a 7.-ről megy tovább. Így vissza, és vártam az indulást.

Hozzá teszem a kalauznak gőze nem volt mi az az InterRail vonatjegy, de nem kötekedett.

A határ után Bruck a.d. Leitha-n át kellett szállni, na, ott a vonatra viszont nehezen szálltam fel. A bicikliszállító elég nagy volt, lehajtottam pár ülést és lefeküdtem, aludtam egész Bécsig.

Süd Bhf-ra érkeztünk, a vonatom meg a West-ről indult. Volt 3 órám megnézni a várost, és megvenni a bicikli jegyet Rómáig.

A városban többször jártam, így csukott szemmel is tudom mi merre van. Kellett is, mert a bécsi térképet otthon hagytam.

Viszont siketült olyan helyekre eljutni, ahol még nem jártam. Kicsit borult volt az ég, de nem esett. Elmentem a Bahnhof-ra, ott szerencsémre pont ez egyetlen magyar lányt fogtam ki. Így persze könnyebb volt megvenni a jegyet. Érdekes, hogy Bécsben rengetegen megcsodáltak, többen le is filmeztek, pedig semmi nincs abban, ha valaki egy megrakott biciklivel világot megy látni.

Az állomás után még elmentem a schönbrunn-i kastélyhoz, de nem engedték be a biciklit a kertbe se, pedig csak toltam. Így pár kép csak kívülről, és vissza az állomásra.

Mivel nem volt vizem, venni meg nem szokásom. Így kerestem, mint Rockefeller a tőzsdén, de csak a wc-ben volt.

Erre a vonatra is elég nehezen szálltam fel. Az idő kint esős. Kufsteinbe le kell száljak, és 2 órám van a csatlakozásig. Esik. És nagyon hideg van 12°C.

Gondoltam főzök egy levest, csak mert plusz energia, és felmelegít, de gőzöm nincs hová tettem, és egy alkoholista is ott fáraszt engem.

Bemegyek a váróba melegedni, ott még van négy alkesz, abból kettő magyar. Így nem merek aludni.

Az egyik osztrák alkesz azzal fáraszt, hogy itt nem lehet kamerázni, és ha meglátja magát a neten, beperel.

Ja mert a kamera a sapkámra volt felrögzítve.

Amúgy a város már nagyon a hegyekben van, amit láttam belőle az nagyon tetszett. Végre megjön a vonatom. Na, erre aztán tényleg alig bírok felszállni.

A fülkém üres, leveszem a bakancsom, és próbálok aludni.

 

Éjszakázás: a vonaton

 

 

2. nap: Római ritmus

km:48

2012.06.13. szerda

 

A vonat hajnali 1-kor átért Olaszországba. Kivágódik a fülke ajtó, én majdnem összerosálom magam, és belép 3 "csinos" afro lány.

Felb*sszák a villanyt, meg az agyam is, és ordibálva beszélgetnek, egymástól 43cm-re. Az egyik elkezd enni, esik ki a szájából a kaja, és ahogy beszél, a fele rajtam landol. Végül befejezi az evést és lefekszenek aludni. A velem szemközti feldobja a lábát mellém, hagy szagoljam. Ekkor még zavart a szag, mert én csak 1 napja nem fürödtem. Kezdek elaludni, megjön a kalauz, felcsapja a villanyt, és kiderül a "hölgyek" jegye nem jó. 15,34 perc kiabálás, és táskacsapkodás. A kaller megunja, és hív rendőrt. Ekkor hirtelen előkerül a pénz a kis (4köbméteres) ridikülből, és minden rendben. 3 óra környékén leszállnak az útitársak, és végre aludhatnék, ha a vonaton nem lenne egy szintén afro menekült, akit kergetnek a határőrök. Szeretnék aludni, mert kajám az kevés, és az alvás kevesebb energiát igényel. És előttem van még 3 nap vonatozás. Mert Lisszabon volt az eredeti terv. Ha már itt tartok leírom az eredeti tervet röviden.

Vonattal Lisszabon, onnan biciklivel az óceán, majd vissza Spanyolország. Onnan vonattal Algeciras, onnan biciklivel Gibraltár, és végig a tengerparton Barcelona, Granada érintésével, és irány Andorra. Mivel eredeti tervről beszélek, ki lehet találni, hogy nem így alakult. És meg kell, még említsem az InterRail vonatjegyet.

5 fajtája van, illetve egy 6. ami csak az adott országban jó.

Az 5 fajta, különböző áru.

A legolcsóbb, amit én is vettem 10 napig jó és ebben az idő intervallumban 5 napig lehet vele vonatozni, szinte mindenhová. Ára:267€

A második 22 napig érvényes, és azon belül 10 napig használható. Ára 381€

A harmadik 15 napig jó. Ára 422€

A negyedik 22 napig jó. Ára 494€

Az ötödik egy hónapig érvényes. Ára 638€

 

És ami csak egy országba jó, annak változó az ára. Én egy 3 napos francia jegyet akartam venni. Ára 207€.

 

Reggel 9kor megérkezünk Rómába. Bár már jártam itt, de nagy az izgalom, anno nagyon jól éreztem magam. Az idő remek, és csak egy a baj, nem csak a bécsi térképet hagytam otthon. Sebaj, Róma is a tenyerembe van. A forgalom tipikus mediterrán. De hamar felveszem a római ritmust és csak 2-szer dudálnak le. Nagyon nem mutogattak.

Visszagondolva, néha kicsit vakmerő voltam, de muszáj volt haladni.

Arra gondoltam, hogy végig járom Az angyalok és démonok című film helyszíneit. Már 5 éve a többségében voltam, de gondoltam jó poén végigjárni a „megvilágosodás útját”.

Bár nem sorba tettem. Így rögtön északra vettem az irányt a Santa Maria della Victoria templomba, ahol az Égő szent Teréz szobra van. És tényleg olyan, mint a filmen.

A templom gyönyörű, de mivel a biciklim kint volt lezáratlanul, így sok időt nem töltöttem a templomba. Még imát sem mondtam, lehet ez volt a baj.

A következő helyszín a Trevi kút, egyrészt mert útba esett, másrész, mert még nem volt 10, és gondoltam még kevés a turista. Végül is nem volt sok, de fényképezni egyik sem tud. Aztán le délre a Colosseum- hoz. Ott jártam egyet a környékén, a Forum romanum-ba nem mentem be, de a fogathajtó verseny romjaihoz elmentem. Innen észak a Szent Péter Bazilika, és a tér. Megnéztem a téren a filmben szereplő "szeles" szobrot, ez egy kicsit hülyeség, mert 16 irány van, miért pont a nyugati szél jelöli a megvilágosodás útját.

Elmentem még a Piazza del Poppolo-ra, ott viszont nem találtam a "kicsi" kápolnát. A vatikáni levéltárba nem engedtek be, de biztos csak a bicikli miatt:)

És végül a "vizes" templom. Ez nagyon tetszett, főleg hogy sajnos ezt anno kihagytuk. A római ottlétem nagyon tetszett, de sajnos csak 4 órát voltam, és még jó lett volna 4. Úgy döntöttem korábbi vonattal megyek Firenzébe, hogy a livornói hajót biztos elérjem. Azért még egy 4 sajtos pizza belefért a Colosseum lábánál.

Firenze, hát igen mintha csak tegnap jártam volna itt utoljára. Ez az érzés többször is megérintett a túra alatt. Itt csak 1 órát voltam, de biciklivel, az ember sokkal gyorsabban járja a várost, mint bármivel. Firenzébe tavaly jártam, és csak két dolgot hagytam ki, amit szerettem volna megnézni. A Dávid szobor, sajnos most sem jött össze.

Ja, igen a bécsi állomáson a hölgy nem tudott bicikli jegyet adni, így próbáltam lógni. És sikerült egész nap úgy szállítanom a biciklit, hogy egy kalauz sem kérte a jegyet. Persze lehet megzavarta őket az InterRail jegy. És volt egy trükköm, amikor oda adtam a jegyemet, utána leejtettem egy másik jegyet, így azt hihette, az a bicikli jegyem. A lényeg, hogy bevált.

Livorno-ban kicsit körbe néztem, aztán irány a kikötő. Van még 3 órám, de biztosra akartam menni, mert ha lekésem a hajót, akkor...

Amúgy az InterRail, kedvezményt ad a Livorno - Barcelona kompra 20%-t, de nekem hülyén jött ki, és ezt nem vettem igénybe. Az utazás előtti problémák miatt.

Megtalálom a kikötőt, egy pasi kimászik az őrbódéból, és mondom, mit keresek, mondja ez nem az a kikötő, és ad egy térképet, hogy ez alapján oda találok.

Ez igaz is, mert ha nem adta volna, biztos még mindig ott bolyongok. 15 km-rel volt arrébb és a senki földje után kellett a kietlen pusztán át menni egészen odáig ahol már a madár sem jár, keresztülvágtam egy csomó konténer között, majd megtaláltam az irodát. Onnan elküldtek egy másik irodába, ami csak 2km-re volt, és „alig” kellett keresgélni. Ott kiállították a jegyet, majd elküldtek egy 4km-re lévő helyre, ami már a kikötő volt. És csak egyszer kellett átmenni egy beláthatatlan felüljárón, és egy 4 sávos úton.

Na, a kikötőben megkérdeztem, hogy melyik hajó megy Barcelonába, az olaszok nem értették mit kérdezek, egyrészt mert nem beszéltek angolul, másrészt meg ők barcselónának ejtik, de nagy nehezen rájöttek mit akarok. Betoltam a biciklit a kikötőbe, és néztem, hogy rakodnak, nagyon hideg volt. Az indulás 23:30, de 23-kor még bőszen kifelé pakoltak, és természetesen be is kell rakodni. Na, mondom ennyi a Barcelonai csatlakozásomnak.

Egy hölgy rendes volt, és engem hívott be elsőnek a hajóra. Látta nem egyszerű a biciklim. Be a kompba, ami egy kicsit nagyobb, mint amin eddig jártam.

Csak 7 szintes volt. A bicikli a második szinten volt. Letámasztottam, és minden, ami fontos felvittem magammal. Egy matróz mondani akarta, hogy kössem ki normálisan, mert a hajó dülöngél, de látta nem vagyok hülye (mivel épp a kikötéssel bajlódtam), és csak legyintett.

Felmentem a 6. szintre, ott megmutattam a jegyem, és beküldtek a bárba, na nem azért mert látták rajtam qrva sok pénzem van, hanem, mert Space Deck jegyem volt.

Ami 35€. Ellentétben egy kabin jegy, ami 200€-nál kezdődik.

Még szerencsés is voltam, mert azt hittem a fedélzeten kell éjszakázni, meg nappalozni is, hiszen az út több mint 19 óra. Megvetettem az ágyam a bőr padon, majd gondoltam akkor alszom.

Igen, de hajnali 3-ig a bárban buli volt.

Gondolom, mert így fogyasztanak a vendégek, meg másnap nem unják magukat halálra, mert a másnapossággal vannak elfoglalva.

Kínomba bementem a wc-be és wc papírral betömtem a fülem, és így el tudtam aludni.

 

Éjszakázás: a hajón

 

3. nap: Átszelem a Földközi tengert

km:~30

2012.06.14. csütörtök

 

Nem tudom hogyan, de pont az indulásra fel ébredte. 1:30, ez 2 óra késés, így biztos lekésem a vonatom, ami Madridba megy.

Jó nézni, ahogy kifutunk, ahogy lassan távolodik a part, a kikötő. Ahogy az utolsó fények is eltűnnek, és csak a koromsötétség.

Hajnali 7kor, egy állat spanyol p*csa jó poénnak tartotta felverni a társaságot, és kezdődött az egész előröl. De hamar vége lett, ez csak arra volt jó, hogy kiverjék a szememből az álmot. Ahogy körül néztem a Space Deck-es vendégek arcán, senki nem örült a hölgynek. Mindenkin a véres tekintet mutatkozott.

Kimegyek a fedélzetre, hatalmas szél. Mi megyünk kb 30km/h-val, és a szél se kisebb. Alig lehet megmaradni a fedélzeten. A hőmérséklet se ideális, de muszáj kimenni néha, hogy teljen az idő. Próbálok minél többet aludni, egyrészt mert telik az idő, meg alig van kajám. Pár szendvics, és pár müzli szelet.

10:30kor már látom a partot, na nem Spanyolországot, de ez jó hír, mert csak egy helyen látható a part, az pedig pont a táv felénél van, ha a térkép nem csal. Felcsillan a remény, hogy beérünk időbe. Unatkozom, ezért bejárom a hajó mind a 7 szintjét. Lemegyek sárihoz is. Körülötte mindenütt motorok, ráadásul, mint ki van kötve. Így alig bírom megközelíteni. Reménykedek, hogy a kiszállásnál a motorosok időben jönnek, mert Sári van legbelül. Amúgy jó érzés úgy hajózni, hogy sehol szárazföld, olyan vad.

18 óra magasságában meglátom a partot. Persze még nagyon messze van Spanyolország. Ahogy egyre közeledünk az utasok is egyre lázasabban járnak-kelnek.

Egyszer csak kiszúrom a Sagrada Familia-t. EZ BARCELONA. A kikötés nagyon izgalmas, sok hajó körülöttünk, látszik a város, csodaszép minden. Az idő remek.

20:45kor kikötünk, és gyors el is tudom hagyni a hajót. Hamar megtalálom a vasút állomást.

És innen változik meg minden, aszem így utólag se csinálnám máshogy, de még egyszer biztos nem szenvedném végig, ami még rám vár.

Közlik velem az első jó hírt. Ez nem az a vasút állomás, és ha ismerném a várost, akkor esetleg elérném a vonatom. Se baj, megkeresem a kempinget, holnap megnézem a várost, és semmi nem változik, ugyanis beterveztem két tartaléknapot.

De a második hírnél már egy kicsit izzadok. Állítólag erre a vonatra nem jó az InterRail jegy. Bár szerintem ez nem igaz, de hagyjuk. 98€ lenne a jegy.

Mondom, akkor megyek reggel egy régiónál vonattal.

Jön a harmadik jó hír. Nincs vonat Madridba (amin lehet biciklit szállítani), csak supergyors, és esélyem nincs eljutni Madridba.

Nem adom fel. Persze ekkor már szinte bőgök az idegtől. Ma itt alszok Barcelonába, holnap elmegyek Valenciába, hogy legalább azt lássam, és Max más fele veszem az irányt.

Jön a 4. jó hír. Spanyolországban nem lehet vonaton biciklit szállítani. Na, itt kiakadok, és leülök. A fejem vörös az idegtől. Kifizettem 267€-t egy vonatjegyre, és nem tudom használni. Ráadásul a nyaralásnak lőttek. Kilátástalan a helyzetem. Ráadásul, mivel délen vagyunk, a nap is hamarabb megy le. Este meg esélyem nincs megtalálni a kempinget. Azért elindulok megkeresni. Bolyongok a városban, próbálok kijutni. Amúgy a kemping jó helyen van a tengerpart mellett egy várossal arrébb. Elméletileg sima ügy. Bolyongok-bolyongok, végül zsákutca. Gondoltam vadkemping. Ekkor már az Isten háta mögött vagyok. Szerzek vizet. Legalább fürödni tudjak. Halál éhes vagyok. Rómába ettem egy pizzát, azóta szinte semmit. Látok egy magas dombot, egyik oldalán egy éppen épülő lakópark, a másikon, meg egy elhagyott gyár. Szuper. Itt a madár se jár. Feltolom a biciklit, nem kis erőfeszítéssel, lecuccolok. Épp kiválasztom az aznap esti menüt, amikor jön két faszi, és kiszúr. Mutogatnak felém. Na, fasza, felcuccolás. Ráadásul a dombtetőn nincs minek támasztani a biciklit, így egy kézzel fogom Sárit, a másikkal pakolok.

Visszatekerek a városba, ami kb. 8 km. Elmegyek a vasút állomásra. Már majdnem éjfél. Látom előre kellemes lesz az éjszakám. Félig ébren a cuccra vigyázni. Kamera, laptop, fényképezőgép, és nagyon sok pénz.

Éjfélkor szólnak, menjek, mert zárják a pályaudvart. Nem hiszem el. Megkérdezem hol a másik állomás, és csak annyit mondanak „paralel”.

Gőzöm nincs mi az.

 

Éjszakázás: 41.379159, 2.139426

 

4. nap: Egy nehéz éjszaka napja

km:84,89

2012.06.15. péntek

 

Elindulok a másik pályaudvarra. Csak a nevét tudom. Próbálok kérdezősködni. Szerencsém van, az első csoport tud angolul, és segítő kész, bár talaj részeg.

Kiderül a Paralel az egy nagy sugárút. Fél óra biciklizés és megtalálom. Természetesen ezt is bezárták. Bolyongok körülötte, keresek valami jó alvós helyet, de sehol.

A pályaudvar körül, viszont sok a Homeless. Ha őket nem b*sztatják a rendőrök, remélem engem se fognak. Látok egy teljesen jól kinéző srácot, mármint a ruházata volt ápolt. Szerintem ő is hasonlóan járt, mint én. Szétvágom az egyik 120 literes szemetes zsákom, és lefektetem a földre, arra rakom a matracom, mégse legyen koszos (már az első napokban).

A jólszituált kb. 2méterre tőlem. Próbálok aludni. A biciklit, meg a cuccokat meg úgy helyezem el, hogy védve legyen tőlem. Alszok fél órát, jön egy srác. Mutogatja a nadrágját, és magyaráz valamit. Előveszem a bicskám, a másik kézbe meg a gázspray. Szerintem nem látta mit veszek elő, de arrébb megy. Jön egy harmadik pórul járt utazó, és lefekszik mellénk. Nem nagyon tudok aludni. kb.4-kor felkelek, és főzök egy kis reggelit. Aztán mosogatás. Jönnek a kukások, néznek ránk, lenézően.

Úgy néznek ránk, mint egy csövesre. Persze én a méltóságomat megőrizve előveszem a fényképezőgépem és csinálok pár képet a "szállásomról".

5kor megunom az egészet, és gondoltam megnézem a várost.

Barcelona biciklis szemmel maga a paradicsom. Elbiciklizek a Sagrada Familia-hoz. Még korom sötét van. Fogat mosok egy parkban. És szép lassan kivilágosodik. Gyönyörű épület. Gaudi nem volt egy egyszerű ember.

Kicsit bolyongok a városba, aztán irány az állomás. Végre kinyit. Elmegyek az infópulthoz, kifogom a leglustább spanyolt. Ők alapból nem egy munkamániás nép.

Azt mondja, csak egy vonat van, az pedig az éjszakai. Szétbasz az ideg, és akkor enyhe voltam. Semmilyen vonat nem megy, amin lehet biciklit szállítani.

Persze az éjszakain se, csak mondott valamit az öreg, hogy lerázzon. Amúgy 3 pultost kérdeztem, mind mást mondott.

Itt kiakadok, és úgy döntök, megkeresem a kempinget, és megnézem a várost. Lenyugszom, majd kitalálok valamit. A kemping 18 km-re van a várostól. Az éjszaka majdnem megtaláltam. Sátorverés, és végre fürdök. Megdöntöttem az egyéni rekordom. 3,5 nap fürdés nélkül. Nem ajánlom senkinek.

Vissza a városba. Barcelona gyönyörű, kevés a szemét, és csodaszépek az épületek. Biciklizni, meg maga a mennyország. Az autósok nem töketlenek, de nem is agresszívak. Úgy biciklizek ott mintha mindig ott éltem volna. Ezt az érzést nem lehet leírni. Teljesen más így egy várost nézni, az ember nem csak egy idegen turista.

És az ott élők is máshogy állnak hozzá. Visszatér belém a jókedv. Megnézem a Sagrada Familiat, most belülről is. 12€ a belépő, szerintem megéri. A sor előtte hatalmas, de nem kell megijedni, gyorsan halad a sor.

A Sagrada Familia, a Szent Család-templom, nem katedrális, hanem bazilika. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya. A templom 2006-ban lett Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója. Ebben az évben már több mint 2 370 000 belépőjegyet adtak el az idelátogató turistáknak. Gaudí nagy függőleges álló templomot tervezett, hogy látható legyen a város bármelyik pontja, és kiemelkedjen a többi épület közül. A Sagrada Familiát ellátta 18 toronnyal, melyek közül 12 az apostolok, 4 az evangélistáknak szolgálnak, és a Jézus és Szűz Mária kupolák. A tornyok különböző magasságúak: például a Születés tornyai, 98 méteresek a külsők, 107 méteresek a középsők, a Szenvedély tornyai, 102 méteresek külsők és 107 méteresek a középső tornyok.

A város több nevezetessége közül még ajánlom a Güell parkot, bár oda nehezebb feltekerni, mert eléggé a hegyen van, de szép a kilátás a városra.

A Güell Park 17 hektáros városi park építészeti különlegességekkel Barcelona Gràcia negyedében. A Park az UNESCO Világörökség részét képezi.

Visszatekerek a kempingbe, és gondoltam fürdök egyet a tengerbe. Semmi extra, tök koszos, semmi élőlény, a turistákon kívül. Ugyan olyan sós, mint minden tenger, csak a hullámokat élvezem.

Este mosok, és keresek egy boltot, hogy vegyek valami kaját. Egész olcsó a kaja Spanyolországban. Veszek sört, na, a spanyol sör nem a legjobb, de kellően elbódít, hogy simán elaludjak.

Hát ez volt az első napom Spanyolországban. A vonatot leszámítva minden szuper volt, ja meg délelőtt a biciklis zebrán egy vén tata jött velem szembe, és amikor mellé értem rám kiáltott és könyökkel erőteljesen vállba baszott. Bánom, hogy nem mentem vissza…

 

Éjszakázás: 41.475383, 2.303368

 

 

5. nap: Végre tekerek

km:127,22

2012.06.16. szombat

 

Mivel a spanyol vasút orálisan zaklatott, így úgy gondoltam nélküle ismerem meg ezt a "csodás" országot. Előre elnézést kérek azoktól, akik nem így látják Spanyolországot, ahogy én, de én a valódi énjét láttam, nem pedig a sokeurós apartmanból, szállodából a tengerpartot, és a pár méteres partszakaszt. Én nem fizettem azért, hogy a pincér mosolyogjon, és hogy bárki jókedvre derítsem. Mert szerintem az igazi kultúráért nem kell fizetni.

Szóval a tervem az volt, hogy elbiciklizek Valencia-ig, és onnan vissza, az eredeti terv szerint, amit majd leírok mi lett volna.

6kor felkelek, 1,5 óra múlva meg már úton is vagyok. A kapuban az őr kéri tőlem a számlát. Azt tudom, hogy nincs nálam, de hol lehet? Én állat tegnap este kidobtam a "mosdó" kukájába.

Gyors odarohanok, és előtte kikukázom. El kezd magyarázni, én meg elküldöm melegebb éghajlatra. Szerintem értette az a K. betűs szót, mert onnan ő is ugatott.

Hála istennek kifogtam egy igénytelen kempinget, ahol a tele szemetest nem ürítik azonnal. Amúgy tényleg elég igénytelen kemping.

8:30 bemegyek a kisebb állomásra, és mondja a nő, hogy van egy vonat Tarragona-ba. Gondoltam, akkor mégse tekerek ma. Átmegyek a nagyobb állomásra, megveszem a pótjegyet, a 267€ jegyem mellé. Persze amit a nő mondott vonat nincs kiírva. Tolom a biciklit a 11. vágányhoz vezető úton, és egy őr mondja, pakoljam le a biciklit, és rakjak fel mindent az átvizsgáló gépre. A cuccolás annyi időt vesz igénybe, hogy le is késem az egyetlen vonatot ami Tarragona felé vitt volna. Az idegrendszerem vörösre festi az arcom. Azért milyen durva, napi egyszer megy vonat két nagyváros között, amin lehet biciklit szállítani.

Visszaváltom a jegyem, így fizetek 1€ tanulópénzt, hogy az ember messzire kerülje el a spanyol vasutat.

Nem vagyok olyan alak, aki feladja, és nekivágok kétkeréken. Nem sikerül kitalálni a városból, feltekerek egy nagy hegyre, persze onnan gyönyörű a kilátás a tengerre.

De kiderül rossz helyen fordultam le, és mehetek vissza majdnem megint az állomás környékére. Ráadásul meguntam, hogy a táska a hátamon van, ezért felrakom hátra a többi csomagra, és ezzel sikerül elhagynom az egyik aksimat.

Amúgy itt kivételesen én voltam a béna, mert én nem vettem észre a táblát, ami kivezetett volna a városból. Tarragona tengerparti város, így nem lehet odáig eltévedni. Mert csak végig kell menni a tengerpart mellett. Csak kitalálni a városból...

Kényszerűségemben felmentem az Autovia-ra ahol 130-cal téptek el az autók az ember mellett. De senki nem dudált. Azért ahol tehettem gyors lejöttem a pályáról. Egy hölgy segített eligazítani, és onnan sima volt az út. És szó szerint a spanyol utak nagyon jó minőségűek. Egy rossz szót nem mondhatok róluk.

Utána az út felfelé ment. Persze fentről gyönyörű a kilátás. Fehér sziklák, kék tenger, fehér hullámok. És ha felmegy az ember, onnan le is jön, és száguldozni lefelé nagyon nagy élmény. Fentről minden szép, többször is megállok, és gyönyörködök a tengerben, de sajnos utána jött a nihil, kicsit dombos táj, semmi látnivaló. Kezdett fogyni a vizem. Gondoltam bemegyek egy kempingbe, és kérek onnan.

Konkrétan az egyik kempingből a hölgyek elzavartak. A másikban az őr adott, de megmondta, hogy ott várjam, és el ne mozduljak. Persze hogy elmozdultam, nem vagyok hülye, hogy a napon várjam meg. Nem szólt semmit, és a víz, amit hozott isteni volt, hideg, és szerintem Spanyolország legfinomabb vize.

6-7 fele beértem Tarragona mellé. Ott több kemping is van, és azért is itt akartam megszállni, mert itt állítólag a legérintetlenebb a tenger az egész országban.

A probléma csak az volt, hogy hamar jöttem le az útról, és a kempingbe vezető út a strandon keresztül ment. Ez nem lenne baj, csak a homokban, 7-8 centire süllyedt a bicikli. szinte minden méter gyötrelem volt. Vége beértem a kempingbe, de a hátsó kijárathoz, szerencsére egy őr beengedett, és irány a recepció. Befizettem a „csak” 22€ díjat, és irány a megadott kempinghely. Olyan kemény volt a föld, hogy nem bírtam sátrat verni. Vissza a recepcióra, és visszakérni a pénzem.

A kijáratnál egy spanyol társaság mondja, hogy látott engem délelőtt, még Barcelonánál. Jól esett, hogy megismertek, bár a kamera a fejemen elég látványos.

Vele szembe volt egy másik kemping, de ennek nem volt saját tengerpartja, de csórók:)

Viszont ez csak 10€ volt, szinte ingyen. Felállítottam a sátrat, és irány Spanyolország legszebb tengerpartja. Vittem a búvármaszkom, meg a kamerám, hogy itt akkor hatalmas élmény lesz. Az állat spanyolok felszórták a partot homokkal, az összekeveredik a tengerrel, és semmit nem lehet látni. Láttam kb. 3 halat.

Kicsit arrébb gyalogoltam, de a felkavarodott víz oda is eljutott, így pár perc élményfürdő, a hatalmas hullámokban, amik tényleg hatalmasak voltak, és vissza a kemping.

A pár perces hullámfürdő annyira megkavarta az egyensúlyozó szervem, hogy alig bírtam egy helyben állni. Elég vicces volt.

Aztán a szokásos, kaja, fürdés, naplóírás és alvás.

 

Éjszakázás: 41.131118, 1.359987

 

6. nap: A remény napja

km:21,96

2012.06.17. vasárnap

 

7órakor magamtól felkelek, 8kor már útra kész. Még megnézem a tengert, és reménykedek Tarragona-ból megy vonat Valencia felé, vagy még délebbre.

Tarragona szép város, vagyon sok a római kori rom. Az állomástól nem messze van egy amfiteátrum, északra 4-5km-re meg egy régi római vízvezeték, olyan, mint Pont du Gard.

Az állomáson kinyomozom, nem hogy Vallencia-ba tudok elmenni, de Madridba is. Amit tegnap lekéstem vonat az Madridba megy. Csak azt nem értem ehhez miért kellett 2,5 nap, és 130km hogy megtudjam. Szerzek InterRail térképet, és kinyomozom, hogy Madridból el tudok menni Portugália felé is. Végig segítőkészek a hölgyek, és összerakjuk a tervet újra. Úgy néz ki, eljutok Granadába is. De Lisszabonra, és Tarifa-ra esélyem már nincs. Így is jobb, mint a semmi.

Szerencsére a vonat az 1. peronról indul, nem kell lépcsőzni. Felszállni bár nehézkes a vonatra. Felszáll mellém egy afro srác egy kicsit megviselt biciklivel.

Az egy afroból lesz 4. Kicsit kezd büdös lenni. Most mindenkinek a fantáziájára bízom mitől.

Pár perc és nyolcan lesznek. Gyorsan szaporodnak. Természetesen nincs jegyük. És a szag is tovább nő. A kaller ordibál velük, 3 spanyol srác a kaller mellé áll. Ekkor fizetnek valamit. A kaller azért kihívja a rendőröket, és a következőn leszállnak. Az tetszett, hogy a 3 srác egyből segített a kalauznak, nálunk az emberek inkább átmennek másik vagonba. 15 percet vesz igénybe a 8 "utas" eltávolítása, de a vonat behozza a lemaradást.

Pár rosszhír azért mára is jut. Az egyik kulacsom ereszt, és tegnap eléggé leégtem. Későn kentem be magam. De a legjobb hír, hogy a kaller nem kezelte a jegyem. És a jegyre a dátumot olyan tollal írtam, amit ki lehet radírozni:) SEJTIK!!!

Cserébe kaptam egy kiló port az út alatt, mert az ajtó rosszul zárt...

Madridban alig tudom kitalálni, melyik vonat megy El Escorial felé. Végül bemegyek az infópulthoz, ott segít a faszi, és azt is megtudom, holnap milyen vonattal tudok Badajoz felé menni. Szuperságos. Itt egy távol keleti lánynak nagyon megtetszik a sok cucc a biciklin, és megkérdezte, hogy lefényképezhet-e.

Viszont csak 2 perccel az indulás előtt írják ki, honnan indul a vonat. Ami igazából nem is vonat, hanem olyan HÉV féle, mint nálunk pesten. Erre lehet, nem is jó az InterRail, de majd szól a kalauz. Mivel nincs kalauz, így nem derül ki, hogy kellett volna-e válltani. Megszenvedek a kiszállásnál, mert forgóajtó van, és minden cuccot le a bicikliről, át a forgóajtón, aztán visszacuccolás. Nincs térképem, mert Barcelonában mindent kidobtam, hisz akkor úgy gondoltam ide úgy sem jutok el. És ezzel így voltam még sok napon keresztül.

De egy buszmegállóban találok térképet, és az iránytűm segítségével sikerül megtalálni az

El Escorial-i királyi kolostort. A 16. században épült uralkodói palota és kolostori menedékhely Spanyolországban, Madridtól 20-30 km-re. Fenségesen komor kolostorpalota, óriási terjedelmű, hossza 240 m, szélessége 190 m, rajta 7 torony, 15 kapu és 1110 ablak van.

A méretei, és az ablakok számától eltekintve, nem egy nagy durranás.

Aztán irány, szállást keresni. Gondolom, a hegyen biztosan tudok aludni. Feltolom jó magasra, jön egy spanyol faszi, és próbál segíteni, felhívja a fiát, hogy magyarázza el, hol van kemping. Én meg csak okézok, mert akkor már tudtam, nem fizetek egy kanyi vasat sem, és a hegyen alszok. Elbúcsúzok tőle, és tolom tovább. A város már föntről jól látszik. Végül egy nagyon elhagyatott bokros helyre tolom a biciklit, lecuccolok, és mosakszom egy kicsit. Kb itt fogyott el a nedves tisztasági kendőm, de jó hogy elhoztam a vonatról fejtámlavédőt, azzal szépen tisztára mostam magam. Hozzáteszem a boltban nem tudtam venni nedves tisztasági kendőt, mert fogalmuk nem volt mit magyarázok, és szerintem nem is árultak.

Este érdekes hangú madár zavar többször is meg. Olyan a hangja, mint egy elromlott rádiónak. 

 

Éjszakázás: 40.592138, -4.163908

 

 

7. nap: Portugália meghódítva

km:67,47

2012.06.18.hétfő

 

5:15 ébreszt az óra. Az este jól aludtam, miután elállt a szél, mert egy csomó nesz volt, amire az ember tudattalanul felébred, ilyen helyen, ilyen helyzetben. Az egyik zajra annyira megijedtem, hogy magamhoz akartam ragadni a kést, meg a gázsprayt, de csak kapartam a sátrat, mert nem találtam. Szóval éles helyzetben nem jöttem volna ki jól. Korom sötétben pakolok, és a hegyről lefelé utat is még sötétben teszem meg. Én látok, de a kamera semmit. Az állomáson az őr kinyitja nekem a nagyobbik kaput, így nem kell cuccolnom, mint este, és jegyet sem veszek. Bár ott van az InterRail, ha valaki kérné.

Elrontom a megállót, mert eggyel hamarabb szállok ki, és így fogalmam nincs, hol vagyok. 40 perc bolyongás után, találok egy buszmegállót, ami hátulján van várostérkép. Kiderül, itt minden buszmegállóban van térkép, csak a hátulján. Amúgy a metróból való kiszállás se egyszerű, mert szűk a kijáró, de egy őr kinyitja nekem a nagyobb kapott ismételten:)

Találok egy kis boltot is, és tudok venni kaját. Megnézek pár szép épületet, pár nevezetességet, és a királyi palotát. Aztán irány a vasút állomás. Időben megtalálom az állomást, de nem látom a vonatomat.

Na amit most kapok a spanyol vasúttól, azt még leírni is sok. És nem fogok túlozni.

Ja a történet úgy kezdődik, hogy nem találom a vonatom, mert kiderül a pályaudvar két részre van osztva, és az enyém természetesen a másikból megy. A kijelzőn, csak az egyik pályaudvar vonatai vannak kiírva, így időbe telik mire rájövök hogy mi a helyzet. Megtalálom a peronom, ahonnan a vonat megy, de egy lány mondja, kell bicikli helyet foglalni. Ekkor még van 25 percem. A pénztárnál állok, amikor kiderül, számot kell húzni. Húznék én, de csak spanyolul van kiírva. Ezért nyomok többet is. Sorra kerülök, a faszi átküld a Customer Service-be, mert ott adnak bicikli helyet, AMI INGYENES            .

Ott is sorban állás, közli velem a hölgy, hogy először jegyet kell vegyek, ami INGYENES. Vissza a pénztárhoz, ekkor már nem húzok számot. A srác ekkor közli, hogy a jegy "FREE". Visszaküld a hölgyhöz. Sorban állás. A hölgy kiakad, felpattan, és átrohan a pénztárhoz. Ekkor már csak 5percem van. A hölgy jön, hozza a jegyem.

A hölgy így már ki tudja állítani a foglalást. Kb 6 perc és a kezembe nyomja a foglalást, de ekkor közli a vonat már elment. Én meg: "TÉNYLEG?"

A hölgy kiállít egy másik foglalást a másik vonatra, így van 2 órám megint várost nézni. De semmit nem bízok a véletlenre, most időben visszamegyek vonatindulás előtt. A városban látok valami katonai felvonulásos tűzgyújtásos akciót. Megnézek pár szép templomot, amiknek nem tudom a nevét, mert ugye térképem már nincs.

Vissza az állomásra, és várok. Épp előttem indul a spanyol szupergyors vonat, amire úgy kell beszállni, mint egy repülőbe, mármint ugyanaz a ceremónia, szerintem kicsit túl van játszva. A francia TGV sokkal gyorsabb, és semmi ilyen ceremónia. Látom a beléptető hölgy arcát. Semmi mosoly, ahogy látja, hogy az utas jegye érvényes, azonnal mosolyog, aztán az utas beszáll, a hölgy arcára visszaül a fapofa, és kezdődik minden elölről, és ha valakinek nem jó a jegye, vagy nem oda szól, akkor azt elküldi, az infópulthoz, ahol gondolom, jól kiigazítják, mint engem...

Na, kiírják a vonatom, de ott is egy kis malőr, de csak annyi, hogy tök logikátlan, mert a 10-11 peron infótáblájára van kiírva, és nem értem most akkor melyikről megy.

De ez már szinte semmiség.

A bicikliszállító egy luk, és ráadásul át kell tolnom a fél fülkén. Ezért cuccolhatok le róla. Na ezért a sz*rért kellett ez a ceremónia? Kiveszek szinte mindent, ami kell az útra, és véletlenül becsukom a biciklitároló ajtaját. "BASSZUS, a víz" várhatom a kallert, hogy kinyissa. 20 perc mire jön, de a jó hír hogy ő sem kezeli a jegyem. Majd este jöhet a radír.

Így a végén még megéri az InterRail. Tudom, hogy ez nem helyes, de ha el tudtam volna utazni Lisszabon felé, akkor erre nem lenne szükség, én csak mentem a menthetőt.

Az útitársaim oroszok voltak. Amikor ők leszállnak, egy kicsit alszom, amikor felkelek, azt veszem, észre a székek nem úgy vannak, amikor felszálltam, arra gondolok, most vagy meghülyültem, vagy elraboltak, vagy ez egy kandi kamera. A dolog nem hagy nyugodni. Kis műszaki körbenézés, és rájövök, hogy a székek támláját át lehet hajtani a másik oldalra, így bármerre nézhetsz, és lehet 2 ülésből négyes csinálni.

Amúgy a táj kies, sziklás, sok helyen olajfa kertek, vagy birka farmok.

Időbe beérünk Badajozba. Irány Portugália. Ha tudnám, merre van, hiszen eredetileg onnan jönnék, és lenne térképem. Csak az autovia, ami arra visz. Vissza a városba, és újratervezés. De ott is azt mondják, hogy menjek nyugodtan az autovian. Úgy látszik, Spanyolországban lehet autópályán biciklizni. Egy háznál kérek vizet, hogy legalább legyen inni, meg fürdeni valóm, mert akkor már sejtettem, hogy vadkempingezés lesz. Amit nem is bántam, mert nagyon kevés pénzem volt. Napi 15 €, ez szállás és kaja egyben, és volt hogy csak a szállás került ennyibe. Na, azokon a napokon nem ettem. Sok a csúnya arcú ember, így tiplizek. Haladok Portugália felé az autópályán. Senki nem dudál le. Természetesen a leállósáv legszélén. Ahogy átérek Portugáliába ott a biciklivel behajtani tilos tábla. Vissza soha nem fordulok, így megyek tovább. Szerencsére 5-600 méter után van szerviz út és azon haladok tovább. Alvóhelyet keresek, mert a nap már konvergál a horizonthoz. Akkor látom meg, hogy itt már egy időzónával arrább vannak. A MagicCardom szeretném bevetni, de sehol egy élő ember, mindenütt csak gazdaságok, sok kutyával. Lett volna egy kis erdő, de az út meg az erdő között kis „patak" folyt. Jó dzsuvás. Végül megunom, kb 20 km után visszafordulok. Így elmondhatom, hogy jártam Portugáliában, de láttam is meg nem is, ettem is meg nem is, láttam élő embert meg nem is, volt is ruhám meg nem is, szóval az okos lány voltam a magyar népmesékből. A határ után látok egy cirkuszt. Na, itt biztos beengednek éjszakára, hisz ők is olyan vándorok, mint én. Betolom a biciklit, előveszem a MagicCard-t, és várom a választ. A hölgy oda adja az urának a MagicCard-t, ami egy laminált lap, rajta az aktuális nyelven, hogy mit szeretnék. Tavaly többször is bevált.

Majd jön a válasz. Húzzak a f*szba, de ez spanyolul. Köszönöm a megértést, a viszont látásra. Betekerek Badajozba, már kifelé is láttam egy hosszú betonkerítést, ami egy helyen ki volt törve. Aszem itt fogok táborozni. Természetesen körbenézek, és megvizsgálom a jeleket. Nincs kutyaszar, tehát hajnalban nem jönnek kutyások. Nincs szemét, tehát emberek ritkán járnak erre. És graffity sincs, csak egy kis darabon, tehát világunt, "alsógatya kilóg a nadrágból" fiatalok sem járnak erre.

Azért biztonság kedvéért a "tábort" körül rakom (kb 15 m átmérőben) száraz gallyakkal, ha mégis arra téved valaki, rálép, és azt meghallom.

Este nagy a szél, amit nem szeretek, mert akkor mindennek hangja van, és az ilyen helyzetben nagyon zavaró. De ami zavaróbb, hogy meleg van, és rengeteg szúnyog. Szóval két választásom van, vagy megetetem Badajoz összes szúnyogját, vagy összeizzadom a hálózsákom, amit még vagy 35 napig használnék. Egy 3. lehetőséget választok, kicippzározom a hálózsákot, azt alulra fordítom, és így több hőt le tudok adni, anélkül, hogy megennének a szúnyogok. 

 

Éjszakázás: 38.882431,-7.016727

 

 

8. nap: Végre Granada

km:16,73

2012.06.19. kedd

 

6:05kor felkelek 12 perc múlva már úton is vagyok, ez új rekord a pakolás terén. Ahogy tolom ki a pampából a biciklit rossz érzésem van. Mind fizikailag, mind lelkileg. Lenézek a hátsó kerékre, DEFEKT. F*SZA, a puszta közepén szereljek defektet, úgy hogy a biciklit se tudom letámasztani. Forma-1-t megszégyenítő sebességgel kicserélem a gumit. 5 perc alatt megvan az egész, úgy hogy fel-lecuccoltam a biciklit. És kőkeményre fújtam a hátsót. Fél óra és bent vagyok a városban, azaz 6:55kor. 7kor indul a vonatom. Ugyan az a kaller, mint tegnap volt. Egymásra nézünk és mosolygunk. Ő talán az egyetlen spanyol, aki mosollyal fogad nem bamba pofával és leesett állal néz, mint egyszerű ember a kvantumkozmológia szakkönyvre. Szóval jó hír, mert segítő kész, de így nem buherálhatom meg a jegyet.

Az átszállásnál, a peronnál eljátszom, hogy nagyon nehéz felszállni a vonatra, hogy a kalauz ne kérje a biciklijegyem, ha van benne egy kicsi emberség. És nem kéri. Valószínűleg ingyenes. Amúgy természetesen nem kellett nagyon rájátszanom, a szenvedésre, mert fél méterrel volt magasabban a vonat padlója, mint a peron. 11:55 órakor Sevilla-ban vagyunk. Eredetileg nem akartam megnézni, de van 2,5 órám a csatlakozásig, ezért bolyongok egyet. Nagyon szép város. Tele csicsás épülettel, amit Európában szerintem sehol máshol nem látni csak itt spanyol földön. Köszönhető a pár éves arab kultúra ittlétnek. A katedrális nekem konkrétan nem tetszett, de a körülötte lévő házak mesések. Bemegyek egy étterembe, kérek egy kaját, nem tudom, mit hoz ki, hiszen minden spanyolul volt írva. Pár perc és kihoz egy jó nagy adag rákot. Pontosabban ráksalátát, mert ez szerintem nem volt csak megpárolva. Nem rossz, bár egy kis citrom jó lett volna hozzá. Vissza a pályaudvarra, de most időben, nehogy a spanyol vasút megszívasson.

Van közvetlen vonat Granadába, de akkor nem látom Cordobát. A jegyvásárlás megint külön cirkuszi átrákcióóóóóó. Épp csak pergő dobszó nincsen.

Az infópultos elküld a pénztárba. Természetesen minden vonattípusra külön pénztár van. Szóval ki kell, találni a tök tudatlan turistának mivel szeretne menni. És Spanyolországban van vagy 7 féle vonat típus. Sorszámot húzok, 19 ember van előttem 35 perc alatt sorra is kerülök úgy hogy kb 3 kassza működik, tehát kb. 6 perc alatt végez egy ember egy kasszánál. Amúgy figyeltem a kasszákat, és jókat beszélgettek a pultosok az utassal. Én egy angolul nem beszélő emberhez kerültem. Hozzáteszem Sevilla nem kis város. A faszi fel van háborodva, hogy nem beszélek spanyolul. Leírom, neki mit akarok, nem érti. Arrébb megyek, és véletlenül elhozom az amúgy is alig fogó tollát. Utánam jön, és visszakéri. Ez a spanyol vendégszeretet. A másik kasszában beszél a csaj angolul, de nem magyarázza el mi a probléma, ami nincs, csak ő kreál. Ráadásul a spanyol akcentusát nem igazán értem.

A lényeg: A biciklinek szerettem volna jegyet, de kiderül, annak nem kell, de az MD típusú vonatokra kell pótjegy az InterRail mellé. A leírást átvizsgáltam nem találtam benne az MD típusú vonatot, tehát nem kell, de nincs mit tenni itt ők az urak. A kaller is kéri a pótjegyet. Ezek hülyék!!!!!

A vonat nagyon modern, van rajta áram, tudom tölteni a laptopot, meg a szuper maxi aksit, amit a kamerához vettem.  

Időbe beérünk Granadába. Az állomásra betolom Sárit és egyből két rendőr félre is állít. Kérik az ID cardom, azaz a személyim. Ha csak engem állítottak volna félre, biztos beszólok, de szerencsére utánam egyből két fiatal párt is kiszedtek a tömegből. Szóval szúrópróba, csak már kicsit unom az ilyeneket, hogy minden velem történik meg. Kb 10 perc és visszakapom a személyim. Jó utat kívánnak.

Mivel van térképem, tudom, kb. merre kell menni, így hamar megtalálom a kempinget, ami nem is Granadában van, hanem a tőle nyugatra levő kis falucskában. A recepciós lány rendes. Mindent elmagyaráz. Kaja, fürdés, mosás, hát igen a mindennapos esti programok.

Háttér információnak, csak annyit, hogy a spanyol gyorsvasút az AVE kétszáz fölött hasít, de egy ceremónia a beszállás. A vicc, hogy a többi vonatra meg úgy szállsz fel, hogy épp nem vasvillával rakodnak be.

 

Éjszakázás: 37.191918,-3.653775

 

 

9. nap: I hate Spain

km:100,97

2012.06.20. szerda

 

6kor felkelek, eszek egyet, és 7kor elindulok megnézni az Alhambrát. Oda találni nem egyszerű, mert a helyiek nem tudják, hol van a városuk legnagyobb nevezetessége, de szerintem egész Spanyolország legszebb épülete, de még akkor se sokat tévedek, ha az egész kontinensre kivetítem ezt a dolgot. Szóval a helyieknek gőze nincs, mit keresek, a táblák meg nem mutatják. És lentről nem is látszik, nem olyan, mint a citadella Pesten, hogy az egész Duna partról jól látható. Végre megvan a jó út, egy darabig tekerek, aztán tolom, mert elég meredek. Fent sincs semmi kitáblázva, de követem a csordát, azaz a turista tömeget. Megtalálom a bejáratot. Kérdezem a jegyszedőt, hogy hol tudok jegyet venni, és kiderül ott ahol elkezdtem követni a csordát. Lezárom a biciklit, és oda gyalogolok, kb. 7 perc az én tempómban, ami átlagembernek 10perc. A jegy nem drága, legalább is, amit kap érte az ember. 13€. Ami nagyon tetszett az egészbe, hogy időre szól a jegy, akkor engedik be az embert. Az én jegyem 11 órára szólt, azaz volt 2 órám a környéket bejárni. Nagyon jól meg van csinálva, mert szép lassan végig vezeti az embert a „palotán”, illetve a kertjében. Kb olyan, mint az IKEA, csak egy irány van. A kert fantasztikus. Voltam már tényleg pár kastély kertjében, de ez tényleg ott van a toppon. Nagyon szép bokrok, szökőkutak, és kisebb épületek. El sem tudom képzelni mi vár még rám. Egy valami nem tetszett, hogy minden csak spanyolul van kiírva, főleg a pénztárnál. 11-re pont bejárom a környéket. Bemegyek, előtte két ők is rám szól, hogy a táskát vegyem előre a hasamra. De nem csak rám, másra is. Így még jobb, mert a táska fixen tartja a kezem, amikor fényképezek. Így még szebb képek születnek, csak, mert vannak egész sötét termek. A kastélyt nem úgy kell elképzelni, mint Versailles-t, ez nem olyan nagy, a falak nem festettek, hanem faragva vannak. Itt 1 óra alatt végez az ember, pedig tényleg lassan haladtam, és mindent alaposan megnéztem. Nem az a turista vagyok, aki lefényképez mindent, és meg se nézi mit fényképezett le. A leginkább ilyen turisták a japcsik. Idejön 20.000 km-ről lefényképez valamit, gőze nincs mit, és meg se nézi, megy tovább, és már nyomja megint a gombot.

Egy kis helyesbítés, Alhambra nem egy palota, vagy egy kastély, hanem egy régi mór katonai erőd. Ha ezek ilyen erődöt építettek, hogy nézett ki a palotájuk? 

Neve a spanyolban az arab al-hamra szóból származik, amelynek jelentése „a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt.

A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része.

Van egy mondás:"aki nem látta az Alhambra-t, az még nem látott semmit".  Amikor ezt anno olvastam, kicsit fel voltam háborodva, mert olyan szép semmi nem lehet, de ez tényleg nagyon szép.

Mivel 1 óra alatt végeztem, és alig múlt dél, gondoltam összepakolok, és elindulok "haza". Vettem kaját egy hipermarketben. Spanyolország kaja tekintetében nem drága, ők a szálláson húzzák le a turistát. A boltban a táskát le kellett tennem egy széfbe, de nem fért be, ezért berakták a pénztárba, de szerencsére ezért nem kellett fizetnem.

Van térképem, de még így se találok ki Granadából, próbálok az iránytű szerint menni. De többször olyan elágazáshoz érek, ami nyugatra, meg keletre megy, nekem meg délre kéne menni. Bolyongok össze vissza. Volt olyan hogy egy biciklist meg akartam szólítani az meg továbbment. Végül egy másik biciklis mondta, hogy kövessem, és így eljutok, egy városba ahonnan már tudom az irányt. És még vizet is szerzek egy kútból. Ezt azért írom le, mert nem vagyok hajlandó vízért fizetni, főleg, hogy 40°C felett van, és napi 6-7 litert iszok. Spanyolországban a víz nagy kincs. Szó szerint, sehol nincs ivóvíz. Nem egy Svájc, ahol egy faluban akár 5 kút is van.

Közeledek, végre egy nagy úthoz, ami levisz egész a tengerhez, de van egy körforgalom, amin pont ez az út nincs kitéve. Kicsit megint kiakadok, de látok két rendőrt. Megmenekültem... Gondolom én. Megkérdezem, merre kell menni. A fiatalabb kicsit beszél angolul, és elkezdenek spanyolul egymással vitázni, hogy merre menjek. A végén annyira összevesznek, hogy már nekem kínos. Csak később tudom meg, min veszekedtek. Úgy csinálok, mintha megfogadnám a tanácsukat, de megint megyek inkább a saját fejem után. Van egy elágazás, ki van téve az általam keresett útjelző tábla. De az út le van zárva. Már volt ilyen hasonló esetem Franciaországban tavaly, és akkor is a lezárt úton mentem. Hisz a bicikli elfér. Elindulok az úton, egy autó se jön. Ráadásul leejt. Megyek ezerrel, élvezem a tájat, és a sebességet. Arra gondolok, ha zsákutca, akkor itt éjszakázom, mert itt senki nem jár. Na jön az út vége, nagy az izgalom, vajon miért volt lezárva, vajon át tudok-e menni. Jön egy kanyar, és satu fék... A kanyar után a hegyoldal megcsúszott és az utat szó szerint összegyűrte, olyan volt, mint egy terítő, amit az ember összenyom egy kicsit. Kb. 1,5 méteres hullámok benne, és repedések. Na, ezen veszekedtek a rendőrök, hogy el tudok-e itt menni vagy nem. Szerencsére el tudtam, annyira nem volt vészes. Még leszállnom se kellett, csak lassan gurultam. Egy körforgalomhoz érek, ahol nem sok segítőkész embert találtam, ezért az egyik autó elé állok, reméltem csak megáll. Ő elmondta, merre kell menni. Az út még mindig lefelé tart, jó gyorsan megyek, és itt a táj is elég szép. Kis patak folyik mellettem, mindenütt hegyek. Egyik helyen egy hatalmas duzzasztó, itt készítek pár fotót, aztán tovább. Kisebb kertek vannak csak, sehol kemping, pedig van olyan szép a táj, hogy megérje ide egy tábor. Hegyek, tó, patak, sok helyen a táj szép zöld. Beérek egy kanyonszerűbe, nagyon szép, és a kanyonba folyik egy patak. Tökéletes vadkempingező hely, csak épp sehol nem tudok lemenni. Végül csak találok egy "lejárót". Mondjuk, hogy a gazon keresztül, csak 40 cm-t kell emelni a biciklin. Keresek egy ideális helyet a sátornak, és elsétálok a patakig, ami kb. 100 méterre folyt. Szép tiszta. Bár a köveken kis fekete képződmények vannak, szerintem szúnyoglárvák. Tábort verek, lecuccolok, amit kell, berakok a sátorba, és elmegyek fürdeni a patakba. Végre egy vadkemping ahol nem egy liter vízbe kell tisztálkodni. Bár a patak jég hideg, de ez van. A vonatról "szerzett" fejtámla huzatot használom szivacsnak. Jól esik a fürdés. Visszasétálok a sátorhoz, és ismét készítek egy riasztó rendszert, szintén száraz gallyakból. Aztán alvás. Persze este megint fújt a szél, így zavar a sok zaj...

 

Éjszakázás: 36.792997,-3.541389

 

 

10. nap: Talán a mélypont

km:123,45

2012.06.21. csütörtök

 

Reggel korán indulás. Itt már nem tévedek el, mert ez az út egész a tengerig fut. Csak itt már nem leejt, hanem le- felmegy. De jól haladok. Már csak pár km és itt a tenger.

Ott szerzek vizet, mert a part mellett mindig van tusoló. Miután minden kulacsot megtöltök, akkor veszem észre, hogy ki van téve, hogy a víz nem iható. Mérlegelek, melyik jobb a szomjhalál, vagy a hasmenés.

11 ember nézi végig, hogy iszok a vízből, de senki nem szól rám.(amúgy nem ment a hasam). Itt tanultam meg a legfontosabb spanyol kifejezést. aqua potable= iható víz. Az út elfordul és pár km-re a tengertől tekerek. Sehol senki, sehol semmi, sehol víz, csak fóliasátrak, és rengeteg légy. Megnézem a műholdfelvételt, és a sok fehér folt, nem szikla, ahogy én gondoltam, hanem fólia, amíg a szem ellát. Nagyjából lemérem és 40km fóliasátor. Nem elég hogy a levegő perzsel, még a fóliákból is árad ki a párás forróság. Ráadásul semmi nincs bennük. Végre elhagyom a fólia sátrakat, és feltekerek egy kicsit feljebb, egy kis faluban találok vizet. Megmosdok, és feltöltöm a kulacsokat. Vissza a tengerhez, hatalmas hullámok, félelmetes, és ahogy neki csapódnak a szikláknak, apró vízcseppek szállnak tova a levegővel, olyan mintha a tengerben bicikliztem volna, annyira párás volt a levegő. Egy kisvárosban találok árnyékos pihenő helyet, ott megállok és főzök egy bakonyi gombást. Egész finom volt. Vagy csak már így a sokadik napon megszoktam a műanyag kaját.

Aztán vissza a fóliasátrakhoz. Teljes a káosz, fogalmam nincs, merre megyek, sehol egy tábla. Csak fóliasátor, tényleg amíg a szem ellát. Mint egy labirintus. Az út nagyon rossz, nem lehet eldönteni most ez főút, vagy csak egy mellékút a fóliásba. A lelkierőm szinte teljesen elhagy, szinte sírok az érzéstől, hogy ez Spanyolország. Végül két fóliasátor közé befordulok, és megyek keletnek. Végül kijutok a sátrak közül, ahol a szemét leírhatatlan és az út minősége minősíthetetlen. Itt fogant meg bennem egy szó, amit Spanyolországra mondanék. PUSZTULAT.

Végül az út visszatér a tengerhez, és ott találok egy kempinget. Egész jó, nem vészes az ára. Mosok, mert hát a ruháim nem túl illatosak, fürdök, és irány a tenger. A víz itt tisztább, mint Barcelonánál. Itt látom a halakat.

Vissza a kempingbe, újra megfürödni, mert a strandon nem volt tusoló. Útközben a legyek eszik rólam a sót. Este keresek egy boltot, és végre eszek húst.

A mai nap úgy érzem a mélypont, ennél nem lehet rosszabb.

Csak ami tetszett, az hogy a kemping jól ki volt táblázva, és hogy ettem húst, a többi elmondhatatlanul ROSSZ.

Az utak kitáblázottsága katasztrófa, sok a szemét, és azt már csak a legyek száma tudja überelni. A táj semmitmondó, a hegyek kopárak, és a színük sem szép. Omladoznak, és nem csak a sziklák. NA, ez az igazi Spanyolország, ez nem látható az 5 csillagos szállodából.

 

Éjszakázás: 36.796038,-2.590061

 

 

11. nap: A dinnye mindig jól esik

km:139,64

2012.06.22. péntek

 

7:30-kor végre nem órára kelek. A tegnap kimosott alsógatyámat lesz*rja egy veréb. És a nagy pakolásban otthagyom a szárítókötelem. És mivel a napokban elhagytam az egyik alsógatyám, ami a biciklin száradt, így maradt kettő a maradék 33 napra. Nem írom le milyen állagúak lettek a végére. Bár az egyik volt a tiszta, a másik meg a biciklis. A tisztában aludtam, meg haza mentem, a másikban bicikliztem. De szereztem egy dugót, hogy a mosás könnyebb legyen.

Almeria-ig jól haladok, a tenger mellett megy az út. Néhol alagút segíti a haladást. A táj elég szép, messze ellátni a tengeren, talán látom Afrikát is. Azért gondolom, hogy az lehetet, mert csak ott láttam valamit, ami kiemelkedett a tengerből, és más színe volt, mint a többi felhőnek. Látok egy rákásztelepet is.

Na de Almeria után jön megint a pokol. Bolyongás a semmi közepén. Tábla nincs, ami jelzi merre tartok. És szó szerint egy kősivatag közepén tekertem. A hőség elviselhetetlen. Mivel vittem egy kis meteorológiai állomást, így mindig tudtam milyen meleg, vagy hideg van. És a hegyekben a légnyomást. Néha egész szélsőséges adatokat közölt velem. Itt 40 fok felett volt, de nem ez volt a legrosszabb. Két értelemben is. Volt melegebb, és a másik, hogy fogyott a vizem. Láttam egy nőt, aki épp a kertjében nézegette a fügefáit. Odagurultam és köszöntem, mutattam neki, hogy üres a kulacsom. Ő meg kedvesen elhajtott a F*szba. Na, ez a spanyol vendégszeretet. Köszöntem és mentem tovább.

Itt már bánom, hogy nem mentem fel a pályára, mert úgy csak 4 km lett volna, így meg 30 lett a vége. És most nem túlzok. 4km helyett mentem 30-t. Újabb útelágazás, fogalmam nincs, merre menjek. Jobbra fordulok, és betérek egy faluba (Los Albaricoques). Tök kihalt. Western figura van a falu határban. Nem értem miért. A faluban van egy tábla

(36.849303,-2.122124), arról megtudom, itt forgatták, A jó, a rossz, és a csúf című filmet, és egy csomó másik westernt is. Ahogy nézem a táblát, betalál egy bácsi, angolul egy szót sem tud, és fáraszt. Gyors tovább állok. Látok egy házat, és nyitva van az ajtaja, gondoltam kérek onnan vizet. Ahogy közeledek az ajtóhoz, rám ront egy kis vakarék. Már elég közel voltak a fogai a lábamhoz, mikor sikerült lefújnom. Na így kell ismerkedni a spanyoloknál. Beköszönök, és a néni ad vizet. Egész finom. Ez nagy szó itt, mert Spanyolországban nagyon nem finom a víz. Elindulok a faluból kifelé, de földút lesz. Na, mondom ezen 10 km…, és az is lehet, hogy ez egy „zsákutca”.

Visszafordulok, és most inkább északnak indulok, mivel a műhold felvételen látok egy nagy hegyet, és a másik oldalán látok egy várost. A hegy meg itt van előttem. Sehol árnyék, vagy élő ember. Tök kihalt minden. Csak rengeteg elcsapott kígyó fekszik az úton. A hegytetőn megpillantom a "város"-t, ami azt jelenti sok fóliasátor, meg pár ház. Itt a hőmérséklet megdönti a rekordot 44,3°C.

A város előtt, látok egy kutat, pár afro srác nagy kannába vizet tölt, pont úgy néz ki, mint egy afrikai felvételen. Sok ember áll egy kút előtt, sok kannával. Odagurulok, és kérdezem: "potable". A válas:Si.

Rendesek, mert látják, nekem csak pár liter kell, ezért előre engednek. Az íze szar, de ez van, ezt kell szeretni. Kicsit olyan volt mintha az újra tisztított szennyvizet kicsit kevernénk egy kis növényvédő szeres vízzel. De azután a hajam fényesebb lett:)

A városban senki  nem tudta, merre kell menjek, ezért megint jött a megérzés, és a G.maps-es térkép. Irány észak az autópálya felé. Kicsit az út felfelé tart, de nem vészes. Itt olyan putrik mellett tekerek el, amit szerintem a legszegényebb borsodi faluban se látni. Nem mertem megállni fényképezni, de sajnos a kamerát se kapcsoltam be. Csak az emlékeimben élnek azok a képek. Kicsi romos épületek, a falakat oldalról megtámasztottál, a tető olyan hullámos, mint egy pagodának, csak itt nem a szaktudás formálta ilyenre, hanem az idő vas foga. A cserép sok helyen hiányzik, ott kukorica kóró fedte a tetőt. Az udvaron semmi növény, csak elhasznált játékok, bútorok, autó alkatrészek, meg kitudja még mi. Az udvaron kint ülnek az emberek, és tátott szájjal nézik, ahogy eltekerek előttük. Tisztálkodásra való vizet nem igazán ismerik. A kerítés is olyan volt, mint egy cirkusznak. Volt is meg nem is. Néhol drót, néhol semmi, néhol kukorica kóró, vagy egy motorháztető.

Na, ezeket látván kicsit növeltem a sebességem, nem kell ide energia ital, vagy multivitamin, elég egy ilyen látvány, és az ember erőre kap.

A lényeg, hogy az út jó felé visz. Az autópálya mellett vagyok, és van szervizút. Azon jól haladok, egyszer csak földút. Nem adom fel, hisz más autók is közlekednek rajta. Ahogy megyek le-fel, ez egyik helyen dinnyék hevernek a földön. Megállnék, hogy megkóstoljam, de a biciklit nem tudom semmihez neki támasztani. Látok egy aluljárót, ami a pálya alatt megy át. Gondoltam oda tolom, és akkor tudok enni. Ahogy tolom a biciklit, a kanyarban kb. 200 kg dinnye van kiszórva. Nem hiszek a szememnek. Lent áll egy autó, ülnek benne, de nem érdekli őket, hogy oda tolom Sárit. Lerakom, és elő a bicska. A nem szétrepedteket választom, mert abba talán nem petézett még bele a légy. Finom, és érett. Ekkor született a nap mottója, a Dinnye mindig jól esik... A teherautóról. Pókhasig eszem magam. Mivel a dinnye cukros lé, így eszek és iszok egyben. Örülök, mint majom a farkának.

Tovább megyek, de már a pálya másik oldalán, ott módosítom a tervet, mert itt a szárazföld belsejében könnyű eltévedni, ezért úgy döntök, mihamarabb letérek a tenger felé. 18 km egy kisebb hegyen keresztül, és OLLÁLÁ.

Itt születik meg az elmélet. A biciklin mindig szembe fúj a szél. Az elmúlt 10 napban csak szembe szelem volt. Itt viszont olyan erős, hogy lefelé is tekerni kellett. Csak akkor nem fújt, amikor toltam, nehogy már hűtsön.

Leérek a tengerhez, ott a szél olyan erős, hogy levegőt nehéz venni. És természetesen északi, amerre én mennék. Kicsit pihenek, és gyönyörködök a tengerben. Ami nem egy nagy durranás, de mégis csak a tenger, és pont előttem egy hatalmas konténerszállító hajó várakozik.

Kicsit a szél alábbhagy, el is indulok azonnal. Az út innen felfelé megy, erőteljesen. Kb 5km-t toltam fel. A táj szép, főleg ahogy vissza-visszanézek a mögöttem kígyózó útra. És nem csak az út kígyózik, hanem előttem egy állat is, de nem sokáig, mert pont elcsapja egy autó. Friss hús, már bánom, hogy nem ettem meg. Megemelem, van vagy 2 kg. A fogait megvizsgálom, szerintem nem mérges. Az átmérője kb. akkora, mint egy jó vastag kolbásznak, a hossza: kb. az államik ér (150cm).

Felérek a hegy tetejére, és ott van egy kis falu. A falu közepén meg találok egy kutat, volt nagy öröm. Minden kulacsot megtöltök, és meg is mosdok.  Legurulok a tengerhez megint, kempinget kéne keresni. Ki is van írva egy, de elég rosszul. Tovább is megyek, és amikor már pont feladnám, megpillantok egy kempert egy nagy füves területen. Azért nem találtam, mert nyugaton tök normális, ha valami balra van, azt a tábla balra mutatja, és ha egyenesen van (egy körforgalomba) akkor is balra mutat a nyíl.

Betoltam a biciklit, sátorverés, mosás, és a szokásos. Ma annyira jól haladtam a nulla kaja ellenére, hogy 4 nap előnyöm van mínusz 15 km.

 

Éjszakázás: 37.237307,-1.797713

 

 

12. nap: A narancs a fáról az igazi

km:138,32

2012.06.23. szombat

 

6kor megint magamtól felkelek. Az út eleinte hullámzik, amit utálok, de a táj kezd szebb lenni. Eddig sötétszürke porladó sziklák voltak, semmi zölddel, de itt a sziklák színe sárgás, és a formájuk se unalmas. Montemar-nál úgy döntök nem követem a térképet, választok egy rövidebb utat. Nagyon hülye ötlet volt. Bár a táj szép volt, és szerintem a tenger is itt volt a legtisztább, de kerültem vagy 20 km-t. És a meleg kezdett elviselhetetlen lenni. Spanyolországban sok a kóbor kutya, ezért nem árt a gáz spray-t mindig kéznél tartani. A dög meleg után jött egy hegyi menet, még nagyobb meleggel. Eleinte vicces volt, készítettem is pár jó fotót, meg videót, ahogy tolom a biciklit. A tető már nem volt messze, de az erőlétem már rég elhagyott. Nem tudom milyen isteni erő vitt fel. Amikor felértem, arra gondoltam megmenekültem, de annyira kimerültem, hogy lefelé se tudtam száguldani, mert szédültem. Meg kellett állni pár száz méterenként és enni, meg inni. Bár utóbbi nehézkes volt, mert a kulacsaim kezdtek száradni. A vércukrom a béka s*gge alatt volt. Még jó hogy vittem magammal az útra 24 db müzli szeletet, a maga 400 kcal-val.

Lefelé menet, láttam egy putrit, gondoltam hátha tudok ott vizet szerezni. És hogy lássák itt mekkora kincs a víz, a srác megkérdezte az apját adhat-e vizet. És kaptam, de csak az egyik kulacsba. Kicsit arrébb láttam egy paradicsom ültetvényt. Pár paradicsom ott hevert a földön, néhányat felszedtem, és kicsit arrébb megettem. Nem volt olyan finom. De az is plusz energia, és folyadék.

Mozzaron-nál elkövettem egy jó döntést, követem a G.maps által jelölt utat. Ez ugyanis egy alagúton vitt keresztül, így spóroltam 1,5 órányi tolást a hegyre, és az alagútban tudtam is pihenni. A vizem, mint mondtam elég fogyóban volt, de a tenger nincs messze, ott meg a zuhanyzókból tudok szerezni vizet. Ott ki volt írva, hogy a víz, no potable. De kit érdekel, én mindent megiszok. Teletöltöm a kulacsot, és jó nagyot kortyoltam a vízből. SÓS. Aztán meg S.O.S. Most semmi vizem nincs. Láttam egy wc-t onnan szereztem vizet. Érdekes ott édes víz folyt.

Itt a táj szép volt, a tengerből hatalmas sziklák álltak ki. Aztán megint eltértem az eredeti úttól, mert láttam, hogy az nagyon szerpentines. Csak azt nem gondoltam, hogy mindkét út ugyan arra a magas hegyre megy fel, így az általam választott sokkal meredekebb. Volt olyan rész ahol 50méterenként megálltam és pihentem. De arra gondoltam, hogy ha nem bírom, visszagurulok, a cucc egy részét fennhagyom a hegyen, alszok lent a kempingbe, és holnap félig üres biciklivel megint nekivágok. De valami megint erőt adott és feltoltam. Itt sajnos nem volt sehol víz. Az egyik háznál egy idős bácsi pont kint volt a kertbe. Mutatom neki az üres kulacsot, meg mondom neki hogy aqua. Mutatja, toljam be a biciklit. Add vizet. És gondoltam bevetem megint a MagicCard-t. De a bácsinál nem volt olvasó szemüveg, így mehettem tovább. Jobb is, mert a kutyák elég rühesnek tűntek. Jött 40km szálláskeresés. Bármi szóba jöhetett. Citrom ültetvény, víztározó, de egyik sem tűnt megfelelőnek. Beértem egy városba, ahol vettem egy kebabot. Sokat kellett rá várni, de fimon volt, és sok nap után megint ettem húst. Ráadásul hozott hozzá valami szószt, ami valószínűleg joghurt alapú volt, amiben sok az energia. Így egy falat Kebabhoz ettem egy csomó szószt. kb a 3/4 tubust megettem.

Végül megint jött a MagicCard. Az első helyen nem jött ki senki a házból hiába kopogtattam. Jóval arrébb ült két idősebb házaspár a "kertben".

Ők kedvesen elküldtek a fenébe, pedig ekkor már 9 óra volt. A harmadik helyen ült egy idős házaspár, meg szerintem a lányuk. Ők azonnal mutatják, hogy felverhetem a sátrat a narancs ültetvénybe. És vizet is mutatták, hol találok. Volt "nagy öröm é' bodottág".

Sátorverés, mosdás. A hölgy mondja nyugodtan egyek narancsot. Hát igen, a narancs a fáról az igazi. Van egy narancsevő technikám. Kb 10 másodperc egy narancsot megenni, úgy hogy meg is pucolom, csak kell hozzá egy kés. Először nem értették, miért veszem elő a bicskám, de látták ezzel a technikával nem leszek tiszta narancslé, és maximális a narancs kihasználtsága. Ettem egy tonna narancsot. Aztán a nő hozza a telefonját, hogy beszéljek a lányával, de annyira spanyolosan beszélt, hogy nem sokat értettem. Megint hozza a nő a telefonját. A lánya írt egy sms-t. A lényeg az volt, hogy pakoljak mindent a sátorba, és a biciklit is zárjam le, mert esténként itt jönnek lopni. Na, ez az igazi Spanyolország, nem az 5csillagos szálloda.

 

Éjszakázás: 37.73007,-0.93397

 

 

13. nap: A szomszéd is ide jár

km.142,97

2012.06.24. vasárnap

 

Este rosszul aludtam, mert az esti sms-től rémálmaim voltak. Azt álmodtam, hogy rám rúgják a sátrat. Esküszöm, éreztem a mellkas rúgást. Lehet nem is álmodtam?

Reggel korán keltem a háziak még aludtak. Írtam egy "GRAZIAS" levelet, és tűz tovább. Megint jött a nagy bolyongás, kb. 30 km-t kerültem. Néha fogalmam nem volt merre megyek. Egy sárgadinnye föld mellett mentem el, nagy volt a kísértés, hogy megálljak, és...de sok autó jött, pedig csak egy sz*r úton voltam. Bezzeg ott ahol kukorica volt, ott egy autó se jött.

Vettem egy boltba kaját, ami azért csoda, mert vasárnap volt, és itt Spanyolországban nincsen semmi nyitva vasárnap. Jól esett enni, néha már azt éreztem, a gyomrom visszaküldi, mert nem ismeri mi az a kaja. Amúgy túrám alatt (Spanyolországban) nem igazán találkoztam kis bolttal, olyannal ahol az eladó odaszól a vevőhöz, "hogy van kedves? Gyerekekkel minden rendben?"

Kb. ugyanazok a szupermarketek vannak, mint nálunk. Itt nincs olyan, hogy teker az ember, és az orrát megcsapja egy illatos pékség, itt max csak halpiac, vagy egy rohadó kuka szaga csapja meg. Délután beértem Elche / Elx -be. Innentől minden városnak két neve volt. Megesett, hogy az egyik volt kiírva, a következő kereszteződésben meg a másik. Elche arról híres, hogy többszázezer pálma található, konkrétan a környék egy pálmaerdő. Itt található a világ legnagyobb pálmaligete, és a legrosszabb ivóvize is. Amikor olvastam, hogy mennyi pálma van itt, nem hittem el, mert az nagyon sok, de tényleg semmi más növény nincs, csak pálma, de mindenütt. 1 óra bolyongás (jó értelembe), és irány kelet, a tenger felé. Ott biztos van kemping, mert ott van Alicante.

Pár km-re Elche-től észrevettem a bicikli érdekesen pattog. Lenézek, B*SZKI DEFEKT. Egy éles és hegyes kő átszúrta a gumim, ami nem volt nehéz, mert az egy év alatt az a 5-6 ezer kilométer rendesen megkoptatta. Nem ereszt olyan gyorsan, gondoltam, ha pumpálok bele, és 10km-t kibír, akkor nem állok meg szerelni. Mert akkor cucc le a bicikliről, és az macera, a kempingben sokkal kényelmesebb. 5km után megállok megnézem a gumit, meg pihenek, mert most úgy tekerek, ami a csövön kifér. Egész kemény a gumi, azért pumpálok és tűz tovább. Elég hamar beérek Alicante-ba, szép város, de ennek is a partja homokos. Nagy nehezen találok egy kempinget, de 24,5 € egy éjszaka, Ennyiért Brüsszelben, Londonban és Párizsba egy szobát kapni. Nem egy nyanvadék kis város nyanvadék kis kempingébe, azért mert „csak” 600 méterre van a tenger.

Nevetek egyet, és megyek tovább meghalni. Kevés vízzel, és egy defekttel, mindezt hulla fáradtan, és éhesen. A tengerparton a tussolókból sós víz folyik. Azért kell tussoló, hogy az ember lemossa magáról a sós tengervizet, de ez ugyan olyan sós, semmi értelme! Ez csak parasztvakítás.

Már elképzeltem, hogy a családom évente ide fog utazni, hogy megkoszorúzza a sírom. Amire az lesz írva "szomjan halt".

És csoda történik, meglátok egy temető táblát. Ott biztos van víz, és aludni is tudok, bár elég morbid. Pont fordulnék rá az útra, amikor a védő angyalom balra fordítja a fejem és kiszúrok egy kemping táblát. Követem és hamar meg is van. 9,5€. Olcsó, és jó is. Csak a strand van messzebb. Kb 1500méter.

Sátorverés, aztán tűz pancsolni a tengerbe. Tök snassz, kb. 3 percig úszkálok, aztán meg is unom. Hát nem vagyok egy tenger mániás. Visszamegyek a kempingbe, útközben látok egy faszit aki épp a kutyáját a homokozóba sz*ratja, na ez a kultúra. Este a szokásos esti program. A szomszédom, aki adott kalapácsot elhagyja a kempinget, és arra gondolok, akkor oda kiteregetek hozzá, sőt, ha reggel se lesz itt senki, akkor véletlenül elhozom a szárító kötelet.

A mai nap megvilágosodtam: Eddig sok ország sok kempingjébe voltam. Egy valamit hiányoltam a spanyol kempingekből....a hollandokat. Ezek szerint ők már rég rájöttek, hogy ez az ország egy PUSZTULAT. Amúgy semmilyen külföldit nem láttam itt.              

És amire még rájöttem: miért járnak ilyen gáz helyre az emberek. Hát mert, a szomszéd is ide jár.

És miért van az, hogy ahol szép a tenger, ott nem lehet fürdeni, és kemping sincs?

 

Éjszakázás: 38.435847,-0.388328

 

 

14. nap. Limonádé és hátszél

km:157,8

2012.06.25. hétfő

 

Reggel arra riadtam, hogy már világos van. Defektszerelés, láncolajzás, pakolás és 8:30-kor indulás. Hamar rájövök, hogy nem nyomtattam ki az ide vonatkozó térképet. Vakarom a fejem, most merre menjek, és meglátok egy táblát, amire az van írva Valencia 160km. Az N332-s út sima, és odavisz, ahová szeretnék eljutni. És közben csak egy látnivaló van, max azt nem látom. Az út Altea-t érinti, így meg tudom nézni az ott található csodás kis templomot. A városban veszek kaját, jól bezabálok, és feltolom a templomhoz Sárit. Nagyon durván emelkedik, de megéri. Csinálok pár fotót a templomról, és környékéről, mert szépek a házak, és a sikátorok is. Minden ház hófehér, olyan, mint Görögország, bár ott soha nem láttam ilyet, pedig minden utazási iroda úgy reklámozza a helységet. A dombról lefelé a tejem kiesik elölről, és csodával határos módon egy autó sem csapja szép a fehér nedűt az aszfaltra. Pedig vagy 200métert gurult lefelé.

A spanyolok annyira bámulnak, hogy már engem is zavar, pedig az évek folyamán volt időm megszokni. Csak azt nem tudom, hogy a biciklimet bámulják, a kamerát a fejemen, a tetoválásom, vagy a betegesen soványra fogyott testem.

Altea után felfelé tartott az út, de a táj már kezdett egyre zöldebb lenni. Kb 10km-t mehettem fel. A tetején lehettem, amikor találtam egy nagyon romos házat. Senki nem lakta, de a kertben volt 4 citromfa. Szedtem pár citromot, és készítettem limonádét. Nagyon jól esett. A többi citromot meg eltettem a többi napra.

Az út szép lassan kezd lefelé menni, és szerencsére nem túl meredeken. Így simán ment a 30km/h. És amikor elfogyott a leejtő akkor is sokáig tudtam tartani a tempót, mert végre hátszél. A 14 napból először. Hamar Olivia-ban találtam magam, ahol kút is volt. Kis mosdás, és vízszerzés. Bár a kút nyomógombos volt, és ahogy elengedtem azonnal elállt. Megint bevetettem az oldható pántolószalagot. Én adnék a feltalálójának egy Nobel-díjat.  

A tengertől több mint 1000 méterre találok egy kempinget a pampa közepén. Szerintem drága, és nem tudok alkudni. Ezért megyek tovább. Az N322 úton jól haladok. Egy fasza szivattyútelepet kinézek magamnak, mint esti szállás. Kicsit jobban körülnézek, és észreveszem, hogy pont velem szembe, az út másik oldalán van egy ház. Két dolog jut eszembe: 1, hogy látták, hogy oda bújtam, 2, hogy bedobom a MagicCardot. odatolom a biciklit, és várok, hogy kijöjjön valaki. Kijön egy kb 50 éves nő, 20 centis magassarkúba, olyan miniszoknyába, aminél már kilátszik a rojtja, és egy kis toppan. Az arcán 23kg-nyi vakolat. Szemet ráncolva rám néz, és riszálja magát. Na Fasza, megtaláltam a környék egyetlen bordélyházát.

Tekerek tovább, és beérek Cullera-ba, de én csak simán kulának nevezném. Ez egy kicsit burzsuj környék. Van is kemping, de ahol sok a gazdag ott a kemping se lesz olcsó. Nagyon nehezen megtalálom a kempinget. Mondja a nő, hogy 15€. Kicsit sok, de egye fene. Max ma se eszek. Már fizetnék, amikor a "kedves" hölgy közli, hogy ha csak egy éjszakát maradok, akkor 25€, mert van minimum ár, és plusz 10€ egy mágneskártya. Szóval 35€. Ennyiért kaptam tavaly Németországban egy szobát, saját fürdőszobával, és reggelivel.

Vissza az országút. Hozzáteszem ekkor már elmúlt 20 óra, és túl vagyok a 155.km-n.

Látom, hogy az egyik kis kertben mozgolódnak, oda megyek, és előveszem a MagicCardot. A faszi elolvassa. Kicsit beszél angolul, és elmagyarázza, meg mutogatja, hogy a kert előtti hely nem az övé. Ha oda verem, akkor megbüntethet a rendőr. Az ő kertjét meg estére lezárja.

Idefelé jövet láttam egy narancs ültetvényt. Odabiciklizek, pont nem jön egy autó se. Betolom Sárit jó mélyen, és elbújok. Megvárom az estét, akkor "megágyazok", ami azt takarja, hogy a szétvágott szemeteszsákom leterítem, arra a matrac, és a hálózsák. Eszek egy keveset, és átöltözök. Arra gondolok, hogy a termés még elég éretlen, ezért biztos nem őrzik, szóval nyugodtan alhatok.

Este szintén meleg, és sok a szúnyog, de végül elalszom.

 

Éjszakázás: 39.190763,-0.232038

 

 

15. nap: A spanyoloknak elkel a segítség

km:127,54

2012.06.26. kedd

 

6:20kor felkelek, mindenem tiszta por. Összerámolok, és kitolom Sárit a nagyon porhanyós ültetvényből. Nagy bolyongás a kis sz*r utakon. Csinálok limonádét, és 11kor már bent is vagyok Valenciában. Kicsit nehézkes volt a bejutás, de ez minden nagyvárossal így van. Szép város, rendezett, és sok a kút. Mikor úgy döntök, megyek tovább, tök véletlenül belefutok a forma1-s pályába. Az tűnt fel, hogy sok gumiabroncs volt összekötve, és tribünök voltak az út szélén. Előtte pár nappal Nővérem írta, hogy közel van hozzám a forma1, de akkor arra gondoltam, hogy Barcelona még K messze van. Leesik, hogy 2 napja itt rohangáltak az autók. A kedvem az egekben. Tekerek rajta kb. 1500 métert, azért csak annyit, mert van egy híd, amin keresztül mennek, de az le volt zárva. Csinálok pár képet, élvezem a sima utat, meg a tudat, hogy itt mentek a kedvencek. Lenézek az aszfaltra, és látok amorf alakú fekete gumiszerű dolgokat. Leesik, ezek a kocsik gumijainak a darabjai. Felszedek párat, bár inkább felkaparok, mert annyira oda vannak tapadva az aszfalthoz. Hihetetlenül tapadnak, most megértem miért tudnak ezek százzal bevenni egy tű éles kanyar. Vagy 100km/h-ról lefékezni 7méter alatt.

Talán a túra alatt most érzem magam a legjobban.

Szép lassan kitekerek a városból a tengerpart mellett. Élvezem, még hat az előző adag mámor.

Az autópálya mellett haladok a szervizúton, ahol találok egy pihenőt. Most először mióta spanyol földön tekerek. Ki-beb*szottul sok a szemét. Bár ennek is van előnye, mivel erős szél fúj, muszáj csinálni szélárnyékot a kempinggázomnak, ha főzni szeretnék. Szétvágok egy 5 literes kannát, szerintem desztilláltvíz lehetett benne. 

A kaja jól esik, és az utána lévő kis pihenő is. A pihenőben a többi ember kicsit lenézőin tekint rám. Előveszem a laptopot, hogy átmásoljam a kameráról a filmeket. És csodálkoznak, milyen jól felszerelt vagyok. Ez olyan tipikus.

Megint nem találom a jó utat, ezért fel a pályára. De félek, hogy megbüntet a rendőr, ezért lejövök róla. De ott se találok semmi megoldást, ezért vissza a pályára. 10km után már tényleg úgy gondolom ki kéne valamit találni. Az egyik lehajtónál látom, van szervizút. Pont lemegyek, amikor elhúz mellettem egy rendőrautó. HU ezt megúsztam.

Végül meglátom az N340-s utat, ez egész Barcelonáig megy. Van nagy öröm... úgy kb. 1231 méterig, mert onnan eltűnik az út, és csak pálya van meg sz*r kis mellékút. Ezt nem értem a spanyolokban, hova tudnak eltüntetni egy főutat. Az egyik körforgalomban egy autós tök lassan jön. A spanyolok egyik rossz tulajdonsága, hogy a kanyarokat halál lassan veszik be, vagy ha meglátnak egy biciklist, azt nem merik megelőzni. Pont a pesti sofőrök ellentéteik.

Szóval látom az autót, megy vagy 10-zel. Már pont kezdem kiejteni a magyar nyelv legékesebb szavait, amikor meglátom a jobb hátsó gumiját. Defekt.

Szegény leáll. És mivel látván, hogy senki nem áll meg neki, visszafordulok, és megkérdezem segíthetek-e. A biztonsági csavarnál volt egy kis gond, de 20 perc és kész vagyok. Megkérdezte miben segíthet. Így a 15. nap távol kis hazámtól, és 15 nap nélkülözés után volt pár ötletem, de csak legyintettem. Persze azt nem értem miért nem kértem tőle pénz. Mivel ahogy elnéztem nem voltak anyagi gondjai. Sőt azt se értem ő miért nem ajánlotta fel azonnal, csak mert egy szerviz sokkal többe került volna. Sőt mivel a hölgy még a kéziféket se húzta be, több kár is lehetett volna.

Elbúcsúztam, és a ribi arra nem volt képes, hogy legalább intsen, amikor megelőzött. De tudom, hogy szereztem egy jó pontot az égieknél, és biztos meghálálják.

És igen pár km után találtam egy nagyon olcsó kempinget, saját tengerparttal, de sajnos nem tudtam fürödni, mert jöttek a csúnya felhők, és nekem inkább a kaja, a mosás, meg a többi fontos dolog jött.

 

Éjszakázás: 39.72062,-0.191887

 

 

16. nap: Egy unalmas nap után, jól esik az alku

km:131,97

2012.06.27. szerda

 

Alszok, amíg bírok, de már 8-kor úton vagyok. Talán ez volt a legunalmasabb napom eddig, ezért csak kőrvonalakban.

Reggel láttam egy nagyon szakadt biciklist, akkora nyolcas volt a kerekébe, hogy az már inkább nyolcvannyolcas. A fék ki is volt kötve, mert amúgy nem tudott volna forogni a kerék. Láttam egy csomó qrvát. Az egyik szebb volt, mint a másik. Délelőtt nagyon kimerültem. Pedig rendesen reggeliztem. Ami azt jelenti, hogy kb 1000-1200kcal pékárut ettem meg, némi fehérje lötyivel, ami kb 400-500 kcal plusz. Reggel csepergett, de csak ijezgetett. Délután jól haladok, Tarragona már csak 100 km. Nincs olyan nagy hőség, csak 32°C. Egy aluljáró alatt megállok pihenni az árnyékban, k*rva sok légy, és ahogy egy kamion elhasít mellettem, felkavarja a levegőt, és oltári dögszag.

Keresem a szagforrást. Az útkorlát mögé be van dobva egy döglött borjú. Úgy fekszik ott, hogy azt biztos nem elcsapták, hanem egy igénytelen spanyol oda vitte, minek ide dögtelep? A 40fokban baktériumok nem szeretnek szaporodni, meg a legyek se...

Itt már alig van szputnyik madár. Ezt a nevet én adtam neki, mert úgy csipogtak, mint a szputnyik. Óramű pontossággal, kb 1,5 másodpercenként egy "bipp" hangot adtak ki. Lehet az egyik lenyelt egy szovjet kémműholdat. Délután kicsit pihenni akartam, és egy lakatlannak tűnő háznál megálltam pihenni. Lefeküdtem a kerítés mellé, és aludni próbáltam, már majdnem sikerült, amikor egy kis vakarék hátulról előre rohan és az arcomtól 18cm-re ugat. Erre a nagyobbik is felkel, és az is ott ugat. Előveszem a "kutyaszelidítőm" és a kisebbiket megkínálom vele. Erre visszafogja magát, hátrébb vonul, és onnan néz engem, erre a nagyobb is lenyugszik, és hátra is megy. Pihenek, még egy kicsit aztán megyek tovább. Ennek a kis történetnek még este lesz szerepe.

A pihenés után megjön az erőm, és 36, de van, hogy 44 km/h hasítok. Ki van téve a kedvenc táblám. Kemping van a közelben. Ahogy keresem, belefutok egy bikaviadal arénába. Épp a napokban lesz viadal, de se pénzem, se időm nincs rá. A kempinget nem találom, feladom, és megyek tovább. Kiderül, a város másik oldalán van, onnan is 4km-re. Bemegyek, a recepción senki, várok 5 percet, és végre beesik egy nő. 13€ és mondja, menjek be és keressek egy helyet, aztán jöjjek vissza, mindezt tök flegmán. Ő elmegy, én meg nem értem mi van, bemegyek a kempingbe, és keresem a nőt, sehol. Látom, hogy a barátaival sörözik a kocsma részben. Ahogy tolom ki a biciklit, a kesztyűm leesik, de senki nem venné fel, sőt még nem is szólnak. Csak néznek, mint egy birka. Visszamegyek, és megköszönöm a segítőkészségüket. Persze nem értik, mert itt senki nem beszél angolul. Látok egy kutat, megtöltöm a kulacsaimat, és megyek inkább tovább.

A következő faluban megint kemping tábla. Le kellett menni az úttól vagy 1 km-t. Ahogy tekerek, mindenütt putrik, egy pusztulat a hely.

A kemping 15€, persze hogy sokallom. Rázom a fejem, és csak forgolódok. Látja rajtam, hogy ennyit nem adok érte. Mondom neki max 12€. Kicsit számol a gépével, és mondja 10€. Na mondom, ezek tudnak alkudni. Lehet, azt hitte, az a nyerő minél kisebb számot mond valaki.

Bár egy pusztulat a zuhanyzó, de legalább van hol aludni, és van saját tengerpartja. Kiderül, van másik zuhanyzó, az viszont nagyon frankó. Sajnos be van borulva, így nem sokat látok a tengerben, pedig kavicsos, és tiszta a víz. Ja, kihagytam mi a szerepe a kutya lefújós sztorinak most este. Ahogy lefújtam a kutyát, a biztonsági gombot nem zártam le, azaz nem fordítottam el a nyomógombot. Ahogy verem a sátrat, érzem, valami égeti a combom, de nem veszek róla tudomást, aztán egyre jobban csíp, odanyúlok, megvakarom, majd az izzadt homlokom. B*szki már az is ég. Mi a f*sz van. Lenézek, és egy tenyérnyi sárga paprikaspré folt van már a jobb combomon. Moshatok!!!

Beköltözök a zuhany helységbe, viszek minden elektromos kütyüt, és elkezdem tölteni őket, közben főzök, és hogy jobban teljen az idő, a laptopon nézegetem a képeket.

Este el kezd esni az eső, visszarohanok a sátorhoz, és a törölközőt leszedem a szárítóról.

Ja: ma még két dolog történt. A kisebbik, de viccesebb, hogy bambultam tekerés közben és egyszer csak egy nagy csörömpölés. Leesek a bicikliről, de csak mert akkorát fékeztem. Addig bambultam, hogy neki mentem egy útépítés figyelmeztető táblának, ami ki volt rakva az út közepére. A másik: hogy áttekertem (vissza) a keleti féltekére.

 

Éjszakázás: 40.540195,0.520565

 

 

17. nap: Azok a spanyol kalauz bácsik

km:135,81

2012.06.28. csütörtök

 

Reggel korán kelek, de ez már megszokott. Minden a megszokott módon történik, még fel nem veszem a tegnap összefújt, aztán jó alaposan kimosott nadrágom. Kicsit még vizes, de nem csoda mert este esett, és nagy volt a pára. Alig teszek még pár lépést, elkezd megint csípni. Letámasztom a biciklit, és irány megint a mosoda. Megint mosok rajta egy kicsit, aztán megunom, és inkább kivágok a nadrág zsebéből egy darabot. Nem látszik, csak többé azt a zsebet nem használhatom. De legalább utána már nem csíp, nincs mi. Amíg szárad a nadrág, addig egy alsógatyát tömök a zseb mellé, hogy elálljon a lábamtól.

A lábaim már nagyon fáradtak, de így is jól haladok az N430-on. A táj egyre szebb, bár a tenger messzebb van. Kicsit tolom a biciklit, hogy a térdeimet pihentessem. Épp szállok fel a biciklire, amikor füttyszót hallok, körbenézek, de senkit nem látok. Haladok tovább, egyszer csak egy hasonló biciklis ér mellém. Alig kap levegőt, de azért köszön és elkezd beszélgetni. Egy svájci lány volt. Kicsit beszélgetek vele, és szép lassan lemarad. Nem akartam lassabban menni, mert messze még Barcelona.

Itt ismételten fel kellett menni a pályára, ahogy tekerek, és fogynak a kilométerek, egyik helyen rendőrök igazoltatnak, vagy mérik a sebességet. Intek nekik, mivel úgy is észrevettek. Ők meg visszaintenek, bár érdekesen néznek, de nem szólnak rám. Ezek után tényleg nem tudok, hogy szabad-e itt a pályán biciklizni, vagy nem.

Bár a terv az volt, hogy most nyomok két lájtos napot Barcelona-ig.

Tarragona előtt biciklivel behajtani tilos tábla. "Tök jó, kerülhetek". Alig élek, a páratartalom 70%. Végül kora délután beérek a városba, és arra gondolok, hogy van még egy napi InterRail-em, bár már rég nem érvényes, de hát a kalauzoknak gőze nincs mi ez. Remélem, beválik. A poén az, hogy ha a RENFE (spanyol vasút) tudja, mikor milyen vonatok mennek, akkor időbe ott lettem volna, ahol akarok, és nem kéne ezt csinálni, és pont ma érnék be Barcelonába, biciklivel.

Wiki76-nek üzenem, nem, hogy én lopom meg a spanyol vasutat, hanem ők engem, elloptak tőlem 6 napot, ellopták tőlem Lisszabont, az óceán látványát, a legnyugatibb európai szárazföldet, Gibraltárt és a legdélebbi pontot is.

Szóval fel az első vonatra. Az állomáson természetesen lépcsőzni kell a még mindig 50kg-s biciklivel, és kiírják, késik a vonat. A tömeg egyre nő. Végül beér a vonat, természetesen pont a másik végén van a bicikliszállító, amit én nem neveznék annak. Kb 90 cm-rel van magasabban a vonat padlója, mint a peron. Esélyem nincs feltenni. Jön egy kedves afro f*szi, megkérem, hogy segítsen, de tovább megy. Már csak másodpercek kérdése és indul a vonat. Kínomba, legszívesebben agyon vernék egy spanyolt. Egyszer csak egy ismeretlen ismerős lép ki a vonatajtón.

A svájci lány. Felhúzza a bicikli elejét, én meg emelem a hátulját. Ő néhány állomással ezelőtt szállt fel, mert már unta a spanyol tájat.

A vonat elindul, és elkezdünk beszélgetni. Kicsit ciki, mert ő beszél angolul, németül, olaszul, franciául és még spanyolul is. Pár nyelvi segítség franciául, és eszmecsere Spanyolországról. A lány szerint (és szerintem is) Spanyolország egy jelentéktelen ország, a szállás nevetségesen drága (pedig ő svájci, és ahogy elnéztem nem volt pénzszűkében), az emberek nem segítőkészek, rettentő nagy a kosz, kevés az ivóvíz, és értelmezhetetlenek az útjelző táblák. Ennél az eszmecserénél mondtam, hogy én kb 50km-t bicikliztem Autovia-n, amit ő nem mert megtenni.

Mivel nem volt érvényes jegyem, így sűrűn nézegettem a kalauzt, merre jár, de sehol. Hát igen, végül is nekik köszönhetem, hogy a túrám spanyol szakasza nem ért véget valahol a 6. napon, mert gőzük nem volt mi az, az InterRail, és így tudtam kihasználni igazán a jegyet. Igazából nem használtam többet, mint akartam, csak elnyújtottam azt a 10 napot, amíg érvényes.  De jobban örültem volna, ha akkor vonatozok, és oda, ahová eredetileg terveztem. Mert így kimaradt, Lisszabon, az óceán, Gibraltár, és kontinensünk legnyugatibb és legdélebbi pontja, amit még szárazlábbal meg lehet tenni. Ja és Córdoba, meg Malaga, ahol a legnagyobb bikaviadal aréna van.

Barcelonának örültem, mint majom az újkapunak. El is tekertem még egyszer a Sagrada Familia-hoz, és aztán gyors ki a kempingbe. Este a szokásos, csak most 2 hét után újra veszek sört, és megünneplem a visszatérést ide. És hogy véget ért a túrám spanyol tengeres szakasza, mert holnaptól hegyet megyek mászni. Kicsit félek is, hogy a vízzel bajom lesz, ezért a tejes flakont nem dobom ki, hogy legyen még egy literrel több vizem. Este nagyon sok a szúnyog. Ha valaki Barcelonába készül, vigyen magával szúnyog riasztót, mert nem elég, hogy sokan vannak, de brutálisat csípnek. Bár azt még most sem értem, a hajóúton mi csípett meg, mert már ott jelentkeztek az első dudorok.

 

Bár még Spanyolországban töltök 3 napot, ennek ellenére úgy érzem, értékelhetem az országot. Kezdjük a jóval. (1-től 5-ig)

Jók az utak minősége:5

A vasút pontos:5

A kaja olcsó:4

Az épületek szépek (már ahol van):4

Szép a növényzet (már ahol van):4

A mezőgazdaság virágzik:4

A vízgazdálkodás:5

 

A rosszak:

Az utak, és egyéb dolgok kitáblázottsága:1

Vasúti információ:1

Vezetési szokás:1  (kivéve Barcelona, ott 5)

Sok a szúnyog és a lágy:1

Sok a szemét, sőt inkább K.sok a szemét:1

A kiszolgálás lassú:2

Nem segítőkészek:2

Rossz a sör:2

Főleg délebben unalmas a táj:1

Kevés a látnivaló:1

Csak multi boltok vannak:2  Élelmiszerbolt alig van,de cserébe találtam tök faluban nyílászáró boltot, és egy hegyi faluban tükör boltot. Nem tudom, kinek van erre szüksége

Fű alig, por annál több:1

Nincs ivóvíz:1

Igénytelenség mindenütt:1

Minden pénzbe kerül, még az életed is. És itt a legkevésbé fogadják el az Európai Betegbiztosítási Kártyát:1

A statisztika szerint Európában itt a legtöbb a lopás a turistákkal szemben:1

 

Természetesen az 5csillagos szállodákban nem ez a helyzet, de az szerintem nem az igazi arca egy országnak, akkor meg miért utazzak oda? Ja mert a szomszéd is...

Így összefoglalva max 2 pontot adnék

 

Éjszakázás: 41.475383,2.303368

 

 

18. nap: Spanyolország szebbik arca

km:111,40

2012.06.29. péntek

 

Reggel korán kelek, pedig alhatnék, mert csak 8:30kor tudom befizetni a szállást. Pakolok, és wc papírt gyűjtök. 8kor kinyit a bolt, veszek pár dolgot, eszek. Befizetem a szállást, és 9kor már úton is vagyok. Pont egyszerre indulok, egy másik biciklis nővel. Kicsit beszélgetünk, ő csak ide megy a környékre. Én meg csak ide Andorra-ba. Ami kb 250 km. Ezt 3 napra osztom be, remélem nem számoltam el a hegyek meredekségét, és az erőmet. A tengertől érzékeny búcsút nem veszek, mert nem sok szép emléket hagyott rám. Nagyjából a Balaton is kb ilyen tiszta. Szerencsére jó irányba indulok el. Az első cél a katalán forma1-s pálya, ami egy kisebb hegy másik oldalán van, de pont útba esik.

Szép lassan felmegyek a hegyre, és onnan száguldás lefelé, nagyon élvezem. A hegyekről még egyszer látom a tengert. Azért se vettem érzékeny búcsút, mert a terv, hogy Normandiénál partra szállok, illetve végignézem a D-nap partszakaszait, és onnan Mont St. Michel. A terv jó:)

A forma1-s pályából persze nem sokat látok, de a 6-s kapun bekukkantok, és csak egy pályarajzot látok. Amúgy épp motorosok edzenek rajta.

Aztán kicsit még ereszkedtem a közeli városba, és onnan szép lassan fel.

Kb 500m-n lehettem, amikor arra gondoltam ez nem is vészes. Van víz, és nem is olyan meredek. Az útszéles, van mit nézni, és nincs forróság. Egyszer csak elindulok lefelé, az út.  Gondoltam: "Ne már!! Ezért jöttem fel?"

Visszaereszkedés kb 200m-re. Itt a hegyek miatt megállt a levegő, és iszonyat milyen nagy a forróság. Lefelé száguldozás közben is éreztem milyen forró a levegő. Látok egy felüljárót. Alatta megállok, egy kicsit pihenek. A hőmérőmre nézek, és 43,9°C. Lassan tojást lehet főzni... ha lenne tojásom. De ez csak szép ábránd, hisz még mindig csak 15€ jut naponta kajára, és szállásra. Beérek egy putri faluba, valami elhagyott bányaváros lehetett. De a következő se szebb. Gondoltam itt nem kéne vadkempingezni. Az út szélén látok egy kis víkendházat, nem nevezném annak inkább egy odúnak. De az udvarán elbújhatok éjszakára. Kicsit körülnézek, és ekkor látom, a távolból közelít felém 3 ember meg egy kutya. Mivel csak egy út volt erre, biztos meg fognak látni. Mehetek tovább. Rengetek vadkempingező helyet látok, de mindig van valami hibája. Nem eléggé védett, sok a járókelő, vagy épp jön valaki, amikor el akarok bújni.

Egy kis házból épp jönnek ki, és szállnak be az autóba, megkérdezem, merre van kemping, és mondják, hogy tovább egyenesen 5 km. Kb 3 km után megkérdezek két idős hölgyet, ők meg azt mondják a hegy másik oldalán. Na, oda biztos nem megyek. Látok egy lezárt utat, ahol biztos nem jár senki. Gondoltam megyek még 2-3 km-t és ha nincs kemping ide visszajövök. Ráadásul alig élek, mert egész nap csak kroaszont ettem, meg fehérjelötyit.

Egyszer csak a csodás háromszög alakú jelzés...KEMPING. Feltolom a biciklit, bemegyek a recepcióra, bent jó a hangulat. Kiderült rajtam nevetnek, illetve a kamerán, ami a sapkára van felrögzítve. A hölgy kedves, és nem számolja fel a sátorhelyet, így csak 6,7 €.

Itt már olyan közel voltam Andorra-hoz, hogy láttam a nagyobb hegyeket, bár olyanok voltak, mint a felhő, csak nem mozogtak.

Innen a szokásos esti program, csak most nem mosok, mert nem izzadtam büdösre a ruhám. A szomszéd kemper lakatlan, és az áramforrása működik. Felrakom tölteni az aksikat, így nem kell a mosdóban bénázni.

Naplót írnék, de a tollam kifogy. Én hülye a radírozható tollammal írtam eddig, pedig még lehet, hogy jó lett volna a francia vasúton. Kérek a szomszédtól tollat, utána nagy zuhany, és alvás. Aszem ez volt a legjobb nap mióta elindultam.

 

Éjszakázás: 42.013256,1.879229

 

 

19. nap: Fel, csak fel a hegyre

km:81,28

2012.06.30. szombat

 

7 után felkelek. Kezdek lustulni. 8 után el is indulok, de előtte kérek tollat a recepción. Moia-ig jól haladok. Egy kis városban van bolt, de csak 20 perc múlva nyit. Megvárom és bevásárolok. A szokásos 2000kcal pékáru, meg tej... Sokat vásárolok, mert holnap vasárnap, és ki tudja lesz-e nyitva bolt. Moia, egy nagyobb falu, vagy egy kisebb város, a lényeg, hogy itt találok egy angolul jól beszélő embert, aki tudja is, mi merre van. Megmutatja az irányt, ami természetesen már csak felfele lehet.

15 km fel és fel. Már épp kezdem számolni, ha ez így megy tovább, hogy lesz elég a vizem. Belefutok egy alagútba. Ott kicsit pihenek, mert végre nem forró a levegő. 

Az alagút után az út erőteljesen lefelé megy, aminek örülök is meg nem is. A száguldás isteni, de tudom majd megint tolhatom fel.

Az út egy szép tóig megy le, ott a városban van infó, de csak a környékről. Tudom, hogy itt van kemping, de azt nem hogy a hegy másik oldalán van-e. Kockáztatok. Elindulok felfelé. A táj szép, jó vissza-visszanézni a szerpentinre, de 16 km tolás felfelé kicsit kimerítő. Fent a tetőn van egy térkép, azon látok egy kempinget, lent a völgyben. És még egy infó, 1890m-n vagyok. Sajnos nincs tábla, ami mutatná, így nincs finish foto.

Lefelé a táblák nem egyértelműek, így kétszer is meggondolom, merre induljak. Szerencsére jól választottam. Felfelé menet jönnek a csúnya felhők, minden km-ben nézek valami biztos pontot, ahol vadkempingezhetek. Truixent-ig lefelé megy az út. Itt majdnem beleszállok egy autóba, mert ő lecsapta a kanyart, én meg túl nagy íven vettem.

Lent látok egy táblát, amiből nekem az jön le, hogy a vadkemping 300€, akkor inkább keresek nem vadat. Ráadásul mindenütt villanypásztor. Azaz beszédre nem képes marha terelő robot.

Truixent-ben egy idős néni elmondja, merre van kemping, de spanyolul, és addigra annyira beszélni spanyol, hogy mondom neki spanyolul hány km...

Egy háttér információ, ilyen melegben ilyen hegyen 1óra =8km=1liter víz.

A kemping nem néz ki valami jól, és a főnök azzal kezdi nincs melegvíz. AKKOR MIÉRT 10€????

Hogy lenyugodjak, veszek egy sört, bár nem értem a hideg vízért miért nem kértem grátiszba.

De a főnök rendes, és segít megnézni mi vár rám holnap, szerez egy térképet és mindent alaposan kiszámolunk.

A kemping tényleg igénytelen, 3 méterenként egy tehénlepény, a fürdő egy kicsit lelakott. De érdekes volt melegvíz.

Megjegyzem ezer éve nem mostam. Lassan nem kell oszlop, hogy megtámasszam a biciklit, csak ott a nadrágom, az elég kemény a kosztól, de nem merek mosni, mert az idő egyre rosszabb. Ha kimosom a koszos gatyát, az nem szárad meg, és lesz egy vizes, meg egy másik koszos. Így legalább alvásnál van egy tiszta, és száraz.

 

Éjszakázás: 42.241922,1.526305

 

 

20. nap: A hegyek vonzák az esőt

km:59

2012.07.01.vasárnap

 

Reggel korán kelek, be van borulva. Felkészülök az esőre, ami azt jelenti, mindent elcsomagolok, és kézközelbe teszem a kamáslit, meg a poncsót. Érdekes, de a felhők keletről tartottak nyugatra. Be is keverem a fehérje koktélt, mert esőbe nem kényelmes.

A hideg, és a sok felhő ellenére sok a légy.

Az út felfelé tart, szokatlanul keveset tolom. Egyik falu a másik után, csak telnek a kilométerek. A sok felhő ellenére nagyon szép a táj. Érdekes vörös sziklák.

A hőmérséklet is kicsit visszaesett. Tegnap 40 fok felett, ma meg 15°C. Ezért alig iszok: 1liter/16 km. Kicsit jobb, mint tegnap. 20km és fent vagyok. Azaz 1490m.

Csinálok sok jó képet. Olyan facebook gyanúsat. Fent két spanyol (hasonló) biciklis jön velem szembe. Megkérem a fiatalabbat, hogy csináljon pár képet rólam. Aztán "Hola" (ejtsd:olá), ez a helyi: szia. De rám szól, hogy elköszönésnél ADIOS. F*sza, itt vagyok 17napja, és a legutolsó napon tudom meg, hogy kell elköszönni.

Aztán száraz meleg ruha, mert a menetszél nem kíméli az embert. Száguldás lefelé, de nem sokáig, mert Mörfi törvénye ismét beigazolódik. Lefelé mindig sz*r az út, nehogy már élvezd. Lent beérek az utolsó spanyol városba, szépen ki van táblázva minden. Jó úton vagyok. De addigra megunom, hogy a hátsó váltóm butáskodik. Azaz ha váltok néha fel-levált. Gondolom az új bovden megnyúlt, és ezért csinálja ezt. Kicsit húzok a bovdenen, és megyek tovább. A szerelés bevált, a túra végéig semmi gond ezzel.

Már csak 8 km az andorrai határ. Kicsit euforikus hangulat. "HÚ ha egy újabb ország."

Egyszer csak elkezd esni, de nem csak csipicsöpi… Úgy rendesen. Átöltözés, és már alig várom, hogy elhagyjam Spanyolországot. A fekete felhőktől sötét van, annyira, hogy az autósok bekapcsolják a lámpát, pedig már fél dél múlt.

A határnál a hangulatom egyre eufórikusabb. A határőrök, és az autósok is tapsolnak, integetnek, vagy dudálnak. Ez jól eső érzés. Végre valaki, aki elismeri, ez nem mindennapi.

A határ előtt van egy kemping, de én már nagyon Andorra-ban szeretnék lenni. Biztos van ott is. A határ után egyre jobban esik, megállok egy benzinkúton pihenni, enni, és várom az eső végét. De mivel a hegyekben nem nagy a látótávolság így gőzöm sincs mikor lesz vége a felhőszakadásnak. Megunom, és megyek tovább.

Beérek az első városba, ott égszakadás. Szó szerint ömlik a víz az égből. Behúzódok egy eresz alá, és várok. Beáll mellém egy autó, de annyira esik, hogy nem szállnak ki belőle. Kis idő után odagurulok, és megkérdezem, hol van kemping, a faszi szerint 53 km. "F*SZA" akkor mehetek vissza Spanyolországba.

Elindulok vissza. A sok esőtől nem patakokban, hanem folyókban ömlik a víz az úton. Az egyik autó úgy betakar, hogy érzem a víz súlyát, kb egy vödörnyi vízzel áld meg.

De a poncsó ezt is bírja.  Beállok egy másik épület alá, ott egy rendőrféleség ácsorog. Megkérdezem tőle, szabad ide állnom, aztán beszélgetünk. Mondja nekem, hogy ez itt normális, max 2 óra és eláll. Na, ebben tévedett, de azt is mondja, holnap szép idő lesz. Ebben igaza volt, de hát akkor nem igazán hittem neki.

A levegő annyira lehűl, hogy reszketek, mindent magamra veszek, ami kéznél van. Ránézek a hőmérőre 11°C. A faszi azt is mondja, itt szinte minden városban van kemping. A következő ráadásul a főváros, Andorra la Vella. Ott van egy egész jó. Tényleg volt. Én meg tényleg ott aludtam. 11,7€, és még fedett úszómedencéje, meg jakuzzija is van. Ilyen igényes kemping ritkán van. Főleg egy "fővárosban".

A kempingben még mindig esik. A sátorverés nem egyszerű, minden lépésem kétszer meggondolom, nehogy egy csepp víz is bekerüljön a sátorba. Először csak a lényeget pakolom be, pl: szempillbödörítő, sör, guminő, és a használ gyufa gyűjteményem:)

Hozok melegvizet a mosdóból, és főzök egy levest. Nagyon jól esik. Bár a gázpalackom épp kifogy, cserélnem kell. Csere közben a palackot nem tartom függőlegesen, és elkezd ömleni belőle a gáz, qrvára megijedek, de nem pánikolok, gyors tekerem tovább, hogy normálisan szigeteljen.  Természetesen ezt az akciót a sátorban követem el. "kicsit" gázszag van. Szóval a leves félig főve eszem meg. Elmegyek zuhanyozni. Forró víz, „Á ISTENI”, wellness fél óra. Ráadásul van hajszárító. Arra gondoltam, hogy éjszaka, amikor mindenki alszik, idejövök, és megszárítom az összes ruhám, ami vizes. Kijövök a fürdőből, és nem esik. "Mi a FENE?"

Felöltözök, a sátorban már alig van gázszag.

Ahogy javul az idő, úgy pakolom ki a cuccaimat a napra. El sem hiszem, hogy pár órája még ömlött az eső. Olyan volt, mint egy nyári zápor nálunk, csak itt órákig szakadt. Sajnálom, hogy akkor pont nem volt bekapcsolva a kamera, amikor az autó "leöntött" azzal az alig 7 liter vízzel.

Ezek után elmegyek megnézni a várost, hát nem nagyon van mit. Kb 40 perc alatt átgyalogolom. Pénzváltót szeretnék találni, meg nagyobb boltot, de egyik sincs. Pénzváltó, azért mert volt angol fontom, gondoltam itt jobban váltják, mint otthon forintba, onnan vissza euróba.

Pont ezen a napon volt az idei foci EB döntője. Olasz-spanyol döntő, ha jól tudom 4-0-ra nyertek a spanyolok. Mivel itt Andorra-ban sok a spanyol, eltudják képzelni, milyen petárda, duda, és tűzijáték ébresztett késő este. Kb hajnali 3 óráig megállás nélkül kaptam a jóból. Berlin 45-ben egy csendes városnak számított, amikor az oroszok egy nap alatt 70ezer bombát és katyusát dobtak, vagy lőttek ki.

Amúgy Andorra az az ország Európában de lehet, hogy az egész földön ahol a helyi lakosság kisebbségben van, mert több a spanyol, és a francia meg az egyéb bevándorló. De nagyon kedves ország, az esőt leszámítva jól éreztem magam, és nagy váltás volt Spanyolország után.

És itt a világon a legnagyobb az emberek átlag életkora. Bár azt nem tudom mitől, mert annyira nem volt tiszta a levegő.

Háttér információk: Andorrai Fejedelemség, az átlagos tengerszint feletti magasság 1996 méter, a legmagasabb pont a Coma Pedrosa, 2946 méterrel. Andorra államalapításának éve 819 volt, amikor a pásztorközösségek jogait írásba foglalták. Andorra történeti és hivatalos nyelve a katalán.

 

Éjszakázás: 42.502336,1.515941

 

 

21. nap: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, nulla ész.

Km:90,38

2012.07.02. hétfő

 

Reggel korán kelek, de ez megszokott. De most nem indulok azonnal, mert mindent alaposan elpakolok, és megszárítok. Az éjszaka nagyon hideg volt, hajnalban a hőmérséklet 7,8°C. Este felvettem a super sexi 3 csíkos testhez feszülős felsőm is, de úgy se volt valami meleg a hálózsákba. Indulásnál veszek 2 csomag muffint, az egyik ízetlen, de én káposzta ízt fedeztem fel rajta. Szörnyű volt.

Elindulok 985m-ről, akor még nem tudom milyen magasra. Az út szép lassan kanyarog felfelé. Illetve az út egyhelyben áll, én haladok lassan felfelé. Jó az út, elég széles. Ahogy megyek felfelé a táj egyre szebb. Az elején még hideg van, és mégis izzadok. Olyan vagyok, mint a hegy, mindenemből folyik a víz. Az eső tegnap rendesen megáztatta a környéket. Tegnap mondta az esőben az a bizonyos "rendőr", hogy az út felfelé fog menni, és, hogy szép lassan beszűkül. Egy kis faluban szerzek vizet, nagyon finom, az összes kulacsomat tele töltöm. Így már spanyol andorrai kevert vizem van. Ebben a faluban a felvonó is működött. Down hill-esek mentek felfelé.

Hát nekem nem volt ilyen könnyű dolgom. Még vagy 3 órát toltam fel. Egy táblát vettem észre, amin egy biciklis volt és oda volt írva az út meredeksége. A sokadik táblánál jobban megnéztem, de mivel andorrai nyelven nem beszélek, nem igazán értettem. A sokadik meg egynél feljegyzem, mik vannak felírva, és a következővel összehasonlítottam. Kiderült, hogy még emelkedek 500métert, kb még 8km van előttem, és hogy 2408méter a csúcs. Amikor otthon készítettem a térképeket megnéztem, hogy milyen magasra kell felmásznom, de eddigre elfelejtettem. Tök jó, voltam már magasabban, de nem biciklivel.

Utolér 3 lengyel srác. Megtapsolom őket, mert ők nem tolták. Bár nekik fele annyi cuccuk volt, és csak a 3. napjuk. A legerősebb beszél angolul. Vele kicsit beszélgetek. És kicsit bevetem a lengyel tudásom. Kihasználom, ha már 4 évig volt lengyel barátnőm. Mondom nekik: "nye rozsomje, jes cserász" ez azt jelenti nem értem mond még egyszer. Ők erre nagyot néznek, és elismétlik még egyszer lengyelül. Aztán csak mosolygok, mert kb. ez a lengyel tudásom fele, a másik fele is hasonlóan hasznos. Ők maradnak és kajálnak, én meg megyek egyre feljebb. Már csak 100 métert kell emelkedni, látom is a csúcsot. Alig kapok levegőt, mert már csökken a nyomás, csak 760kPa. A tengerszinten 1000 kPa szokott lenni, és a fülünk már pár kPa változást is megérez. Szóval kapkodom a levegőt, ami nem túl meleg, de méterről méterre egyre kevesebb. Utolér megint az erősebb lengyel srác. Mondja, hogy aggódik, mert a haverjait nem látja a szerpentinen. Én is felérek pár perc múlva. Nagy az öröm. Megölelem a táblát, ami jelzi, milyen magasan vagyok. Madarat lehet velem fogatni. Bár itt fent kevés a madár. A semmiből előbukkan az erősebb lengyel srác, megkérem, hogy csináljon pár képet rólam, de nem egy fotóművész. Aztán csinálok róla is. Hát nem is egy fotogén alkat, és nem is nagyon érdekli, hogy legyen róla kép. Egy kicsit körbenézek, természetesen innen még lehet feljebb mászni, de nem biciklivel, illetve nem az én megrakott drót szamarammal.

A hőmérséklet 15°C alatt van. Bár egy hőmérő azt írja ki, hogy +1°C. Annál azért kicsit melegebb volt. Mindenesetre öltözés, mert tudom, lefelé fázni fogok.

Elindulok, és 100 méter után csikorgó fékekkel állok meg, mert úgy fázok. Módosítom a ruházatom, mindent magamra veszek, amim van, lehet, mégis csak 1fok van?

Elindulok, de így is reszketek lefelé. Szó szerint vacognak a fogaim. De hát a táj mindenért kárpótol. 30 km-t jöttem felfelé, remélem hasonló lesz lefelé is. Pár km, és ott a francia határ. Van megint nagy öröm. Hát Andorrában nem sokat töltöttem, kb 24 órát, de ez tetszett. Sokkal jobban, mint Spanyolország. Csak a szakadó eső volt rossz, de erről nem ők tehetnek, és utólak mókás is.

Száguldás lefelé, de sajnos néha meg kellett állni, egyrészt, mert nem tudtam merre kell menni, másrészt meg az ujjaimat le lehetett törni a hidegben. Fáztam már hegyről lefelé, de az csak pár perc volt. Itt egy órán keresztül jöttem, 36 km-t le, és abból 14km- t úgy tettem meg, hogy nem tekertem. Néha persze megmozgatom a lábam, hogy ne álljon be a hidegtől.

A franciáknál az utak már nem voltak olyan jók, mint Andorrában. Néha csúnya gödörbe szálltam bele 40 km/h-val. Beérek egy városba, mehetnék Toulouse-nak, vagy az eredeti terv szerint, ami Carcasonne. Utóbbit választom, mert ott van egy szép vár, illetve egy városrész, ami középkori szépségét megőrizte. De arra megint felfelé megy az út. Levetkőzök, és irány fel. Az elején ki van írva 1km, és hogy milyen meredek. Mondom magamnak az nem vészes. Tolom fel, és megint egy tábla. 2km és hogy milyen meredek. Nem értem megyek tovább. Aztán 3km, és hogy milyen meredek. Ekkor már kezdett gyanús lenni. Kicsit később 5km és hogy milyen meredek. Megállok, és vakarom a fejem. MI VAN ITT? Megyek tovább: 6km és hogy milyen meredek. Leesik. Ezek a nagy tudású franciák, nem azt írták ki mennyi van még hátra, hanem, hogy mennyit tettél meg fölfelé. Széttép az ideg. Ha ezt az út elején tudom, akkor Toulouse felé megyek, de már egy órája tolom fel, nem fogok visszafordulni, és akkor már tudtam, hogy a felén túl vagyok. Aztán jött a 7.km, a 8....végül a 10.km tábla. Itt ki van írva az a bizonyos "i" betű. Örülök, legalább meg tudom kérdezni, hogy hol van kemping. De információs pult helyett, csak egy tábla, amin semmi fontosabb infó sincs. Ráadásul az okos franciák azt a helyet ahol álltam nem a térkép közepén helyezték el, hogy lássa, az ember mi van körbe, hanem csak az a megye volt rajta, és természetesen én már a szélén voltam. Azt már meg se említem, hogy sok a légy, az autó, és szűk az út.

Egy faluban, lejjebb szerzek vizet, és egy táblán látom, még egy faluval arrébb van egy kemping. Itt leesik a láncom, de ez már csak kis probléma. Amúgy a víz nagyon finom, főleg a spanyol förmedvények után. Szerintem ott volt olyan, amikor tisztított szennyvizet ittam. Mivel megint lefelé megyek, megint felöltözök. Pár km meglátom a kemping táblát. De az út megint felfelé megy. Levetkőzök, kicsit már unom. Annyira kimerült vagyok, főleg lelkileg, hogy már "sírok". Nagy nehezen felérek a kempingbe. Mondja a lány, hogy egy éjszaka 16€. Na, egy világ dőlt össze bennem. Csóválom a fejem, mondom neki max 10€. A csaj elmegy, 1 perc múlva jön vissza, és közli 9€. Na, ezek is jól alkudnak. Örülök neki. És annak is, hogy az 5 napos tervet rendre teljesítem, mert Carcassonnne már csak 75 km. És az út már nem fog emelkedni. Remélem, holnap korán beérek, megveszem az InterRail-t, és keresek egy kempinget. Vagy a legjobb, ha lesz éjszakai vonat Párizsba, és akkor egy fél napot pluszban el tudok tölteni ott.

Innen a szokásos esti program, mosás, fürdés, kaja és naplóírás. Bár a vacsorám nem volt mindennapi. Lencsefőzelék kolbásszal, de mivel nem volt kenyerem, így epres muffinnal ettem meg, érdekes ízkombináció.

A nap jó híre, hogy a pedál beleállt a jobb bokámba. A seb még az utolsó nap is ott volt a lábamon.

 

Éjszakázás: 42.791858,1.925482

 

 

22. nap: Azért se adom fel

km:116,27

2012.07.03. kedd

 

Reggel hajnalban megint hideg van. Gyors pakolok, mert este nem kaptam számlát, és nehogy valaki kérje.

Az út egy kicsit emelkedik, aztán enyhén leejt. A táj szép, csak pont a szemembe süt a nap, így nem sok mindent látok. Kicsit fázok, ezért felveszem az esőkabátot. Több kis falun keresztül megyek, nagyon takarosak, ezt hiányoltam Spanyolországban. És a franciák közvetlenek. Az egyik faluban egy néni még angolul is beszél.

Nem találom a helyes irányt, és más fele megyek, mint a térképem mutatja, de pár km és ugyan oda jutok, mint ahová szerettem volna. Az út leejt, és a minősége is egész jó, szóval száguldozás lefelé. Ránézek az iránytűmre, és nyugat felé megyek. Az nagyon nem jó, mert nekem északnak kéne menni. Pár száz méter és be is érek egy nagyobb faluba, ahol bizonyossá válik, hogy nagyon elb*sztam, az egyik helyen le kellett volna kanyarodni, tudom is hol. Kérek helyi segítséget, nagyon kedvesek, mindenki mosolyog. És nagyokat köszönünk egymásnak. Keresek egy köztes utat, mert nem akarok visszamenni ahhoz az elágazáshoz. Így csak 5-6 km-t kerültem, és az út sem volt meredek, szóval még épp tekerhető. Erdőben megyek így árnyékom is van. Talán még jobb is így. Már csak pár km Carcassonne, egyszer csak ki van téve az autóút tábla, ekkor már annyira nem érdekel hol tekerek, hogy behajtok. Megyek max 900 métert, és az autóút vége is. 900 méteren csináltak autóutat, ezek a kis butusok.

Ráadásul utána olyan sz*r az út, hogy alig lehet rajta tekerni. Látok egy kempinget. Benézek, ha esetleg itt kell aludni, tudjam, mennyibe kerül. 16€ ahogy látom, mondom magamnak, akkor inkább ezt a pénzt az éjszakai vonatra költöm, mint többlet.

Bemegyek a városba, a Cite része az óváros, ez megőrizte középkori látványát. Természetesen csak a házak, az emberek nem, és autóval közlekednek:)

A vár – valóban óriási, a kettős fal kerülete csaknem 3 kilométer, a külső 1672, a belső 1287 méter. A falakat csaknem ötven torony védelmezi, a külső falon 14, a belsőn 24 s ehhez járulnak még a Chateau Comtal, a legbelső, megerősített bárói palota tornyai. A falakon belül épségben maradt meg belső vár települése. Ma is laknak ezen a területen, noha a házak jórésze ma a turistaipar kiszolgálására szolgál, üzletekkel, emléktárgy-boltokkal, étkezőkkel.

Itt találok egy kempinget, de pofátlanul drága. 28€.

14 órakor meg is találom a pályaudvart. Bemegyek, és nagy az izgalom, meg a sor is. De szerencsére kinyitnak még 2 kasszát. Én vagyok a második. Mondom, hogy szeretnék egy InterRail jegyet, de csak Franciaországba. A nő alig beszél angolul, ezért egy főnökszerű fordít. Kiderül, hogy francia InterRail-t mindenütt lehet venni, csak Franciaországban nem. MI VAN??!!! Három kérdés merül fel bennem, Ez milyen megoldás már? Hogy megyek haza? És mi lesz a túrám többi részével?

Na, most amit ide leírtam ez kb 8 perces SZÁJTÉPÉS volt. Annyira lelkileg megtörök, hogy kiállok a sorból és könnyek nélkül, de sírok. Ülök egy kicsit, és megpróbálok gondolkozni. Megkérdezem mennyi a jegy Párizsig, illetve Caen-ig. Itt van a partraszállás legkeletibb városa. Közli velem hogy Párizs 110€. Mondom az nem is sok, ehhez jön még 33€, Caen-ig. Megkérdezem, és mennyi a jegy Annecy-ig? Ez már a keleti része Franciaországnak, mondja kb 100€. Így kb 40€-val drágább, mint InterRail-lel. Csak kétnapi teljes ellátásom, csóválom a fejem. Éjszakai vonat lenne, elég olcsó is, de azon nem lehet biciklit szállítani. Szóval muszáj gondolkodnom. Visszamegyek a kinti kempingbe. Annyira magam alatt vagyok, hogy csak bolyongok, azt veszem észre, hogy egy földúton vagyok. Fogalmam nincs hol. Kicsit bolyongok tovább, és megtalálom a kempingbe vezető utat. Kiderül csak 12€ a kemping, bár próbáltam belógni, de nem sikerült. A WIKI76 kedvéért muszáj kicsit ezt bővebben kifejezni. A recepció be volt zárva. És arra gondoltam, felverem a sátram. Ha később nyitva lesz, akkor befizetem a pénzt, ha nem akkor így jártak, de ahogy lépnék pár lépést a recepciós hölgy jön velem szembe, és mosolyog. Biztos nem arra gondolt, hogy „itt egy csóró magyar”.

 Kicsit pihenek, ahogy visszaszáll belém a lélek, születnek a jobbnál jobb tervek a túra folytatására. De ezek csak holnap derülnek ki. Még csak 16 óra, és fogalmam nincs, mit csináljak. Bár a sátorverés eltart egy darabig, mert kőkemény a föld, és nincs szomszéd, hogy kalapácsot kérjek. Se vascsövet, se fatuskót, de követ nem találok. Látok egy csomó betontömböt, de mind hatalmas, 3 kéz kell, hogy felemeljem, nemhogy ezzel verjem le a sátorvasakat. Elkezdem egymáshoz csapkodni a köveket, végül annyira összetörik, hogy már egy kézzel is meg tudom fogni, és áll a sátor. Ja, a sátorverést nehezíti, hogy minden fa egymástól 5 méterre van, nekem meg 3,5 fél méter a szárító kötelem. Szóval a kötél egyik vége a fához a másik végét a sátorhoz kell kötni. De a sátor nem túl magas, így a felakasztott ruhák lelógnak. Kell szereznem egy botot, amivel középen meg tudom emelni a kötelet. Na, ez se egyszerű mert sehol egy bot, vagy faág. Végül összejön. Mehetek mosni. Látom, van konnektor, bedugok minden elektromos kötyömet, hagy töltődjön. Aztán fürdök. A recepciós nő mesélte, hogy van medence, mondom, elmegyek, és élvezkedek egyet, de pici, úszni nem lehet benne, ráadásul spórolnom kell az energiával, és ugrálni sem lehet. Kb 4 perc és mászok is ki belőle. Megint lefürdök hagy teljen az idő. Aztán eszek, meg nézegetem a képeket. Ami nincs sok, az is tükrözi milyen kevés volt a látnivaló Spanyolországban. Tavaly ilyenkor már alig volt hely a két kártyán, idén meg még az első se telt meg.

Ma megvolt a 2000. km, és még hol a vége? Na, ezt én se tudom még, mert fogalmam nincs, hogy jutok el Caen-ba. Bár van vagy 6 nap előnyöm, mivel nem tudtam elmenni több helyre. És arra gondoltam kihagyom Berchtesgadent mert ez 4 nap plusz. Így lesz elég időm Franciaországra…

 

Éjszakázás: 43.157234,2.294945

 

 

23. nap: Olyan vagyok, mint egy GPS (újra tervezés)

km:46,71

2012.07.04. szerda

 

Reggel korán betekerek a városba, mivel pénzt kell váltanom. Minden bank, még be van zárva. Kérdezősködök, hogy hol tudok pénzt váltani, és mondják, hogy a postán. Keresek egy postát, alig 10 perc múlva nyit. Semmi gond a pénzváltással, csak az árfolyam, plusz az, hogy 5€ felszámol maga a váltásért. Azt nem tudom, hogy ez fix ár, vagy függ a pénz mennyiségétől. A lényeg, hogy 190 fontért kaptam 220€-t. Pénzváltás előtt még bevásárlok, mert a boltok már nyitva vannak. Veszek pár szokásos dolgot, meg kipróbálok pár újat is. Pl veszek tésztát, meg carbonara szószt. Így egy kaja kijön 2€-ből.

A bolt előtti téren láttam egy bolond embert, galambot vadászni. Többször rávetette magát, de a galamb ügyesebb volt. A galambnak lehetett valami baja, mert nem tudott repülni. Bemászott egy kocsi alá, és a faszi utána mászott. 

A vasút állomáson nagy a sor, de 20 perc alatt végzek. Nem veszem meg a jegyet Párizsig, mert reménykedek, hogy tudok lógni. Csak POITIECS-ig. Ez kb félút. Bár a probléma, hogy Bordeux-ban át kell szállni, és onnan TGV. Ami gáz, mert a TGV-n mindig van kalauz, és azok jól végzik a dolgukat. Ismételten elmondom, ha az InterRail nem szívat meg erre nem lenne volna szükség.

Vissza a kempingbe, gyors pakolás, mert nem szeretném lekésni a vonatot. Visszaérek az állomásra, van még 50 percem, ja meg még 25, mert ennyit késik a vonat. Ennyit a francia vasútról. Na, jó ez egy kis mellékvágány volt, a TGV halálpontos.

A vonaton számolgattam, ha a túra többi szakaszán nem vonatozom, hanem csak biciklizek, akkor tök jól állok anyagilag, csak sajnos sok helyen unalmas a táj.

A vonatra felszállni nehézkes volt, de a kalauz segített, cserébe azonnal kérte a jegyem. Csak próba képen oda adom, a már ezer éve lejárt InterRail jegyem. Nem szól semmit, elfogadja, csak kéri a bicikli jegyet. A vonat egyre többet késik, Bordeaux-ban már csak 20 percem maradt, a 2 órából, szóval így nincs városnézés, de amit láttam a vonatból az nagyon szép, főleg a templom, ja meg a sok szőlő.

Az állomáson egy hölgy osztogat mindenkinek, aki ezzel a vonattal jött egy papírt. Először arra gondoltam valami "elnézést a késésért" levél. Kapok én is, megnézem mi az. Egy boríték, amibe be kell tenne a jegyed, ki kell tölteni az adataidat, beleértve a bankszámla számod, és be kell dobni az állomáson, na azt nem tudom hová. És visszautalják a jegy egy bizonyos részét, azt nem tudom mennyit. Na, nálunk meg késik az IC, beállsz a sorba, 20 perc után közlik, nem fizetnek semmit, mert még nem jött meg az infó, hogy késett a vonat. Ilyenkor adom oda a jegyem egy csövinek, mert neki van ideje kivárni. És kap 600Ft-t.

A TGV amit kifogtam nem áll meg ahol szerettem volna, mert ha megállt volna Orleans-ban, akkor bár visszafelé, de látom azt, amit terveztem. Viszont ez a vonat csak Tours-ban áll meg utána meg Párizsban. Tours a látnivalók közepén van, szóval vagy kétszer annyit tekerek, vagy csak a fele dolgokat látom. A közép utat választom. Toursból eltekerek Mont St. Michel-ig, onnan vissza, majd megnézem a Loire-völgyi kastélyokat. És onnan Párizs.

Persze ha sikerül Párizsik lógni, akkor semmi gond. Jön a kaller. Kérdi kezelték-e a jegyem, én mutatom, hogy ott van a táskámban, ő meg azt hiszi, hogy a kollégája kezelte, de megkérdezi a kollégáját, innen tök gyanús leszek nekik. Ráadásul én balfasz az első osztályra ültem. Így a kaller nagyon megnézi a jegyem, és tudja, hol kell leszállnom. Szólok neki, hogy szeretném meghosszabbítani a jegyem Tours-ig. Plusz 19€. A vonat beér pontosan, bár nem szuper TGV volt, mert ez csak 250 km/h körül ment. Tours-ig egy büdös szájú francia srác fáraszt, hogy Franciaország milyen szép, és hogy mennyi bicikliút van. Ad egy térképet, mert látja, nekem csak G.maps-es van. És ami nem kerül pénzbe, az nem lehet jó. Szerinte. Azért szeretem a műholdas térképet, mert azon a házak is látszanak, és ahhoz is lehet tájolni, plusz az biztos arányos. Elraktam azért, jó lesz arra pakolni a cuccokat mielőtt sátrat verek, ne legyenek koszosak. Pár szó a francia bicikliutakról, már tavaly se voltak szép emlékeim róla, de pont ma láttam egy 12 méteres bicikliutat. 12 méterért kár még a táblát is legyártani. És tényleg nem túlzok 12 méter. Ráadásul nagyon rossz minőségűek, és a kitáblázottsága is gané. Bár ebben a német bicikliutak a „nyerők”. Csak a tök faluk vannak kiírva, amit semmilyen térkép nem jelöl, és csak a helyi emberek ismernek, de nekik meg miért kell kiírni?

Tours-ból nyugatnak tartok az első kastély felé. Nehéz kijutni a városból, de az iránytű segít. Látok egy kempingtábla jelet, és megpróbálom megkeresni. Az egyik kereszteződésben nincs kitéve, merre kell menni, ezért az a logikus, hogy egyenesen. Az egy zsákutca, de az sincs kitáblázva. Visszafelé jövet, már kint áll egy férfi a kerítés mellett, és mutatja, merre menjek, tudta mit keresek. Amúgy itt minden ház telke egy kastéllyal vetekszik. Látok is egy kisebb kastélyt. Este GPS-t játszottam, mert mindig "újra tervezés". Végül úgy döntök, elmegyek Mont St. Michel-be, de onnan Tours-ig vonattal jövök.

Este a szokásos program. Ja a francia kempingekben nincs wc papír.

És ez az első esős, beborulós napom. Este esett. Ez fontos infó.

 

Éjszakázás: 47.355531,0.633143

 

24. nap:"elrúgtam egy követ, amerre gurult..."

km:83,79.

2012.07.05. csütörtök

 

Reggel nem esik, bár be van borulva. Mindent becsomagolok, és kézközelbe készítem a kamáslit, meg a poncsót. Elindulok az első kastély felé. Sok kicsi aranyos francia falun megyek keresztül. Nagyon hangulatosak. Az egyikben van egy hentes bolt, és a tulajdonosa Ferenc József, legalábbis pont olyan bajsza van.

Az első kastély kicsi és még be van zárva. Mondom ezért a kastélykáért nem várok 1,5 órát. Felállok egy biciklitárolóra, és benézek a kertbe, az se valami nagy. Megyek is tovább. A Következő kastély még kisebb, és még a sövényen se látok át. Tekertem 25 km-t tök feleslegesen. NA ITT TELT BE A POHÁR. Arra gondolok, hogy tekerek 200km-t Mont St. Michel-ig, és tuti ott is valami hasonló lesz. Mérlegelnem kell. Mert ha kihagyom, van 3 nap pluszom, ami nem elég Svájcra, de túl sok Németországra. És akkor eszembe jut az a bizonyos Edda szám:"ha, elrúgtam egy követ, amerre gurult...". Arra gondolok, ha a kilométerórám páros számot mutat megyek a tenger felé, ha páratlan, Vissza Tours-ba és majd a németeknél elütöm az időt....PÁRATLAN. Ezt isteni jelnek veszem. Nem ellenkezek. 

Visszafelé egy boltban veszek sajtot meg egy liter gyümölcslevet, és fizetek 5€-t. Na, ez egy kicsit sok. De hát imádom a camabert sajtot.

Mire visszaérek a városba, a felhők már erősen gyülekeznek. Megnézek pár dolgot, tetszenek a régi stílusú házak. Már csak egy látnivaló van, az a katedrális, de az a folyó másik oldalán áll. A híd, ami oda vezet, meg épp felújítás alatt. Nagyon szűk kis úton lehet átmenni. Természetesen az eső pont itt kap el. Megfordulni nem tudok, muszáj átmenni a másik oldalra, addig is esőkabát nélkül. És utolérek egy nagyon lassú idősebb nénit, aki feltart. Végül csak átérek, felöltözök, és megnézem a katedrálist. Nagyon szép. Bár relatív mi a szép. Lehet, hogy egy franciának meg pont a mi templomaink tetszenek.

Még a városban vagyok, veszek tejet, mert nagyon megkívántam, meg cukrot, mert elfogyott, és kell a fehérjelötyimhez, mert úgy ihatóbb.

A városból kivezető úton egyre jobban esik, és nem is csendesül, még be nem érek Amboise-be. Ez kb 20 km. Hogy ne ázzak el, az esőkabátomat lecserélem a poncsóra, és felveszem a kamáslit is, amit még anyum vart nekem 2 éve. Jól működnek a dolgok, bár kitaláltam, hogy lehetne tökéletesíteni. 20km esős tekerés, és halál unalmas táj, semmi nincs, még nagyon házak se. A Loire mentén tekerek, de azt is ritkán látom, meg nem is egy nagy durranás.

Amboise-ban található, egy kisebb kastély. És a városban van kemping is. Mivel esik, nekem meg van egy csomó plusz napom, úgy döntök itt megszállok. A kempingbe, számkombinációs ajtón lehet bejutni. Ha többen lettünk volna tudtunk volna spórolni, mert elég egy szám a belépéshez…

A kemping igényes, és csak 6,5€. Mivel esik, a biciklimet betolom a wc eresze alá. És úgy pakolok, hogy egyenként hordom a sátorhoz a cuccokat, így hordok be a legkevesebb vizet. Pakolás után eszek egy levest, hogy felmelegítsen. Mire megeszem el is áll az eső. HÁT IGEN, ez az én szerencsém, de örülök, mert így legalább szárazon tudom megnézni a kastélyt.

Bepakolok pár fontos cuccot a táskába, és útnak eredek. A város nagyon szép. Nem nagyon van nyoma modern építészetnek. Olyan mintha a középkorban járnék. Mire felérek a kastélyhoz, már olyan meleg van, hogy le kell vetkőzni. A kastély belépő nem olcsó 10,2€. Így nem tűnik soknak, de a kastély nem túl nagy. Bár a franciák kihoztak belőle mindent, amit lehetett. Még magyar leírást is kaptam, és magyar audioguide is volt, de az fizetős. Mivel esős nap volt, gondoltam előbb a kertet nézem meg, még jó idő van. A kert se túl nagy, szóval a 10,2€ kicsit sok.

A vár, és a város legnagyobb érdekessége, hogy Leonardo Firenzéből magával vitte Franciaországba 3 festményét, ezek között volt a Mona Lisa is. Ezért található a híres festmény ma a párizsi Louvre-ban. Leonardo 3 évig, 1519-es haláláig élt Clos Lucéban. A mestert a kastély Szent Hubertus kápolnájában helyezték örök nyugalomra.

A kastély megnézése után lementem a városba, és gyönyörködtem a régi házakban. Mindenütt fagerendás házak, tégla berakással. A házak alatt kis üzletek, és éttermek várják a gazdag turistákat, szóval nem engem, ezért vissza a kempingbe.

A recepción megkérdeztem milyen idő lesz. Azt mondta, hogy holnap még esős, aztán napsütés. Volt nagy öröm. De mivel a meteorológusok sarlatánok, mágiával és egyéb boszorkánysággal foglalkoznak, így egy szavukat se kell elhinni. Bár az esti híradóban 100% pontossággal mondják el az aznapi időjárást. Az ironikus mondatomból leszűrhető, hogy napokig esős napom volt….

Vacsorára megcsináltam a carbonara szószos tésztám, nagyon finom volt. Sokkal jobb, mint a porkaja.

Este megérkezik az újabb isteni áldás.

 

Éjszakázás: 47.419173,0.991661

 

 

25. nap: Mek kívántam

km:136,04

2012.07.06. péntek

 

Reggel nagyon be van borulva, ezért alaposan becsomagolok mindent. A két hátsó táskám teljesen vízhatlan, de a matracom, meg a hátitáskám nem, így erre fektetek hangsúlyt. A poncsót, meg a kamáslit, meg kézközelben tartom.

Chenonceaux nincs messze.

Chenonceau, a Loire vidékének második leglátogatottabb kastélya nem a Loire, hanem annak egyik mellékfolyója, a Cher mentén található. „Hat hölgy kastélyának” is szokták nevezni ezt a maga nemében egyedülálló építményt. A hat hölgy elnevezés, a tulajdonosai után kapta.  Chenonceaux községben található. A kastély és a település nevei között csak egy „x”-nyi különbség van, ami engem a tájékozódásban egy kicsit megzavart.

A kastély olyan, mintha egy hídra építették volna. Nagyon szép, és belül is érdekes, nekem a legjobban a konyha tetszet, kicsit el is képzeltem, ahogy a szolganép, sürög-forog, hogy az uraságot kiszolgálják. Ahogy a kandalló előtt forgatják a malacot, meg a bárányt…

A kert is sokkal nagyobb volt, mint a tegnapi kastélyé. És az ára csak 80 centtel drágább, azaz 11€.

Az időjárás kegyes volt megint, mert még a kastély körül voltam nem esett.

A pénztárnál viszont akadt baj bőven. Először is nem lehetett oda lezárnia biciklit, és be kellett vinne a parkolóba. Aztán meg 2 család volt előttem, azokra 12 percet vártam.

Én meg:            „napot, egy felnőtt jegyet szeretnék, audioguide nélkül”

                        „11€”

                        „köszönöm, viszlát”

 

A kertben nem találtam értelmes embert, aki ért a fényképezőgéphez, vagy épp be volt borulva, így nem túl jól sikerült „az itt is jártam” fénykép. A kastélyban volt még egy nagy flash-em. Elképzeltem, ahogy D’artagnan épp a folyón keresztül szökik meg a kastélyból, csak mert láttam egy kis lépcsőt, ami a vízhez vezetett, az egyik pillérnél.

Elindulok Valençay felé, ott is van egy kastély, de útközben látok róla egy fotót, hát nem egy nagy valami. És arra pont szembeszelem lenne. Úgy döntök, kihagyom, és inkább még ma megpróbálok eltekerni Chambord-ig, ahol szerintem a környék legszebb kastélya van. Útközben belefutok egy másikba. Tárva nyitva a kapu, betolom a biciklit, és senki nem kéri a jegyet. Úgy néz ki mintha ez egy étterem, meg szálloda lenne. Letámasztom a biciklit, és elindulok a kertbe. Egyszer csak egy nagy családba (unokák, apu, anyu, nagyszülők) botlom, akik valami francia játékot játszottak. Meglátnak, és megáll a játék, nézik, mit keresek ott. Szerintem ők voltak a kastély tulajdonosai, és ez nem egy étterem volt. Intek, meg köszönök, ők meg hangosan kacagnak, gondolom rajtam, hogy „megint egy hülye turista, aki ide betévedt”.

Meklátok egy Mekit, Mekkívánom a húst, mert már hetek óta alig ettem, csak tésztát. Begurulok a Mekdrájvba, Mekveszem a duplahúsos Meknemmondommit, és mekeszem.

Nagyon jól esik, 25 nap alatt ettem egy ráksalátát, egy kebabot, és néhány deka felvágottat, ami húsnak számít.

Elindulok északnak Cheverny felé, ott is van egy kastély. De 8€ és ez se egy nagy durranás. Ha életem első kastélya lenne, akkor biztos befizetem ezt az összeget, és biztos tetszett volna…

Az úton végre hátszél, és repesztek ezerrel. A baj, hogy egyre jobban borul. Látom, nem érek be egy kempingbe az eső előtt, hacsak nincs itt egy a közelben. És láss csodát, van is egy Cellettes-ben, Blois-től 7-9 km-re. Ahogy tekerek arra egy kis mellékúton, egyszer csak elkezd ömleni. A poncsó fel, és csak szakad. Kb fél óráig ömlik. Megtalálom a kempinget, a recepció be van zárva, az eresz alatt várom meg az eső végét. Felállítom a sátram, a kerítés mellé. Ott épp valami rendezvényre készülnek elő. Egy tag mondja, hogy „bonzsúr, satu, de fütyföröty, la pöti..” egy szót sem értek, és hívják Jean-t. Jean egy enyhén becsípett negyvenes francia, aki elmondja, hogy holnap este itt koncert lesz, és nem javasolja, hogy ide verjem a sátram. Megköszönöm, de közlöm, én holnap már nem itt leszek. Megkérdezem nincs-e ingyen sörük, és jót nevetünk. Jean jó fej volt.

Szárítom a cuccaimat, és egész jól haladok, amikor jön a nagy ötlet. Eltekerek Chambord-ba, mivel jó idő van, holnap meg kitudja mi lesz. És szép időben meg tudom nézni a kastélyt. Felpattanok a biciklire, és tekerek 26 km-t. Ahogy közeledem, látom, hogy közel a kerítés a kastélyhoz, örülök, mert így nem kell befizetni a belépőt. Ahogy megyek közelebb, kiderül, hogy körbe lehet járni a kastélyt tök ingyen, csak a belseje fizetős. Nagyon örülök, az idő is szép. Százával készítem a fotókat.

Chambord az egyik leghíresebb Loire-völgyi kastély, mely messze a városi stressztől, a természet lágy ölén található. Chambord a legnagyobb és a leglenyűgözőbb kastély a francia reneszánsz korából. 156 m hosszú, 117 m széles és 440 szobával rendelkezik.

Aztán nyugatról újabb fekete felhők jönnek. Hoztam poncsót, de azért elindulok Blois felé, ott is van pár látnivaló, ha ma megnézem, holnap reggel nem kell ezzel húzni az időt.

Amúgy a környéken nagyon sok a kemping. Jelzem EZEN a környéken!!

A haza úton már esik, nem vészes, csak a sapkám a sátorban hagytam, és így az isteni áldás az arcomon, meg a szemüvegemen landol. És ami idegesít, hogy egyszer esik, egyszer nem, így többször öltözhetek. Mire Blois-ba érek, kitisztul az idő. Megnézem a város két templomát, aztán komótosan elindulok vissza a kempingbe, mivel a recepció 20 órakor zár. Mire visszaérek, pont bezár, de a tulaj még ott van. Motyog valamit. Én meg mondom Tomorrow. Ő meg azt hiszi holnap fizetek. Végül a reggeli váltásnak csak kifizetem, mert nem drága, és az ilyen kis kempingeket nem szeretem „kizsákmányolni”, örülök, hogy léteznek. Így is találok egy csomó ipari papírtörlőt, abból elrakok magamnak egy keveset. Kell a sátor szárazon tartásához.

A fürdő, viszont kicsit vicces. Bemegyek, nem túl igényes. Nézem, egy cső megy a zuhanyzóhoz. A csőből kilóg egy lánc, kb olyan mint a régi wc tartályokon volt. Meghúzom, és elkezd folyni a víz. Ha csak egy cső van, az nem jelenthet mást, mint hogy csak hideg víz van. A franciák, fordítva gondolkoznak, mint mindenki más. Itt úgy spóroltak a vízen, hogy forróvíz folyik a csőből, így nekem se volt kedvem sokáig fürödni. Így is rákvörösre főttem.

 

Éjszakázás: 47.525607,1.386329

 

 

26. nap: „NA EZT IRIGYELD”

km:<160

2012.07.07. szombat

 

Tegnap kint hagytam a pólóm, és természetesen este esett. Csurom víz, de azt veszem észre, hogy teljesen tiszta. Mintha kimosták volna. Nem tudom mi esett ott, de jobb, mint a mosópor. 

Reggel a recepciós nő, aki akkor épp takarítónőként funkcionált, kérdezte, mikor fizetek, én meg a kezébe nyomom a pénz, és közlöm vele „MOST”. Nem csoda, hogy tudta ki nem fizetett eddig, mert rajtam kívül 5 kemperes család volt.

Pakolás, és irány Chambord. Útközben elkap az újabb eső. Én „okos” este kint hagytam a poncsóm, így kívül belül vizes. Választhatok, hogy elázok, vagy fel a vizes cucc, ami nagyon kellemetlen érzés. Mire a kastélyhoz érek, eláll, és tudok csinálni pár fotót. Szerencse, hogy tegnap eljöttem ide, mert akkor sokkal szebb idő volt, és szebb képek készülhettek.

Orleans csak 45 km. A terv, hogy valahol Orleans és Chartres között keresek egy kempinget, és így két közepes nap után beérek Versailles-ba.

Útközben egy kis faluban, találok egy kis boltot, nem nagyon drága. Veszek sajtot, kolbászt, meg narancslevet, és a bolt előtti kis parkban, az asztalnál leülök, és kényelmesen megreggelizek. Mellettem épp temetésre készültek, remélem nem zavartam meg a ceremóniát a piknikemmel.

Orleansig elég unalmas a táj. Egy atomerőművön kívül semmi extrát nem látok. A városba bejutni kicsit nehézkes, mert a befele menő főútra kitették a biciklivel behajtani tilos táblát. A városban megnézem a katedrálist, Jeanne D’ Arc házát, és a nem messze lévő téren a szobrát. Ekkor már csúnya felhők tornyosulnak felettem. Nem várok tovább, elindulok északnak. Sajnos a kitáblázottság itt se a legjobb, így egy kicsit az autóúton kell tekerni. Pár száz métert csak, de az is kínos, mert a franciák, a spanyolokkal ellentétben csúnya dudaszóval fejezték ki „nem tetszésüket”. Végül elhagyom Orleanst, és a semmi közepén találom magam. A csúnya fekete felhők eltűnnek. A táj tök lapos, és még falu is alig van. Csak villanypóznákat látok, amik a fent említett atomerőműből jönnek. Még csak 15 óra. A semmi közepén tekerni egy 4 sávos úton, nem túl érdekes, max izgalmas.

Mivel még tanya is alig-alig van, úgy gondolom itt kemping se lesz. És hogy a hangulatom tovább romoljon, el kezd esni az eső. „Szerencsémre” oldalszél, így az eső nagyrésze a lábamon landol, és érzem, ahogy a zokni szép lassan nedvesedik. A kamásli segít a helyzeten, de nem sokat. Miután az út is kezd jó vizes lenni, már az autósok sem kímélnek. Az eső oldalról, a sáros szmütyi, meg elölről javítja a hangulatomat. Beérek egy faluba, van vagy 5 ház, meg egy bezárt kocsma. Az egyik eresz alatt megállok, és telefonos segítséget kérek a barátnőmtől, hogy hol van a közelben kemping. De sehol nem talál a környéken (az interneten). Az eső kicsit alábbhagy, így elindulok tovább. Max 200 méter után elkezd ömleni. Épp egy rozoga fészerféleség mellett tekerek el, és a gazon keresztül gyors betolom alá. Ott hív vissza a barátnőm, hogy a legközelebbi kemping csak Chartres-ben van, ami még 50 km. Eddig tekertem 112-t. Arra gondolok, hogy ha 4-ig eláll, akkor nekivágok. Amíg szakad az eső kint, én próbálom magam hasznossá tenni. A lyukas tetőn becsepegő vizet összegyűjteni, ha esetleg itt alszok, legyen ivó, meg fürdővizem. Plusz gondolatban összeeszkábálok egy ágyat magamnak az ott található dolgokból.

Négy előtt eláll. 50 km-t kb két óra letekerni, azt fél lábbal is kibírom. Letérek erről az útról, mert a kisebb utakon, legalább nem csapják rám a sarat. Itt utolérek két műmájert. Beállok szélárnyékba. Mivel nem beszélnek angolul, így nem tudnak segíteni, merre kell menjek. Végül megtalálom az N154-s utat, ami egész Chartres-ig megy. Nagyon jól haladok, annak ellenére, hogy az út egyre csak emelkedik, bár nem vészes. Mögöttem megint jönnek a sötétebb felhők. Az előbb azt írtam, hogy ezt a távot fél lábbal is kibírom…DE nem fél kerékkel. Érzem, hogy a bicikli furán mozog. Lenézek a hátsó kerékre nincs defekt. Nem értem mi van, mert az elsőn olyan gumi van, amit lehetetlen átszúrni. Lenézek arra is, és bizony defekt. FASZA. Látok egy kis falut, betolom oda, mert már akkor majdnem teljesen leengedett. Letámasztom a biciklit, és elkezd megint esni. A falu nem nagy és egy teremtett lelket sem látok. Akkor a MagicCard-ot itt nem tudom használni, muszáj esőben defektet szerelni. Lepakolás a bicikliről, és szerelés. Ami nehezítette a dolgom, hogy nem találom a tüskét a külsőben. Nem értem mi szúrta ki. Félek, hogy bennmaradt valami, csak nem látom a vizes szemüvegen keresztül. És ha nem szedem ki, ezt is kiszúrja. Akkor pedig nincs több gumim. De szerencsére ezt már nem szúrta ki semmi. Szerelés után a kereket rosszul raktam vissza, így beleért a fékbe, de ekkor már a cuccok a biciklin, így elég nehéz beállítani a kereket, meg a féket. Elindulok, és még a km órám se számol. Valószínűleg a szerelésnél elmozdult a mágnes… Esőben nekem nincs kedvem még ezt is állítgatni. Szóval a mai napra kijutott a gond bőven. Ráadásul éhes vagyok, a kulacsom folyik, és fázok. Ja, és egyszer csak ki van rakva az autóút tábla. Ekkor már nem érdekel, hogy biciklivel nem lehet behajtani. Jó döntés, mert max 500 méterig autóút, aztán sima főút lesz. (ez tipikus francia)

Mindig mondják, hogy mennyire irigyelnek, mert nagyon sok szép helyre eljutok, és ekkor született a nap főcíme: „NA EZT IRIGYELD”.

A km órám 122-nél állt meg, és láttam egy táblát, amire ki volt írva 39 km Chartres. Szóval aznap átléptem a 160 km-t, és sajnálom, hogy pont ma nem működött végig az óra.

De hogy ne legyen vége, el kezd szakadni. A kezemen, a lábamon folyik patakokban a víz. Az út szűk, így az autósok is csapják rám rendesen a vizet. És ahogy megelőz egy kamion, mindig szétszedi a jól beállított poncsóm a szele. Az egyik ilyen poncsó lebbentő akciónál észreveszem, hogy az első táskám huzatja elveszett. Fogalmam nincs hol esett le. És ekkor esik ki a térképem is. „Ebben az esőben, én nem fordulok vissza!!!”

Egyszer csak meglátom a chartres-i katedrális tornyait. A kempinget hamar megtalálom. Begurulok a recepció melletti padhoz, és ráesek. Arra nincs erőm, hogy a fejemet tartsam. Ott fekszek, mint egy hulla. A bicikli rajtam, a poncsó meg rajtunk. Néha megmozdulok, hogy az emberek lássák még élek. Kiveszek egy müzlit a táskából, az ad egy kis energiát. A recepciós pasas nem túl kedves. A kemping 9,2€. Ami ilyen helyen nem számít soknak.

Sátorverés, és pakolás, de előtte a sátrat kell szárítani.

A szomszédjaim hollandok. A világ legkedvesebb népe. Meghívnak egy teára. Nagyon jól esik.

Pakolás, ruhaszárítás, kaja, és a szokásosak. Estefelé megint esik, így a félig se megszáradt ruhák újra csurom vizesek.

Na ilyen egy esős nap.  Csak nekem ez már a NEGYEDIK.

 

Éjszakázás: 48.43534,1.498356

 

 

27. nap: Beérik a gyümölcs

km:85,03

2012.07.08. vasárnap

 

Reggel reménykedve ébredek, biztos süt a nap. 5 napja csak nem eshet, és a meteorológia szerint is 2 napig jó időnek kell lenni. Kinyitom a sátrat, és be van borulva. Az a gondolatom támadt, hogy kimosok, aztán max berakom a szárítógépbe. Eszek, és elindulok a várost, azon belül is a katedrálist megnézni. És láss csodát, kiderül, látom a kék eget.

Alig hagyom el a kempinget, megint beborul, és nagyon hideg lesz. Kicsit nehezen, de megtalálom a katedrálist. A város nagyon hangulatos. Bár a templom egy kicsit snassz, de mit várjunk egy ilyen régi épülettől.

A francia gótikus építészet egyik kiemelkedő alkotása, mely szinte teljes egészében eredeti állapotában őrződött meg. Miután az első chartres-i katedrális 1020-ban leégett, helyére egy román stílusú bazilikát emeltek. Bár ez az épület túlélte az 1134-ben keletkezett tűzvészt, mely a város nagy részét elpusztította, 1194. június 10–11-én éjszaka egy villámcsapás következtében kigyulladt, és csak a nyugati tornyok, a köztük lévő homlokzat, valamint az altemplom maradt meg. 1194-től kezdve beszélhetünk a gótikus chartres-i katedrálisról. A katedrális két, egymástól eltérő toronnyal rendelkezik. Az egyik, amely 105 méter magas, az 1140-es évekből származik, míg a másik, 113 méteres torony egy kora 16. századi csúccsal kiegészített korábbi építmény.

Nincs belépő, bár azt nem tudom, hogy tényleg nincs, vagy, csak mert épp vasárnap volt, és a mise miatt ingyenes. Mondok egy imát, hátha jobb idő lesz. Belülről kicsit szebb, de nem ez életem legszebb temploma. Kívül is körbe járom, készítek jó sok képet, aztán meghallom a természet hívószavát.

Támad egy jó ötletem. Láttam egy mekit a város szélén, ott van tiszta wc, meg papír is. Ellentétben a nem olcsó, de annál igénytelenebb kempinggel szembe. És még ott enni is tudok. A nagy rész így történik, csak épp akkora a sor, hogy inkább átmegyek Kovács Feri Cimborám kajáldájába. Persze a papírszerzést még megejtem itt.

„Ferinél” veszek 3 nagy hamburgert, itthon, kb ez a fél fogamra elég lenne. Viszont az összeszűkült gyomromba a második is nehezen csúszik le. A városban látok egy hentes boltot, van grill csirke is, de az eladónő se az angolt, se az activitit nem űzi magas szinten, így itt nem eszek…

A kempingben természetesen mindenem csurom víz, 1,5€-ért megszárítóm őket a gépben. Még száradnak a ruhák, addig összepakolok, hogy minél hamarabb indulhassak. 14 óra után el is hagyom a kempinget. Ilyen későn még soha nem indultam el. Versailles kb. 75-80 km. Kicsit nehezen, de megtalálom a helyes irányt. Ez egy 4 sávos főút sok autóval, de ez jó, mert az autók húzzák a szelet, így jobban lehet haladni. Mindenütt fekete felhő, ha elkap, jaj nekem. Aszem ez adott erőt, és az első órában 33 km-t tettem meg. Utána kicsit lassultam, mert a másodikban csak 28 km. Volt ahol 44-gyel mentem. A végén kicsit belassultam, mert megint jött egy autóút, ahol nagyon a szélén tekertem, 3-4 km után viszont a leállósáv elfogyott. Bár nem volt már autóút, de ugyan annyi autó ment el mellettem pár centire. Szerintem ez sokkal veszélyesebb, mint egy autópálya leállósávjában biciklizni. Itt vettem észre, hogy az első kerekem üt. Este megnéztem, de nem tudtam érdemleges javulást elérni, fogalmam nincs mi lehetett a baja, talán szálszakadt a gumi. 17 óra előtt megpillantom a versailles-i kastély kertjét. Nagy az izgalom. Már jártam itt pár éve, de akkor nem biciklivel, és ráadásul ez nem is volt tervben. A nagy izgalom mellett persze először kempinget kellett keresni. A városban egy taxis útba igazít. Nagyon nehezen, de megtalálom a kempinget, de a recepción elküldenek, mert fullon vannak. Mutat a srác egy másikat. A pláne, hogy ott mentem el mellette, a kastélytól párszáz méterre. Gondolom, ha ez tele van, akkor az is biztos, mivel ezerszer jobb helyen fekszik. Ha nincs is tömve, akkor meg biztos drága.

DE NEM. 7,5€. És egy helyi néptánc együttes adott egy estet, szóval még a szórakozás is adva volt. Sátorállítás közben a hangulatom az egekbe szökik, és táncolok egy kicsit a helyi zenekar muzsikájára.

Kicsit kiszellőztetek, és mivel addigra szép idő lett, gondoltam megnézem a kastély kertjét. A parktól a kemping max 300 méterre van. Az oldalsó bejáraton látom, az emberek ki-bemászkálnak, és őr sincs. Persze, mert a kastély területe 3 részből áll. Van maga a kastély, ami 20€ felett van, plusz a kert fizetős része, ami 8,5€ és van egy ingyenes része, ahol én vagyok. A fizetős rész felé sétálok, és arra gondolok 8€-nál többet nem adok érte. Persze, hogy 50 centtel több. Már fordulnék el, amikor a pénztáros hölgy mondja, hogy még 50 perc és ingyenesen be lehet menni. A hangulatomat már csak az növelte, hogy végre eloszlottak a felhők. 18:45-kor már bent is voltam a kertben. Nagyon-nagyon boldog voltam, olyan dolgokat is megnéztem, amit anno nem. És ekkor születik a csodás gondolat: maradok még egy napot, holnap megnézem Párizst, este meg megint egy séta a kastély körül. Annyira boldog vagyok, hogy borsózik a kezem, és mosolygok, mint a birsalma.

Este a kempingben fürdés, kaja, és aksi töltés.

Chartres-ben találtam egy pénzváltót, a fontot egy az egyben váltották euróra. Még jó hogy ezt Carcassonne-ban elintéztem.

 

Éjszakázás: 48.800641,2.106037

 

 

28. nap: Párizs

km:81,08

2012.07.09. hétfő

 

Eltelt egy holdtölte, amióta, hogy elindultam, már annyira megszoktam a nélkülözést, a magányt, és mindent, hogy akár bármeddig tudnám csinálni.

Reggel korán felkelek, és irány meghódítani Párizst. A városba 3,5€-ért visz be a RER. Ez olyan, mint nálunk a HÉV. Az állomáson nincs ellenőr, és a beléptető kapu is ki van nyitva. Mivel tudom, hogy az Eiffel torony előtti megállónál sincs kapu (megálló: JAVEL), ezért magabiztosan nem veszek jegyet. Ennél a megállónál van a szabadság szobor. Amiről mintázták az amerikait. A RER beér Párizsba, ahogy kiszállok, és jobbra nézek, meglátom a tornyot. „Kicsit hihetetlen, de eljutottam ide is” hangulat fog el. Örülök, de nem sokáig, mert a másik peronon ellenőrök mennek a kijárat felé. Magabiztosan megyek én is kifelé. Fellépcsőzök a kijárathoz. Meglátom, hogy azóta csináltak kiléptető kaput. B*sszus, most hogy megyek ki??? Pár másodperces gondolkodás, és mielőtt még az ellenőrök oda jönnének, átemelem a biciklit a kapun, és elhúzok onnan. Ilyet se csinálok többet.

Eltekerek az Eiffel toronyhoz, mivel korán reggel volt így alig voltak emberek. Én hülye, megkérek egy „nem-embert”, hogy fényképezzen le. A „nem-ember” addig nyomogatta a gépet, amíg a képek törlése menübe belépet. Az volt a szerencsém, hogy pont aznap cseréltem a memóriakártyát. Megmutatom neki még egyszer, mit kell nyomni. Látom, megint csak nyomogatja a gombot. Úgy teszek, mint aki örül, hogy lefotózták, aztán megköszönöm. Természetesen egy fényképet nem készített.

Bár tudom, hogy kevesen szeretnek, és tudnak fotózni, ezért megemlítem, hogy a fényképezőkép (nem telefon) kioldó gombjának két állása van. Az első pozícióban a gép fényt és távolságot mér. Ha továbbnyomjuk a gombot, akkor kattan át a második helyzetben, akkor sül el a gép, és készít képet. Sokan vagy csak az első állásig jutnak, Vagy olyan gyorsan nyomják le a gombot teljesen, hogy a fókuszt nem méri be és egy szép homályos képet kapunk.

A torony után áttekertem a téren egész az akadémiáig, onnan meg az invalidusok házáig. Itt megpillantottam a Montparnasse tornyot, és eszembe jutott, meg kéne venni holnapra a vonatjegyet.

Elbicikliztem az állomásra, itt kiderült, hogy bár négyszintes a pályaudvar, de csak egy szintről mennek a vonatok. Közölték velem, hogy a vonatom mikor fog indul, de nem erről az állomásról, hanem a Gare de l’Est-ről. Megvettem a jegyet, csak 81€. Azért írom, hogy csak, mert ez egy super TGV, 460 km , és csak 2 óra az út, ja és az ár a bicikli jegyet is tartalmazza. És tudtam kártyával fizetni, így már lesz elég kézpénzem a túra végéig. Mivel egy hónapja nem használtam a kártyám, így a PIN kóddal volt egy kis baj.

Mivel van elég idő, és inkább most bolyongjak, mint holnap, ezért arra gondoltam megkeresem a másik állomást. Útközben bevásároltam, ettem, és megnéztem a St Sulpice templomot. Itt játszódik a DA VINCI KÓD az a része, amikor Silas megöli az apácát. Anno nem találtam meg a rózsa vonalat, de tényleg ott van. Még egy emléktáblát is állítottak.

A templom után elmentem a Luxembourg kertbe. Itt is ettem. A kertben egy karddal tai chi-zó nő majdnem leszúrt. A kert nagyon szép, jó eltölteni pár nyugodt percet, csak biciklizni nem szabad. Az őr rám szólt, a vicc csak az volt, hogy lépésben bicikliztem, és amikor szólt, pont akkor előzött meg egy futó. Szóval 6km/h-val balesetveszélyes biciklizni, de 14-gyel futva nem. Amúgy miután leszálltam, ugyanannyival toltam. Hát igen a szabályok, amiket nem mindig értek.

A Szajna másik oldalán megnéztem a Louvre-t, mivel már láttam, és erre a múzeumra nem elég egy év se, nem hogy csak pár óra, így nem mentem be. Ezzel így voltam minden mással is.

Az állomásra a Sevastopol Boulevard vitt, a Stalingrad tér közelében. Azt nem értem náluk miért nem változtatják meg az utca neveket, mint nálunk. Mióta a Moszkva tér neve Széll Kálmán lett az óta nálunk is sokkal szebb az élet.

Innen elmentem a Cite-be, megnéztem a H’otel de Ville-t, ez a városháza, majd a Notre Dame-t. A rendőrök többször is rám szóltak ne biciklizzek a járdán, de mivel minden út ahol szerettem volna menni egy irányú, és természetesen mindig rossz értelemben, nem tudtam mit tenni.

A Louvre-n keresztül a Concorde térig szintén egyirányú az út, ezért a parkban bicikliztem. Ott leültem egy padra, pihentem, és ettem. Néztem a várost, mert innen szinte minden látható. A Champs Elysées-n (de magyarul csak: sanzel izé) végig bicikliztem, de mivel macskaköves, ezért inkább végig a vesém pozícióját próbáltam lefelé terelgetni a bakancsom felé.

A 8 sávos körforgalomban elég életveszélyes volt a diadalívhez biciklizni. Természetesen van aluljáró a turistáknak, de nem akartam lépcsőzni. Csináltam pár fotót, megnéztem jó alaposan, és két rendőr rám szólt, hogy itt még, tolni sem szabad a biciklit. Aztán a Sándor hídon át vissza az Eiffel toronyhoz. A Sándor híd mellett található két szép múzeum, és Churchill szobra. Az Eiffel toronynál leültem kicsit pihenni, és nézelődtem. Azt vettem észre, hogy egy nagy repülőgépet 6 vadászgép követ. Gondoltam biztos eltérítették. Ezek még nagyon el sem hagyták a teret, a távolban jött még egy kötelék, aztán még egy. Kb 12 ilyen vagy ehhez hasonló raj repült el a toronytól keletre kb 500 méterre. És szerintem egy turista sem vette észre, annyira a „NA itt is jártam” fotóval voltak elfoglalva. Ezen felbőszülve én is készíttetettem magamról, meg a bicikliről egy hasonlót, ha már a reggeli nem jött össze.

Egész nap hol be volt borulva hol nem, így szó szerint nem volt felhőtlen a hangulatom. A kisebb felhőkből, így délutánra egész szép sötét felhők lettek. Arra gondoltam megkeresem azt az olcsó kajáldát, amit még a Sevastopol Boulevard-on láttam. Ha esik, addig is bent vagyok. Bár ez a környék egy kicsit getto, de nem vészes. Pár euróért eszek két hatalmas 3 húsos hambit, és utána emésztek. Wc majd irány a város. A Louvre-hoz visszatekerek, ma már harmadjára. Ülök egy nagyot a lépcsőn. Utána alaposan megnézem az épületet. Amíg itt vagyok, eszembe jut a DA VINCI KÓD megint. A film végén Tom Hanks egy üveglapon sétál, és letérdel Mária Magdolna előtt. A gond, hogy ez az üveglap, a Louvre előtti körforgalom közepén van, egy hatalmas sövény vesz körül. Szóval vagy maradok estig, vagy a rendőrség visz el, ha most megpróbálom megnézni. Inkább kihagyom. Elindulok vissza Versailles-ba. A Concorde téren visszanézek, és meglátom a Sacré Coeur-t. Gondoltam, ha már szinte mindent megnéztem, ezt miért hagyjam ki. Elindulok fel a dombra, mert ezt a templomot jó magasra építették, de a fenti látvány megéri. A város is szép onnan, és a templom is. Látok egy régi ruhába öltözött nőt, aki harmonikázik, nagyon hangulatos. Bár a kis szűk utcákon hatalmas a turista áradat.

Lefelé elég rossz az út, pedig jó lett volna száguldozni. Láttam egy magyar rendszámú Trabantot. Nem tudom, hogy került oda.

Mivel már 7 óra múlt, és háromszor tekertem körbe a várost, így már tényleg irány a kemping. Most veszek RER jegyet. Még jeggyel is elég nehézkes a bejutás a peronra. 20 perc és kint vagyok Versailles-ban. A kastélyt szerettem volna lefényképezni még elölről is, de biciklivel nem engedtek be, így azt kint hagytam. A kempingben a szokásos programok. Befizettem a kempinget, mert a recepciós pasi észrevette, hogy még maradtam 1 napot. Bár kimagyaráztam magam, és nem is tűnt mérgesnek, de azért ciki.

Bár a közlekedés egy kicsit káosz, sok a macskakő, és az egyirányú utca, de úgy érzem 75 km Párizsban elegendő, hogy az ember alaposan megismerje. Úgy érzem sokkal többet láttam, mint anno 7,5 nap alatt.

Mert ha az ember metróval közlekedik, akkor csak a nevezetességeket látja, meg a környékét.

 

Éjszakázás: 48.800641,2.106037

 

 

29. nap: Egy pozitív nap

km:45,13

2012.07.10. kedd

 

Korán kelés, pakolás, tiszta ég. Ez jellemzi a 29. reggelemet, de az elindulás már megint felhős. Pár perc alatt bent vagyok a RER állomáson. Menetközben még megnézem a kastélyt, és elbúcsúzom tőle.

Megveszem a jegyet, közli a hölgy, hogy 1 perc múlva megy a vonat. A beléptető kapu miatt le is késem a szerelvényt, de sebaj mert 15 perc múlva jön a következő, és a strasbourgi vonatom csak 11:30-kor indul.

Ma is a Javel állomáson szállok ki, mert nem tudom az Eiffel toronynál, hogy tudom felhozni a biciklit, csak mert ott a RER már a föld alatt megy. Így még látom egyszer a szabadság szobrot, és utána az Eiffel tornyot, a Sándor hidat, a Concorde teret, a Louvre-t és a Conciergerie-t.

A tegnapi gyors étterem, ahol ettem még zárva, és egy utcaseprőtől megtudtam csak 12 órakor nyit. Próbáltam keresni egy másik hasonlót, de csak egy kebabost találtam, de ott is órákat kellett volna még várni a kajára. Onnan nem messze találtam egy olyan tipikus „nagymama pici konyhája” szerűt. Nagyon guszta volt minden, és nagyon igényes. Saját szalvétájuk, és papírzacskójuk is volt. Vettem 3 torilla szerűt, tele hússal, bár nem volt olcsó, de finom volt és laktató. A harmadikat már csak a vonaton tudtam megenni.  Az állomáson még volt másfél órám, hogy jobban teljen az idő, bámészkodtam, így néztem meg alaposan az új Axterix film plakátját. Egy kicsit gúnyos az angolokra nézve. A háttérben egy étterem látható Fish&chips felirattal.

Elég fáradt voltam, hogy a vonatút egy részét átaludjam, pedig a TGV száguldása nem mindennapi. Bár már többször volt szerencsém kipróbálni, de még most is fenomenális élmény 320 km/h felett száguldani. Az autókat szinte állva hagyja az autópálya mellett. A karók olyan gyorsan száguldanak el, hogy számolni is nehéz. 20 karó, egy km, és mindezt 12 másodperc alatt teszi meg (épp amikor ezeket a sorokat írom, Szolnok felé zakatolunk a MÁV-val kb 60-nal). Budapest-Szolnok a MÁV-val 1óra 30 perc, a TGV-vel kevesebb, mint 20 perc lenne. És a vicc, hogy ott lehet biciklit szállítani, itt meg csak koszos „marhavagonban”, ami minden bokornál megáll. (bocs, most nem egy bokornál, hanem egy tanya mellett állunk).

Strasbourg nem igazán nyűgözött le, főleg, mert alig volt kitáblázva merre van Németország.

Bár utólag megtudtam itt található Európa egyik legmagasabb temploma, ami a világörökség része.

A tábláknak köszönhetően, jó, hogy volt iránytűm, így csak mentem keletnek. Átbicikliztem a folyón, és egyben a németekhez. Kehl-ben találtam egy infóirodát, megmutatták, merre kell mennem, de azt is megtudtam, hogy itt van kemping. Elindultam megkeresni, mert van 3 napom 160 km-re, szóval pihenhetek. A bicikliutat követve, felhajtottam egy kis fahídra, a kanyar nem sikerült valami jól, és a korlát „lefékezett”. Ahogy megálltam a sapkám a rászerelt kamerával együtt lerepült, párat pattogott a patak partján, majd a vízben landolt. Még jó, hogy vízálló. Letámasztom a biciklit, hogy lemásszak a patakhoz, a biciklim meg eldőlt. Az akció után elindultam, ahogy bámészkodok, a pedál felakad a padkán, és majdnem beborulok az árokba. Mindez kb 2 perc alatt történik.

A kemping recepcióján épp ebédszünet. Ilyen korán se értem még be soha kempingbe. Hans Regenkurt mondja egy holland házaspárnak, akik szintén biciklitúrán vannak, hogy kövessék, megmutatja hova lehet felverni a sátrat. Ahogy toljuk befelé, látom szép rendezett, olyan németes. Nagyon szuper kemping, még konyhája is volt. Ilyet még sehol nem láttam. Így nem kell a saját gázomat használni. Egy baj volt, hogy a melegvíz fizetős. Fél euróért 6 percig folyik a melegvíz.

A sátorverés után rögtön meg is érkezik a vihar, pár percig tombol, aztán csak esik. Max egy órát pihentem a sátorban, és mikor elállt, visszabicikliztem a városba, megnézni, hogy megy a vonatom Stuttgartból Münchenbe.

Az állomáson a már régebben megismert DB automata. Ennél logikusabb jegyautomatát még nem láttam. 5 perc és tudom, mikor hova, mennyiért, hány átszállással tudok menni.

Aztán irány vásárolni. A boltnál volt egy grillcsirkés. 3,5€ egy fél csirke. Nagyon megkívántam, de mivel rengeteg a kajám, nem veszek. A bolt nem olcsó, bár inkább Németország nem olcsó kaja szempontból, bár jó minőségű az étel.

Veszek sört is, este naplóírás közben jól fog esni.

A kempingbe megérkezik egy szlovák srác, aki szintén biciklitúrán van. Elkezdi szerelni a defektes kerekét, és én is kedvet kapok. Ezt látja egy német pasas, és hoz nekünk autópumpát, hogy ne a kis biciklipumpával bénázunk. Még mondják, hogy a németek bunkók.

Este megint el kezd esni. A fürdés fizetős ezért cserébe wc papír beszerző akcióba kezdek. A hátralévő napokon már így megvan a napi sátortörlő papírom.

 

Éjszakázás: 48.561956,7.808251

 

Mivel a spanyolokat értékeltem úgy gondolom a franciáknak is jár.

5 pontból 3,8-t adnék nekik.

Ami tetszett:     Az útjelző táblák egész jók:4

                        A vasút gyors, és nem drága:5

                        Olcsó a kemping:4

                        Több látnivaló van:4

                        Az emberek kedvesek:5

                        Angol tudás.4

                        Bicikli szállítás vonaton:5

 

Ami rossz:        Drága a kaja:2,5

                        Az utak minősége elég rosszak:2

                        Nincs mozgássérült lejáró:1

                        Nincs wc papír a kempingben:2,5

                        A bicikli utak:2

 

Azért látszik mennyivel kevesebb rosszat írtam a franciákról, mint a spanyolokról.

 

 

30. nap: Jubilálok

km:71,28

2012.07.11. szerda

 

Éjszaka meglátogatom a wc-t az esti sör miatt. Volt ott egy szárító, ami nem akart működni. Feltekertem a radiátor hőfokszabályzóját és bekapcsolt a szárító. Érdekes logika ez a németeknél, de megörülök, és a vizes cuccokat az éjszaka kellős közepén elviszem szárítani.

Reggel alszok, amíg bírok, ez azt jelenti max 7:20. Mivel van konyha, így több kaját tudok főzni, nem is tudom mind megenni. A 20%-t ki kell öntsem. 30 napja nem öntöttem ki kaját, nagyon rosszul esett, mintha valakit eltemettem volna.

9-kor már úton is vagyok. Bolyongok Kehl körül, mert nincs kiírva semmi olyan város, amit felírtam tegnap. Látok 3 embert beszélgetni a házuk előtt. Franciák voltak, de beszéltek angolul, és természetesen németül is. Segítenek eligazítani, a feleség még térképért is berohan a házba. A következő falutól, már jó fele tartok, és szépen haladok. Van bicikliút is. Nem olyan, mint a franciáknál, hogy néhol csak pár méter. Itt két falu össze van kötve. És jó minőségű.

11 óra magasságában megérkeznek a sötét felhők, ezért megállok, cucc csomagolás, felveszem a kamáslit, és bekeverem a fehérje lötyit.

Rastatt-ban találok egy infóirodát, ott megmondják, hogy hol van kemping, illetve én mondom a nőnek, ő csak lecsekkolja a neten, hogy tényleg létezik.

Bár tudom, hogy van itt kemping, de se én nem találtam, se a helybeliek nem tudják merre van. Bár ez normális, mert egy helybeli nem szokott kempingezni a saját falujában. Én se tudom, hogy hol van a környékünkön kemping. Egy idős néni végül útba igazít, és 14 órakor már a kempingben vagyok. Hozzáteszem, hogy sehol nem volt kitáblázva.

Idefele neki mentem egy exkavátornak, ami egy útépítkezésnél pihent, és kiszakadt a matracom esővédő huzata.

Estig még van 8 órám, halálra fogom magam unni. Napközben se volt semmi izgalmas. Az egyedüli látnivaló, csak a házak voltak. Tetszenek azok a fagerendás házak.

A főnök ad áramot (ingyen), így tudom tölteni a laptopot, és hogy ne unatkozzak, elkezdem begépelni a naplóm. Kora este megint esik, és életem legnagyobb és legszebb szivárványát látom.

Találok egy kis foghagymát, azzal feldobom a már 30 napja kicsit megunt porkaját.

Este fürdés, bár nem voltam katona, de valami hasonló lehet. Kis igénytelen helység és fizetős a melegvíz. Vittem két zsetont is, gondoltam most élvezkedek. Másfél percig folyik az amúgy nem túl meleg víz. Bedobom a másik zsetont és 90 másodperc alatt „szappanozás” és lemosdás. Sikerült, ciki lett volna habosan egy újabb zsetonért rohangálni.

Tudom, hogy elb*sztam, mert Mont St. Michel-t meg kellett volna nézni, akkor most nem lennének ezek az unalmas napok. De utólak könnyű okosnak lenni.

 

Éjszakázás: 48.943422,8.274469

 

 

31. nap: A tervek azért vannak, hogy bedőljenek

km:125,19

2012.07.12. csütörtök

 

Mivel még 2 napom van max 100km-re, így úgy döntök, tovább alszom. 7-kor kinézek a sátorból, esik, akkor még alszom tovább, de így is 9-kor el tudok indulni. Kalsruhe-ban látok 2 nagyon szép házat, meg pár templomot, de semmi extra, ráadásul alig találom a centrumot. Tekertem kb 5 km-t mire ki volt írva merre van. Először azt hiszem, hogy az iránytűm zakkant meg, de csak össze-visszatekertem.

Most Stuttgart felé kéne menjek, de csak azt tudom, hogy a 10-s út visz arra, de azt nem milyen városokon keresztül, és azt se meddig lesz jó ez az út. Végül megtalálom a 10-s utat, és hajrá.

Arra gondolok 60 km alatt, csak találok kempinget. Már Pülzingent is elhagytam, amikor el kezd esni. Egy buszmegállóban kérek telefonos segítséget, hogy hol van szállás, de sehol nincs. Persze a neten nincs minden kemping feltüntetve, így a szerencsére bízom magam.

Az eső alábbhagy, és tekerek tovább, néhol elég érdekes helyen viszik a németek a bicikli utat. Erdőben, de volt olyan hogy csak földút volt, ami ráadásul jól meg is volt ázva.

Bár telefonba mondták, Stuttgart már nincs messze, de látom is a táblán 39 km. Újabb terv, ha 9km múlva se találok kempinget, betekerek a Porsche városába, és elvonatozok Münchenbe. 13€-val drágább a jegy, mint a hétvégi, de most várjak egy napot?

Az út egyre hullámosabb, azaz föl-le. És a bicikli út is elfogy, ahogy szaporodnak az autók. Tök logikus, kis utak mellé bicikliutat építeni, nagyforgalmú mellé meg nem.

A városban egyből bele futok a Porsche múzeumba (48.834286,9.151953), mellette van szerintem a gyár is, mert ha nem láttam 80 Porschét egy helyen, akkor egyet sem. Miután az állam koppant a bicikli vázán, tovább álltam.

Sajnálom, hogy maga a múzeumba nem tudtam bemenni, biztos érdekes. Münchenbe voltam anno a BMW múzeumban, az is elég szép volt.

Egy hölgy mellém teker, és beszélgetünk, hol voltam, hová megyek, meg ilyenek. Rendes és útba igazít. Az állomáson jegyvásárlás, és rohanás, mert mindjárt megy a vonatom. Amit nem értettem, hogy Münchenig 38€, Salzburgig meg csak 44. De ma még nem akartam oda elmenni, mert Münchent ismerem, és ott tudom, lehet aludni az állomáson.

A bajor fővárosba, már érkeztem kocsival, busszal, biciklivel, de még vonattal soha. Úgy látom ez az a város, amit nem tudok kihagyni. Az automatánál megnéztem mikor megy az első vonat, ami nem drága, és biciklit is lehet szállítani. Sajnos csak reggel 6-kor. Beálltam a jegypénztárhoz, és előttem egy török nő fárasztotta az eladót. Kb 10 percig. Én mosolyogtam rá, így velem már tök kedves volt. Mindent elmondott. Bár így a jegy 25€-val volt drágább, mint a hétvégi, de így 2 nappal többet lehetek Berchtesgaden-ben.

A terv, hogy vizet szerzek, megmosdok, kajálok, éjfélig nézem a várost, után alszok egyet a pályaudvaron.

A terv teljes mértékben megvalósult, csak azzal a különbséggel, hogy a várost körbebicikliztem 22 óráig, és onnan már nem olyan érdekes. Ráadásul Münchenbe már többször is jártam. Bár a Deutsche Museum-t még mindig nem tudtam megnézni, de este ez nincs nyitva.

Szóval 22.30-kor már az állomás várótermében írtam a naplómat, hogy azzal is teljen az idő. Sajnos a váróban nagy volt a jövés-menés. Éjfélig nem is mertem aludni.

 

Éjszakázás: 48.140568,11.558914

 

 

32. nap: Újra otthon, a hegyekben

km:51,25

2012.07.13. péntek

 

Hát a mai nap korán kezdődött, 0:00-kor. Próbáltam aludni, de a székek kényelmetlenek, sok a kétes kinézetű ember, két foszer horkolt hangosan, és amikor ezeket kezdtem megszokni, jöttek a rendőrök, és igazoltatták a jónépet. De az jól esett, hogy tőlem nem kérték az útlevelet. Biztos nem néztem ki annyira csövesen, a sok csöves között.

Leköltöztem a földre, mert ott kényelmesebb volt. De már majdnem elaludtam, amikor a DB őrei zavartak fel mindenkit, és akinek nem volt jegye azt kizavarták. Aztán megint, párperc alvás.

5 óra után az állomás egyik gyorséttermében ettem két hamburgert, nem mindennapi kiszolgálással. A „tősgyökeres” német lány köszönni nem igazán tudott, de mosolyogni sem, a kaját meg csoda, hogy nem vágta hozzám. Az oké, hogy fáradt, de szerintem én se aludtam sokkal többet az este. És még szalvétát se adott.

Felszállok a vonatra, mert kint elég hideg van. De tudom, hogy Salzburgban még hidegebb lesz. Ahogy megyünk Ausztria felé, egyre csökken a hőmérséklet, és nőnek a felhők, majd el kezd esni.

Leszállok a vonatról, és pocsék időjárás fogad. Nem adom fel, bármi jön akkor, is megnézem az Eagles Nest-t. Három napot fél lábon is kibírok, vagy szakadó esőben. Elindulok megint Németország felé, mert Berchtesgaden a határ másik oldalán van, kb 25 km-re innen. A táj egyre szebb. Nekem olyanok a hegyek, mint más embernek a tenger. Bármi rossz dolog ér, akkor is szépnek látom, mert ez alpesi rossz. Mindig eszembe jut a barátaimmal eltöltött görögországi nyaralásom, amikor szóltam nekik, hogy „benneteket nem zavar, hogy a szennyvizet beleengedik a tengerbe, és abba fürdünk?”, és a válasz: „NEM baj, mert ez görög.”

3-4 km után elállt az eső, és a hangulatom sokat javult. A köd is elszállt, és láttam a hegyeket. Viszont Salzburgban semmi nem volt kitáblázva, így mentem az iránytű után.

A következő faluban már ki volt táblázva merre kell menni, sőt az is, hogy 19km. Eufórikus hangulat uralkodott el rajtam, mert imádom a hegyeket, és tudom, hogy már csak pár km és teljesítettem a túrát.

Hangulatom viszont hamar alábbhagyott, mert elkezdett megint esni. Egy buszmegállóban kicsit megálltam pihenni, de az eső nem veszít erejéből. A megálló után pár kanyar és meglátom a határt, persze itt is csak két tábla jelzi, sehol bódé, vagy sorompó. Hát igen itt nem tudják mi az a vasfüggöny. Berchtesgaden előtt Unterau-ban találok egy kempinget. 13,7€ plusz 2,5€ valami mágneskártya, ami nem tudom mire jó, mert nem kértem. Csak a távozáskor kell fizetni. A recepciós nő nem volt igazán kedves és nem beszélt angolul. Betolom a biciklit a wc mellé, mert az eresze alatt nem esik. Esőben nem olyan vicces sátrat állítani, és egyenként behordani a felszerelést, miután szárazra töröltem. Mivel este nem aludtam, és úgy se tudok semmit csinálni, pakolás után elmegyek fürdeni, és lefekszem.

2 óra alvás után arra ébredek, hogy nem esik. Kirobbanok a sátorból, és alig van felhő az égen.

Azonnal kipakolok pár dolgot, hogy száradjon. Azt veszem észre, hogy a matracom alatt vizes a sátor. Hiába a Szuper NASA technika, ha az ember mocsárba állít sátrat, akkor az beázik. Így már nem kereshetek másik kempinget, mert örülök, hogy csak ennyire vagyok vizes. Kajálok, és mire végzek, megint beborul, de úgy vagyok, hogy 3 napot már kibírok. Ez a 10. nap, hogy esik, vagy csak ijesztget. Csak a párizsi napon nem esett, de ott is be volt erősen borulva. Szóval felhő ide, felhő oda, elindulok megnézni a környéket. Tekerek pár km-t és megint esik, de nem adom fel. Isten látván az elszántságomat, elkergeti a felhőket, és délutánra nagyon csodás idő lett.

Elbicikliztem a Königssee-hez. Nagyon fantasztikus hely. Sok hegy a lábuknál egycsodás tó. Azon egy kis sziget, egy kis kápolnával. Minden tiszta zöld, sok alpesi ház, kis patakok. Egy meseország. Bár Schwangau nekem jobban tetszett, de Chamonix-nél szebb. Jó lett volna körbe tekerni, de már 18 óra, és itt a hegyek miatt hamar tűnik el a nap. Visszafelé szebb a táj, mert nem süt a szemembe a nap. Bemegyek egy boltba, tipikus német precizitással berendezve. A polcon minden élire állt. Az akváriumba a halak centiméter pontossággal követték egymást, és a saroknál 90 fokban fordultak. Na ez egy kicsit túlzás. A kosaraknál egy idősebb bácsi sütögette a kolbászkáit, és osztogatta, nagyon finom volt. A bolt előtt a biciklik nem voltak lezárva, ezért én se tettem. Veszek retket is, ezzel feldobom, a kiadós vacsim.

A bolt után átmegy az út egy patak fölött. Megállok fényképezni, és az egyik hegy tetején, jó magasan, meglátok egy kis házat. Ez nem lehet más, mint a „sasfészek”. (47.611342,13.042465)

A sasfészek: Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól. A munka 13 hónapig tartott, nem fukarkodtak az emberi-, sem az anyagi erőforrásokkal. Az egész komplexum összköltsége elérte a 30 millió birodalmi márkát, mai áron számolva ez mintegy 150 millió eurót tenne ki.

Ha azt nézzük, hogy Hitler körülbelül 10 alkalommal járt itt, akkor a világ legdrágább nyaralója.

Megyek tovább, de a kempinget nem találom, rájövök, hogy már rég eltekertem mellette. Egész elmegyek addig a buszmegállóig, ahol délelőtt pihentem. Látok egy biciklist, aki valamiért nagyon ideges, ledobja a biciklijét, és toporog. Egy kicsit magamra ismertem, bár én soha nem dobnál le a biciklimet. És büszke is vagyok, hogy a 32 nap alatt egyszer se akadtam ki így, pedig lett volna rá okom. Pl. a 26. nap, amikor több mint 160km-t tekertem a felét esőben, és a hangulatomon a defekt sem segített.

A kempingben megeszem a retkesül fimon kajám egy kis retekkel, aztán kiülök a padra, és írom a naplóm. Természetesen a boltban vásárolt helyi söröket iszogatom közben.

Este még veszek egy nagy fürdőt. Kb 30 perc élményfürdő. Az ajtót is ki kellett nyitni, mert a gőztől nem láttam semmit.

Késő este ismét esett.

 

Éjszakázás: 47.646367,13.038714

 

 

33. nap: Egy állat vagyok

km:18,88

2012.07.14. szombat

 

Reggel nyolcig alszok, fáj a szemem. Lehet másnapos lettem 2 sörtől? Eszek pár falatot.

Be van borulva, ezért nem megyek sehová. Ülök a sátorban és pihenek. Olyan hideg van, hogy inkább átköltözök a mosdóba. 12 órakor már esik is. 14 után meg már szakad. Pedig el kéne menni boltba, meg megnézni, hogy tudok felmenni a „sasfészekhez”.

Kaja után lefekszem pihenni. Pár óra alvás után, arra ébredek, hogy nem esik. Gyors bepakolok mindent, ami kellhet, és elindulok megkeresni a „fészek” feljárót. Azt tudom, hogy van félúton egy parkoló, és onnan viszik fel a buszok az embereket. És azt is tudom, hogy a 319-s út megy fel, de azt nem tudtam, hogy az út Unterau-ból indul, a parkoló mellett elmegy, és Berchtesgaden felől jön le. Szóval ez csak egy hegyi út. Az egyik oldal 25, a másik 12%-s. Szerencsére én a lankásabban mentem fel, ami természetesen sokkal hosszabb. Találtam végre egy Kehlsteihaus táblát, és egy 319-st.

Azt viszont nem tudtam, hogy két út megy fel, és én azt hittem csak 4 km.

Ezért az 5. km-nél már gyanítottam, hogy itt valami nem stimmel. 8 km után, láttam egy információs bódét. A hölgy mindent szépen elmondott, még térképet is adott. A jegy 15,5€, és a P1 parkolóban lehet megvenni. Megkerestem a buszmegállót (parkolót), és akkor vettem észre, a meredekebb utat. Mivel boltba is kellett menjek, ezért erre gurultam vissza. Lefelé nem sokszor engedtem el a féket, főleg, mivel elkezdett esni. A sapkámat nem hoztam magammal, így rendesen kaptam az áldást az arcomba.

A faluban találok egy másik boltot, veszek sok húst, meg retket. Tegnap olyan jól esett. Visszafelé az autósok nem kímélnek, rendesen küldik rám a sáros szmötyit. Sokszor olyankor sem kerültek ki, amikor senki nem jött szembe.  Már gyerekkoromban is megfigyeltem, ha nyíl egyenesen mentem, akkor az autós soha nem kerültek ki, ha kacsáztam, akkor átmentek a másik sávba. Ezért ezt a taktikát itt is bevetettem, és nem is szenvedek többet a mocskos létől.

A kempingben volt nagy zabálás. Tömtem magamba a kalóriákat. Én is csak egy állat vagyok, akinek mihelyst alkalma akad enni, azonnal teletömi magam. A sok ételre, még egy fehérje koktélt is ittam. Biztos, ami biztos.

Este megint nagy fürdés, és alvás. Éjszaka ismét esik.

 

Éjszakázás: 47.646367,13.038714

 

 

34. nap: Sasfészekben

km:23,74

2012.07.15. vasárnap

 

Éjszaka 2-kor arra kelek, hogy szakad. Annyira, hogy csak nehezen tudok visszaaludni. 7-kor felkelek, még mindig szakad. Hogy tud ennyi eső esni?

10-kor eláll, azonnal felpattanok a biciklire, és irány a „fészek”. Alig megyek 2 km-t, megint elkezd esni. Kijön rajtam a 34 nap rossz emléke, és „minden fát, meg követ egyenként elküldök a fenébe”. Olyan párás a levegő, hogy a látótávolság max.100 méter. Ha fennhagyom a poncsót, szétizzadom magam, ha leveszem, akkor elázok. Végül felérek, átöltözök száraz ruhába, megveszem a jegyet, és felülök a buszra, ami szinte azonnal indult.

Felfelé a táj egyre szebb, és a levegő is kitisztul. A busz jobb oldalán ülök, onnan szebb a táj, hisz a másik oldalon csak sziklák vannak. Fent nem rohanok egyből fényképezni, mert tudom, még egy lift megy fel legalább 150 métert. És a jegyemet is le kell pecsételni, hogy mikor, melyik busszal szeretnék vissza jönni. Úgy kalkuláltam, hogy 2,5 óra elég lesz, megnézni a házat, és a környékét, ami nem túl nagy. Aki enni is szeretne, annak több idő kell, hisz a sasfészekből idővel étterem lett. Ahogy néztem az árakat 14€-nál kezdődnek az egytálételek. Viszont aki csak pár fotót akar készíteni annak meg sok a 2 óra.

A buszból egy alagút vezet a hegy belsejébe, ott van egy lift, ami felvisz a csúcsra. A liften már lehet látni, hogy anno, nem sajnálta a párt a Führertől a pénzt. Tészta réz a belseje.

A liftből egyből a mosdóban megyek, mert fent nagyon hideg a levegő, kicsit csepereg is, ezért át kell öltöznöm. Mindent magamra veszek, ajánlom, hogy ha nyári ruhába megy fel valaki, az is vigyen magával tartalék meleg ruhát. Inkább egy felesleges pulóver, mint egy lila száj. A rossz idő ellenére csodás a kilátás. Az öreg bajuszos tudta mi a jó. Látni lehet a környék összes faluját. A Königssee elég messze van, de napsütésben csodás. Minkét oldalra ki lehet nézni, és ha kedvünk van, tehetünk egy kisebb túrát a hegyen. Kb. egy órát mászkáltam kint, készítetem egy csomó képet. Az idő egyre rosszabb lett, így szép lassan visszamásztam a házhoz. A „fészek” tényleg csak egy kis hétvégi ház. Az alapterülete max 300 négyzetméter, és annak is a nagy része a konyha, meg az étterem. A kisebb része a lift, meg a mosdó. Ami érdekes, az egy kis folyosó, ahol képek vannak kiállítva a múltról, de a cikisebb részéről nincs. Illetve van egy kis terem, ahol egy 5-6 perces videót vetítenek, az építésről és a kész állapotáról. Amúgy maga az épület elég szép, tiszta fa és kő.

Már csak pár percem maradt a buszindulásig, ezért nem volt lehetőségem fent enni. Ezért kimentem és fotóztam párat, főleg, hogy kezdett kitisztulni az idő, és sokkal szebb volt a táj.

Le a hegyről. A biciklim 3 óra után is érintetlen, na igen, ez Németország. Itt újra öltözés, mert az út csurom víz, meg sár. Elindulok lefelé. Az első kerék, amit előre dob sarat, az rajtam landol, ahogy utolérem. Látok egy turista utat, ami bemegy az erdőbe, és nagyon jó minőségű. Mivel itt az útat nem élvezem, így letérek a murvás kis erdei útra. 

Nagyon jó döntés volt, száguldozás az erdőben, rengeteg patak, vízátfolyás, kis hidak, sok fa, csúszós kövek, még csúszósabb farönkök, vízesés, jó kilátás, alagutak, és néhány értelmezhetetlen tábla. A rossz csak lent volt, ahol az út elég meredek volt, és a hetek óta tartó esőzések összemosta a murvát. Sok helyen nem bicikliztem, hanem síeltem inkább, mert 10 cm-re süllyedtem. Valahol itt lehetett, hogy a biciklim kerekei másfél milliomodjára fordultak körbe, azaz megvolt a 3000. km-em.

Végül ezen a nem veszélytelen túraúton gurultam be, pont a kempingbe. Egy család épp sütögetett valamit, amikor nagy hangzavarral megérkeztem. Tiszta sár vagyok, de nagyon élveztem. Bár féltem is kicsit, de ez olyan, mint a síelésnél a feketepálya, izgulsz, de: „MÉGEGYSZER!!!”

Kipakoltam a felesleges felszerelést, és irány megint fel. Láttam egy szép vízesést, illetve majdnem, mert a nagyeszű németek, oda nem építettek utat. Megyek tovább fel, amikor jön az első esőcsepp, egy hatalmas fekete felhőből. Megfordulok, és fék nélkül, vagy észnélkül vissza a kempingbe. Új rekord született ezzel a biciklivel 65 km/h. Épp visszaérek és elkezd esni, csak úgy mint én. A nagy sietségben, nagy fék a vizes füvön, és már fekszem is a földön. Pont akkor sétált el mellettem egy holland pár. Én meg egyből: „It is normal.”

A kemping boltjában veszek 3 sört, és gyönyörködök a tájban, már ami látszik belőle.

Kis hangulatjelentés: Minden napom gyötrelmes volt, és soha nem sírom vissza… Ha a soha max 3 nap, mert otthon, meleg szobából, tele hassal, a képeket és a videókat nézve biztos hiányozni fog, hisz minden emlék idővel megszépül.

Tudom, ha a vasúttársaságok nem pancserek, és az idő is kegyesebb, minden máshogy alakult volna.

 

Éjszakázás: 47.646367,13.038714

 

 

35. nap: Így kell spórolni

km:45,87

2012.07.16. hétfő

 

Éjszaka arra ébredek, hogy szakad az eső. Úgy izgulok a normális élthez való visszatéréstől, hogy nem tudok aludni. Megnézem az órám, még nincs 1. Felkelek ennek értelme nincs, és a mosdóban írom a naplóm. Szomorú zenék mennek a rádióban, nagyban növelik a nosztalgia hangulatom. Fél három fele, lefekszem, és végre el tudok aludni.

7 után felkelek, épp nem esik. Pakolok, és kajálok. A pakolás kicsit másabb, mint eddig. Elcsomagolni a víz elől a felszerelést fölösleges, mert holnap ilyenkor már otthon vagyok. Csak kiszortírozom azokat a dolgokat, amire otthon nincs szükségem, vagy a jövő nyári túráig nem áll el.

A recepción kifizetem a szállást, de nem számolják fel a mágneskártyát, így nyerek közel 8€-t. Pedig felkészültem egy kiadós vitára, főleg, hogy előttem egy holland nő jön ki, és mondja, hogy „ez tipikus német”. És ezt nem jó értelembe mondta. Már azt is elképzeltem, hogy így köszönök el: „Jawohl mein General.”

11-kor elindulok, érzékeny búcsú a környék hegyeitől. Pár km, és már Ausztriában vagyok. Salzburgban kicsit megint bolyongok, hála a fantasztikus tábláknak, de legalább többet láttam a városból. Megkérdezem a helyi GPS-t, merre van a vasútállomás, természetesen már németül. Legalább a kérdést értik, és érdekes, de értem a választ.

Meglátom a vasúti felsővezetéket, és onnan sima az út, főleg, hogy már ki is táblázták addigra.

Euforikus érzés, küzdök a könnyeimmel, mint egy Wartburg a hajtűkanyarral. Jön a rádöbbenés: MEGCSINÁLTAM!!!!!     NINCS TOVÁBB.

Az állomásra bemegyek, még van 50 perc a vonatindulásig. Beállok az ÖBB kasszához, pár perc és sorra kerülök, de onnan elküldenek a másik oldalra. A másik oldalon is sorban állok, de kiderül az meg csak egy infópult. Onnan átküldenek a DB pénztárhoz. Egy nő áll előttem, akiről kiderül, hogy magyar. Egy szót sem beszél németül, de angolul se. Fél füllel meghallom, hogy az ámítógépes rendszer meghalt, ezért nem tudnak jegyet adni, várnunk kell 5 percet. 10 perc után sincs semmi eredmény. Már fél órája állok sorba, amikor megkérdezem, nem tud kézzel jegyet kiadni. Látom az arcán a ledöbbenést. Végül jegyet nem ad, de kiállít egy papírt, amivel tudom igazolni a kalauznál, miért nincs jegyem. Így a kallernál kell majd fizetni. A magyar hölgy nem érti mi van, ezért fordítok neki.

A peronhoz mozgó lépcső visz fel, és a mögöttem álló úriember tartja a biciklit, nehogy baj legyen. Rendes tőle, de ez a 142. mozgólépcsős akcióm, addig nem volt baj, de azért mosolygok, mivel beszélni nem tudtam, mert a számban volt az igazolás.

A vonaton várom a kalauzt, direkt egy térkép mellé ültem, hogy lássam, hol vagyunk. Ha jön a kaller majd bemondom az utolsó tök falut. Nincs szükségem erre az ócska trükkre, mert nem jött a jegykezelő. Újabb jó hír, 32 €-t spóroltam meg. Olyan érzésem van mintha 3 napja jártam volna itt, ja mert annyi:)

Veszek az állomás melletti töröknél egy dünert. A városban biciklizve találok egy boltot, veszek egy kis szuvenírt, meg útravalót. Visszafelé belebotlok a piacba, onnan szerzek vizet.

A buszindulás előtt 1,5 órával eszek még egy dünert, de itt már alkudtam, mert az összes apróm el akartam költeni, papírpénzt meg nem akarok felváltani.

Az állomáson átöltözök, és kifizetem a sofőrnek a pénz. Szegény nem számolja a biciklit bele, így ott is spóroltam 10€-t. Ezek után az már semmiség, hogy az állomás mosdójában pont elment a wc-s néni, így az is ingyen volt.

19 órakor elindulunk, kicsit nézegetem a képeket, meg próbálok aludni. Reggel fél ötkor a Keletinél kitesznek, és elmondhatom VÉGE…

 

De, még a MÁV is egy kicsit megszívat, ha már az összes ország vasúttársasága viccelt velem.

A nyugatiban rájövök, hogy fogalmam sincs, hol van a forintom. Odamegyek az egyetlen ATM-hez, de épp nem működik, vissza az egyetlen nyitva lévő kasszához, de nem tudok kártyával fizetni. Köszönöm MÁV, biciklizhetek haza…

 

Ez volt az én nem mindennapi utazásom Európán keresztül, az én csodás biciklimmel, és a „csodás” vasúttársaságokkal.

És köszönöm minden itthon maradt ismerősömnek, aki tartotta bennem a lelket.