A hajtómű két hajtókarból, a lánckerékből és a középcsapágy-egységből áll, de a hajtáslánchoz tartozik még a pedál, a hátsó lánckerék, és a lánc is.

A kerékpár egyik leginkább igénybevett része a középcsapágy. Ezen ne spóroljunk, mert nem csak az élettartama nő az árral, hanem a hatásfokát is növelhetjük a biciklinek. Ajánlom az ipari csapágyas úgynevezett monoblok használatát. Én ezt mindig szervizben nézetem meg, és ha nem kopott, akkor csak újra kenik.

 

A hajtókar, a pedált és a középcsapágy részt köti össze. Nagy erőnek kitett alkatrész. Manapság elég masszívak, eltörni szinte lehetetlen.

 

Lánckerekek, vagy a rosszul használt köznyelvben fogaskerék. Elől általában 3, de hátul 7-10 tárcsából is állhat. Én csak heteset használok, mivel a túl kicsi tárcsát ritkán használnám, a túl nagynak meg nem látom értelmét. Ha túl kicsi az áttétel, azaz hátul a legnagyobbat, és elől a legkisebb lánckereket használjuk, akkor már olyan lassan megyünk, hogy szinte tolhatjuk is a biciklit. Ráadásul akkor más izmokat használunk, és a térdünk se megy tönkre. Érdemes két lánccsere után ezeket is lecserélni, a kopások miatt.

 

 Pedálokból két fő típus van az egyik az úgynevezett klipszes vagy patentes és a hagyományos. A klipszes nagy előnye, hogy nem csúszik le a lábunk, illetve nem csak taposni tudjuk a pedált, hanem húzni is.  Én egy hagyományosat használok, már idestova 4 éve és kb. 13000 km-t tettem bele. Fontos, hogy fémházas legyen, kellően masszív, és jó minőségű csapágyak. Éves karbantartásuk fontos.

 

A láncból mindig a legerősebbet veszem, és minden évben lecserélem. Biztos bírna többet, de egy év alatt a kosz a homok, és más szennyeződés erősen megkoptatja. Rendszeresen tisztítom, és után kenem.