A váltók, csak úgy mint a kocsiban, nyomaték fokozók. Segítségükkel tudunk 60km/h-val suhanni, és 10% hegyre is feltekerni, teljes menetfelszereléssel.

Általában elől és hátul is van. Hátul általában 7-8-9 de akár 10 sebességi fokozat is lehet, még elől a mountianbike-on 3 a mérvadó.

A 2014-es túrámon, amit többnyire az Alpokban töltöttem a következő lánckerekeket használtam.

Elől:   42-22 fogszámút

Hátul: 12-32 fogszámút

Ezzel az áttétellel könnyedén másztam meg a hegyeket, viszont 45 km/h-nál nagyobb sebességet csak a leejtőn értem el, mert ekkor már túlpörögtek a lábaim.

A fenti képen egy hátsó váltó látható. Ha elől 3 sebességi fokozatunk van, akkor hátul hosszú kanalút kell használni. Mindkét váltónál a jobb minőségűt válasszunk, de az biztos, hogy a hátsó élettartama kb. negyede, mint elől, mert jóval többet használjuk.

A váltókaroknál is több fajta van. Én jobb szeretem a félautomata, kormányra szerelhető fék-váltókart, mert kisebb helyen elfér, és egy gombnyomással működésbe hozzuk a váltót. Aki használt hagyományosat is, tudja mi a különbség.

 

Pár instrukció: ha emelkedőre biciklizünk fel, ne várjuk meg, még a tekerés nehézkes lesz, mert a láncerő növekedésével a váltás is megnehezül.

Soha ne váltsunk keresztbe, ami azt jelenti, hogy a két lánckerék között ne álljon srégen a lánc.

Új váltóbowdennél előfordulhat, hogy idővel megnyúlik, és a váltó rossz pozícióba kerül. Ekkor a lánc csattogó, súrlódó hangot ad. Ezért feszítsünk a bowdenen.