Előszó:

Életem első külföldi biciklitúrája, egy hirtelen ötlet volt, mivel arra a nyárra nem terveztem semmi kiruccanást. Biciklizni szeretek, Horvátország meg itt van a szomszédba. Azért is esett ide a választás, mert mediterrán ország, és nem kell semmilyen komolyabb felszerelés. Pl: elég a leggagyibb sátor, a legegyszerűbb hálózsák, a bátyámtól örökölt ezer éves biciklitáska …

Bár eredetileg Velencébe szerettem volna menni, és körbebiciklizni Észak Olaszországot, de az indulás előtt egy héttel kiderült, hogy a vonaton amit kinéztem, nem lehet biciklit szállítani. Így módosult az eredeti terv Horvátországra.

Már az indulás előtti este volt, amikor a cuccomat még nem pakoltam össze. És még a hajamat is le kellett vágnom, mivel egy ilyen túrára praktikusabb a rövid haj. Nem minden cuccom fért be a biciklis táskába ezért a nagy hátitáskát is magammal kellett vinni. De azt, meg nem tudtam stabilan felrögzíteni hátra (a csomagtartóra). Így az út egy részében a hátamon hordtam. Emiatt nem tudtam normálisan izzadni és többet ittam, mint a megszokott.

A kulacsom, illetve a kulacsaimat még nem rögzítettem fel. Arra is ki kellett találni valamit. Úgy számoltam napi 7 liter még sok is lesz, persze elszámoltam magam. Szóval a (bicikli) villán volt   2x2 liter a kulacstartóban 1,5 liter, és hátul is volt még 1,5 liter víz.

Amúgy vittem magammal mindent, amire szükségem volt. Bár tű, cérna, zicher tű, meg két cserélhető térd nem ártott volna.

A villára a palackokat tépőzárral rögzítettem fel. A tépőzár a leghasznosabb dolog a világon (a kábelkötegelő után).