1.nap: Nekivágok a kalandnak

2009.08.13     Csütörtök 

Reggel elindultam életem addigi legnagyobb kalandjára. A nyugatiból át kellett mennem a délibe. Még a Margit hídon sem mentem át máris elhagytam a hátsó lámpám. Na, mondom, jól kezdődik. A déliben meg elszakadt a hátitáskám egyik pántja. Zicher tűvel rögzítettem, mert ezt tudtam szerezni a pályaudvaron.

A vonaton rengeteg biciklis utazott, persze a nagy része csak a Balcsira ment. Épp ekkor dolgozott anyum Balatonszárszón. Amikor megállt ott a vonat, megláttam, hogy épp ott ül egy padon. Elkezdtem kiabálni, mint az állat. Bár ő félig süket, de a kolleganője szólt, hogy valaki kiabál. Én meg: „ ANYU, itt van a hülye fiad!”  kb 100 ember nézet tényleg hülyének.

10 másodperc után elbúcsúztam, mert már mentünk is tovább...

Egész Nagykanizsáig mentem vonattal, ott leszálltam és elindultam Csakovec felé régi nevén Csáktornya. Menet közben láttam egy temetőt. Gondoltam, hogy ott találok víznek, mert a virágoknak kell… volt is és reméltem Horvátországban hasonló módon tudok szerezni, de ezek ott délen szerintem örökké élnek, mert csak 1 temetőt találtam az egész túrán, bár az elképzelhetőbb, hogy nem a sziklába temetkeznek.

A határon a határőr megkérdezte, hova megyek ennyi cuccal? Én mondtam, hogy Splitbe. Nagyot bólintott, és intett, még a papírjaimat sem kérte el.

Letenyénél hagytam el az országot. Persze innen csak autópálya vezetett tovább, így a helyieket meg kellett kérdeznem, hogy merre tudok tovább menni. Mondták, hogy a régi 7-es úton, de a régi hetes utat nem találtam. Így megkérdeztem a benzinkutastól merre kell menni. Ő meg nem beszélt angolul, de Activity-ben biztos jó, mert szépen lerajzolta.

A régi 7-es út tényleg régi, mert földút volt, később öklömnyi kövek, majd a végén rossz minőségű aszfalt. Aztán egy pihenőhelyen megálltam enni. Kipróbáltam az új cuccokat. Evés után mindig elmosogattam, elpakoltam és pihentem legalább egy órát, hogy az emésztésem megfelelő legyen. Kipróbáltam a gázspray-t is, ami valójában paprika spray. Persze nem volt kiszemelt áldozat, csak úgy a semmibe spricceltem, megnézni, hogy működik-e.

Amikor elindultam észrevettem, hogy a kilométerórám nem mér, ami nagy gáz, mert ezzel tudtam behatárolni, hogy kb. hol vagyok. De kisebb szerelés után megjavult.

Mire Cakovec-be értem totál leégtem. Bementem egy boltba, ott vettem sört, meg naptejet.

Na persze a sört könnyű volt kérni, mert ki nem ismerné a PIVO szót, de a naptej már kicsit nehézkesebb, ráadásul az eladólány nem beszélt angolul. Az állomást elég nehézen találtam meg, mert nem is létezett, csak egy ház, ami ráadásul be volt zárva. Egy lánytól megkérdeztem, hogy tudok jegyet venni, és mondta, hogy a kalauznál.

A vonat 2 óra múlva jött is. Amúgy Cakovec-re naponta 12 vonat érkezik. A vonatra felmászni egy külön kaland. Egyrészt mert a hátamon egy nehéz táskát cipeltem. A kezemben a bicikli, amin szintén egy nehéz táska volt, így csak egy kézzel tudtam kapaszkodni. Ja és a horvát vonaton (legalábbis ezen) nem lépcső van, hanem létra, szóval a lépcsőfokok egymás felett vannak és 4 darab. A vonat már elindult, mire felbírtam mászni, de inkább beestem az utastérbe.

Beültem hátra a földre. A kaller tök rendes volt, és jól beszélt angolul. Elmondta, hogy Zágrábban sem tudok venni bicikli jegyet csak a kalauztól. Elmondta mikor érünk oda és mikor megy tovább a vonatom Splitbe. A táj szépsége és a sör feledtette a hosszú utazás fáradalmait.

Zágrábba kb este 8-kor értünk. Megvettem a 23 órás vonatra a jegyet és gondoltam elmegyek biciklizni a városba. De ahogy kigurultam el kezdett esni az eső. Így a csodaszép várost nem tudtam megnézni. A wc-ben szereztem vizet, és megmosakodtam. Az eső elállt 22 órára, így volt egy órám várost nézni. Zágráb nem egy metropolis, és kevés a látnivalója, így az egy órába belefért minden. Nekem a katedrális tetszett a legjobban.

A vonat kicsit késve, de megérkezett. A biciklitároló nagyon kulturált, de a székek vizesek voltak, mert valaki nyitva hagyta az összes ablakot, miközben esett…

Így Sárit (a biciklit) lezártam és beültem egy fülkébe. Megágyaztam és húztam a lóbőrt. A kaller nem kérdezte, hogy kié a bicikli, így úgy nézett ki, hogy megúszom.

napi táv:60km