2009.08.14 Péntek
Hajnalban arra ébredtem, hogy pár francia srác ordibál. A diákszigetről jöttek. Nem szóltam nekik, mert kb én is így viselkednék, ha onnan jönnék. Kb 6-kor ébredtem fel. A mosdóban fogmosás meg a többi. A kalauz végül csak odajött hozzám hogy megkérdezze, enyém-e a bicikli. De azért valljuk be őszintén, Ausztriától keletre, ez már a Balkán. Szóval jegy nélkül, fele árban megegyeztünk.
A vonatra felszállni nem volt egyszerű, de leszállni sem.
Splitben található Dioclecianus palotája. Ami még ma is látható bár már az idő vasfoga megrágta kissé. A hely nagyon szép, a toronyból meg még szebb. Bár az okos horvátok mindenütt külön belépőt kérnek, így nem tűnik soknak...
Szereztem vizet a palotától nem messze egy parkban. És elindultam.
Valószínűleg Cakovec-nél a „nagy felszállásnál” elhagytam a térképemet, így csak emlékezetből tudtam, hogy hova szeretnék eljutni, és úgy kérdezősködtem. De mindenki az autópálya felé terelt. Én hiába mondtam, hogy biciklivel nem tudok felmenni a pályára. Arra gondoltam, biztos a pálya mellett van egy sima út. 16 km után oda is értem. Ott kiderült, hogy nincs kisebb út. Kitört belőlem az örömlányok emlegetése. Egy srác, aki jól beszélt angolul, mondta, hogy nyugodtan menjek fel a pályára. Kicsit veszélyes, de sokan bicikliznek ott. Persze rajtam kívül senki nem biciklizett a pályán. Az első lehajtónál le is mentem a tengerparti kis útra. Ott tekertem el egy kisvárosba, ahol megkajáltam. Láttam a parkban egy fügefát, amin egy csomó füge lógott. Gondoltam mi bajom lehet. Na onnantól fogva még 3 napig, amíg volt ilyen út melletti fügefa mindig megálltam és jól bekajáltam. Persze lett is nagy hasmenés vagy inkább hasfutás. De a csoki ellensúlyozta ezt a problémát.
Délben már Trogirban voltam, megnéztem a várat ahol Iljics Vlagyimir Béla, illetve IV Béla várta ki még a tatárok nyaralnak egy kicsit nálunk. Trogir nagyon szép város. Szereztem vizet, mert addigra szinte az összes vizemet megittam. Egy tag locsolta a füvet, tőle kértem.
Trogir után megálltam a tengernél kicsit fürödni, meg enni. Mostam is. Találtam egy fólia darabot abból vágtam ki egy kisebbet. Megmostam a tengerbe, kövekből csináltam egy vályút és bele fektettem. Abba öntöttem vizet, és így mostam... A fürdés jól esett, mert már akkor jó rég nem fürödtem. Hozzá teszem a sós vízben való fürdés jó, de utána nem sokkal jobb, mert a só ott marad a bőrön.
Az árnyékban aludtam is kb 1 órát. Aztán mentem tovább.
Tudni kell, hogy Split Európa legszárazabb vidéke évente csak 2-szer esik az eső. Na, én kifogtam az egyiket. Igaz csak pár csepp esett. De akkor is! Milyen szerencsés vagyok, hogy sokan egész heteket töltenek ott, hogy ebből az isteni áldásból kapjak, én meg pár óra után, kaptam az áldásból.
Itt egy időre el kellett hagynom a tengerpartot, mert az út elkanyarodott tőle.
Megálltam egy pihenőben. Ott láttam először pár centiről kabócát. A kabóca olyan kis kedves nevű lény, de amúgy egy ocsmányság. Olyan, mint egy nagy légy. Találtam egy temetőt, onnan szereztem vizet, bár elég fura íze volt, de bajom nem lett tőle. Arra gondoltam, mivel már eléggé késő van, itt alszom. Bár az elég morbid lett volna, ezért tovább indultam.
Az út visszatért a tengerhez, ott volt egy dombocska, amit a horvátok átvágtak, az út miatt. Gondoltam a domb tetején el tudok éjszakázni. Feltoltam a biciklit, kerestem egy helyet a sátornak, és elkezdtem megtisztítani a helyet, mert tele volt kis száraz növényekkel. A késemmel kezdtem metszegetni az ágakat. Kb 1 óra „kertészkedés” után lett tiszta a terep. Addig megittam a sörömet is. De nem tűnt 5 csillagosnak a placc, ezért átnéztem egy másik helyre ahol csak egy kis növényt láttam. Nem mertem kiszedni, gondoltam ez valakinek a „földje”. Amúgy nagy hiba volt, mert egész este, ahogy forgolódtam a sátram és a növény, susogó hangot adott és azt hittem, hogy jön valaki. Szóval nem aludtam aznap este sokat. De a naplemente nagyon szép volt. Horvátországban ajánlatos mindig sátorban aludni, és a cuccokat is ott tárolni, mert akadnak, viperák, és skorpiók. Amit addig nem hisz el az ember, amíg nem találkozik velük.
napi táv:72,4km
