Hajnalban korán keltem. A tegnap kiteregetett ruhámon észrevettem, hogy teljesen vizes, mert a tenger mellett nagy volt a páratartalom. Tisztálkodás, összecuccolás, és irány tovább. Korán reggel már bent voltam Zadar-ban. Elbicikliztem a kikötőhöz, ahol található egy hatalmas napelem, ami este világít, és orgona sípok vannak elhelyezve a mólóra, ha egy hajó felveri a hullámokat, a sípok megszólalnak.
Mivel a fejkendőmet elhagytam, és venni sem tudtam, muszáj volt rögtönözni. A boxeralsómból csináltam egyet egy biztostű segítségével.
Zadar után a cél Pag szigete volt. A szigetre egy híd vezet át, ami ingyenes. A sziget másik oldalán csak komppal lehet átmenni. Zadar és Pag között rengeteg szederbokrot találtam, amiből jól bekajáltam. A vizembe is tettem, hogy megízesítse.
A hídnál egy szép erőd áll, bár nem túl nagy. A sziget teljesen kopár volt, de szerintem még most is az:) Állítólag, mert Nagy Sándor, a hajóihoz innen szerzett fát. És így a talaj bemosódott a tengerbe, a növényzet meg kihalt. Horvátországban sok helyen lehet látni kőből emelt kerítést. Ennek az a célja, hogy elválasszák a legelőket, így a pásztor, mindig arrébb tudja tereli a nyájat, és így nem legelik újra teljesen tarra azt.
Délutánra el is értem Pag városát, ahol általában nagyon meleg van, mert a város egy völgybe épült, és a meleg bent tud rekedni. A tengerbe fürödtem, próbáltam osztrigát találni, mert jó fehérje forrás, de sajnos nem volt. Pedig vannak, ezen a részen. A strandon volt zuhanyzó, itt 2 kunáért lehet tisztálkodni. Innen az utam a hegytetőre tartott. Gondoltam ott majd tudok aludni, a bokrok között. Egy pásztor földjére tévedtem. Onnan gondolom, hogy egy pásztoré, mert elég sok birkabogyót láttam a földön. Estig nem is vertem fel a sátram, ez volt a szerencse, mert a pásztor, csak este ment el.
A sátorhelyem elkészítése következett, mert a nagy köveket arrább kellett pakolni. A sátrat csak úgy tudtam felállítani ilyen sziklás részen, hogy szereztem nagyobb köveket, és ahhoz kötöttem ki a sátrat. Ehhez persze nem árt néhány gumipók, és kötél.
Az este folyamán nem sokat aludtam, mert a kövek nagyon szúrtak. Miután ezt megszoktam, a kövek elkezdtek hűlni, emiatt pattogó hangot adtak, pont olyat mintha valaki mászkálna. Miután ezt is megszoktam, elbírtam aludni. De nem aludhattam sokat, mert arra ébredtem, hogy egy hosszúkás állát mászik alattam. Egy vipera bemászott a sátram alá! El kezdtem csapkodni, és zajongani, mert a kígyók jobban félnek, mint mi emberek.
Ezek után nem sokat tudtam aludni. Ezért fontos ilyen helyeken mindig sátorban aludni!!!!
napi táv:85,3km
