2009.08.17 Hétfő
Reggel felkeltem, és az első az volt, hogy a sátorvasammal minden dolgot, ami mögött egy vipera elbújhat megmozgattam.
Összepakoltam, és irány tovább. Mivel egy juhász földjén éjszakáztam, így egy kapu állta az utamat. De szerencsére a bicikli átfért a kerítés és a kapu közötti kis nyíláson.
A komp felé vettem az irányt. Útközben találtam pár eltaposott viperát az úttesten, így már biztos voltam, az este ki látogatott meg…
A tájat eléggé élveztem, annak ellenére, hogy az út nagyon nehéz volt az emelkedők miatt. Úgy döntöttem, hogy csak akkor fogok kajálni, ha már a hegytetőről látom a kompot, mivel onnan már csak gurulni kell, és a komp úton is pihenhetek. Így időt spórolok meg az szokásos egy órás emésztéssel. A hegytető, tök kopár. A kajámat elkészítettem, és miközben ettem, rengetek légy támadott meg. Úgy gondoltam, hogy nem ártana fürödnöm, de amikor egy szippantós autó befordult mellém, rájöttem, hogy voltam olyan h*lye és egy szennyvíztelep mellett állítottam fel a konyhám.
A komp elég olcsó, és még vártam a hajót, csináltam pár jó képet. A kompra én szállhattam fel elsőként, mivel a kocsikat meg tudtam előzni. Ez érdekes, mert itt Horvátországban az autósok nem szidják a bicikliseket ha „pofátlankodnak”.
A szárazföldön, gondoltam veszek ásványvizet, de csak fél literes volt horror áron, gondoltam inkább szomjan halok,mint kiadjak ennyi pénz fél liter vízre. Ez után jött a feledhetetlen tolás felfelé. Az út nagyon meredek, nulla árnyék. A vizem meg fogyott!!! Eszembe jutott, a kedvenc túlélős műsoromból egy részlet. Ha kevés a víz, akkor csak kortyolgatni szabad, és azt is addig kell tartani a szájban, amíg csak lehet. De így is mire felértem, és mire találkoztam egy élő emberrel, aki tudott vizet adni, addigra az utolsó cseppeket nyaltam ki a flakonból. Mikorra lett vizem, nagyjából pont fel is értem a hegy legmagasabb pontjára. Így onnan csak szinte lefelé gurultam. A táj nagyon szép volt, a levegő friss, nem volt forró, és VOLT VÍZEM!!!
Egy parkoló szerűségben megálltam, és főztem egy levest. Pihentem egyet, és mentem tovább. 1-2 kilométerrel arrább találtam egy nagyon szép és jó pihenőt Kicsit szidtam is magam, hogy miért nem itt álltam meg. Az egyik padra leterítettem a polifoamom és aludni próbáltam. De pár jófej darázs úgy gondolta barátkozik velem. Pár perc „barátkozás” után elővettem a gázspray-m és „vendégül” láttam őket…
Kb egy óra múlva mentem is tovább. Az egyik kanyarban nem volt teljes a védőkorlát, ott benéztem a szakadékba és három rommá tört autó hevert 10 méter mélyen, egy kicsit megijedtem, de azért továbbra is száguldoztam lefelé, amit nagyon élveztem. A leejtő egész a tengerig ment, az út kb egy méterre volt a tengertől. Itt láttam egy kempinget, gondoltam, bemegyek, és szerzek vizet. A mosdóban belefutottam egy másik hazánk fiába, aki elmondta, bánja, hogy befizette a belépőt, mert senki nem nézi ki-kicsoda. A kisördög kijött belőlem, és úgy döntöttem itt éjszakázom. A kempingpénzt, meg elsörözöm.
Ettem, fürödtem, mostam, búvárkodtam a tengerben, és este kiültem a helyi étterem teraszára, és elfogyasztottam pár jó sört. A naplemente csodás volt, és szerintem a tenger is itt a legtisztább Horvátországban. A hely pár kilométerre volt Senj-től.
napi táv:69,84km
