8.nap: Szlovén tenger, a mocsarak királya
Mint minden nap ma is korán keltem. Az út lassan emelkedet, és a kilátás is egyre szebb lett, a levegő nem olyan forró, mint az előző napokon.
Egy súlyemelő lány megelőzött biciklivel, aminek azért szoktam örülni, mert be lehet mögé állni, szélárnyékba. Hogy honnan tudtam, hogy súlyemelő. Mert akkora fara volt mint Winnetou lovának, és egy súlyemlő szövetség pólót viselt. Az emberek többsége ilyenkor úgy reagálja le a dolgot, hogy megpróbál lerázni, de szélárnyékból könnyebb tartani a tempót. Emberünk kb 10 km-t bírta, aztán megállt. Én meg nem vagyok annyira pofátlan, hogy megvárjam, még újra elindul.
Sajnos nem találtam pihenőt, hogy megebédeljek, csak valami építmény kezdeményt, ami mellett volt egy rossz pad, olyan rozoga, csoda hogy elbírt. Árnyék is alig-alig… Kaja után pihi, majd irány tovább. Kb 500m után találtam egy nagyon szép pihenőt , csodás faasztallal, árnyék, árnyékszék. Bár nemrég pihentem, úgy gondoltam pár fotó erejéig itt is megállok. A környéken volt egy olajfa kert, a fákon már szépen ki volt fejlődve az olajbogyó. Jóízűen megkóstoltam, de iszonyat milyen rossz íze volt, mivel se nem vagyok kertész, se nem ott született helybeli, azt sem tudom, meg volt-e egyáltalán érve.
A határt elég hamar elértem. Egy hegyről szépen lehetett látni, szerencsémre az út innen már lefele tartott. Kb 5 perc alatt leszáguldoztam a hegyről. Az autók elég hosszú sora várt… Amiket végig előztem. A határ előtt egy olasz index nélkül bejött elém, így felkenődtem az oldalára. De szerencsére nem lett semmi baj. A nő meg kiugrott és sajnálkozott. Ő a saját anyját emlegette „mamma mia”, én meg az övét, azaz ugyan azt a nőt.
A határőr rám nézett és csak legyintett. A határ után egy kis parkoló szerűségre lettem figyelmes. Emberek nem kis csoportja állt sorban… mivel forrásvíz folyt egy csapból. Én is sorba álltam, és közben azon gondolkoztam, hogy eddig minden nap a víz volt a problémám, itt meg alig jöttem pár száz métert, és máris van egy forráskút . Örömöm nem tartott sokáig, mert elnéztem az utat, és a hegyet nem megkerültem, hanem megmásztam. Bár csodás kilátás fogadott a hegytetőn, de a felfelé vezető út nagyon kifárasztott. Ráadásul a lefelé tartó út meg túl keskeny, ami azt jelenti, hogy alig volt helyem az út széle, és a mellettem elszáguldó autók között.
De hamar elértem Koper-t, ahol már gyerekkoromban is nyaraltam, bár akkor még Jugoszlávia területén feküdt. Akkor Koper egy kis halászváros volt, de mivel Jugoszlávia felbomlott, és ez az egyetlen nagyobb kikötővárosa Szlovéniának, egy kicsit átalakult. A városban szereztem térképet, és elmagyarázták, hol van a közelben kemping.
A következő part menti település Ankaran , itt két kemping is található. Az egyik hatalmas, a másik elég kicsi. Gyors lecuccoltam a nagyobbikban, ami nekem ingyen volt, és megkerestem a másikat, mert gyerekkoromban ott nyaraltunk. Este még lementem fürdeni a tengerbe. Vittem a szokásos (snorkel) búvár felszerelésemet. És azt vettem észre, hogy az emberek nagyon bámulnak, a második, ami feltűnt, hogy a kempingnek volt saját medencéje, és mindenki ott fürdött. Gondoltam magamba „mennyi sznob, ezeknek már a tenger sem elég jó”
De a kikötő fejlődése, és a sok hajó forgalma miatt a tenger olyan koszos lett mióta utoljára itt jártam gyermekként, hogy mellette a mi magyar tengerünk kristály tiszta...
Így úsztam egy kicsit, hogy levezessem a tekerés fáradalmait, és elmentem inkább zuhanyozni. Aztán alvás
napi táv:103,23km
