Hajnalban az út mellett láttam útjelző karókat, amin 1000 csiga futkározott, először meg sem álltam, de amikor a másodikat megláttam, gondoltam megállok, és megnézem. Gondolom a hajnali nedvesség kicsapódott, és azért másztak fel rá a csigák. Egy hatalmas autó lerakat mellett is eltekertem, ami olyan nagy, hogy nem láttam a végét. Amikor haza értem, megnéztem a műholdképen, és valóban hatalmas telep. Elértem a határt, ami szerencsére nincs messze Ankarantól. De ott a bicikli út elfogyott, és csak autópálya vezetett tovább. Nagy nehezen megtaláltam a helyes irányt, persze az autósok kifejezték nem tetszésüket, nem kevés dudaszóval. Hát igen az olaszok, hatalmas biciklis nép. Szerintük. Szerintem az nem biciklis nép, aki szombaton felül a csilli-villi versenybiciklire és teker pár kilométert a csilli-villi ruhájában. A Triesztbe vezető út megtalálása nehéznek bizonyult, mert az olaszok nem igazán beszéltek angolul. És ha valaki kicsit és értette mit akarok, az olaszul válaszolt vissza. De szerencsére egy férfi beszélt németül és úgy már sikerült kommunikálni. Emberünk a Bahnhof szó hallatán a fejéhez kapott, kiállt az út közepére és mutogatott előre, miközben az AVANTI (olasz) szót ismételgette.
A triesti állomást elég hamar megtaláltam ezek után. A következő vonat 22 perc múlva indult, így esélyem sem volt megnézni a várost. A jegyeladó szépen beszélt angolul, így könnyen meg tudtam venni a jegyet. A vonat 2 óra alatt ért Velencébe. Ott az állomáson találtam egy információs irodát, ahol megmutatták, hogy merre van kemping. Az állomás igazából nem is Velencében van, hanem Mestre-ben. Az info helyen nem tudtak térképet adni, így vakon elindultam megkeresni a kempinget. Az olaszok nagyon rossz útbaigazítók. Így 2 óra bolyongás után, visszamentem a pályaudvarra, de előtte vettem egy térképet. Így már a lány könnyen el tudta magyarázni merre van a kemping. De még így is nagyon nehezen találtam meg, mert az olaszok a térképet nem igazán ismerik, szerintem volt olyan, aki azt hitte szabásmintát mutogatok neki. A kempingben gyors lecuccoltam, és irány felfedezni a várost. Én kis naiv úgy gondoltam, hogy milyen jót fogok biciklizni a városban. De Velencében a lagúnák feletti kis hidak nem az EU szabvány szerint épültek, és 1000-ből, 1 kis hídon van kerekesszék feljáró. Így a harmadik híd után inkább leraktam a biciklit. Persze jól megjegyeztem, hogy hol, még be is jelöltem a térképen a helyet, mert Velence egy labirintus. Ha most mennék, biztos vinnék magammal egy iránytűt. Elindulásom előtt mindenki mondogatta, hogy Velence egy varázslatos hely. Elég hamar rájöttem, hogy tényleg az. Sehol eddig nem láttam hajókkal közlekedni embereket az utcákon, autó nélküli várost. Az épületek nagyon díszesek, a kirakatokban szebbnél-szebb olasz kézműves termékek, amiknek a hátulján nincs felírva „made in China”.
Sajnos a városba vezető hídon nincs bicikliút végig, így egy részen a forgalommal szembe kellett menni, ezért nem mertem egész estig maradni. Pedig biztos nagyon szép a város, este is.
Hazafelé a kemping megkeresése volt a fő cél, mert Mestre is egy elég jó útvesztő.
napi táv:43,12km
