2010.06.28. hétfő
Utrecht-ben rájöttem, hogy Hollandiában a biciklisek tényleg a közlekedéslánc csúcsán állnak. Annyi bicikli volt, hogy azt el sem tudtam képzelni, már-már attól féltem, hogy elüt egy másik. Persze dugó sem volt a városban. Talán pont ezért, a holland nők nagyon csinosak, mivel mindenhová biciklivel mennek. Amúgy dugót egész Hollandiában nem is láttam. Erre biztos azt gondolja sok autó tulajdonos, „persze, mert Hollandia kis ország”, de nem árt tudni, hogy lakossága 16 millió fő, a GDP kb 4-szer annyi mint nálunk. Közlekedést tekintve fantasztikus ország.
Itt Utrecht-ben van egy templom, amit a háborúban megbombáztak, és a tornya külön van a templom többi részétől. De a befalazott részre felfestették azt, hogy nézne ki a templom, ha még ép lenne. Nagyon jól nézett ki. A városban még vettem némi kaját, pékárut, meg valami tej szerűséget. Arab volt a boltos, és a dobozra is érdekes betűkkel volt írva. Nem tudom, mi lehettet a doboz tartalma, reméltem tej. Megkóstoltam... a savanyú szó enyhe kifejezés, ezért nem mertem meginni.
A várostól nem messze van egy kastély, ami nagyon királyul néz ki ( De Haar ). Olyan, mint a mesékben, körülötte vizesárok, érdekes tornyok...
Innen irány a tengerpart, mert ott is van egy kastély. Az út, odafele nem egyszerű. Boltot alig találtam, és volt egy tábla, ami pont a másik irányba mutatta az úti célom, de hamar rájöttem, hogy mi a helyzet. A kastély szép, de a kikötő meg a tengerpart jobban tetszett. Az utamat keresztezte egy sorompó. Vártam, hogy mindjárt jön egy vonat, de helyette egy hajó ment keresztbe. Olyan volt az út, hogy ha jött egy hajó, akkor befordult 90 fokot, és amikor elment a hajó, visszafordult, a sorompó meg felemelkedett.
Amszterdamig egész jól haladtam, de a kempinget megtalálni nem volt egyszerű. Egy buszsofőr mutatta merre kell menni.
A kempingben gyors lecuccoltam, és irány a város. Mivel a biciklimen nem voltak cuccok, teljesen máshogy kellett kormányozni, és 5 nap alatt a kezem hozzászokott, hogy erősen kell fogni a kormányt. Szóval, amikor felültem a biciklire majdnem elestem. Kb 200métert tettem meg úgy, hogy kacsáztam, mint egy barom.
Az első, amit megnéztem a hajó múzeum volt. Ez nagyon megfogott. Nagyon jól be van rendezve. A régi fa hajó több szintes, a rakterében korabeli csomagolási technikák. A fa szerkezet nyikorgott. Azt nem tudom, hogy valóban a hajó adta a hangot, vagy csak hangszórók, de nagyon eredeti volt. Az étkező, a lakhelyek, a konyha, de még a wc is autentikus, mű patkánnyal, meg bujkáló potyautassal.
A múzeum után találkoztam két sráccal, akik épp egy cipőt találtak a földön és tök boldogok voltak. Hozzájuk csapódtam, és ők lettek az én idegen vezetőim. Ők azt mondták, Amszterdam olyan város, ahol minden nap más. Megmutatták, mi a helyi Tesco. Aztán, hogy hol a legolcsóbb a …. Aztán kiültünk egy csatorna mellé, és jó mélyet szippantottam az amszterdami levegőből.
Elvittek egy beszélgetős helyre, ami kényelmes fotelekkel, érdekes bútorzattal volt berendezve. Sajnos a hely nevét nem tudom. Beszélgetés közben egy nőci szendvicseket tálalt fel, teát hozott, meg sütit. Fél óra után vettem észre hogy az asztal egy raklap, ami 4 keréken gurul. A csillár csak pár vezetékből állt, ami ki volt össze-vissza feszítve a plafonon, és azokon lógott egy-egy villanykörte. Nagyon kész volt a hely, vagy én…
Miután a srácok szóltak, hogy lépjünk, mert menni kell kukázni a helyi piacra, így léptünk.
Persze én barom a bicikli lakat kulcsát a lakatban hagytam, még jó hogy nem lopták el a biciklim. Főleg, mivel Amsterdamban, ahol a biciklilopás néphagyomány.
A piactéren sajnos kaját nem tudtak kukázni, de én találtam egy angol-holland szótárt, amit elhoztam emlékbe. Igazából nem kukázás volt, hanem lomizás. Utána összefutottunk egy sráccal, meg egy csajjal. Akiknek én orosznak adtam ki maga, és hogy nem beszélek csak angolul. Persze bevették. Csak később szóltam nekik…
Ők elvittek egy helyre, ahol csöveseknek osztottak ingyen kaját. Persze elég hülyén néztem ki a biciklimmel, meg a nyakamba lógó fényképezőgéppel. De a hollandok elég toleránsak és egy álcsövest is kedvesen kiszolgáltak, volt valami bableves féle, kenyér, utána banán, süti, meg tea….egy Kánaán volt. Hollandiába még a csövesek is kulturáltak.
Láttam Amszterdamban plüss fapapucsot, érdekes madarat hajón költeni, K régi házakat, függöny nélküli lakásokat, (ami azért érdekes, mert ott az emberek nem néznek be mások lakásába) és 10 méterenként egy elszívott füves cigit. Sok helyen úszó házakon élnek az emberek.
Este… na, igen itt Amszterdamban a nap kb. 10kor megy le, de még 11kor világos van.
Este még lefürödtem, persze, nem ingyen, mert itt pénzes volt a fürdés, de legalább volt melegvíz. Ez úgy működik, hogy pénzt kell bedobni egy automatába, és kb 5 percig folyik a víz. Na persze a kempingbe bejutni nem volt egyszerű, mivel délben, amikor bejöttem, nem fizettem, de este a kapu be volt zárva, és egy őr engedte be az embereket. Gondoltam, sebaj! Befizetem magam éjszakára, de sátor nélkül nem lehet bemenni. Így már sátrat is kellett volna bérelnem, kb 5 perc magyarázkodás után, elmondtam az őrnek az igazat, és beengedett.
km:82,38
