2010.07.05. hétfő
Reggel megpróbáltam nem nagyon hangoskodni, és korán elhagytam a hostelt. A lakótársaim még aludtak, így nem tudtam elköszönni.
A városban még volt egy nevezetes dolog, amit tegnap nem néztem meg, de az útba esett, és így azt is meg tudtam nézni. Ez a NATO központ. Mikor odaértem, és kezdtem fényképezni, fegyveres őrök kértek meg, hogy hagyjam abba a fényképezést, vagy szarrá lőnek, na, jó ezt nem mondták. Akkor sajnáltam, hogy nem tudtam lefényképezni a NATO csillagot, de itthon észrevettem, hogy kép sarkában rajta van.
Elég gyorsan sikerült elhagyni Brüsszelt, és itt már muszáj volt vennem egy térképet. Szerencsére egy nagyon részleteset sikerült beszereznem, ami nem belga térkép volt, hanem csak az a megyéjéé. Menet közben találtam egy cseresznyést, ahol rengetek cseresznyét tömtem magamba.
Ez egyik városban elfogyott a bicikli út, és ki sem volt táblázva, hogy merre van az arra. Végül a szakadó esőben egy öreg néni mondta, meg mutogatta (mert nem beszélt angolul), hogy nyugodtan hajtsak fel a 4 sávos útra, mert az nem autópálya.
Itt kaptam egy sms-t a kedves barátomtól, aki megkérdezte „milyen a hangulat ti felétek?” Válaszom: ezt inkább nem idézem
Imádom azokat az utakat, amikor kitáblázzák, hogy biciklivel behajtani tilos, de bicikli utat nem csinálnak.
Az utolsó nagy belga városom Liege volt, amit nehezen találtam meg, mert sok belga, nem is értette mit keresek, aztán elmagyarázta egy srác, hogy azért nem értik, mert én a város német nevét használom, és ott a környéken leginkább a francia nevét ismerik. Mert németül „líg”, franciául „lek”.
Mire a városhoz értem egész szép magasságokba tekertem fel. De a város egy völgyben volt. Szóval pár perc alatt elpazaroltam a több száz méteres szintkülönbséget … de hát ilyenek a hegyek.
A városból kitalálni elég nehézkes volt, mert egyik kereszteződésben sem volt kiírva melyik merre tart... végül megtaláltam a jó utat, és a város szélén már ki volt táblázva Spa. Az is hogy 31km. Ami azért nem olyan sok, bár az igaz, hogy ez a szakasz már eléggé a hegyekben van.
De az Ardennek gyönyörű, a hegyei, és az erdői megérték a fáradalmat. Egyedül a szemerkélő eső zavart és a szűk út. Csak mert nagyon sok autó közlekedett, később kiderült utolértem a Tour-t.
Az úton kordon volt, de már a nézők nem voltak ott, csak a halom szemét. Egyik helyen a kordon ki volt bontva, ott próbáltam pár fényképet csinálni. De tőlem pár méterre belga emberek ordibáltak nekem. Én vissza kiabáltam, de később rájöttem, hogy jófejek, mert csak azért kiabáltak, hogy menjek oda hozzájuk, és ők majd lefényképeznek. Ketten közülük beszéltek angolul. Miután lefényképeztek, megálltam, és azonnal kaptam egy sört. Megkérdezték honnan jöttem, és amikor elmondtam, rögtön kaptam még egy sört. Meghívtak kajálni is. Át akarták emelni a biciklimet a kordonon, de én mondtam, hogy nagyon nehéz, és hogy nem fog menni, aztán erre a tényre ők is rájöttek, de hárman végül csak sikerült. Beszélgettem velük kb. 20 percet, kajáltam, ittam még egy sört, kaptam tőlük egy csomó Tour-s sapkát, aztán indultam megkeresni a kempinget. A városban ki volt rakva egy csomó kempingnek a táblája, de valahogy egyiket sem találtam, volt egy tábla, ami két útra is mutatott. Ott megint egy kicsit kiakadtam. Végül 1,5km biciklitolás után megtaláltam a kempinget, ahol a recepciót nem találtam, így bementem és felvertem a sátrat. Bár a fürdés fizetős volt, de jól esett lefürödni. Itt először esett este is, bár nem sok, de a sátorvédő ponyvám jól vizsgázott.
km:148,86
