2010.07.10. szombat
Korán reggel felkeltem (itt keltem a legkorábban), hogy elérjem a vonatot, ami Mainzba vitt, hogy onnan Frankfurt, majd Drezda következzen. De az első vonat az csak 9-kor ment volna, amire érvényes volt a Schönes Wochenende Ticket-m, ezért felszálltam az első IC-re. Ilyen vonatra elég nehéz felszállni, mert ez nem olyan, amin lehet biciklit szállítani. A kalauzok néztek is rám furán. De ez a vonat 17 perc alatt elvitt Mainzba. Gondoltam addig nem ér végig a kaller. De mivel tök üres volt a vonat, és a kismutató a hatost sem érte el, ráadásul hétvége, így elég hamar ott teremtek. Tök magabiztosan elővettem a jegyem, ő meg magabiztosan mondta, hogy ez nem érvényes erre a vonatra, elkezdtem terelni, hogy nem tudtam, és hogy a következőn leszállok, ők meg, vagy nem tudtak jól angolul (én se), vagy csak tök rendesek, és mondták, hogy a következőn feltétlenül szálljak le. Hozzáteszem volt jegyem, csak az IC-n nem lehet biciklit szállítani, később megtudtam Európában sehol sem lehet. Innen már sima volt az út.
Frankfurt felhőkarcolói nagyon jól mutattak, de a város többi része is nagyon szép. Mivel elég korán érkeztem, nyertem 3 óra városnézést. A csomagomat bedobtam egy csomagmegőrzőbe, és irány a város. A legszebb a főtér, ahol tipikus német házak állnak, olyan fagerendás tartószerkezetűek, és az van befalazva, úgy, hogy a fehér falból kilógnak a gerendák.
De a felhőkarcolók is jól néztek ki, elég fura érzés, hogy ezekben az épületekben fordul meg Európa pénzének a nagy része. Itt található az Európa Bank, és a Deutsche Bank székháza.
Innen jött 8 óra vonatozás. Szerencsére volt két nő akik pont arra mentek, mint én és nekik volt pontos vonatindulási tervük, mert Németországban a vasút óramű pontosságú, és arról a peronról indul ami a neten, az infótáblán, és ami a kis információs plakátokon van.
Van egy mondás: mi van, ha Svájcban egy vonat késik? Vagy a vonat nem svájci, vagy az órád.
Kb ez a helyzet a németeknél is. Viszont előfordult egy olyan, hogy a vonat késett, és pont ott volt a legkevesebb időnk átszállni. Szerencsére a két nőnek könnyű volt a biciklije, és ők feltartották a vonatot, amíg én odaértem.
Megkérdeztem tőlük. Hogy tudják-e merre van Drezdában a kemping, de mivel nem tudták az egyik nő elkezdett telefonálni, és mondta nekem, ha nem találom meg a kempinget, akkor hívjam fel a fiát, ő ott él és aludjak nála, természetesen megadta a számát. És még mondják, hogy a németek bunkók. Drezdában elbúcsúztam tőlük, és szerencsére elég könnyen megtaláltam a kempinget, ahol megint túl későn találtam meg a recepciót.
Jött egy svéd párocska, akiknek mondtam, hogy nyugodtan parkoljanak mellém, gondoltam legalább eltakarják a sátram.
Este visszamentem egy kis városnézésre. A második világháborúban Drezdát porig bombázták, ezt a várost érte a legnagyobb kár. 80%-a semmisült meg. Ahhoz képest nagyon szépen felújították. Bár a Zwingerben egy kicsit csalódtam, mert semmi extra nem volt benne. Egy kastélyszerű épület, de Versailles, és Schönbrunn után ez egy kis „porfészek”. Persze szép maga az épület, de nekem jobban tetszett a város többi épülete, főleg a drezdai Frauenkirschen a lemenőnap vöröslő fényében.
Az esti fürdést úgy oldottam meg, mivel fizetős volt, a recepció meg zárva, hogy bementem a tusolóba és gondoltam majd jön a hidegvíz, de csodák csodája volt meleg is. Kb 4 perc után elállt. Átmentem a másikba, és ott meg kb. 2 percig folyt. Akkor jöttem rá, hogy ez tényleg fizetős, csak valaki benne hagyott pár percnyi meleg vizet.
Este még leültem egy sör társaságában megnézni az esti meccset, de amilyen szerencsém volt pont véget ért mire odaértem. De a VB díjátadóját még láttam.
km:38,61
