2010.07.10. vasárnap
Reggel még egyszer megnéztem a Zwingert , aztán irány a pályaudvar. Vettem 3 szendvicset, hogy legyen kajám, meg hogy felváltsam a pénzem, mert az automatába jobban szeretek aprópénzt bedobni. Mire végeztem, csak akkor vettem észre, hogy van 2 percem a vonatindulásig. Így jegy nélkül szálltam fel a vonatra. Majd veszek a Kalauztól jegyet. Jön a kaller, kérek tőle egy jegyet az előző megállótól, ahol nincs jegypénztár, így nem büntet meg, és még olcsóbb is a jegy.
Bad Schandau-ig mentem ez a cseh határtól kb. 10 km-re van. A táj szerintem itt volt a legszebb. Az Elba folyó mellett ment az út, jobbról, balról hegyek, sziklák. Az Elba völgyében bicikliztem a cseh határon keresztül egész Decinig, ahol megint felszálltam a vonatra. A határ után minden második ház night club volt. Ez azért van, mert amikor megnyílt a határ a csehek és a németek között egy csomó örömlány a határ mellé költözött, hogy tárt karokkal és lábakkal fogadják, cseh vendégszeretettel a német „turistákat”. Kedvencem a Mari night club volt. Biztos Marika néni vetkőzik az otthonkájában. Állítólag sokkal több örömlány dolgozik itt, mint Amszterdamban. És itt is kint vannak az ablakban, mint ott.
Decinben nem találtam a vasútállomást, ezért helyi segítséget kértem. De amikor a sokadik ember sem beszélt angolul, gondoltam kicsit megviccelem a cseheket. Jött az emberünk. Én meg:Du ju spik inglis?, de csak rázták a fejüket. Erre én:Sprehen zi dojcs? Csak rázták a fejüket. Erre én:Párlé vu franszé? De csak rázták a fejüket. Volt, hogy benyögtem még pár hasonlót pl: Parla italiano? Csájná? De akkor már nagyon rázták a fejüket. Biztos gondolták ez a hülye is beszél egy csomó nyelven de semmit nem ér vele. Persze azért volt a városban legalább egy nő, aki beszélt németül, és elmondta, merre van a pályaudvar. Viszont ott sem beszéltek angolul. Így kézzel-lábbal mutogattam mit szeretnék, végül megkaptam a jegyem, és ezzel le is késtem a vonatom. A következő vonat Prágába másfél óra múlva indult. Vettem két sört, és felhívtam egy ismeretlen ismerőst, aki kamionozik, hogy mikor lesz Prágában, és hogy mikor jön haza. Ő azt mondta, hogy pont kedden, amikor én is. Szóval volt nagy öröm, mert, két napra 1600 koronám és 100€ jutott, és a hazaút ingyen van…
A vonatút nagyon szép volt, mert egy darabig az Elba mellett ment a vonat, ráadásul ekkor már éreztem, hogy megcsináltam. És a sör is finom volt.
Persze a sörtől jól bealudtam, így a vonatút kicsit rövidebb lett.
Prágában a kempinget keresve arra gondoltam, ha nem találom meg, akkor estig maradok, megnézem a várost, eszek, aztán haza megyek, de a rossz út ellenére, és a meleg, és a tömeg…de végül megtaláltam. Délután visszamentem a városba, megnéztem mindent, amit szerettem volna, beültem egy kis étterembe. Megkérdeztem a pincérnőtől, milyen tipikus cseh kaját tud ajánlani. Erre ő: gulyás. Egy kicsit rosszul esett, mert bár a gulyás marhából készül, de engem ne nézzen annak, mert mint magyar tudom, hogy a gulyás nem cseh kaja, max ők is ismerik. Erre ajánlott valami mást, amire rábólintottam. Reménykedtem, hogy ne knédli legyen, mert azt már ezerszer ettem és nem is szeretem annyira. Persze, hogy azt hozott, csak valami más nevet mondott a csaj, biztos az a cseh neve volt a knédli meg a szlovák. De sokkal finomabb volt, mint amit eddig ettem, és a korsó sör megkoronázta a vacsorám. Prágában, ami nagyon rossz, azok az utak, mert mindenütt macskakő van és szó szerint szétrázták a vesém.
A kempingben a tusolás végre olyan volt, mint régen a koliban. Le lehetett tekerni a zuhanyrózsát, így tudtam dögönyözni a hátam, és jó sokáig fürödtem.
A kempingben olcsóbban lehetett kapni sört, mint a városban, ezért ott is ittam még párat
km:64,71
