19.nap: Irány haza

2010.07.11.hétfő

 

Reggel bementem a városba, kajálni, meg megnézni a város eddig meg nem nézett részeit. Egy ilyen rész volt a prágai vár híres arany utcácskája. Ami arról híres, hogy régen itt alkimisták dolgoztak. De az utcát épp akkor csatornázták, és csak az elejéig lehetett bemenni. Ez annyira felbosszantott, hogy úgy döntöttem nem maradok, és még aznap haza megyek. Elmentem a pályaudvarra, ahol megtudtam, hogy van délután egy vonat, amit elérhetek, ha nagyon sietek, illetve egy éjszakai. Végül úgy döntöttem, hogy azzal megyek, mert akkor még látom este a várost.

Visszamentem a kempingbe, vártam késő délutánig, ott ettem egy finom ebédet az étteremben, aztán elmentem vásárolni, útközben belefutottam a helyi sörgyárba. És rájöttem, hogy a kempingben olcsóbb a sör, mint a boltban.

Végül összepakoltam este, és elindultam. Alig toltam ki a biciklit, észrevettem, hogy van egy hátsó defektem. Így jött a pumpa, és a „mindent bele” tekerés, hogy minél hamarabb beérjek a városba. Mire megtaláltam a pályaudvart a gumi már elég lapos volt. Szóval ennyit az éjszakai városnézésről.

A jegyvásárlás következett, egyben a túrám legizzasztóbb része. Ugyanis a pénztáros nő elég bunkón viselkedett. És nem magyarázta el normálisan mi a probléma. Röviden annyi, hogy a vonatindulás előtt 2 órával már nem tudja kiadni a bicikli helyfoglalást, így vagy van hely a tárolóban vagy nincs. Kb. 15 perces értelmetlen szópárbaj után rájöttem, hogy el tudok menni azzal a vonattal, amivel szerettem volna, csak oda kell mennem a vonathoz és meg kell kérdezni a kallertól van-e hely. Persze az is kiderült, hogy a nő látta, hogy akkor még egy hely sem kelt el a 10-ből. Szóval a nő egy kicsit kellemetlen illatú kloákanyílás volt, el is küldtem a férfiak nemi szervébe. Természetesen az én biciklim volt az egyetlen a tárolóban. Szóval így még olcsóbb is volt a jegy, mert nem kellett foglalást fizetni. A hazaúton söröztem, és végig gondoltam mi történt az elmúlt 19 napban.

Másnap reggel, amikor felébredtem, már közel volt a magyar határ, onnan tudtam, hogy Magyarországon vagyok, mert megláttam egy plakáton a mi miniszterelnökünk mosolygós arcát.

Ezek után felszálltak helyi zsellérek, akik veszekedtek velem miért foglalom el a fél fülkét. És nem értették meg, hogy azért mert nekem nemzetközi jegyem van helyfoglalással, ráadásul pont előtte fejeztem be a defektszerelést, igazából amiatt volt kupi a fülkében. A kupi azt jelenti, hogy 2 széket foglaltam el a háromból. Azért csak 3 hely volt a fülkében, mert ez egy mozgássérült fülke volt, és csak az egyik sok szék létezett. Ráadásul, ha vártak volna egy kicsit pont összepakoltam volna. A maradék másfél órát állva töltöttem, mert nem is akartam egy légtérbe lenni ilyen zsellérekkel.      

Km:78,92