0.nap: Készülődés       

2011.07.15. péntek               

Az eddigi túráimra mindig egyedül mentem, de idén akadt egy követőm. Egy gyerekkori barátom, nevezzük Petinek. Peti az az ember, akivel a legjobban meg tudom érteni magam, mert az agyunk egy rugóra jár.

6 hónapot készültem erre a túrára, megterveztem az útvonalat, kiszámoltam milyen szakaszokra kell osztani, mik a lesznek a városnézős napok, mit érdemes megnézni, milyen meredekek a hegyek, hol vannak kempingek, nyelvi felkészülés… és még sorolhatnám.

Szóval munkahelyről kirobbanva, tűz haza, és pakolás, ami nálam azt jelenti, hogy a napokkal ezelőtt becsomagolt cuccot fel a biciklire (kb. 15 perc), és még egy hajnyírás, mert 25 nap alatt az ember haja eléggé megnő, amivel csak a gond van. Így oldalt nullásra, felül 9mm-re nyírom. Fontos meghagyni pár millimétert, hogy az izzadságot fogja, különben az összes az ember szemébe folyik.

Ezután várom Peti hívását mikor ér haza, mert Peti, ezen a héten Németországban van céges ügyben. Azt mondta kb. 6-kor száll le, és kb. 7-re lesz otthon, gondoltam addig még elbúcsúzok a barátnőmtől. Végül Peti válasz sms-éből kiderült csak 23 óra és éjfél között ér haza. Kicsit kiakadtam, mivel ez legalább 4 óra késés. De ő megnyugtatott, miután habzó szájjal váltottunk pár sms-t, hogy hazaér, pik-pak összepakol, és irány a nagyvilág. Jól ismerem őt, így egy szavát sem hittem. Ezek után jött a várakozás, mikor ér tényleg haza. Végül csak sikerült neki, én meg irány a Déli, hogy kivonatozzak hozzá. Persze a vonaton a bicikliszállító, az a jó öreg hagyományos (szép szóval nehéz kifejezni) „postakocsi” volt, amire kb. 1métert kell emelni a biciklit. A felszerelt biciklim 52 kg, ez azért nem könnyű.

Végül Érden egy bravúros leszállás után, Peti bejelenti, „a kisebb autóval megyünk", de ez tényleg nem az ő hibája. Ezt a keserű pirulát is lenyeltem, a lényeg, hogy beférjünk.

Náluk fogadott a (vendégségben lévő) családja. Kb. 30 perces „vigyázz kisfiam” után végre bejutottunk a lakásba, és megláttam a száradó ruhákat. Gondoltam, na, ennyit a „gyorsan összepakolok, és már megyünk is”-ről, de mivel ezt a beszámolót a túra után írom, és mostanra mindenben a jót látom, így utólag szerencsésnek érzem magam, mert akár akkor kezdhette el volna szőni az anyagot a ruhához.

A lényeg hogy hajnali 3 óra 25 perckor megtankolva, és bevásárolva el is indultunk… csupán 4 óra 25 perc késéssel. Ami különben egész jó…

32,65 km