2011.07.24. vasárnap
Egy ilyen borzalmas nap, és éjszaka után megváltás volt hajnali 5-kor az óracsörgés. Még korom sötét volt, de azért alapvető dolgokat el tudtam rakni. Ahogy jött fel a nap, azt láttam, hogy a cuccaim egyre koszosabbak, és a levelekben a pinceászkák mozgása adta az éjszaki szerenádot. Így nem csak a port, hanem a pinceászkákat is seperhettem le a cuccomról. Kivettem a teherautó kerekei alól a köveket, amit este tettem oda.
Még alig kezdett világosodni, de én már úton voltam. A határ már a küszöbön volt, meg az éhség is. Találtam egy csinos padot, pont a tengerre nézett, és melegítettem egy konzervet. A szél elég erősen fújt, így egy eldobott kartonlapból csináltam szélárnyékot, később pedig pompás asztalka lett belőle. Olasz pékáruval nagyon finom volt a reggelim. Itt már egyre több francia biciklist (műmájert) láttam. Ahogy közeledtem a határhoz, valahogy reménykedtem, hogy ott majd jobb lesz, de problémák mindenütt vannak, és valljuk be őszintén azért Olaszországban meglepően jól éreztem magam. A drága kempingek, és az angol nyelv hiányossága mellett csupa pozitív dolgot láttam. A közlekedés fantasztikus, a vonatok pontosak, a kalauzok beszélnek angolul, a táj és a házak mesések, az emberek segítő készek, és még a fekvő rendőrök is biciklibarátok.
9 óra előtt átléptem a határt, illetve átgurultam. Párperc pihenő, és pár öröm sms erejéig megálltam. Innen az út egy kicsit felfelé tartott, amit akkor szidtam, de ami aztán jött igazán megérte. Fentről meglátni Monaco -t, és a híres kikötőjét, hmmm. Még egy óra sem kellett, és megint átléptem egy újabb határt. Bár itt fogalmam nem volt pontosan hol volt a képzeletbeli határ. De az egyre nagyobb szállodák, és a kikötőben egyre hatalmasabb jachtok jelezték, igen jó helyen járok. A hajók méretét, hogy bemutassam: a kikötőben állt egy négytengelyes daru, ami nem kicsi, és még az is eltörpül egy-két jacht mellett, simán elfért volna a hajók első részén. Szerintem az emberek nagy részének Monaco-ról a pénz a siker a csillogás jut eszébe, nekem max. a jachtok és a forma 1. Mivel szeretek ámítógépen játszani, és történetesen ismerem a pálya vonalvezetését, gondoltam végigbiciklizek rajta. Hihetetlen volt látni, hogy egyes kanyarokat egy személyautó max 70-80 km/h-val venne be ezek a „szörnyek” meg 200-zal. Persze néha nehéz megismerni a pályát, mert van ahol kávézó áll évközben a versenypályán… És összekötve a kellemest a még kellemesebbel, miközben az ember végigmegy a pályán, megnézheti a város látnivalóit. Max egy óra után megint jött a határátlépés. Monaco-tól Nice -ig álomszép a tenger. Mivel ez már a Francia Riviéra vagy Azúr-part (franciául Côte d'Azur), itt valóban azúr kék a tenger. Maga Nice is nagyon szép város. Nekem az egész város bejött, hiszen tiszta, rendezett, tele gyönyörű házakkal, de a legjobban a Cathédrale Russe Saint-Nicolas tetszett, mivel ez egy görög-keleti templom, és az én szememnek elég különös, a hagymakupoláival . De a Notre Dame is szép. Nice-ből kifelé párszor eltévedtem, mert a franciák nem túl nagy szakértői a bicikliút építésnek, de bevallom őszintén én még nem igazán találkoztam logikusan kiépített bicikliúttal sehol Európában, szerintem, aki tervezi nem ült még biciklin, sőt lehet, hogy nem is tudja mi az.
Ezen a környéken annyi jachtot láttam, mint égen a csillag, de egyik sem volt kisebb egy busznál. És a kedvenc pillanatképem, amit sajnos nem fotóztam le, az, hogy 7 autó állt egymás mögött, és ebből a legrosszabb egy AMG Mercedes volt. A csóró parasztja, hogy mert beállni pár Ferrari, és pár Masareti közé?! A strandok is szerintem itt voltak a legjobbak, mármint az én elvárásomnak… Nem voltak zsúfoltak, és nem a tömegről szólt. Ami a leghihetetlenebb, a naptejet sem kellett használni, mert a nap nem égetett. Persze, az is közrejátszott, hogy addigra azért volt nem kevés alapszínem. Az egyik strandon megálltam, kicsit nyaralni. Kb egy órát töltöttem ott. Fürödtem egy jót, bár inkább megint csak a hullámokat élveztem, amik itt legalább 60 cm-esek voltak. Aztán pihi, száradás, és naplóírás. Pont a hátam mögött működött egy kávézó, vagy nem to’m minek nevezzem. Hívhatnánk akár, „mutassuk meg hogy k*rva sok pénzünk van” kávézónak is. Üveg oldala van, belül légkondicionált, gyönyörű berendezés, az emberek iszogatják a kis csészében a nem kis pénzű kávét, és olvasgatnak, mindezt hatalmas fehér bőrfotelekben. Én akkor éreztem azt, hogy ez tényleg fényűzés. Bár ha láttam volna, mi folyik egy jachton biztos nem ezt gondoltam volna.
Antibes -ig bicikli út ment, ami mint mondottam nem túl jó kitáblázottságú, és a kedvencem a francia bicikli utakban, hogy tart pár métert és aztán megszűnik, aztán megint van pár méter…Antibes-ben áll egy vár, egész nagy, már messziről látszik, csak úgy, mint visszanézve a Riviéra hatalmas tekergőző szálloda láncai. Hamarosan beértem Cannes -ba. De engem teljesen hidegen hagyott, olyan volt, mint San Remo. Lehet, hogy azért is, mert akkor már inkább a kempingben eszegettem volna. Bementem egy információs irodában, kaptam egy térképet, és meg is mutatták merre találok egyet. 15 perc biciklizés után nem találtam meg, mert ott nem volt, a helyi emberek szerint sem. Egy kétes külsejű ember mondta, hogy van egy másik. Tényleg volt, de ez privát kemping, ezt egy „mélyen együtt érző” német házaspár mondta, aki épp ment be a kempingbe a nem kisméretű Mercedesükkel. Kis agyfortyogás után, meguntam az egészet, és úgy döntöttem addig tekerek, még nem találok a parton egy ideális vadkempingezős helyet. Erre nem belebotlok egy kempingbe. Csak ez meg már be volt zárva. Hű nem kicsit voltam ideges. De az Úr szeret engem, és kiküldött egy srácot, a városba, ezt nem tudom miért, de nekem kapóra jött, hogy bemenjek az ajtó. Jól elbújtam a leghátsó sarokba, megkérdeztem olasz szomszédjaimat, hogy nem zavarok, és rekord sebességgel felállítottam… természetesen a sátramat. A szomszédok nagyon rendesek voltak, csak egy kicsit hangosak, de hát olaszok, ők ilyenek. Kértem térképet, és egy jót beszélgettem az egyik pasival, meg a feleségével. El kellett bicikliznem Franciaországba, hogy találjak egy olaszt, aki beszél angolul.
Végül megkérdeztem az egyik nőt, hogy mennyibe kerül egy éjszaka, mert amikor bejöttem zárva volt a recepció. De még ő hívta fel a figyelmet, hogy ha elég korán távozok, nem kell fizetnem. Látom nyugaton is vannak leleményes emberek. Amúgy a francia kempingek egyáltalán nem drágák...Hittem ezt 2011-ben. Sajnos pár év alatt a nyugati emberek annyira rászoktak a kempingezésre, hogy 20€-t is képesek elkérni egy sátorhelyért, de találkoztam 48€ kempingel is.
112,33 km
