2011.07.29. péntek
6:40, felkelek. Mindenem tiszta víz, de nincs beborulva!! Összepakolok, és írok egy merci levelet a vendéglátóimnak. A biciklis pólómmal törlöm le a sátrat, mert csuromvíz. Pár perc alatt elkészülök. A talaj olyan vizes volt, hogy ahol feküdtem egy jó 5 cm-es mélyedés van. Mivel vizes vagyok, nagyon fázok, kicsit melegít a nap, de sok helyen a hegyek beárnyékolnak. 8 óra után utolérnek a felhők, max. 200 m a látótávolság. A tájat így nem élvezhetem, gondolom magamba, ha ez ilyen lesz, öngyilkos leszek. Ráadásul, tegnap a vendéglátóm, azt magyarázta, hogy az út eleinte (a táv 70%-a) lankás lesz, majd nagyon durván emelkedni fog. Ennek ellenére az első 10 km-t, több mint egy óra alatt tettem meg, mert erőteljesen emelkedett, akkor mi lesz ott ahol a vendéglátóm szerint meredek az út.
Lassan haladok, csuromvíz mindenem, fázok, és kopog a szemem az éhségtől. Gondoltam itt a vég. Egyszer csak kisüt a nap, és melegít. ORGAZMUS!!! De csak 10 percig, mert jön egy újabb felhő. Az út kezd jobb lenni, mivel nem látok sokat, gondoltam mindjárt jön egy újabb emelkedő, de NEM. Még a felhők is kezdtek feloszlani. Mosolygok, mint egy bolond. Kb. 25km megtétele után, jobbra nézek és egy magas hegy mászik bele az arcomba. Megijedtem!! HŰ MEKKORA HEGY. És ez még csak a kezdett volt. Nagyon jól haladok, számításom szerint már csak 40 km. Ha innen tolnom is kell végig, akkor is 10 óra alatt odaérek, és még csak 10 óra múlt. Ez doppingol, hogy a legnehezebbnek titulált nap, teljesíthetőnek tűnik. Egy kis falu temetője mellett megállok, enni, és a fehérjét bekeverni. Valami zúgást hallok. Először azt hittem autók, de rég nem ment el mellettem kocsi, kinézek a fa mögül, és egy vízesés. Nagyon örülök, mert csodás látvány. Egyre szebb a táj. Biciklizek tovább, és egyszer csak egy még nagyobb vízesést pillantok meg, ráadásul, ez tényleg esik. Kiömlik a hegy oldalából, és vagy 100 métert zuhan. Azt gondolom, hogy meseországban járok, ennél már nem lehet szebb a táj, mindenütt zöldellő hegyek, meg patakok. Ez még jobban doppingol. Csak egy kis fekete pont volt ebben a napban, hogy a hosszú ujjú pólóm ujját bekapta kerék, és a fék egy kicsit megszaggatta, de szerencsére belülről, és nem feltűnő. A pólót elrakom, mert már alig vannak felhők, és jól érzem magam. Mindenütt hegy, és ezer patak, meg vízesés. Beérek egy kisvárosba, nagyon szép, és ott megpillantok, egy olyan magas hegyet, aminek a teteje már havas. Ekkor már tényleg azt hiszem, nem tudja magát felülmúlni a természet. Tekerek pár száz métert, és egyszer csak meglátom a Mont- Blanc-t. Az állam leesik, és csikorgó gumikkal megállok, hogy a nyitott számba nehogy berepüljön valami. Bár igazából csak a fényképezőgépet ragadtam magamhoz. Pár perc után már a számat is képes vagyok becsukni. Ekkor már csak 20 km van hátra a 90-ből. Kb dél múlhatott, így ez azt jelentette, hogy max. 4 óra és ott vagyok :) Innen kellett elválnom az úttól, és felmászni a hegyekbe, mert biciklivel nem lehetett tekerni a völgyben haladó autópályán. Nem is bánom, mert onnan, nem lehetett látni azt, amit én láttam. A fák között, végig ott mosolygott rám a Mont-Blanc. Egy kis faluban, ami azt jelenti, hogy volt vagy 5 ház… Az egyiknél kértem vizet. Kicsit nehezen értettek meg, és a kutya is széttépte a nadrágom, de végül szereztem vizet (nem is volt kutya, csak egy kis vakarék a szomszédba). A kulacsom mostanára, már elviselhetetlenül rohadt, poshadt szagú lett, alig ettem, de a látvány mindenért kárpótolt. Így a 14. napon már annyiszor dőlt el a biciklim, hogy meguntam, és feltaláltam a kéziféket. Egy egyszerű oldható kábelkötegelővel tudtam rögzíteni a féket, így nem gurult el Sári, mivel a hegyekben ritka a vízszintes útszakasz. Ha ezt korábban feltalálom, nem szakítom ki a biciklis táskám. Kis tolás után, jött egy kis gurulás, itt beértem egy faluba, amit ki-bebasz*tt magas hegyek vettek körül. Na, innen jött csak az igazán durva emelkedő.
8 km fölfelé, erdőben, patakok és gyönyörű alpesi házak mellett. És a „ Fehér Hegy ” végig rám mosolygott. Fent a hegytetőn volt egy forrásvíz, megálltam inni, és mosdani, bár elég hideg volt, de jól esett. Egy idős bácsival beszélgettem, aki pont előtte előzött meg. Ő mondta, hogy az a szép „fehér hegy”, már a Mont-Blanc. 16:20-kor már a Chamonix táblánál álltam. És arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy ide eljuthattam, főleg, hogy biciklivel. És hogy semmi bajom nincs. Kicsit el is érzékenyültem, pedig aki ismer, az tudja, nem vagyok egy érzékeny típus. 17:00 körül pedig már a kempinget is megtaláltam. A mennyországban érzem magam. Biztos Bora-bora is szép hely, de nekem Chamonix jelenti a gyönyör netovábbját. Mint már említettem, a mai nap fekete foltja a pólóm megrongálása volt, és még a sapkán csatja is megadta magát, az utóbbi problémát egy ziherájsz tűvel hárítottam. A kemping eddig a legjobb, igaz, hogy csak két csillagos, de számomra optimális. Olcsó, és van meleg víz. A fürdés során csak az zavart, hogy a zuhanyrózsát, nem lehetett rögzíteni, és fürdés közben kézben kellett tartani, de ezt is megoldottam, nem találják ki mivel. Ezt is egy kábelkötegelővel. Mindig mondjuk a kollegáimmal, hogy ez mindenre jó. Addig zuhanyoztam amíg, késsel kellett vágni a gőzt. Kicsit csepereg, de ennek ellenére bemegyek a városba, bár eddig is ott voltam:) Megkeresem a felvonót, megnézem mennyibe kerül a jegy, bár igaz, hogy a neten itthon megnéztem, de a net nem mindig megbízható. Hát igen közel 10 €-val került többe a jegy, mint a website-on olvasható. Beültem egy étterembe, és ettem egy menüt. Az igaz, hogy legalább 10 percet kellett várnom a pincérre, de ami tetszett, hogy a víz, amit kihozott ingyen volt. Görögországhoz képest, itt nem számolták fel az étkészletet, sőt ott nem is kértem vizet, mégis hoztak, és fel is számolták. Szóval mivel csak közepes adagot kértem a menüből, csak 12 €-ba került. Tartalmazott egy közepes mennyiségű főételt, és egy finom sütit is. Az étteremmel szemben állt egy mosoda, gondoltam, ha nem drága holnap mosok. Csak sajnos minden franciául volt kiírva. Ezért kértem telefonos segítséget, de még az alapján sem voltam biztos melyik program mit jelent… Vissza a kempingbe, itt ettem egy felmelegítő levest, mivel a hőmérséklet csak 19°C. A kempingben volt konyha is, ez nagyon tetszett, hogy nem csak a gazdag kemperes, lakókocsis vendégekre gondoltak. Napközben hallgattam megint zenét. Amikor megláttam, a Mont- Blanc-t, Alvin és a mókusoktól az „Ez is csak egy átlagos napnak indult, mint a többi” szólt. Azon gondolkodtam, lefekvésnél, ilyen egy átlagos nap?
100,64 km
