1. nap: Isten hozott Nomádia   

2012.06.12. kedd

 

Reggel, kis gyomorideg, ami szerintem normális, amikor egy ember elindul egy 44 napos biciklitúrára a hazájától több mint 3000 km-re. A gyomorideggel meg együtt jár egy kis hasmenés. Szóval a sok rossz ómen után csoda, hogy neki vágtam. Mivel a bicikli cuccokkal együtt kb. 55-60 kg volt, féltem, hogy esélyem se lesz felszállni a vonatra. Főleg, hogy hétköznap van, amikor sok a melós. De szerencsémre egy alacsony padlós vonat jött, és 25 perc heringfíling.

A déliből irány Győr. Szerencsére itt is alacsony padlós szerelvény indult, így itt sem kellett biciklit emelgetni. De Győrben az infó tábla az 1. vágány mellett van, mi meg a 7.-re érkeztünk. Lift persze minek. Lépcsőzés le, aztán fel. Kiderül, a vonatom a 7.-ről megy tovább. Így vissza, és vártam az indulást. Hozzá teszem a kalauznak gőze nem volt mi az InterRail vonatjegy, de nem kötekedett. A határ után Bruck a.d. Leitha-n át kellett szállni, na, ott a vonatra viszont nehezen másztam fel. A bicikliszállító elég nagy volt, lehajtottam pár ülést és lefeküdtem, aludtam egész Bécsig. A Süd Bhf-ra érkeztünk, a csatlakozásom meg a West-ről indult. Volt 3 órám megnézni a várost, és megvenni a bicikli jegyet Rómáig. A városban többször jártam, így csukott szemmel is tudom mi merre van. Kellett is, mert a bécsi térképet otthon hagytam. Viszont siketült olyan helyekre eljutni, ahol még nem jártam. Kicsit borult volt az ég, de nem esett. Elmentem a Bahnhof-ra, ott szerencsémre pont ez egyetlen magyar lányt fogtam ki. Így persze könnyebb volt megvenni a jegyet. Érdekes, hogy Bécsben rengetegen megcsodáltak, többen le is filmeztek, pedig semmi nincs abban, ha valaki egy megrakott biciklivel megy világotlátni. Az állomás után még elmentem a schönbrunni kastélyhoz, de nem engedték be a biciklit a kertbe se, pedig csak toltam. Így pár kép csak kívülről, és vissza az állomásra. Mivel nem volt vizem, venni meg nem szokásom, így kerestem, mint Rockefeller a tőzsdén, de csak a wc-ben volt. A Bécsből induló vonatra is elég nehezen szálltam fel.

Kufsteinbe le kell száljak, és 2 órám van a csatlakozásig. Esik, és nagyon hideg van, 12°C. Gondoltam főzök egy levest, csak mert plusz energia, és felmelegít, de gőzöm nincs hová tettem a porlevest, ráadásul egy alkoholista is ott fáraszt. Bemegyek a váróba melegedni, ott még van négy alkesz, abból kettő magyar. Így nem merek aludni. Az egyik osztrák alkesz azzal fáraszt, hogy itt nem lehet kamerázni, és ha meglátja magát a neten, beperel. Ja mert a kamera a sapkámra volt felrögzítve.

Amúgy a város már nagyon a hegyekben van, amit láttam belőle az nagyon tetszett. Végre megjön a vonatom. Na, erre aztán tényleg alig bírok felszállni. A fülkém üres, leveszem a bakancsom, és próbálok aludni.

km:27,33     Éjszakázás: a vonaton