2012.06.16. szombat
Mivel a spanyol vasút orálisan zaklatott, így úgy gondoltam nélküle ismerem meg ezt a "csodás" országot. Előre elnézést kérek azoktól, akik nem így látják Spanyolországot, ahogy én, de én a valódi énjét láttam, nem pedig a sokeurós apartmanból vagy szállodából a tengerpartot, és a pár méteres partszakaszt. Én nem fizettem azért, hogy bárki is mosolyogjon, és hogy bárki jókedvre derítsem. Mert szerintem az igazi kultúráért nem kell fizetni.
Szóval a "B" tervem az volt, hogy elbiciklizek Valencia-ig, és onnan vissza. 6-kor felkelek, 1,5 óra múlva pedig már útra készen. A kapuban az őr kéri tőlem a számlát. Azt tudom, hogy nincs nálam, de hol lehet? Én állat tegnap este kidobtam a "mosdó" kukájába. Gyors odarohanok, és előtte kikukázom. El kezd magyarázni, én meg elküldöm melegebb éghajlatra. Szerintem értette az a K. betűs szót, mert onnan ő is ugatott. Hála istennek kifogtam egy igénytelen kempinget, ahol a tele szemetest nem ürítik azonnal. Amúgy tényleg elég igénytelen kemping.
8:30-ra beérek a kisebb állomásra, és mondja a nő, hogy van egy vonat Tarragona-ba, de ez a másik pályaudvarról indul. Gondoltam, akkor mégse tekerek ma. Átmegyek a nagyobb állomásra, megveszem a pótjegyet, a 267€-os jegyem mellé. Persze amit a nő mondott vonat nincs kiírva, csak egy másik, ami a 11. vágányról indul. Tolom arra a biciklit, és egy őr mondja, pakoljam le a felszerelést, és rakjak fel mindent az átvizsgáló gépre. A cuccolás annyi időt vesz igénybe, hogy le is késem az egyetlen vonatot ami Tarragona felé vitt volna. Az idegrendszerem vörösre festi az arcom. Azért milyen durva, napi egyszer megy vonat két nagyváros között, amin lehet biciklit szállítani. Visszaváltom a biciklijegyem, így fizetek 1€ tanulópénzt, hogy az ember messzire kerülje el a spanyol vasutat. Nem vagyok olyan alak, aki feladja, és nekivágok kétkeréken. Nem sikerül kitalálni a városból, feltekerek egy nagy hegyre, onnan gyönyörű a kilátás a tengerre. Kiderül rossz helyen fordultam le, és mehetek vissza majdnem megint az állomás környékére. Ráadásul meguntam, hogy a táska a hátamon van, ezért felrakom hátra a többi csomagra, és ezzel sikerül elhagynom az egyik aksimat.
Az eltévedést tekintve én voltam a béna, mert nem vettem észre a táblát, ami kivezetett volna a városból. Tarragona tengerparti város, így nem lehet odáig eltévedni, mert egyszerűen végig kell menni a tengerpart mellett. Csak végre kitalálnék a városból... Kényszerűségemben felmentem az Autovia-ra ahol 130-cal téptek el az autók az ember mellett, de senki nem dudált. Azért ahol tehettem gyors lejöttem a pályáról. Egy hölgy segített eligazítani, és onnan sima volt az út, szó szerint, mert a spanyol utak nagyon jó minőségűek. Egy rossz szót nem mondhatok róluk. Utána az út felfelé ment. Persze fentről gyönyörű a kilátás. Fehér sziklák, kék tenger, fehér hullámok. És ha felmegy az ember, onnan le is jön, és száguldozni lefelé nagyon nagy élmény. Fentről minden szép, többször is megállok, és gyönyörködök a tengerben, de sajnos utána jött a nihil, kicsit dombos táj, semmi látnivaló. Kezdett fogyni a vizem. Gondoltam bemegyek egy kempingbe, és kérek onnan. Konkrétan az egyik kempingből a recepciós hölgyek elzavartak. A másikban az őr adott, de megmondta, hogy ott várjam, és el ne mozduljak. Persze hogy elmozdultam, nem vagyok hülye, hogy a napon várjam meg. Nem szólt semmit, és a víz, amit hozott isteni volt, hideg, és szerintem Spanyolország legfinomabb vize.
6-7 fele beértem Tarragona mellé. Ott több kemping is van, és azért is itt akartam megszállni, mert itt állítólag a legérintetlenebb a tenger az egész országban. A probléma csak az volt, hogy hamar jöttem le az útról, és a kempingbe vezető út a strandon keresztül ment. Ez nem lenne baj, csak a homokban, 7-8 centire süllyedt a bicikli. Szinte minden méter gyötrelem volt. Végre odaértem a kempinghez, de csak a hátsó kijárathoz, szerencsére egy őr beengedett, és irány a recepció. Befizettem a „csak” 22€ díjat, és irány a megadott kempinghely. Olyan kemény volt a föld, hogy nem bírtam sátrat verni. Vissza a recepcióra, és visszakérni a pénzem. A kijáratnál egy spanyol társaság mondja, hogy látott engem délelőtt, még Barcelonánál. Jól esett, hogy megismertek, bár a kamera a fejemen elég látványos.
A főkapuval szembe volt egy másik kemping, de ennek nem volt saját tengerpartja, de csórók:) Viszont ez csak 10€ volt, szinte ingyen. Felállítottam a sátrat, és irány Spanyolország legszebb tengerpartja. Vittem a búvármaszkom, meg a kamerám, hogy itt akkor hatalmas élményfürdőzés lesz. Az állat spanyolok felszórták a partot homokkal, az összekeveredik a tengerrel, és semmit nem lehet látni a vízben. Láttam kb. 3 halat. Kicsit arrébb gyalogoltam, de a felkavarodott víz oda is eljutott, így pár perc élményfürdő, a hatalmas hullámokban, amik tényleg hatalmasak voltak, és vissza a kemping. A pár perces hullámfürdő annyira megkavarta az egyensúlyozó szervem, hogy alig bírtam egy helyben állni. Elég vicces volt. Aztán a szokásos, kaja, fürdés, naplóírás és alvás.
km:127,22 Éjszakázás: 41.131118, 1.359987
