2012.06.21. csütörtök
Reggel korán indulás. Itt már nem tévedek el, mert ez az út egész a tengerig fut. Csak itt már nem leejt, hanem le- felmegy, de jól haladok. Már csak pár km és itt a tenger. Ott szerzek vizet, mert a part mellett mindig van tusoló. Miután minden kulacsot megtöltök, akkor veszem észre, hogy ki van téve, hogy a víz nem iható. Mérlegelek, melyik jobb a szomjhalál, vagy a hasmenés. 11 ember nézi végig, hogy iszok a vízből, de senki nem szól rám (amúgy nem ment a hasam). Itt tanultam meg a legfontosabb spanyol kifejezést: aqua potable= iható víz. Az út visszalfordul a szárazföld felé és pár km-re a tengertől tekerek. Sehol senki, sehol semmi, sehol víz, csak fóliasátrak, és rengeteg légy. Megnézem a műholdfelvételt, és a sok fehér folt, nem szikla, ahogy én gondoltam, hanem fólia, amíg a szem ellát. Nagyjából lemérem és 40km fóliasátor. Nem elég hogy a levegő perzsel, még a fóliákból is árad ki a párás forróság. Ráadásul semmi nincs bennük. Végre elhagyom a fólia sátrakat, és feltekerek egy kicsit feljebb. Egy kis faluban találok vizet. Megmosdok, és feltöltöm a kulacsokat. Vissza a tengerhez, hatalmas hullámok, félelmetes, és ahogy neki csapódnak a szikláknak, apró vízcseppek szállnak tova a levegővel, olyan mintha a tengerben bicikliztem volna, annyira párás és sós volt a levegő.
Egy kisvárosban találok árnyékos pihenő helyet, ott megállok és főzök egy bakonyi gombást porkajából. Egész finom volt, vagy csak már így a sokadik napon megszoktam a műanyag kaját. Aztán vissza a fóliasátrakhoz. Teljes a káosz, fogalmam nincs, merre megyek, sehol egy tábla. Csak fóliasátor, tényleg amíg a szem ellát. Mint egy labirintus. Az út nagyon rossz, nem lehet eldönteni most ez főút, vagy csak egy mellékút a fóliásba. A lelkierőm szinte teljesen elhagy, szinte sírok az érzéstől, hogy ez Spanyolország. Végül két fóliasátor közé befordulok, és megyek keletnek. Végül kijutok a sátrak közül, ahol a szemét leírhatatlan és az út minősége minősíthetetlen. Itt fogant meg bennem egy szó, amit Spanyolországra mondanék. PUSZTULAT. Végül az út visszatér a tengerhez, és ott találok egy kempinget. Egész jó, nem vészes az ára. Mosok, mert hát a ruháim nem túl illatosak, fürdök és irány a tenger. A víz itt tisztább, mint Barcelonánál. Itt látom a halakat. Vissza a kempingbe, újra megfürödni, mert a strandon nem volt tusoló. Útközben a legyek eszik rólam a sót. Este keresek egy boltot, és végre eszek húst.
A mai nap úgy érzem a mélypont, ennél nem lehet rosszabb. Ami tetszett viszont, hogy a kemping jól ki volt táblázva, és hogy ettem húst, a többi elmondhatatlanul ROSSZ.
Az utak kitáblázottsága katasztrófa, sok a szemét, és azt már csak a legyek száma tudja überelni. A táj semmitmondó, a hegyek kopárak, és a színük sem szép. Omladoznak, és nem csak a sziklák, hanem a házak is, az a kevés amit láttam. NA, ez az igazi Spanyolország, ez nem látható az 5 csillagos szállodából.
km:123,45 Éjszakázás: 36.796038,-2.590061
