1

2012.06.22. péntek

7:30-kor végre nem órára kelek. A tegnap kimosott alsógatyámat lesz*rta egy veréb. És a nagy pakolásban otthagyom a szárítókötelem. És mivel a napokban elhagytam az egyik alsógatyám, ami a biciklin száradt, így maradt kettő a maradék 33 napra. Nem írom le milyen állagúak lettek a végére. Bár az egyik volt a tiszta, a másik meg a biciklis. A tisztában aludtam, meg haza mentem, a másikban bicikliztem. Viszont szereztem egy dugót, hogy a mosás könnyebb legyen.

Almeria-ig jól haladok, a tenger mellett megy az út. Néhol alagút segíti a haladást. A táj elég szép, messze ellátni a tengeren, talán látom Afrikát is. Azért gondolom, hogy az lehetet, mert csak ott láttam valamit, ami kiemelkedett a tengerből, és más színe volt, mint a többi felhőnek. Látok egy rákásztelepet is. Na de Almeria után jön megint a pokol. Bolyongás a semmi közepén. Tábla nincs, ami jelzi merre tartok. És szó szerint egy kősivatag közepén tekertem. A hőség elviselhetetlen. Mivel vittem egy kis meteorológiai állomást, így mindig tudtam, hogy hány fok van, és a hegyekben a légnyomást. Néha egész szélsőséges adatokat közölt velem. Itt 40 fok felett volt, de nem ez volt a legrosszabb. Két értelemben sem. Volt melegebb is, és a másik, hogy fogyott a vizem. Láttam egy nőt, aki épp a kertjében nézegette a fügefáit. Odagurultam és köszöntem, mutattam neki, hogy üres a kulacsom. Ő meg kedvesen elhajtott a F*szba. Na, ez a spanyol vendégszeretet. Köszöntem és mentem tovább. Itt már bánom, hogy nem mentem fel a pályára, mert úgy csak 4 km lett volna, így meg 30 lett a vége. És most nem túlzok. 4km helyett mentem 30-at. Újabb útelágazás, fogalmam nincs, merre menjek. Jobbra fordulok, és betérek egy faluba (Los Albaricoques). Tök kihalt, egy western figura van a falu határban. Nem értem miért. A faluban van egy tábla (36.849303,-2.122124), arról megtudom, itt forgatták, A jó, a rossz, és a csúf című filmet, és egy csomó másik westernt is. Ahogy nézem a táblát, betalál egy bácsi, angolul egy szót sem tud, és fáraszt. Gyors tovább állok. Látok egy házat, és nyitva van az ajtaja, gondoltam kérek onnan vizet. Ahogy közeledek az ajtóhoz, rám ront egy kis vakarék. Már elég közel voltak a fogai a lábamhoz, mikor sikerült lefújnom. Na így kell ismerkedni a spanyoloknál. Beköszönök, és a néni ad vizet. Egész finom. Ez nagy szó itt, mert Spanyolországban nagyon nem finom a víz. Elindulok a faluból kifelé, de földút fogad. Na, mondom ezen 10 km…, és az is lehet, hogy ez egy „zsákutca”. Visszafordulok, és most inkább északnak indulok, mivel a műhold felvételen látok egy nagy hegyet, és a másik oldalán látok egy várost. A hegy meg itt van előttem. Sehol egy árnyék, vagy élő ember. Tök kihalt minden. Csak rengeteg elcsapott kígyó fekszik az úton. A hegytetőn megpillantom a "város"-t, ami azt jelenti sok fóliasátor, meg pár ház. Itt a hőmérséklet megdönti a rekordot 44,1°C .

A város előtt, látok egy kutat, pár afro srác nagy kannába vizet tölt, pont úgy néz ki, mint egy Afrikáról szóló dokumentumfilmben. Sok ember áll egy kút előtt, sok kannával. Odagurulok, és kérdezem: "potable". A válasz:Si. Rendesek, mert látják, nekem csak pár liter kell, ezért előre engednek. Az íze szar, de ez van, ezt kell szeretni. Kicsit olyan volt mintha a tisztított szennyvizet kevernének egy kis növényvédő szeres vízzel. De azután a hajam fényesebb lett:) A városban senki nem tudta, merre kell menjek, ezért megint jött a megérzés, és a G.maps-es térkép. Irány észak az autópálya felé. Kicsit az út felfelé tart, de nem vészes. Itt olyan putrik mellett tekerek el, amit szerintem a legszegényebb borsodi faluban se látni. Nem mertem megállni fényképezni, és sajnos a kamerát se kapcsoltam be. Csak az emlékeimben élnek azok a képek. Kicsi romos épületek, a falakat oldalról megtámasztottál, a tető olyan hullámos, mint egy pagodának, csak itt nem a szaktudás formálta ilyenné, hanem az idő vasfoga. Ahol cserép hiányzott, ott kukorica kóró fedte a tetőt. Az udvaron semmi növény, csak elhasznált játékok, bútorok, autó alkatrészek, meg kitudja még mi. Az udvaron kint ülnek az emberek, és tátott szájjal nézik, ahogy eltekerek előttük. Tisztálkodásra való vizet nem igazán ismerik. A kerítés is olyan volt, mint egy cirkusznak. Volt is meg nem is. Néhol drót, néhol semmi, néhol kukorica kóró, vagy egy motorháztető. Na, ezeket látván kicsit növeltem a sebességem, nem kell ide energia ital, vagy multivitamin, elég egy ilyen látvány, és az ember erőre kap. A lényeg, hogy az út jó felé visz. Az autópálya mellett vagyok, és van szervizút. Azon jól haladok, egyszer csak földút. Nem adom fel, hisz más autók is közlekednek rajta. Ahogy megyek le-fel, ez egyik helyen dinnyék hevernek a földön. Megállnék, hogy megkóstoljam, de a biciklit nem tudom semmihez neki támasztani. Látok egy aluljárót, ami a pálya alatt megy át. Gondoltam oda tolom, és akkor tudok enni. Ahogy tolom a biciklit, a kanyarban kb. 200 kg dinnye van kiszórva. Nem hiszek a szememnek. Lent áll egy autó, ülnek benne, de nem érdekli őket, hogy oda tolom Sárit. Lerakom, és elő a bicska. A nem szétrepedteket választom, mert abba talán nem petézett még bele a légy. Finom, és érett. Ekkor született a nap mottója, a Dinnye mindig jól esik... a teherautóról. Pókhasig eszem magam. Mivel a dinnye cukros lé, így eszek és iszok egyben. Örülök, mint majom a farkának.

Tovább megyek, de már a pálya másik oldalán, ott módosítom a tervet, mert itt a szárazföld belsejében könnyű eltévedni, ezért úgy döntök, mihamarabb letérek a tenger felé. 18 km egy kisebb hegyen keresztül, és OLLÁLÁ. Itt születik meg az elmélet. A biciklin mindig szembe fúj a szél. Az elmúlt 10 napban csak szembe szelem volt. Itt viszont olyan erős, hogy lefelé is tekerni kellett. Csak akkor nem fújt, amikor toltam, nehogy már hűtsön.

Leérek a tengerhez, ott a szél olyan erős, hogy levegőt nehéz venni. És természetesen északi, amerre én mennék. Kicsit pihenek, és gyönyörködök a tengerben. Ami nem egy nagy durranás, de mégis csak a tenger, és pont előttem egy hatalmas konténerszállító hajó várakozik. A szél kicsit alábbhagy, azonnal el is indulok . Az út innen erőteljesen felfelé megy, kb. 5km-t toltam. A táj szép, főleg ahogy vissza-visszanézek a mögöttem kígyózó útra. És nem csak az út kígyózik, hanem előttem egy állat is, de nem sokáig, mert pont elcsapja egy autó. Friss hús, már bánom, hogy nem ettem meg. Megemelem, van vagy 2 kg. A fogait megvizsgálom, szerintem nem mérges. Az átmérője kb. akkora, mint egy jó vastag kolbásznak, a hossza: kb. az államig ér (150cm).

Felérek a hegy tetejére, és ott van egy kis falu. A falu közepén meg találok egy kutat, volt nagy öröm. Minden kulacsot megtöltök, és meg is mosdok. Legurulok a tengerhez megint, kempinget kéne keresni. Ki is van írva egy, de elég rosszul. Tovább is megyek, és amikor már pont feladnám, megpillantok egy kempert egy nagy füves területen. Azért nem találtam, mert nyugaton tök normális, ha valami balra van, azt a tábla balra mutatja, és ha egyenesen van (egy körforgalomba) akkor is balra mutat a nyíl.

Betoltam a biciklit, sátorverés, mosás, és a szokásos. Ma annyira jól haladtam a nulla kaja ellenére, hogy 4 nap előnyöm van mínusz 15 km.

km:139,64 Éjszakázás: 37.237307,-1.797713