2012.06.25. hétfő
Reggel arra riadtam, hogy már világos van. Defektszerelés, láncolajzás, pakolás és 8:30-kor indulás. Hamar rájövök, hogy nem nyomtattam ki az ide vonatkozó térképet. Vakarom a fejem, most merre menjek, és meglátok egy táblát, amire az van írva Valencia 160km. Az N332-s út sima, és odavisz, ahová szeretnék eljutni. És közben csak egy látnivaló van, max azt nem látom. De az út Altea-t érinti, így meg tudom nézni az ott található csodás kis templomot. A városban veszek kaját, jól bezabálok, és feltolom a templomhoz Sárit. Nagyon durván emelkedik az út, de megéri. Csinálok pár fotót a templomról, és a környékéről, mert szépek a házak, és a sikátorok is. Minden ház hófehér, olyan, mint Görögország, bár ott soha nem láttam ilyet, pedig minden utazási iroda úgy reklámozza a helységet. A dombról lefelé a tejem kiesik elölről, és csodával határos módon egy autó sem csapja szép a fehér nedűt az aszfaltra. Pedig vagy 200 métert gurult lefelé.
A spanyolok annyira bámulnak, hogy már engem is zavar, pedig az évek folyamán volt időm megszokni. Csak azt nem tudom, hogy a biciklimet bámulják, a kamerát a fejemen, a tetoválásom, vagy a betegesen soványra fogyott testem.
Altea után felfelé tartott az út, de a táj már kezdett egyre zöldebb lenni. Kb 10km-t mehettem fel. A tetején lehettem, amikor találtam egy nagyon romos házat. Senki nem lakta, de a kertben volt 4 csábító citromfa. Szedtem pár citromot, és készítettem limonádét. Nagyon jól esett. A maradék citromot meg eltettem a többi napra. Az út szép lassan kezd lefelé menni, és szerencsére nem túl meredeken, így simán tekertem a 30km/h-t. És amikor elfogyott a leejtő akkor is sokáig tudtam tartani a tempót, mert végre hátszél. A 14 napból először. Hamar Olivia-ban találtam magam, ahol kút is volt. Kis mosdás, és vízszerzés. Bár a kút nyomógombos volt, és ahogy elengedtem azonnal elállt. Megint bevetettem az oldható kábelkötegelőt. Én adnék a feltalálójának egy Nobel-díjat.
A tengertől több mint 1000 méterre találok egy kempinget a pampa közepén. Szerintem drága, és nem tudok alkudni. Ezért megyek tovább. Az N322 úton jól haladok. Egy fasza szivattyútelepet kinézek magamnak, mint esti szállás. Kicsit jobban körülnézek, és észreveszem, hogy pont velem szembe, az út másik oldalán van egy ház. Két dolog jut eszembe: 1, hogy látták, hogy oda bújtam, 2, hogy bedobom a MagicCardot. Odatolom a biciklit, és várok, hogy kijöjjön valaki. Kijön egy kb. 50 éves nő, 20 centis magassarkúba, olyan miniszoknyába, aminél már kilátszik a rojtja, és egy kis topban. Az arcán 23kg-nyi vakolat. Szemet ráncolva rám néz, és riszálja magát. Na Fasza, megtaláltam a környék egyetlen bordélyházát. Tekerek tovább, és beérek Cullera-ba, de én csak simán kulának nevezném. Ez egy kicsit burzsuj környék. Van is kemping, de ahol sok a gazdag ott a kemping se lesz olcsó. Nagyon nehezen megtalálom a kempinget. Mondja a nő, hogy 15€. Kicsit sok, de egye fene. Max ma se eszek. Már fizetnék, amikor a "kedves" hölgy közli, hogy ha csak egy éjszakát maradok, akkor 25€, mert van minimum ár, és plusz 10€ egy mágneskártya. Szóval alles zusammen 35€. Ennyiért kaptam tavaly Németországban egy szobát, saját fürdőszobával és reggelivel. Vissza az országút. Hozzáteszem ekkor már elmúlt 20 óra, és túl vagyok a 155. km-n.
Látom, hogy az egyik kis kertben mozgolódnak, oda megyek, és előveszem a MagicCardot. A faszi elolvassa. Kicsit beszél angolul, és elmagyarázza, meg mutogatja, hogy a kert előtti hely nem az övé. Ha oda verem fel a sátrat, akkor megbüntethet a rendőr. Az ő kertjét meg estére lezárja.
Idefelé jövet láttam egy narancs ültetvényt. Odabiciklizek, pont nem jön egy autó se. Betolom Sárit jó mélyen, és elbújok. Megvárom az estét, akkor "megágyazok", ami azt takarja, hogy a szétvágott szemeteszsákom leterítem, arra a matrac és a hálózsák. Eszek egy keveset, és átöltözök. Arra gondolok, hogy a termés még elég éretlen, ezért biztos nem őrzik, szóval nyugodtan alhatok. Este szintén meleg van, és sok a szúnyog, de végül elalszom.
km:157,8 Éjszakázás: 39.190763,-0.232038
