15. nap: A spanyoloknak elkel a segítség   

2012.06.26. kedd

6:20-kor felkelek, mindenem tiszta por. Összerámolok, és kitolom Sárit a nagyon porhanyós ültetvényből. Nagy bolyongás a kis sz*r utakon. Csinálok limonádét, és 11-kor már bent is vagyok Valenciában. Kicsit nehézkes volt a bejutás, de ez minden nagyvárossal így van. Szép város, rendezett, és sok a kút. Mikor úgy döntök, megyek tovább, tök véletlenül belefutok a forma1-es pályába. Az tűnt fel, hogy az út szélén sok gumiabroncs volt összekötve, és tribünök álltak ott. Előtte pár nappal Nővérem írta, hogy közel van hozzám a forma1, de akkor arra gondoltam, hogy Barcelona még K messze van. Leesik, hogy 2 napja itt rohangáltak az autók. A kedvem az egekben. Tekerek rajta kb. 1500 métert, azért csak annyit, mert van egy híd, amin keresztül mennek, az le volt zárva. Csinálok pár képet, élvezem a sima utat, meg a tudat, hogy itt mentek a kedvencek. Lenézek az aszfaltra, és amorf alakú fekete gumiszerű dolgokat látok. Leesik, ezek a kocsik gumijainak a darabjai. Felszedek párat, bár inkább felkaparok, mert annyira oda vannak tapadva az aszfalthoz. Hihetetlenül tapadnak, most megértem miért tudnak ezek százzal bevenni egy tű éles kanyar. Vagy 100km/h-ról lefékezni 7méter alatt. Talán a túra alatt most érzem magam a legjobban.

Szép lassan kitekerek a városból a tengerpart mellett. Élvezem, még hat az előző adag mámor.

Az autópálya mellett haladok a szervizúton, ahol találok egy pihenőt. Most először mióta spanyol földön tekerek. Ki-beb*szottul sok a szemét. Bár ennek is van előnye, mivel erős szél fúj, muszáj csinálni szélárnyékot a kempinggázomnak, ha főzni szeretnék. Szétvágok egy 5 literes kannát, szerintem desztilláltvíz lehetett benne.  A kaja jól esik, és az utána lévő kis pihenő is. A pihenőben a többi ember kicsit lenézőin tekint rám. Előveszem a laptopot, hogy átmásoljam a kameráról a filmeket. És csodálkoznak, milyen jól felszerelt vagyok. Ez olyan tipikus.

Megint nem találom a jó utat, ezért fel a pályára. De félek, hogy megbüntet a rendőr, ezért lejövök róla. De ott se találok semmi megoldást, ezért vissza a pályára. 10km után már tényleg úgy gondolom ki kéne valamit találni. Az egyik lehajtónál látom, van szervizút. Pont lemegyek, amikor elhúz mellettem egy rendőrautó. HU ezt megúsztam.  Végül meglátom az N340-s utat, ez egész Barcelonáig megy. Van nagy öröm... úgy kb. 1231 méterig, mert onnan eltűnik az út, és csak pálya van meg sz*r kis mellékút. Ezt nem értem a spanyolokban, hova tudnak eltüntetni egy főutat.

Az egyik körforgalomban egy autós tök lassan jön. A spanyolok egyik rossz tulajdonsága, hogy a kanyarokat halál lassan veszik be, vagy ha meglátnak egy biciklist, azt nem merik megelőzni. Pont a pesti sofőrök ellentéteik. Szóval látom az autót, megy vagy 10-zel. Már pont kezdem kiejteni a magyar nyelv legékesebb szavait, amikor meglátom a jobb hátsó gumiját. Defektje van, ezért szegény leáll oldalra. És mivel látván, hogy senki nem áll meg neki, visszafordulok, és megkérdezem segíthetek-e. A biztonsági csavarnál volt egy kis gond, de 20 perc és kész vagyok. Megkérdezte miben segíthet. Így a 15. nap távol kis hazámtól, és 15 nap nélkülözés után volt pár ötletem, de csak legyintettem. Persze azt nem értem miért nem kértem tőle pénz. Mivel ahogy elnéztem nem voltak anyagi gondjai. Sőt azt se értem ő miért nem ajánlotta fel azonnal, csak mert egy szerviz sokkal többe került volna. Sőt mivel a hölgy még a kéziféket se húzta be, nagyobb kár is lehetett volna. Elbúcsúztam, és mikor visszaelőzött a ribi arra nem volt képes, hogy legalább intsen. De tudom, hogy szereztem egy jó pontot az égieknél, és biztos meghálálják. És igen pár km után találtam egy nagyon olcsó kempinget, saját tengerparttal, de sajnos nem tudtam fürödni, mert jöttek a csúnya felhők, és nekem inkább a kaja, a mosás, meg a többi fontos dolog jött.

km:127,54     Éjszakázás: 39.72062,-0.191887