17. nap: Azok a spanyol kalauz bácsik   

2012.06.28. csütörtök

Reggel korán kelek, de ez már megszokott. Minden a megszokott módon történik, még fel nem veszem a tegnap összefújt, aztán jó alaposan kimosott nadrágom. Kicsit még vizes, de nem csoda mert este esett, és nagy volt a pára. Alig teszek még pár lépést, elkezd megint csípni. Letámasztom a biciklit, és irány megint a mosoda. Megint mosok rajta egy kicsit, aztán megunom, és inkább kivágok a nadrág zsebéből egy darabot. Nem látszik, csak többé azt a zsebet nem használhatom. De legalább utána már nem csíp, nincs mi. Amíg szárad a nadrág, addig egy alsógatyát tömök a zseb mellé, hogy elálljon a lábamtól.

A lábaim már nagyon fáradtak, de így is jól haladok az N430-on. A táj egyre szebb, bár a tenger messzebb van. Kicsit tolom a biciklit, hogy a térdeimet pihentessem. Épp szállok fel a biciklire, amikor füttyszót hallok, körbenézek, de senkit nem látok. Haladok tovább, egyszer csak egy hasonló biciklis ér mellém. Alig kap levegőt, de azért köszön és elkezd beszélgetni. Egy svájci lány volt. Kicsit beszélgetek vele, de szép lassan lemarad. Nem akartam lassabban menni, mert messze még Barcelona. Itt ismételten fel kellett menni a pályára, ahogy tekerek, és fogynak a kilométerek, egyik helyen rendőrök igazoltatnak, vagy mérik a sebességet. Intek nekik, mivel úgy is észrevettek. Ők meg visszaintenek, bár érdekesen néznek, de nem szólnak rám. Ezek után tényleg nem tudom, hogy szabad-e itt a pályán biciklizni, vagy nem.

A terv az volt, hogy most nyomok két lájtos napot Barcelona-ig. Bár arra gondolok, hogy van még egy napra InterRail-em, és akkor vonattal még ma Barcelonába lehetek.

Tarragona előtt biciklivel behajtani tilos tábla. "Tök jó, kerülhetek". Alig élek, a páratartalom 70%. Végül kora délután beérek a városba, és arra gondolok, hogy azt ez egy napi InterRail-t kihasználom, bár már rég nem érvényes, de hát a kalauzoknak gőze nincs mi ez. Remélem, beválik. A poén az, hogy ha a RENFE (spanyol vasút) tudja, mikor milyen vonatok mennek, akkor időbe ott lettem volna, ahol akarok, és nem kéne ezt csinálni, és pont ma érnék be Barcelonába, biciklivel.

Úgy gondolom, nem én loptam meg a spanyol vasutat, hanem ők engem. Elloptak tőlem 6 napot, ellopták Lisszabont, az óceán látványát, a legnyugatibb európai szárazföldet, Gibraltárt és a legdélebbi pontot is.

Szóval fel az első vonatra. Az állomáson természetesen lépcsőzni kell a még mindig 50kg-s biciklivel, és kiírják, késik a vonat. A tömeg egyre nő. Végül beér a vonat, természetesen pont a másik végén van a bicikliszállító, amit én nem neveznék annak. Kb 90 cm-rel van magasabban a vonat padlója, mint a peron. Esélyem nincs feltenni. Jön egy kedves afro f*szi, megkérem, hogy segítsen, de tovább megy. Már csak másodpercek kérdése és indul a vonat. Kínomba, legszívesebben agyon vernék egy spanyolt. Egyszer csak egy ismeretlen ismerős lép ki a vonatajtón.

A svájci lány. Felhúzza a bicikli elejét, én meg emelem a hátulját. Ő néhány állomással ezelőtt szállt fel, mert már unta a spanyol tájat.

A vonat elindul, és elkezdünk beszélgetni. Kicsit ciki, mert ő beszél angolul, németül, olaszul, franciául és még spanyolul is. Pár nyelvi segítség franciául, és kis eszmecsere Spanyolországról. A lány szerint (és szerintem is) Spanyolország egy jelentéktelen ország, a szállás nevetségesen drága (pedig ő svájci, és ahogy elnéztem nem volt pénzszűkében), az emberek nem segítőkészek, rettentő nagy a kosz, kevés az ivóvíz, és értelmezhetetlenek az útjelző táblák. Ennél az eszmecserénél mondtam, hogy én kb 50km-t bicikliztem Autovia-n, amit ő nem mert megtenni.

Mivel nem volt érvényes jegyem, így sűrűn nézegettem a kalauzt, merre jár, de sehol. Hát igen, végül is nekik köszönhetem, hogy a túrám spanyol szakasza nem ért véget valahol a 6. napon, mert gőzük nem volt mi az, az InterRail, és így tudtam visszahozni egy kicsit a lemaradásból, amit a spanyol információ hiány okozott. Igazából nem használtam többet, mint akartam, csak elnyújtottam azt a 10 napot, amíg érvényes.  De jobban örültem volna, ha akkor vonatozok, és oda, ahová eredetileg terveztem. Mert így kimaradt, Lisszabon, az óceán, Gibraltár, és kontinensünk legnyugatibb és legdélebbi pontja, ahová még szárazlábbal el lehet jutni. Ja és Córdoba, meg Malaga, ahol a legnagyobb bikaviadal aréna található.

Barcelonának örültem, mint majom az újkapunak. El is tekertem még egyszer a Sagrada Familia-hoz, és aztán gyors ki a kempingbe. Este a szokásos tennivalók, csak most 2 hét után újra veszek sört, és megünneplem a visszatérést ide, meg hogy véget ért a túrám spanyol tengeres szakasza, mert holnaptól hegyet megyek mászni. Kicsit félek is, hogy a vízzel bajom lesz, ezért a tejes flakont nem dobom ki, hogy legyen még egy literrel több vizem. Este nagyon sok a szúnyog. Ha valaki Barcelonába készül, vigyen magával szúnyog riasztót, mert nem elég, hogy sokan vannak, de brutálisat csípnek. Bár azt még most sem értem, a hajóúton mi csípett meg, mert már ott jelentkeztek az első dudorok.

Bár még Spanyolországban töltök 3 napot, ennek ellenére úgy érzem, értékelhetem az országot. Kezdjük a jóval.

Jók az utak minősége, a vasút pontos, a kaja olcsó, az épületek szépek (már ahol van), szép a növényzet (már ahol van),  a mezőgazdaság virágzik és a vízgazdálkodásukat oktatni kéne, mert minden csepp H2O-ra külön odafigyelnek.

 A rossz tapasztalataim: Az utak és az egyéb dolgok kitáblázottsága katasztrófa, csak úgy mint a vasúti információ. A vezetési szokás érdekes, bár Barcelonában ügyesen közlekednek. Sok a szúnyog és a lágy, a szemétről nem is beszélve. A kiszolgálás lassú, az emberek nem segítőkészek. Kevés a látnivaló és délebben még a táj is unalmas. Csak multi boltok vannak, emberbarát élelmiszerbolt alig, de cserébe találtam kis falukban nyílászáró boltot, és egy hegyi faluban tükör boltot. Nem tudom, kinek van erre szüksége? Fű alig van, por annál több, nincs ivóvíz, igénytelenség mindenütt. Minden pénzbe kerül, még az életed is, hogy itt fogadják el a legkevésbé az Európai Betegbiztosítási Kártyát. A statisztika szerint Európában itt a legtöbb a lopás a turistákkal szemben.

Természetesen az 5 csillagos szállodákban nem ez a helyzet, de az szerintem nem az igazi arca egy országnak, akkor meg miért utazzak oda? Ja mert a szomszéd is...

Így összefoglalva max két pontot adnék az ötből Spanyolországnak.

 km:135,81     Éjszakázás: 41.475383,2.303368