21. nap: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, nulla ész   

2012.07.02. hétfő

Reggel korán kelek, de ez megszokott. Bár most nem indulok azonnal, mert mindent alaposan elpakolok, és megszárítok. Az éjszaka nagyon hideg volt, hajnalban a hőmérséklet 7,6°C. Este felvettem a super sexi 3 csíkos testhez feszülős felsőm is, de úgy se volt valami meleg a hálózsákba. Indulásnál veszek 2 csomag muffint, az egyik ízetlen, de én káposzta ízt fedeztem fel rajta. Szörnyű volt. Elindulok 985m-ről, akkor még nem tudom milyen magasra megyek. Az út szép lassan kanyarog felfelé. Illetve az út egyhelyben áll, én haladok lassan felfelé. Jó az út, elég széles. Ahogy megyek felfelé a táj egyre szebb. Az elején még hideg van, és mégis izzadok. Olyan vagyok, mint a hegy, mindenemből folyik a víz. Az eső tegnap rendesen megáztatta a környéket. Tegnap mondta az esőben az a bizonyos "rendőr", hogy az út felfelé fog menni, és szép lassan beszűkül. Egy kis faluban szerzek vizet, nagyon finom, az összes kulacsomat tele töltöm. Így már spanyol andorrai kevert vizem van. Ebben a faluban a felvonó is működött. Down hill-esek mentek felfelé. Hát nekem nem volt ilyen könnyű dolgom. Még vagy 3 órát toltam fel. Egy táblát vettem észre, amin egy biciklis volt és oda volt írva az út meredeksége. A sokadik táblánál jobban megnéztem, de mivel andorrai nyelven nem beszélek, nem igazán értettem. A sokadik meg egynél feljegyzem, mik vannak felírva, és a következővel összehasonlítottam. Kiderült, hogy még emelkedek 500 métert, kb. még 8 km van előttem, és hogy 2408 méter a csúcs. Amikor otthon készítettem a térképeket megnéztem, hogy milyen magasra kell felmásznom, de eddigre elfelejtettem. Tök jó, voltam már magasabban, de nem biciklivel.

Utolér 3 lengyel srác. Megtapsolom őket, mert ők nem tolták. Bár nekik fele annyi cuccuk volt, és csak a 3. napjuk. A legerősebb beszél angolul. Vele kicsit beszélgetek. És kicsit bevetem a lengyel tudásom. Kihasználom, ha már 4 évig volt lengyel barátnőm. Mondom nekik: "nye rozsomje, jes cserász" ez azt jelenti: nem értem mond még egyszer. Ők erre nagyot néznek, és elismétlik még egyszer lengyelül. Aztán csak mosolygok, mert kb. ez a lengyel tudásom fele, a másik fele is hasonlóan hasznos. Ők maradnak és kajálnak, én meg megyek egyre feljebb. Már csak 100 métert kell emelkedni, látom is a csúcsot. Alig kapok levegőt, mert már csökken a nyomás, csak 760kPa. A tengerszinten 1000 kPa szokott lenni, és a fülünk már pár kPa változást is megérez. Szóval kapkodom a levegőt, ami nem túl meleg, és méterről méterre egyre kevesebb. Utolér megint az erősebb lengyel srác. Mondja, hogy aggódik, mert a haverjait nem látja a szerpentinen. Én is felérek pár perc múlva. Nagy az öröm. Megölelem a táblát, ami jelzi, milyen magasan vagyok. Madarat lehet velem fogatni. Bár itt fent kevés a madár. A semmiből előbukkan az erősebb lengyel srác, megkérem, hogy csináljon pár képet rólam, de nem egy fotóművész. Aztán csinálok róla is. Hát nem is egy fotogén alkat, és nem is nagyon érdekli, hogy legyen róla kép. Egy kicsit körbenézek, természetesen innen még lehet feljebb mászni, de nem biciklivel, illetve nem az én megrakott drót szamarammal.

A hőmérséklet 15°C alatt van. Bár egy hőmérő azt írja ki, hogy +1°C. Annál azért kicsit melegebb volt. Mindenesetre öltözés, mert tudom, lefelé fázni fogok. Elindulok, és 200 méter után csikorgó fékekkel állok meg, mert úgy fázok, mint egy kutya. Módosítom a ruházatom, mindent magamra veszek, amim csak létezik, lehet, mégis csak 1°C van? Elindulok, de így is reszketek lefelé. Szó szerint vacognak a fogaim. De hát a táj mindenért kárpótol. 30 km-t jöttem felfelé, remélem hasonló lesz lefelé is. Pár km, és ott a francia határ. Van megint nagy öröm. Hát Andorrában nem sokat töltöttem, kb. 24 órát, de ez tetszett. Sokkal jobban, mint Spanyolország. Csak a szakadó eső volt rossz, de erről nem ők tehetnek, és utólag mókás is.

Száguldás lefelé, de sajnos néha meg kellett állni, egyrészt, mert nem tudtam merre kell menni, másrészt meg az ujjaimat le lehetett törni a hidegben. Fáztam már hegyről lefelé, de az csak pár perc volt. Itt egy órán keresztül jöttem, 36 km-t le, és abból 14km- t úgy tettem meg, hogy nem tekertem. Néha persze megmozgatom a lábam, hogy ne álljon be a hidegtől.

A franciáknál az utak már nem voltak olyan jók, mint Andorrában. Néha csúnya gödörbe szálltam bele 40 km/h-val. Beérek egy városba, mehetnék Toulouse-nak, vagy az eredeti terv szerint, ami Carcassonne. Utóbbit választom, mert ott van egy szép vár, illetve egy városrész, ami középkori szépségét megőrizte. De arra megint felfelé megy az út. Levetkőzök, és irány fel. Az elején ki van írva 1km, és hogy milyen meredek az út. Mondom magamnak az nem vészes. Megyek fel, és megint egy tábla. 2km és hogy milyen meredek. Nem értem megyek tovább. Aztán 3km, és hogy milyen meredek. Ekkor már kezdett gyanús lenni. Kicsit később 5km és hogy milyen meredek. Megállok, és vakarom a fejem. MI VAN ITT? Megyek tovább, és újabb tábla: 6km és hogy milyen meredek. Leesik. Ezek a nagy tudású franciák, nem azt írták ki mennyi van még hátra, hanem, hogy mennyit tettél meg fölfelé. Széttép az ideg. Ha ezt az út elején tudom, akkor Toulouse felé megyek, de már egy órája jövök fel, nem fogok visszafordulni, és akkor már sejtettem, hogy a felén túl vagyok. Aztán jött a 7.km, a 8....végül a 10.km tábla. Itt ki van írva az a bizonyos "i" betű. Örülök, legalább meg tudom kérdezni, hogy hol van kemping. De információs pult helyett, csak egy tábla áll, amin semmi fontosabb infó sincs. Ráadásul az okos franciák azt a helyet ahol álltam nem a térkép közepén helyezték el, hogy lássa, az ember mi van körbe, hanem csak az a megye volt rajta, és természetesen én már a szélén voltam. Azt már meg se említem, hogy sok a légy, az autó, és szűk az út.

Egy faluban, lejjebb szerzek vizet, és egy táblán látom, még egy faluval arrébb van egy kemping. Itt leesik a láncom, de ez már csak kis probléma. Amúgy a víz nagyon finom, főleg a spanyol förmedvények után. Szerintem ott volt olyan, amikor tisztított szennyvizet ittam. Mivel megint lefelé megyek, megint felöltözök. Pár km után meglátom a kemping táblát. De az út megint felfelé megy, ezért levetkőzök, kicsit már unom. Annyira kimerült vagyok, főleg lelkileg, hogy már "sírok". Nagy nehezen felérek a kempingbe. Mondja a lány, hogy egy éjszaka 16€. Na, egy világ dőlt össze bennem. Csóválom a fejem, mondom neki max 10€. A csaj elmegy, 1 perc múlva jön vissza, és közli 9€. Na, ezek is jól alkudnak. Örülök neki. És annak is, hogy az 5 napos tervet rendre teljesítem, mert Carcassonne már csak 75 km. És az út már nem fog emelkedni. Remélem, holnap korán beérek, megveszem az InterRail-t, és keresek egy kempinget. Vagy a legjobb lenne , ha lenne éjszakai vonat Párizsba, és akkor egy fél napot pluszban el tudok tölteni ott.

Innen a szokásos esti program, mosás, fürdés, kaja és naplóírás. Bár a vacsorám nem volt mindennapi. Lencsefőzelék kolbásszal, de mivel nem volt kenyerem, így epres muffinnal ettem meg, érdekes ízkombináció.

A nap jó híre, hogy a pedál beleállt a jobb bokámba. A seb még az utolsó nap is ott volt a lábamon.

Km:90,38     Éjszakázás: 42.791858,1.925482