2012.07.03. kedd
Reggel hajnalban megint hideg van. Gyors pakolok, mert este nem kaptam számlát, és nehogy valaki kérje.
Az út egy kicsit emelkedik, aztán enyhén leejt. A táj szép, csak pont a szemembe süt a nap, így nem sok mindent látok. Kicsit fázok, ezért felveszem az esőkabátot. Több kis falun keresztül megyek, nagyon takarosak, ezt hiányoltam Spanyolországban, és a franciák közvetlenek. Az egyik faluban egy néni még angolul is beszél. Nem találom a helyes irányt, ezért más fele megyek, mint a térképem mutatja, de pár km és ugyan oda jutok, mint ahová szerettem volna. Az út leejt, és a minősége is egész jó, szóval száguldozás lefelé. Ránézek az iránytűmre, és nyugat felé megyek. Az nagyon nem jó, mert nekem északnak kéne menni. Pár száz méter és be is érek egy nagyobb faluba, ahol bizonyossá válik, hogy nagyon elb*sztam, az egyik helyen le kellett volna kanyarodni, tudom is hol. Kérek helyi segítséget, nagyon kedvesek, mindenki mosolyog. És nagyokat köszönünk egymásnak. Keresek egy köztes utat, mert nem akarok visszamenni ahhoz az elágazáshoz. Így csak 5-6 km-t kerültem, és az út sem volt meredek, szóval még épp tekerhető. Erdőben megyek így árnyékom is van. Talán még jobb is így. Már csak pár km Carcassonne, egyszer csak ki van téve az autóút tábla, ekkor már annyira nem érdekel hol tekerek, hogy behajtok. Megyek max 900 métert, és az autóút vége is. 900 méteren csináltak autóutat, ezek a kis butusok.
Ráadásul utána olyan sz*r az út, hogy alig lehet rajta tekerni. Látok egy kempinget. Benézek, ha esetleg itt kell aludni, tudjam, mennyibe kerül. 16€ ahogy látom, mondom magamnak, akkor inkább ezt a pénzt az éjszakai vonatra költöm, mint többlet. Bemegyek a városba, a Cite része az óváros, ez megőrizte középkori látványát. Természetesen csak a házak, az emberek nem, és autóval közlekednek:)
A vár – valóban óriási, a kettős fal kerülete csaknem 3 kilométer, a külső 1672, a belső 1287 méter. A falakat csaknem ötven torony védelmezi, a külső falon 14, a belsőn 24 és ehhez járulnak még a Chateau Comtal, a legbelső, megerősített bárói palota tornyai. A falakon belül épségben maradt meg belső vár települése. Ma is laknak ezen a területen, noha a házak jórésze ma a turistaipar kiszolgálására szolgál, üzletekkel, emléktárgy-boltokkal, étkezőkkel. Itt találok egy kempinget, de pofátlanul drága, 28€.
14 órakor meg is találom a pályaudvart. Bemegyek, és nagy az izgalom, meg a sor is. De szerencsére kinyitnak még 2 kasszát. Én vagyok a második. Mondom, hogy szeretnék egy InterRail jegyet, de csak Franciaországba. A nő alig beszél angolul, ezért egy főnökszerű fordít. Kiderül, hogy francia InterRail-t mindenütt lehet venni, csak Franciaországban nem. MI VAN??!!! Három kérdés merül fel bennem, Ez milyen megoldás már? Hogy megyek haza? És mi lesz a túrám többi részével? Na, most amit ide leírtam ez kb. 8 perces SZÁJTÉPÉS volt. Annyira lelkileg megtörök, hogy kiállok a sorból és könnyek nélkül, de sírok. Ülök egy kicsit, és megpróbálok gondolkozni. Megkérdezem mennyi a jegy Párizsig, illetve Caen-ig. Itt van a partraszállás legkeletibb városa. Közlik velem, hogy Párizs 110€. Mondom az nem is sok, ehhez jön még 33€, Caen-ig. Megkérdezem, és mennyi a jegy Annecy-ig? Ez már a keleti része Franciaországnak, mondja kb. 100€. Így kb. 40€-val drágább, mint InterRail-lel. Csak kétnapi teljes ellátásom, csóválom a fejem. Éjszakai vonat lenne, elég olcsó is, de azon nem lehet biciklit szállítani. Szóval muszáj gondolkodnom. Visszamegyek a kinti kempingbe. Annyira magam alatt vagyok, hogy csak bolyongok, azt veszem észre, hogy egy földúton tekerek. Fogalmam nincs hol. Kicsit bolyongok tovább, és megtalálom a kempingbe vezető utat. Kiderül csak 12€ a kemping. A recepción nincs senki, gondoltam betolom a biciklit, és ha nem vesznek észre, akkor legalább ezt a többlet vonatjegyre tudom költeni, de ahogy lépnék pár lépést a recepciós hölgy jön velem szembe, és mosolyog. Befizetem a kempingdíjat, és leülök egy fa alá. Kicsit pihenek, ahogy visszaszáll belém a lélek, születnek a jobbnál jobb tervek a túra folytatására. De csak holnap derülnek ki, mennyire életképesek.
Még csak 16 óra, és fogalmam nincs, mit csináljak. Bár a sátorverés eltart egy darabig, mert kőkemény a föld, és nincs szomszéd, hogy kalapácsot kérjek. Se vascsövet, se fatuskót, de még követ sem találok. Látok egy csomó betontömböt, de mind hatalmas, 3 kéz kell, hogy felemeljem, nemhogy ezzel verjem le a sátorvasakat. Elkezdem egymáshoz csapkodni a köveket, végül annyira összetörik, hogy már egy kézzel is meg tudom fogni, és pár perc múlva áll a sátor. Ja, a sátorverést nehezíti, hogy minden fa egymástól 5 méterre van, nekem meg 3,5 fél méter a szárító kötelem. Szóval a kötél egyik végét egy fához a másik végét a sátorhoz kell kötni, de a sátor nem túl magas, így a felakasztott ruhák lelógnak. Kell szereznem egy botot, amivel középen meg tudom emelni a kötelet. Na, ez se egyszerű mert sehol egy bot, vagy faág. Végül összejön. Mehetek mosni. Látom, van konnektor, ezért bedugok minden elektromos kötyömet, hagy töltődjön. Aztán lezuhanyozok. A recepciós nő mesélte, hogy van medence, mondom elmegyek, és élvezkedek egyet. De túl pici, úszni nem lehet benne, ráadásul spórolnom kell az energiával, és ugrálni sem lehet. Kb 4 perc és mászok is ki belőle. Megint lefürdök hagy teljen az idő. Aztán eszek, meg nézegetem a képeket, amiből nincs sok, ez is tükrözi milyen kevés volt a látnivaló Spanyolországban. Tavaly ilyenkor már alig volt hely a két kártyán, idén meg még az első se telt meg.
Ma megvolt a 2000. km, és még hol a vége? Na, ezt én se tudom még, mert fogalmam nincs, hogy jutok el Caen-ba. Bár van vagy 6 nap előnyöm, mivel nem tudtam elmenni több helyre. És arra gondoltam kihagyom Berchtesgadent, mert ez 4 nap plusz. Így lesz elég időm Franciaországra…
km:116,27 Éjszakázás: 43.157234,2.294945
