23. nap: Olyan vagyok, mint egy GPS (újra tervezés)   

2012.07.04. szerda

Reggel korán betekerek a városba, mivel pénzt kell váltanom. Minden bank, még be van zárva. Kérdezősködök, hogy hol tudok pénzt váltani, és mondják, hogy a postán. Keresek egy postát, alig 10 perc múlva nyit. Semmi gond a pénzváltással, csak az árfolyam, plusz az, hogy 5€ felszámol maga a váltásért. Azt nem tudom, hogy ez fix ár, vagy függ a pénz mennyiségétől. A lényeg, hogy 190 fontért kaptam 220€-t. A pénzváltás előtt még bevásárlok, mert a boltok már nyitva vannak. Veszek pár szokásos dolgot, meg kipróbálok pár újat is. Pl veszek tésztát, meg carbonara szószt. Így egy kaja kijön 2€-ból. A bolt előtti téren láttam egy bolond embert, galambot vadászni. Többször rávetette magát, de a galamb ügyesebb volt. A madárnak lehetett valami baja, mert nem tudott repülni. Bemenekült egy kocsi alá, és a faszi utána mászott. 

A vasút állomáson nagy a sor, de 20 perc alatt végzek. Nem veszem meg a jegyet Párizsig, mert reménykedek, hogy tudok lógni. Csak POITIECS-ig, ez kb a félút. Bár a probléma, hogy Bordeux-ban át kell szállni, és onnan TGV. Ami gáz, mert a TGV-n mindig van kalauz, és azok jól végzik a dolgukat. Ismételten elmondom, ha az InterRail nem szívat meg, akkor erre nem volna szükség.

Vissza a kempingbe, gyors pakolás, mert nem szeretném lekésni a vonatot. Visszaérek az állomásra, van még 50 percem, ja meg még 25, mert ennyit késik a vonat. Ennyit a francia vasútról. Na, jó ez egy kis mellékvágány volt, a TGV halálpontos. A vonaton számolgattam, ha a túra többi szakaszán nem vonatozom, hanem csak biciklizek, akkor tök jól állok anyagilag, csak sajnos sok helyen unalmas a táj.

A vonatra felszállni nehézkes volt, de a kalauz segített, cserébe azonnal kérte a jegyem. Csak próba képen oda adom, a már ezer éve lejárt InterRail jegyem. Nem szól semmit, elfogadja, csak kéri a bicikli jegyet. A vonat egyre többet késik, Bordeaux-ban már csak 20 percem maradt, a 2 órából, szóval így nincs városnézés, de amit láttam a vonatból az nagyon szép, főleg a templom, ja meg a sok szőlő.

Az állomáson egy hölgy osztogat mindenkinek egy papírt, aki ezzel a vonattal jött. Először arra gondoltam valami "elnézést a késésért" levél. Kapok én is, megnézem mi az. Egy boríték, amibe be kell tenne a jegyed, ki kell tölteni az adataidat, beleértve a bankszámla számod, és be kell dobni az állomáson, na azt nem tudom hová. És visszautalják a jegy egy bizonyos részét, azt nem tudom mennyit. Na, nálunk meg ha késik az IC, beállsz a sorba, 20 perc után közlik, nem fizetnek semmit, mert még nem jött meg az infó, hogy késett a vonat. Ilyenkor adom oda a jegyem egy csövinek, mert neki van ideje kivárni. És kap 600Ft-t.

A TGV amit kifogtam nem áll meg ahol szerettem volna, mert ha megállt volna Orleans-ban, akkor bár visszafelé, de látom azt, amit terveztem. Viszont ez a vonat csak Tours-ban áll meg utána meg Párizsban. Tours a látnivalók közepén van, szóval vagy kétszer annyit tekerek, vagy csak a fele dolgokat látom. A közép utat választom. Toursból eltekerek Mont St. Michel-ig, onnan vissza, majd megnézem a Loire-völgyi kastélyokat. És onnan Párizs. Persze ha sikerül Párizsik lógni, akkor semmi gond.

Jön a kaller. Kérdi kezelték-e a jegyem, én mutatom, hogy ott van a táskámban, ő meg azt hiszi, hogy a kollégája kezelte, de megkérdezi a kollégáját, innen tök gyanús leszek nekik. Ráadásul én balfasz az első osztályra ültem. Így a kaller nagyon megnézi a jegyem, és tudja, hol kell leszállnom. Szólok neki, hogy szeretném meghosszabbítani a jegyem Tours-ig. Plusz 19€. A vonat beér pontosan, bár nem szuper TGV volt, mert ez csak 250 km/h körül ment. Tours-ig egy büdös szájú francia srác fáraszt, hogy Franciaország milyen szép, és hogy mennyi bicikliút van. Ad egy térképet, mert látja, nekem csak G.maps-es van. És ami nem kerül pénzbe, az nem lehet jó. Szerinte. Azért szeretem a műholdas térképet, mert azon a házak is látszanak, és ahhoz is lehet tájolni, plusz az biztos arányos. Elraktam azért, jó lesz arra pakolni a cuccokat mielőtt sátrat verek, ne legyenek koszosak. Pár szó a francia bicikliutakról, már tavaly se voltak szép emlékeim róla, de pont ma láttam egy 12 méteres bicikliutat. 12 méterért kár még a táblát is legyártani. És tényleg nem túlzok 12 méter. Ráadásul nagyon rossz minőségűek, és a kitáblázottsága is gané. Bár ebben a német bicikliutak a „nyerők”. Csak a tök faluk vannak kiírva, amit semmilyen térkép nem jelöl, és csak a helyi emberek ismernek, de nekik meg miért kell kiírni?

Tours-ból nyugatnak tartok az első kastély felé. Nehéz kijutni a városból, de az iránytű segít. Látok egy kempingtábla jelet, és megpróbálom megkeresni. Az egyik kereszteződésben nincs kitéve, merre kell menni, ezért az a logikus, hogy egyenesen. Az egy zsákutca, de az sincs kitáblázva. Visszafelé jövet, már kint áll egy férfi a kerítés mellett, és mutatja, merre menjek, tudta mit keresek. Amúgy itt minden ház telke egy kastéllyal vetekszik. Látok is egy kisebb kastélyt. Este GPS-t játszottam, mert mindig "újra tervezés". Végül úgy döntök, elmegyek Mont St. Michel-be, de onnan Tours-ig vonattal jövök.

Este a szokásos program. Ja a francia kempingekben nincs wc papír. És ez az első esős, beborulós napom. Este esett is, ez fontos infó.

km:46,71     Éjszakázás: 47.355531,0.633143