2012.07.06. péntek
Reggel nagyon be van borulva, ezért alaposan becsomagolok mindent. A két hátsó táskám teljesen vízhatlan, de a matracom, meg a hátitáskám nem, így erre fektetek nagyobb hangsúlyt. A poncsót, meg a kamáslit, meg kézközelben tartom.
Chenonceaux nincs messze. Chenonceau , a Loire vidékének második leglátogatottabb kastélya nem a Loire, hanem annak egyik mellékfolyója, a Cher mentén található. „Hat hölgy kastélyának” is szokták nevezni ezt a maga nemében egyedülálló építményt. A hat hölgy elnevezés, a tulajdonosai után kapta. Chenonceaux községben található. A kastély és a település nevei között csak egy „x”-nyi különbség van, ami engem a tájékozódásban egy kicsit megzavart. A kastély olyan, mintha egy hídra építették volna. Nagyon szép, és belül is érdekes, nekem a legjobban a konyha tetszet, kicsit el is képzeltem, ahogy a szolganép sürög-forog, hogy az uraságot kiszolgálják, ahogy a kandalló előtt forgatják a malacot, meg a bárányt… A kert is sokkal nagyobb volt, mint a tegnapi kastélyé. És az ára csak 80 centtel drágább, azaz 11€. Az időjárás kegyes volt megint, mert amíg a kastély körül voltam nem esett.
A pénztárnál viszont akadt baj bőven. Először is nem lehetett oda lezárnia biciklit, és be kellett vinne a parkolóba. Aztán meg 2 család volt előttem, akik nem tudták eldönteni milyen jegyet is akarnak, ezért csak 12 percet vártam rájuk.
Én meg: „napot, egy felnőtt jegyet szeretnék, audioguide nélkül”
„11€”
„köszönöm, viszlát”
A kertben nem találtam értelmes embert, aki ért a fényképezőgéphez, vagy épp be volt borulva, amikor végre találtam egy "szakembert", így nem túl jól sikerült „az itt is jártam” fénykép. A kastélyban volt még egy nagy flash-em. Elképzeltem, ahogy D’artagnan épp a folyón keresztül szökik meg a kastélyból, csak mert láttam egy kis lépcsőt, ami a vízhez vezetett, az egyik pillérnél.
Elindulok Valençay felé, ott is van egy kastély, de útközben látok róla egy fotót, hát nem egy nagy valami. És arra pont szembeszelem lenne, ezért úgy döntök, kihagyom, és inkább még ma megpróbálok eltekerni Chambord-ig, ahol szerintem a környék legszebb kastélya található. Útközben belefutok egy másikba, amelynek tárva-nyitva a kapuja. Betolom a biciklit, és senki nem kéri a jegyet. Úgy néz ki mintha ez egy étterem, meg szálloda lenne. Letámasztom a biciklit, és elindulok a kertbe. Egyszer csak egy nagy családba botlom (unokák, apu, anyu, nagyszülők), akik valami francia játékot játszottak. Meglátnak, és megáll a játék, nézik, mit keresek ott. Szerintem ők voltak a kastély tulajdonosai, és ez nem egy étterem volt. Intek, meg köszönök, ők meg hangosan kacagnak, gondolom rajtam, hogy „megint egy hülye turista, aki ide betévedt”.
A falu másik végén meklátok egy Mekit, Mekkívánom a húst, mert már hetek óta alig ettem, csak tésztát. Begurulok a Mekdrájvba, Mekveszem a duplahúsos Meknemmondommit, és mekeszem. Nagyon jól esik, 25 nap alatt ettem egy ráksalátát, egy kebabot, és néhány deka felvágottat, ami húsnak számít.
Elindulok északnak Cheverny felé, ott is van egy kastély, de 8€-ba kerül és ez se egy nagy durranás. Ha életem első kastélya lenne, akkor biztos befizetem ezt az összeget, és biztos tetszett volna… Az úton végre hátszél, és repesztek ezerrel. A baj, hogy egyre jobban borul. Látom, nem érek be egy kempingbe se az eső előtt, hacsak nincs itt egy a közelben. És láss csodát, van is egy Cellettes-ben, Blois-től 7-9 km-re. Ahogy tekerek arra egy kis mellékúton, egyszer csak elkezd ömleni. A poncsó fel, és csak szakad. Kb fél óráig ömlik. 20 perc után megtalálom a kempinget, a recepció be van zárva, ezért az eresz alatt várom meg az eső végét. Felállítom a sátram, a kerítés mellé. Ott épp valami rendezvényre készülnek elő. Egy tag mondja, hogy „bonzsúr, satu, de fütyföröty, la pöti..” egy szót sem értek, és hívják Jean-t. Jean egy enyhén becsípett negyvenes francia, aki elmondja, hogy holnap este itt koncert lesz, és nem javasolja, hogy ide verjem a sátram. Megköszönöm, de közlöm, én holnap már nem itt leszek. Megkérdezem nincs-e ingyen sörük, és jót nevetünk. Jean jó fej volt.
Szárítom a cuccaimat, és egész jól haladok, amikor jön a nagy ötlet. Eltekerek Chambord-ba, mivel jó idő van, holnap meg kitudja mi lesz. És szép időben meg tudom nézni a kastélyt. Felpattanok a biciklire, és tekerek 26 km-t. Ahogy közeledek, látom, hogy közel a kerítés a kastélyhoz, örülök, mert így nem kell befizetni a belépőt. Ahogy megyek közelebb, kiderül, hogy körbe lehet járni a kastélyt tök ingyen, mivel nincs is kerítés. Csak a belseje fizetős, nagyon örülök, és az idő is gyönyörű. Százával készítem a fotókat.
Chambord az egyik leghíresebb Loire-völgyi kastély, mely messze a városi stressztől, a természet lágy ölén található. Chambord a legnagyobb és a leglenyűgözőbb kastély a francia reneszánsz korából. 156 m hosszú, 117 m széles és 440 szobával rendelkezik.
Aztán nyugatról újabb fekete felhők jönnek. Hoztam poncsót, de azért elindulok Blois felé, ott is van pár látnivaló, ha ma megnézem, holnap reggel nem kell ezzel húzni az időt. Amúgy a környéken nagyon sok a kemping. Jelzem EZEN a környéken!!
A haza úton már esik, nem vészes, csak a sapkám a sátorban hagytam, és így az isteni áldás az arcomon, meg a szemüvegemen landol. És ami idegesít, hogy egyszer esik, egyszer nem, így többször öltözhetek. Mire Blois -ba érek, kitisztul az idő. Megnézem a város két templomát, aztán komótosan elindulok vissza a kempingbe, mivel a recepció 20 órakor zár. Mire visszaérek, pont bezár, de a tulaj még ott van. Motyog valamit. Én meg mondok neki pár angol mondatot, amiből valószínűleg csak a"Tomorrow"-t értette, mivel utána megnyugodott. Biztos rájött, hogy holnap fizetek. Végül a reggeli váltásnak tényleg kifizetem, mert nem drága, és az ilyen kis kempingeket nem szeretem „kizsákmányolni”, örülök, hogy léteznek. Így is találok egy csomó ipari papírtörlőt, abból elrakok magamnak egy keveset. Kell a sátor szárazon tartásához.
A fürdő, viszont kicsit vicces. Bemegyek, nem túl igényes. Nézem, egy cső megy a zuhanyzók felett. A csőből kilóg egy-egy lánc, kb. olyan mint a régi wc tartályokon volt. Meghúzom, és elkezd folyni a víz. Ha csak egy cső van, az nem jelenthet mást, mint hogy csak hideg víz van. A franciák, fordítva gondolkoznak, mint mindenki más. Itt úgy spóroltak a vízen, hogy forróvíz folyik a csőből, így nekem se volt kedvem sokáig fürödni. Így is rákvörösre főttem.
km:136,04 Éjszakázás: 47.525607,1.386329
