2012.07.07. szombat
Tegnap kint hagytam a pólóm, és természetesen este esett. Csurom víz, de azt veszem észre, hogy teljesen tiszta. Mintha kimosták volna. Nem tudom mi esett ott, de jobb, mint a mosópor.
Reggel a recepciós nő, aki akkor épp takarítónőként funkcionált, kérdezte, mikor fizetek, én meg a kezébe nyomom a pénz, és közlöm vele „MOST”. Nem csoda, hogy tudta ki nem fizetett eddig, mert rajtam kívül 5 kemperes család volt csak. Pakolás, és irány Chambord. Útközben elkap az újabb eső. Én „okos” este kint hagytam a poncsóm is, így kívül belül vizes. Választhatok, hogy elázok, vagy fel a vizes cucc, ami nagyon kellemetlen érzés. Mire a kastélyhoz érek, eláll és tudok csinálni pár fotót. Szerencse, hogy tegnap eljöttem ide, mert akkor sokkal szebb idő volt, és szebb képek készülhettek.
Orleans csak 45 km. A terv, hogy valahol Orleans és Chartres között keresek egy kempinget, és így két közepes nap után beérek Versailles-ba.
Útközben egy kis faluban találok egy kis boltot. Nem drága, ezért veszek sajtot, kolbászt, meg narancslevet, és a bolt előtti kis parkban, az asztalnál leülök, és kényelmesen megreggelizek. Mellettem épp temetésre készültek, remélem nem zavartam meg a ceremóniát a piknikemmel.
Orleansig elég unalmas a táj. Egy atomerőművön kívül semmi extrát nem látok. A városba bejutni kicsit nehézkes, mert a befele menő főútra kitették a biciklivel behajtani tilos táblát. A városban megnézem a katedrálist, Jeanne D’ Arc házát, és a tőle nem messze lévő téren a szobrát. Ekkor már csúnya felhők tornyosulnak felettem. Nem várok tovább, elindulok északnak. Sajnos a kitáblázottság itt se a legjobb, így egy kicsit az autóúton kell tekerni. Pár száz métert csak, de az is kínos, mert a franciák, a spanyolokkal ellentétben csúnya dudaszóval fejezték ki „nem tetszésüket”. Végül elhagyom Orleanst, és a semmi közepén találom magam. A csúnya fekete felhők eltűnnek. A táj tök lapos, és még falu is alig van. Csak villanypóznákat látok, amik a fent említett atomerőműből jönnek. Még csak 15 óra. A semmi közepén tekerni egy 4 sávos úton, nem túl érdekes, max izgalmas a mellettem elsuhanó kocsik miatt.
Mivel még tanya is alig-alig van, úgy gondolom itt kemping se lesz. És hogy a hangulatom tovább romoljon, el kezd esni az eső. „Szerencsémre” oldalszél, így az eső nagy része a lábamon landol, és érzem, ahogy a zokni szép lassan nedvesedik. A kamásli segít a helyzeten, de nem eleget. Miután az út is kezd jó vizes lenni, már az autósok sem kímélnek. Az eső oldalról, a sáros szmütyi, meg elölről javítja a hangulatomat. Beérek egy faluba, van vagy 5 ház, meg egy bezárt kocsma. Az egyik eresz alatt megállok, és telefonos segítséget kérek a barátnőmtől, hogy hol van a közelben kemping. De sehol nem talál a környéken (az interneten). Az eső kicsit alábbhagy, így elindulok tovább. Max 200 méter után elkezd ömleni. Épp egy rozoga fészerféleség mellett tekerek el, és a gazon keresztül gyors betolom alá. A szakadó esőtől a látótávolság alig 100 méter. Ott hív vissza a barátnőm és közli, a legközelebbi kemping csak Chartres-ban van, ami még 50 km. Eddig tekertem 112-t. Arra gondolok, hogy ha 4-ig eláll, akkor nekivágok. Amíg szakad az eső kint, én próbálom magam hasznossá tenni. A lyukas tetőn becsepegő vizet összegyűjteni, ha esetleg itt alszok, legyen ivó, meg fürdővizem. Plusz gondolatban összeeszkábálok egy ágyat magamnak az ott található dolgokból.
Négy előtt eláll. 50 km-t kb két óra letekerni, azt fél lábbal is kibírom. Letérek erről az útról, mert a kisebb utakon, legalább nem csapják rám a sarat az autók. Itt utolérek két műmájert, és beállok szélárnyékba. Mivel nem beszélnek angolul, így nem tudnak segíteni, merre kell menjek. Végül megtalálom az N154-s utat, ami egész Chartres-ig megy. Nagyon jól haladok, annak ellenére, hogy az út egyre csak emelkedik, bár nem vészes. Mögöttem megint jönnek a sötétebb felhők. Az előbb azt írtam, hogy ezt a távot fél lábbal is kibírom…DE nem fél kerékkel. Érzem, hogy a bicikli furán mozog. Lenézek a hátsó kerékre nincs defekt. Nem értem mi van, mert az elsőn olyan gumi van, amit lehetetlen átszúrni. Lenézek arra is, és bizony defekt. FASZA. Látok egy kis falut, betolom oda, mert már akkor majdnem teljesen leengedett. Letámasztom a biciklit, és elkezd megint esni. A falu nem nagy és egy teremtett lelket sem látok. Akkor a MagicCard-ot itt nem tudom használni, muszáj esőben defektet szerelni. Lepakolás a bicikliről, és szerelés. Ami nehezítette a dolgom, hogy nem találom a tüskét a külsőben. Nem értem mi szúrta ki. Félek, hogy bennmaradt valami, csak nem látom a vizes szemüvegen keresztül, és ha nem szedem ki, ezt is kiszúrja. Akkor pedig nincs több gumim. De szerencsére ezt már nem szúrta ki semmi. Szerelés után a kereket rosszul raktam vissza, ezért beleért a fékbe, de ekkor már a cuccok a biciklin, így elég nehéz beállítani a kereket, meg a féket. Elindulok, és még a km órám se számol. Valószínűleg a szerelésnél elmozdult a mágnes… Esőben nekem nincs kedvem még ezt is állítgatni. Szóval a mai napra kijutott a gond bőven. Kopog a szemem az éhségtől, mivel egésznap alig ettem, a kulacsom folyik, és fázok. Ja, és egyszer csak ki van rakva az autóút tábla. Ekkor már nem érdekel, hogy biciklivel nem lehet behajtani. Jó döntés, mert max 500 méterig autóút, aztán sima főút lesz, (ez tipikus francia). De hogy ne legyen vége a "jó" szériának, el kezd szakadni. A kezemen, a lábamon folyik patakokban a víz. Az út szűk, így az autósok is csapják rám rendesen a vizet, meg a sarat. És ahogy megelőz egy kamion, a szele mindig szétszedi a jól beállított poncsóm. Az egyik ilyen poncsó lebbentő akciónál észreveszem, hogy az első táskám vízállóhuzatja elveszett. Fogalmam nincs hol eshetett le. És ekkor esik ki a térképem is. „Ebben az esőben, én nem fordulok vissza!!!” Mindig mondják, hogy mennyire irigyelnek, mert nagyon sok szép helyre eljutok, és ekkor született a nap főcíme: „NA EZT IRIGYELD”.
A km órám 122-nél állt meg, és láttam egy táblát, amire ki volt írva 39 km Chartres. Szóval aznap átléptem a 160 km-t, és sajnálom, hogy pont ma nem működött végig az óra.
Egyszer csak meglátom a chartres-i katedrális tornyait. A kempinget hamar megtalálom. Begurulok a recepció melletti padhoz, és ráesek. Arra nincs erőm, hogy a fejemet tartsam. Ott fekszek, mint egy hulla. A bicikli rajtam, a poncsó meg rajtunk. Néha megmozdulok, hogy az emberek lássák még élek. Kiveszek egy müzlit a táskából, az ad egy kis energiát. A recepciós pasas nem túl kedves. A kemping 9,2€. Ami ilyen helyen nem számít soknak. Sátorverés, és pakolás, de előtte a sátrat kell szárítani. A szomszédjaim hollandok, a világ legkedvesebb népe. Meghívnak egy teára, ami nagyon jól esik. Pakolás, ruhaszárítás, kaja, és a szokásosak. Estefelé megint esik, így a félig se megszáradt ruhák újra csurom vizesek.
Na ilyen egy esős nap. Csak nekem ez már a NEGYEDIK.
km:<160 Éjszakázás: 48.43534,1.498356
