2012.07.09. hétfő
Eltelt egy holdtölte mióta elindultam, már annyira megszoktam a nélkülözést, a magányt, és mindent, hogy akár bármeddig tudnám csinálni.
Reggel korán felkelek, és irány meghódítani Párizst. A városba 3,5€-ért visz be a RER. Ez olyan, mint nálunk a HÉV. Az állomáson nincs ellenőr, és a beléptető kapu is ki van nyitva. Mivel tudom, hogy az Eiffel torony előtti megállónál sincs kapu (megálló: JAVEL), ezért magabiztosan nem veszek jegyet. Ennél a megállónál van a Szabadság szobor, amiről mintázták az amerikait. A RER beér Párizsba, ahogy kiszállok, és jobbra nézek, meglátom a tornyot. „Kicsit hihetetlen, de eljutottam ide is” hangulat fog el. Örülök, de nem sokáig, mert a másik peronon ellenőrök mennek a kijárat felé. Magabiztosan megyek én is kifelé. Fellépcsőzök a kijárathoz. Meglátom, hogy azóta csináltak kiléptető kaput. B*sszus, most hogy megyek ki??? Pár másodperces gondolkodás, és mielőtt még az ellenőrök oda jönnének, átemelem a biciklit a kapun, és elhúzok onnan. Ilyet se csinálok többet.
A megállótól nem messze áll egy szigeten a Szabadság szobor. Ott készítettem pár képet, megnéztem a szobrot, aztán eltekerek az Eiffel toronyhoz. Mivel korán reggel volt így alig voltak emberek. Én hülye, megkérek egy „nem-embert”, hogy fényképezzen le. A „nem-ember” addig nyomogatta a gépet, amíg a képek törlése menübe belépet. Az volt a szerencsém, hogy pont aznap cseréltem a memóriakártyát. Megmutatom neki még egyszer, mit kell nyomni. Látom, megint csak nyomogatja a gombot. Úgy teszek, mint aki örül, hogy lefotózták, aztán megköszönöm. Természetesen egy fényképet nem készített. Végül egy idősebb embert kérek meg, aki nagyon művészi képet készít.
A torony után áttekertem a téren egész az akadémiáig, onnan meg az Invalidusok házáig. Itt megpillantottam a Montparnasse tornyot, és eszembe jutott, meg kéne venni holnapra a vonatjegyet.
Elbicikliztem az állomásra, itt kiderült, hogy bár négyszintes a pályaudvar, de csak egy szintről mennek a vonatok. Közölték velem, hogy a vonatom mikor fog indul, de nem erről az állomásról, hanem a Gare de l’Est-ről. Megvettem a jegyet, csak 81€. Azért írom, hogy csak, mert ez egy super TGV, 460 km , és csak 2 óra az út, ja és az ár a bicikli jegyet is tartalmazza. És tudtam kártyával fizetni, így már lesz elég kézpénzem a túra végéig. Mivel egy hónapja nem használtam a kártyám, így a PIN kóddal volt egy kis baj.
Mivel van elég idő, és inkább most bolyongjak, mint holnap, ezért arra gondoltam megkeresem a másik állomást. Útközben bevásároltam, ettem, és megnéztem a St Sulpice templomot. Itt játszódik a DA VINCI KÓD az a része, amikor Silas megöli az apácát. Anno nem találtam meg a rózsa vonalat, de tényleg ott van. Még egy emléktáblát is állítottak.
A templom után elmentem a Luxembourg kertbe. Itt is ettem pár falatot. A kertben egy karddal tai chi-zó nő majdnem leszúrt. A kert nagyon szép, jó eltölteni pár nyugodt percet, csak biciklizni nem szabad. A vicc csak az volt, hogy lépésben bicikliztem amikor rám szólt az őr, és pont akkor előzött meg egy futó. Szóval 6km/h-val balesetveszélyes biciklizni, de 14-gyel futva nem. Amúgy miután leszálltam, ugyanannyival toltam. Hát igen a szabályok, amiket nem mindig értek.
A Szajna másik oldalán megnéztem a Louvre -t, mivel már láttam, és erre a múzeumra nem elég egy év se, nem hogy csak pár óra, így nem mentem be. Ezzel így voltam minden mással is.
Az állomásra a Sevastopol Boulevard vitt, a Stalingrad tér közelében. Azt nem értem náluk miért nem változtatják meg az utca neveket, mint nálunk. Mióta a Moszkva tér neve Széll Kálmán lett azóta nálunk is sokkal szebb az élet.
Innen elmentem a Cite-be, megnéztem az H’otel de Ville -t, ez a városháza, majd a Notre Dame -t. A rendőrök többször is rám szóltak ne biciklizzek a járdán, de mivel minden út ahol szerettem volna menni egy irányú, és természetesen mindig rossz értelemben, nem tudtam mit tenni.
A Louvre-on keresztül a Concorde térig szintén egyirányú az út, ezért a parkban bicikliztem. Ott leültem egy padra, pihentem, és ettem. Néztem a várost, mert innen szinte minden látható. A Champs Elysées -n (de magyarul csak: sanzel izé) végig bicikliztem, de mivel macskaköves, ezért inkább végig a vesém pozícióját próbáltam lefelé terelgetni a bakancsom felé.
A 8 sávos körforgalomban elég életveszélyes volt a diadalívhez biciklizni. Természetesen van aluljáró a turistáknak, de nem akartam lépcsőzni. Csináltam pár fotót, megnéztem jó alaposan, és két rendőr rám szólt, hogy itt még, tolni sem szabad a biciklit. Aztán a Sándor hídon át vissza az Eiffel toronyhoz. A Sándor híd mellett található két szép múzeum, és Churchill szobra. Az Eiffel toronynál leültem kicsit pihenni, és nézelődtem. Azt vettem észre, hogy egy nagy repülőgépet 6 vadászgép követ. Gondoltam biztos eltérítették. Ezek még nagyon el sem hagyták a teret, a távolban jött még egy kötelék, aztán még egy. Kb 12 ilyen vagy ehhez hasonló raj repült el a toronytól keletre kb 500 méterre. És szerintem egy turista sem vette észre, annyira a „ NA itt is jártam ” fotóval voltak elfoglalva. Ezen felbőszülve én is készíttetettem magamról meg a bicikliről egy hasonlót, ha már a reggeli nem jött össze.
Egész nap hol be volt borulva hol nem, így szó szerint nem volt felhőtlen a hangulatom. A kisebb felhőkből, így délutánra egész szép sötét felhők lettek. Arra gondoltam megkeresem azt az olcsó kajáldát, amit még a Sevastopol Boulevard-on láttam. Ha esik, addig is bent vagyok. Bár ez a környék egy kicsit getto, de nem vészes. Pár euróért eszek két hatalmas 3 húsos hambit, és utána emésztek. Wc majd irány a város. A Louvre-hoz visszatekerek, ma már harmadjára. Ülök egy nagyot a lépcsőn. Utána alaposan megnézem az épületet. Amíg itt vagyok, eszembe jut a DA VINCI KÓD megint. A film végén Tom Hanks egy üveglapon sétál, és letérdel Mária Magdolna előtt. A gond, hogy ez az üveglap, a Louvre előtti körforgalom közepén van, egy hatalmas sövény veszi körül. Szóval vagy maradok estig, vagy a rendőrség visz el, ha most megpróbálom megnézni. Inkább kihagyom. Elindulok vissza Versailles-ba. A Concorde téren visszanézek, és meglátom a Sacré Coeur -t. Gondoltam, ha már szinte mindent megnéztem, ezt miért hagyjam ki. Elindulok fel a dombra, mert ezt a templomot jó magasra építették, de a fenti látvány megéri a fáradságot. A város is szép onnan, és a bazilika is. Látok egy régi ruhába öltözött nőt, aki harmonikázik, nagyon hangulatos (ők így koldulnak). Bár a kis szűk utcákon hatalmas a turista áradat. Lefelé elég rossz az út, pedig jó lett volna száguldozni. Láttam egy magyar rendszámú Trabantot. Nem tudom, hogy került oda.
Mivel már 7 óra múlt, és háromszor tekertem körbe a várost, így már tényleg irány a kemping. Most veszek RER jegyet. Még jeggyel is elég nehézkes a bejutás a peronra. 20 perc és kint vagyok Versailles-ban. A kastélyt szerettem volna lefényképezni még elölről is, de biciklivel nem engedtek be, így azt kint hagytam.
A kempingben a szokásos programok. Befizettem a kempinget, mert a recepciós pasi észrevette, hogy még maradtam 1 napot. Bár kimagyaráztam magam, és nem is tűnt mérgesnek, de azért ciki.
Bár a közlekedés egy kicsit káosz, sok a macskakő, és az egyirányú utca, de úgy érzem 75 km Párizsban elegendő, hogy az ember alaposan megismerje. Úgy érzem sokkal többet láttam, mint anno 7,5 nap alatt. Ha az ember metróval közlekedik, akkor csak a nevezetességeket látja, meg a környékét.
km:81,08 Éjszakázás: 48.800641,2.106037
