2012.07.10. kedd
Korán kelés, pakolás és tiszta ég. Ez jellemzi a 29. reggelemet, de az elindulás már megint felhős. Pár perc alatt bent vagyok a RER állomáson. Menetközben még megnézem a kastélyt, és elbúcsúzom tőle.
Megveszem a jegyet, közli a hölgy, hogy 1 perc múlva megy a vonat. A beléptető kapu miatt le is késem a szerelvényt, de sebaj mert 15 perc múlva jön a következő, és a strasbourgi vonatom csak 11:30-kor indul.
Ma is a Javel állomáson szállok ki, mert nem tudom az Eiffel toronynál, hogy tudom felhozni a biciklit, csak mert ott a RER már a föld alatt megy. Így még látom egyszer a szabadság szobrot, és utána az Eiffel tornyot, a Sándor hidat, a Concorde teret, a Louvre-t és a Conciergerie -t.
A tegnapi gyors étterem, ahol ettem még zárva, és egy utcaseprőtől megtudtam csak 12 órakor nyit. Próbáltam keresni egy másik hasonlót, de csak egy kebabost találtam, de ott is órákat kellett volna még várni a kajára. Onnan nem messze találtam egy olyan tipikus „nagymama pici konyhája” szerűt. Nagyon guszta volt minden, és nagyon igényes. Saját szalvétájuk, és papírzacskójuk is volt. Vettem 3 torilla szerűt, tele hússal, bár nem volt olcsó, de finom volt és laktató. A harmadikat már csak a vonaton tudtam megenni. Az állomáson még volt másfél órám, hogy jobban teljen az idő, bámészkodtam, így néztem meg alaposan az új Axterix film plakátját. Egy kicsit gúnyos az angolokra nézve. A háttérben egy étterem látható Fish&chips felirattal.
Elég fáradt voltam, hogy a vonatút egy részét átaludjam, pedig a TGV száguldása nem mindennapi. Bár már többször volt szerencsém kipróbálni, de még most is fenomenális élmény 320 km/h felett száguldani. Az autókat szinte állva hagyja az autópálya mellett. A karók olyan gyorsan száguldanak el, hogy számolni is nehéz. 20 karó, egy km, és mindezt 12 másodperc alatt teszi meg (épp amikor ezeket a sorokat írom, Szolnok felé zakatolunk a MÁV-val kb 60-nal). Budapest-Szolnok a MÁV-val 1óra 30 perc, a TGV-vel kevesebb, mint 20 perc lenne. És a vicc, hogy ott lehet biciklit szállítani, itt meg csak koszos „marhavagonban”, ami minden bokornál megáll, (bocs, most nem egy bokornál, hanem egy tanya mellett állunk).
Strasbourg nem igazán nyűgözött le, főleg, mert alig volt kitáblázva merre van Németország. Bár utólag megtudtam itt található Európa egyik legmagasabb temploma, ami a világörökség része. A tábláknak köszönhetően, jó, hogy volt iránytűm, így csak mentem keletnek. Átbicikliztem a folyón, és egyben a németekhez. Kehl-ben találtam egy infóirodát, megmutatták, merre kell mennem, de azt is megtudtam, hogy itt van kemping. Elindultam megkeresni, mert van 3 napom 160 km-re, szóval pihenhetek.
A bicikliutat követve, felhajtottam egy kis fahídra, a kanyar nem sikerült valami jól, és a korlát „lefékezett”. Ahogy megálltam a sapkám a rászerelt kamerával együtt lerepült, párat pattogott a patak partján, majd a vízben landolt. Még jó, hogy vízálló. Letámasztom a biciklit, hogy lemásszak a patakhoz, a biciklim meg eldőlt. Az akció után elindultam, ahogy bámészkodok, a pedál felakad a padkán, és majdnem beborulok az árokba. Mindez kb. 2 perc alatt történik.
A kemping recepcióján épp ebédszünet. Ilyen korán se értem még be soha kempingbe. Hans Régenkurt (a recepciós) mondja egy holland házaspárnak, akik szintén biciklitúrán vannak, hogy kövessék, megmutatja hova lehet felverni a sátrat. Ahogy toljuk befelé, látom szép rendezett, olyan németes. Nagyon szuper kemping, még konyhája is volt. Ilyet még sehol nem láttam. Így nem kell a saját gázomat használni. Egy baj volt, hogy a melegvíz fizetős. Fél euróért 6 percig folyik a melegvíz.
A sátorverés után rögtön meg is érkezik a vihar, pár percig tombol, aztán csak esik. Max egy órát pihentem a sátorban, és mikor elállt, visszabicikliztem a városba, megnézni, hogy megy a vonatom Stuttgartból Münchenbe.
Az állomáson a már régebben megismert DB automata. Ennél logikusabb jegyautomatát még nem láttam. 5 perc és tudom, mikor hova, mennyiért, hány átszállással tudok menni. Aztán irány vásárolni. A boltnál volt egy grillcsirkés. 3,5€ egy fél csirke. Nagyon megkívántam, de mivel rengeteg a kajám, nem veszek. A bolt nem olcsó, bár inkább Németország nem olcsó kaja szempontból, bár jó minőségű az étel. Veszek sört is, este naplóírás közben jól fog esni.
A kempingbe megérkezik egy szlovák srác, aki szintén biciklitúrán van. Elkezdi szerelni a defektes kerekét, és én is kedvet kapok. Ezt látja egy német pasas, és hoz nekünk autópumpát, hogy ne a kis biciklipumpával bénázunk. Még mondják, hogy a németek bunkók.
Este megint el kezd esni. A fürdés fizetős ezért cserébe wc papír beszerző akcióba kezdek. A hátralévő napokon már így megvan a napi sátortörlő papírom.
Mivel a spanyolokat értékeltem úgy gondolom a franciáknak is jár. 5 pontból 3,8-t adnék nekik. Ami tetszett: az útjelző táblák egész jók, a vasút gyors, és nem drága, olcsó a kemping, sokkal több látnivaló van, az emberek kedvesek és többségük beszél angolul. Ami nagyon tetszett, hogy lehet biciklit szállítani a vonaton.
Ami rossz: drága a kaja, az utak minősége elég rossz, nincs mozgássérült lejáró, nincs wc papír a kempingben, a bicikli utak minősége rossz, és logikátlan.
Azért látszik mennyivel kevesebb rosszat írtam a franciákról, mint a spanyolokról.
km:45,13 Éjszakázás: 48.561956,7.808251
