30. nap: Jubilálok   

2012.07.11. szerda

 

Éjszaka meglátogatom a wc-t az esti sör miatt. Volt ott egy szárító, ami nem akart működni. Feltekertem a radiátor hőfokszabályzóját és bekapcsolt a szárító. Érdekes logika ez a németeknél, de megörülök, és a vizes cuccokat az éjszaka kellős közepén elviszem szárítani.

Reggel alszok, amíg bírok, ez azt jelenti max 7:20. Mivel van konyha, így több kaját tudok főzni, nem is tudom mind megenni. A 20%-t ki kell öntsem. 30 napja nem öntöttem ki kaját, nagyon rosszul esett, mintha valakit eltemettem volna.

9-kor már úton is vagyok. Bolyongok Kehl körül, mert nincs kiírva semmi olyan város, amit felírtam tegnap. Látok 3 embert beszélgetni a házuk előtt. Franciák voltak, de beszéltek angolul, és természetesen németül is. Segítenek eligazodni a német útvesztőkön, a feleség még térképért is berohan a házba. A következő falutól, már jó fele tartok, és szépen haladok. Van bicikliút is. Nem olyan, mint a franciáknál, hogy néhol csak pár méter. Itt két falu össze van kötve. És jó minőségű.

11 óra magasságában megérkeznek a sötét felhők, ezért megállok, cucc csomagolás, felveszem a kamáslit, és bekeverem a fehérje lötyit.

Rastatt-ban találok egy infóirodát, ott megmondják, hogy hol van kemping, illetve én mondom a nőnek, ő csak lecsekkolja a neten, hogy tényleg létezik-e. Bár tudom, hogy van itt kemping, de se én nem találtam, se a helybeliek nem tudják merre van. Bár ez normális, mert egy helybeli nem szokott kempingezni a saját falujában. Én se tudom, hogy hol van a környékünkön kemping. Egy idős néni végül útba igazít, és 14 órakor már a kempingben vagyok. Hozzáteszem, hogy sehol nem volt kitáblázva.

Idefele neki mentem egy exkavátornak, ami egy útépítkezésnél pihent, és kiszakadt a matracom esővédő huzata.

Estig még van 8 órám, halálra fogom magam unni. Napközben se volt semmi izgalmas. Az egyedüli látnivaló, csak a házak voltak. Tetszenek azok a fagerendás házak.

A főnök ad áramot (ingyen), így tudom tölteni a laptopot, és hogy ne unatkozzak, elkezdem begépelni a naplóm. Kora este megint esik, és életem legnagyobb és legszebb szivárványát látom. Találok egy kis foghagymát, azzal feldobom a már 30 napja kicsit megunt porkaját.

Este fürdés, bár nem voltam katona, de valami hasonló lehet. Kis igénytelen helység és fizetős a melegvíz. Vittem két zsetont is, gondoltam most élvezkedek. Másfél percig folyik az amúgy nem túl meleg víz. Bedobom a másik zsetont és 90 másodperc alatt „szappanozás” és lemosdás. Sikerült, ciki lett volna habosan egy újabb zsetonért rohangálni.

Tudom, hogy elb*sztam, mert Mont St. Michel-t meg kellett volna nézni, akkor most nem lennének ezek az unalmas napok. De utólak könnyű okosnak lenni.

km:71,28     Éjszakázás: 48.943422,8.274469