32. nap: Újra otthon, a hegyekben   

2012.07.13. péntek

Hát a mai nap korán kezdődött, 0:00-kor. Próbáltam aludni, de a székek kényelmetlenek, sok a kétes kinézetű ember, két foszer horkolt hangosan, és amikor ezeket kezdtem megszokni, jöttek a rendőrök, és igazoltatták a jónépet. De az jól esett, hogy tőlem nem kérték az útlevelet. Biztos nem néztem ki annyira csövesen, a sok csöves között. Leköltöztem a földre, mert ott kényelmesebb volt. Már majdnem elaludtam, amikor a DB őrei zavartak fel mindenkit, és akinek nem volt jegye azt kizavarták. Aztán megint, párperc alvás.

5 óra után az állomás egyik gyorséttermében ettem két hamburgert, nem mindennapi kiszolgálással. A „tősgyökeres” német lány köszönni nem igazán tudott, de mosolyogni sem, a kaját meg csoda, hogy nem vágta hozzám. Az oké, hogy fáradt, de szerintem én se aludtam sokkal többet az este. És még szalvétát se adott.

Felszállok a vonatra, mert kint elég hideg van. De tudom, hogy Salzburgban még hidegebb lesz. Ahogy megyünk Ausztria felé, egyre csökken a hőmérséklet, és nőnek a felhők, majd el kezd esni.

Leszállok a vonatról, és pocsék időjárás fogad. Nem adom fel, bármi jön akkor, is megnézem az Eagles Nest-et. Három napot fél lábon is kibírok, vagy szakadó esőben. Elindulok megint Németország felé, mert Berchtesgaden a határ másik oldalán van, kb 25 km-re innen. A táj egyre szebb. Nekem olyanok a hegyek, mint más embernek a tenger. Bármi rossz dolog ér, akkor is szépnek látom, mert ez alpesi rossz. Mindig eszembe jut a barátaimmal eltöltött görögországi nyaralásom, amikor szóltam nekik, hogy „benneteket nem zavar, hogy a szennyvizet beleengedik a tengerbe, és abban fürdünk?”, és a válasz: „NEM baj, mert ez görög sz*r.” 3-4 km után elállt az eső, és a hangulatom sokat javult. A köd is feloszlik, és láttam a hegyeket. Viszont Salzburgban semmi nem volt kitáblázva, így mentem az iránytű után. A következő faluban már ki volt táblázva merre van Berchtesgaden, sőt az is, hogy 19km. Eufórikus hangulat uralkodott el rajtam, mert imádom a hegyeket, és tudom, hogy már csak pár km és teljesítettem a túrát.

Hangulatom viszont hamar alábbhagyott, mert elkezdett megint esni. Egy buszmegállóban kicsit megálltam pihenni, de az eső nem veszít erejéből. A megálló után pár kanyar és meglátom a határt, persze itt is csak két tábla jelzi, sehol bódé, vagy sorompó. Hát igen itt nem tudják mi az a vasfüggöny. Berchtesgaden előtt Unterau-ban találok egy kempinget. 13,7€ plusz 2,5€ valami mágneskártya, ami nem tudom mire jó, mert nem kértem. Csak a távozáskor kell fizetni. A recepciós nő nem volt igazán kedves és nem beszélt angolul. Betolom a biciklit a wc mellé, mert az eresze alatt nem esik. Esőben nem olyan vicces sátrat állítani, és egyenként behordani a felszerelést, miután szárazra töröltem. Mivel este nem aludtam, és úgy se tudok semmit csinálni, pakolás után elmegyek fürdeni, és lefekszem. 2 óra alvás után arra ébredek, hogy nem esik. Kirobbanok a sátorból, és alig van felhő az égen. Azonnal kipakolok pár dolgot, hogy száradjon. Azt veszem észre, hogy a matracom alatt vizes a sátor. Hiába a Szuper NASA technika, ha az ember mocsárba állít sátrat, akkor az beázik. Így már nem kereshetek másik kempinget, mert örülök, hogy csak ennyire vagyok vizes. Kajálok, és mire végzek, megint beborul, de úgy vagyok, hogy 3 napot már kibírok. Ez a 10. nap, hogy esik, vagy csak ijesztget. Csak a párizsi napon nem esett, de ott is be volt erősen borulva. Szóval felhő ide, felhő oda, elindulok megnézni a környéket. Tekerek pár km-t és megint esik, de nem adom fel. Isten látván az elszántságomat, elkergeti a felhőket, és délutánra nagyon csodás idő lett.

Elbicikliztem a Königssee -hez. Nagyon fantasztikus hely. Sok hegy, a lábuknál egy csodás tó, azon egy kis sziget , egy kis kápolnával. Minden tiszta zöld, sok alpesi ház, kis patakok. Egy meseország. Bár Schwangau nekem jobban tetszett, de Chamonix-nél szebb. Jó lett volna körbe tekerni, de már 18 óra, és itt a hegyek miatt hamar tűnik el a nap. Visszafelé szebb a táj, mert nem süt a szemembe a nap. Bemegyek egy boltba, tipikus német precizitással berendezve. A polcon minden élire állt. Az akváriumba a halak centiméter pontossággal követték egymást, és a saroknál 90 fokban fordultak. Na ez egy kicsit túlzás. A kosaraknál egy idősebb bácsi sütögette a kolbászkáit, és osztogatta, nagyon finom volt. A bolt előtt a biciklik nem voltak lezárva, ezért én se tettem. Veszek retket is, ezzel feldobom, a kiadós vacsim.

A bolt után átmegy az út egy patak fölött. Megállok fényképezni, és az egyik hegy tetején, jó magasan, meglátok egy kis házat. Ez nem lehet más, mint a „ sasfészek ”. (47.611342,13.042465)

A sasfészek: Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól. A munka 13 hónapig tartott, nem fukarkodtak az emberi-, sem az anyagi erőforrásokkal. Az egész komplexum összköltsége elérte a 30 millió birodalmi márkát, mai áron számolva ez mintegy 150 millió eurót tenne ki.Ha azt nézzük, hogy Hitler körülbelül 10 alkalommal járt itt, akkor a világ legdrágább nyaralója.

Megyek tovább, de a kempinget nem találom, rájövök, hogy már rég eltekertem mellette. Egész elmegyek addig a buszmegállóig, ahol délelőtt pihentem. Látok egy biciklist, aki valamiért nagyon ideges, ledobja a biciklijét, és toporog. Egy kicsit magamra ismertem, bár én soha nem dobnál le a biciklimet. És büszke is vagyok, hogy a 32 nap alatt egyszer se akadtam ki így, pedig lett volna rá okom. Pl. a 26. nap, amikor több mint 160km-t tekertem a felét esőben, és a hangulatomon a defekt sem segített.

A kempingben megeszem a retkesül fimon kajám egy kis retekkel, aztán kiülök a padra, és írom a naplóm. Természetesen a boltban vásárolt helyi söröket iszogatom közben.

Este még veszek egy nagy zuhanyt. Kb 30 perc élményfürdő. Az ajtót is ki kellett nyitni, mert a gőztől nem láttam semmit.

Késő este ismét esett.

km:51,25     Éjszakázás: 47.646367,13.038714