2012.07.15. vasárnap
Éjszaka 2-kor arra kelek, hogy szakad. Annyira, hogy csak nehezen tudok visszaaludni. 7-kor felkelek, még mindig szakad. Hogy tud ennyi eső esni?
10-kor eláll, azonnal felpattanok a biciklire, és irány a „fészek”. Alig megyek 2 km-t, megint elkezd esni. Kijön rajtam a 34 nap rossz emléke, és „minden fát, meg követ egyenként elküldök a fenébe”. Olyan párás a levegő, hogy a látótávolság max.100 méter. Ha fennhagyom a poncsót, szétizzadom magam, ha leveszem, akkor elázok. Végül felérek, átöltözök száraz ruhába, megveszem a jegyet, és felülök a buszra, ami szinte azonnal indult. Felfelé a táj egyre szebb, és a levegő is kitisztul. A busz jobb oldalán ülök, onnan szebb a táj, hisz a másik oldalon csak sziklák vannak. Fent nem rohanok egyből fényképezni, mert tudom, még egy lift megy fel legalább 150 métert, és a jegyemet is le kell pecsételni, hogy mikor, melyik busszal szeretnék vissza jönni. Úgy kalkuláltam, hogy 2,5 óra elég lesz, megnézni a házat, és a környékét, ami nem túl nagy. Aki enni is szeretne, annak több idő kell, hisz a sasfészekből idővel étterem lett. Ahogy néztem az árakat 14€-nál kezdődnek az egytálételek. Viszont aki csak pár fotót akar készíteni annak meg sok a 2 óra.
A buszból egy alagút vezet a hegy belsejébe, ott van egy lift, ami felvisz a csúcsra. A liften már lehet látni, hogy anno, nem sajnálta a párt a Führertől a pénzt. Tészta réz a belseje. A liftből egyből a mosdóban megyek, mert fent nagyon hideg a levegő, kicsit csepereg is, ezért át kell öltöznöm. Mindent magamra veszek, ajánlom, hogy ha nyári ruhába megy fel valaki, az is vigyen magával tartalék meleg ruhát. Inkább egy felesleges pulóver, mint egy lila száj. A rossz idő ellenére csodás a kilátás. Az öreg bajuszos tudta mi a jó. Látni lehet a környék összes faluját, még a Königssee-t is, pedig elég messze van. És napsütésben ellátni egész Salzburgig. Minkét oldalra ki lehet nézni, és ha kedvünk van, tehetünk egy kisebb túrát a hegyen. Kb egy órát mászkáltam kint, készítetem egy csomó képet. Az idő egyre rosszabb lett, így szép lassan visszamásztam a házhoz. A „fészek” tényleg csak egy kis hétvégi ház. Az alapterülete max 300 négyzetméter, és annak is a nagy része a konyha, meg az étterem. A kisebb része a lift, meg a mosdó. Ami érdekes, az egy kis folyosó, ahol képek vannak kiállítva a múltról, de a cikisebb részéről nincs. Illetve van egy kis terem, ahol egy 5-6 perces videót vetítenek, az építésről és a kész állapotáról. Amúgy maga az épület elég szép, tiszta fa és kő.
Már csak pár percem maradt a buszindulásig, ezért nem volt lehetőségem fent enni. Ezért kimentem és fotóztam párat, főleg mivel kezdett kitisztulni az idő, és sokkal szebb volt a táj.
Le a hegyről. A biciklim 3 óra után is érintetlen, na igen, ez Németország. Itt újra öltözés, mert az út csurom víz, meg sár. Elindulok lefelé. Az első kerék, amit előre dob sarat, az rajtam landol, ahogy utolérem. Látok egy turista utat, ami bemegy az erdőbe, és nagyon jó minőségű. Mivel itt az utat nem élvezem, így letérek a murvás kis erdei útra.
Nagyon jó döntés volt, száguldozás az erdőben, rengeteg patak, vízátfolyás, kis hidak, sok fa, csúszós kövek, még csúszósabb farönkök, vízesés, jó kilátás, alagutak, és néhány értelmezhetetlen tábla. A rossz csak lentebb volt, ahol az út elég meredek, és a hetek óta tartó esőzés összemosta a murvát. Sok helyen nem bicikliztem, hanem síeltem inkább, mert 10 cm-re süllyedtem. Valahol itt lehetett, hogy a biciklim kerekei másfél milliomodjára fordultak körbe, azaz megvolt a 3000. km-em.
Végül ezen a nem veszélytelen túraúton gurultam be, pont a kempingbe. Egy család épp sütögetett valamit, amikor nagy hangzavarral megérkeztem. Tiszta sár vagyok, de nagyon élveztem. Bár féltem is kicsit, de ez olyan, mint a síelésnél a feketepálya, izgulsz, de: „MÉGEGYSZER!!!”
Kipakoltam a felesleges felszerelést, és irány megint fel. Láttam egy szép vízesést, illetve majdnem, mert a nagyeszű németek, oda nem építettek utat. Megyek tovább fel, amikor jön az első esőcsepp, egy hatalmas fekete felhőből. Megfordulok, és fék nélkül, vagy ész nélkül vissza a kempingbe. Új rekord született ezzel a biciklivel 65 km/h. Épp visszaérek és elkezd esni, csak úgy mint én. A nagy sietségben, nagy fék a vizes füvön, és már fekszem is a földön. Pont akkor sétált el mellettem egy holland pár. Én meg egyből: „It is normal.”
A kemping boltjában veszek 3 sört, és gyönyörködök a tájban, már ami látszik belőle.
Kis hangulatjelentés: Minden napom gyötrelmes volt, és soha nem sírom vissza… Ha a soha max 3 nap, mert otthon, meleg szobából, tele hassal, a képeket és a videókat nézve biztos hiányozni fog, hisz minden emlék idővel megszépül.
Tudom, ha a vasúttársaságok nem pancserek, és az idő is kegyesebb, minden máshogy alakult volna.
km:23,74 Éjszakázás: 47.646367,13.038714
