4.nap: "pihenés" a Triglav Nemzeti Parkban

2015.07.16. Csütörtök

 

 

6:30-kor kelek. Ma egyben könnyű, és egyben nehéz napnak nézek elébe. Hisz délutánig szinte nyaralni fogok, és még a 90 km-t se tekerem le. Fél óra alatt összepakolok, ami egy túrázós naphoz kell, magyarán némi étel, víz, fényképezőgép, és biciklilakat, majd elindulok a Savica vízeséshez.

km 20-25 km-re fekszik a Bohinji tó, mely Szlovénia legnagyobb tava. Ezen a szakaszon is pont olyan hullámos az út mint a tegnapi nap utolsó 25 km-e. Sok helyen az út a Száva mellett halad, de nem csak ettől szép a táj, hanem a körbeölelő hegyek miatt is. Útközben egy kisebb faluban 2,5 €-ért veszek reggelt, amit ott a bolt előtt meg is eszek.

Korán elérem Bohinj-t. a reggeli pára még nem szállt fel, így a tóból nem sokat látok, ezért meg sem állok. Majd akkor, ha visszafele jövök. A tótól a következő 2-3 km felfelé tart, legalább tudok száguldozni lefelé. Megérkezek a vízeséshez. Letámasztom a biciklit, lezárom, elgyalogolok a bejárathoz, és befizetem a 2,5€-nyi belépőt.

Felfelé elég sokaz kell mászni. 20 perc van kiírva, de 10-12 perc alatt fel lehet „sétálni”.

Felfelé ömlik rólam a víz, a könnyű terepnek köszönhetően. Emiatt szomjas vagyok, és természetesen csak most hagytam a kulacsot a biciklin.

A vízesés hangját már messziről hallom. Látok egy kanyarban egy kisebb fabódét, ott befordulok, és elém tárul a Trigláv Nemzeti Park egyik legszebb látványa. A Savica Vízesés kb 78 méter magas. Szárazabb időben is gyönyörű, és soha nem apad ki. Ilyen tájt kettő ágazik, és egy „A” betűt formál. A kisebb ága „csak” 25 méter. Mindkét vízesés egy kisebb tóba érkezik, mely 894 méterre van a tengerszinttől. Esősebb időben a vízhozama megnő, és ekkor egy hatalmas zuhataggá válik. Amikor felértem egy nő és két férfi volt csak rajtam kívül, de ők is elég hamar elhagyták a helyet, így 10 percre egyedül maradhattam, eme bámulatos természeti csodával. Tömérdek fotó elkészítése után kiültem a korlátra és minél több szép képet, és emléket próbáltam letölteni a háttértárolómba. A tündérmesébe illő perceket 10 perc után egy kisebb papucsos csorda zavarta meg, de még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyi ideig egyedül lehettem, hisz az utánam érkező emberek csak lökdösődve készíthették el, azt a fotót, amin csak kis családjuk, vagy társaságuk szerepel, illetve a vízesés.

Mivel én már kigyönyörködtem magam, ezért a háttérbe húzódtam, és a lépcső tetejéről még pár mentális fotó erejéig maradtam. Majd összeszedtem kis cókmókom és elindultam vissza a biciklihez. A bejáratnál lehet inni a forrásvízből, amit természetesen nem hagytam ki.

A biciklim 1 óra múlva is érintetlenül várakozott gazdájára. Leszedtem a lakatot, és gyerünk vissza a kempingbe. A tájat most két okból is jobban élvezem. Egyrészt, mert most többnyire leejt az út, főleg az első 3km, illetve a másik ok, hogy a hajnali pára felszállt, és látom nem csak a környékbeli tavat, a patakokat, hanem a magasabb hegyeket is.

A bohinj-i tó Szlovénia legnagyobb tava, de még így is csak 4km hosszú, és kb 1km széles. Az út mellől alig-alig látni, hisz sok helyen eltakarják a fák. Egy-egy tisztásnál előbukkan, ekkor lelassítok és csodálattal nézem. Az egyik ilyen „tisztásnál” visszafordulok, hogy jobban szemügyre vehessem, amikor egy a távolban közeledő belga rendszámú autós rám dudál, és kellemetlen karlendítéseket tesz. Nem értettem emberünk viselkedését, hisz elég távol volt még tőlem, amikor megfordultam. Ezt a jelenetet gyorsan kitöröltem még a rövid távú memóriámból is, és megnéztem a tavat. Bár a falu felől sokkal szebb a rálátás, természetesen ott is megálltam.

A 20 km-en még egyszer megálltam pihenni a folyó mellett és enni pár falatot. Kicsit lefürödtem, és ittam a Szávából. Dél magasságában már vissza is értem Bled-be. Elmentem boltba, 3,3€-ért vettem egy valami húsféleséget, banánt, meg tésztát. Aztán vissza a kempingbe, ahol vőztem. A szokásos porkaja, de most vágtam bele az imént vásárolt húsból. Kis ejtőzés után újra felpakoltam, és elindultam a Vintgar szurdokhoz. A recepciónál megállok informálódni, pontosan hol is van, az a valami, hisz még a pontos nevét sem tudom. Szerencsére van kirakva róla egy kép, és úgy könnyű elmagyarázni, mit is keresek valójában. Jó hogy most nem a fejem után mentem, mert akkor tuti nem találom meg.

A szurdok amúgy nincs messze Bled-től, kb 6km-re lehet. Az út erőteljesen emelkedik, de üres biciklivel azért tekerhető. Menet közben gyönyörködök a tájban, és sok helyen látszik a bled-i tó is. Fél óra sem kell, és már meg is érkezek. Lezárom a biciklit, és bemegyek, de előtte be kell fizetni 4€-t. Kicsit fájdalmasan érint, hisz tavaly a Verdon kanyon ingyenes volt. Bemegyek, és meglátom a patakot, ahogy belefúrja magát a kövek közé. Már ez a látvány megérte, és még nem is sejtem milyen élményben lesz részem. Sajnos maga a szurdok csak 4km hosszú. Nem olyan hosszú, mint a Verdon, és nem olyan nagy mint Plitvica, de ez is meseszép. A kamerám és a fényképezőgépem szinte állandóan működött, mindig volt valami, amit érdemes volt lencsevégre kapni. A kb egy órás séta végén a patak a Sum vízeséssel hagyja el a kanyont, onnan muszáj visszagyalogolni a bejárathoz, de ezt sem bánom, mert így még egyszer láthatom a vadon kanyargó kis Radovna patakot.

Visszaültem a biciklire, és arra gondoltam, hogy mivel ilyen korán végeztem még ma elindulok tovább, mert akkor úgy hátha holnap összejön a „B” terv. A kempingig nem nagyon kellett tekerni, mert szinte végig leejtett az út. Még egyszer megálltam és elbúcsúztam fentről a bled-i látképtől, ami olyan csodás , hogy még a jugoszláv volt elnöknek, Tito-nak is itt volt nyaralója.

A kempingben összepakolok, lebontom a ruhaszárítóm, és még kicsit lemosdok, mert sejtem ma biztos nem kempingben alszok. Bár utóbbinak nem sok értelme van, hisz a mai nap hátralévő km-ei rendesen megizzasztanak. Már csak a kempingdíj befizetése van hátra, hisz tegnap ezt nem tehettem. Hiába mondtam, hogy szeretném ezt akkor megtenni, hogy később ne tartanak fel, főleg, hogy akkor szakadt az eső, és amúgy se tudtam mit csinálni. Most meg sietnék, egyrészt mert nem tudom, még hol alszom, másrészt mert ma is jönnek az esőfelhők. A bajomat tovább fokozza, hogy a számítógépes rendszer bedöglött, és nem tudnak kiadni számlát. Várok fél órát, és még semmi. 40 perc után megkérdezem, hogy mi a probléma, még 10 perc után pedig megkérdezem, hogy kézzel nem tud kiadni számlát, csak mert sietnék. Még 10 perc és előkerül valamilyen számlatömb, és be tudom fizetni a kemping díját. Röpke egy órás hercehurca után nekivágok újra az országútnak.

Az út ugyan olyan, mint tegnap, hisz tegnap pont itt jöttem többnyire felfelé. Ma szerencsére lefelé megy (többnyire) az út, de néha van egy-egy meredekebb emelkedő. Mivel tudom kb hol van az utolsó falu a Naklo előtt, ezért ott keresek esti szálláshelyet. Bár Naklo is csak falu, de az már elég lapos területen fekszik. A hegyen kedvesebbek az emberek, bár ez csak az én tapasztalatom. Találok is egy kedves családot, akik megengedik, hogy a kertjükben éjszakázzak. Szó szerint kertben, mert egy fóliás családot fogtam ki, és hátul a kert tele van fóliasátrakkal. Most vacsorát nem kapok, mint két napja, de már az is nagy szó, hogy ingyen szállhatok, és hogy ide eljutottam, csak mert majdnem egy nappal vagyok előrébb a tervezettnél.

A mai nap utolsó perceiben a holnapi korai indulást készítem el, ami pakolásból áll. Holnap muszáj korán indulni, egyrészt mert egy idegen család kertjében alszom, és nem akarok zavarni, másrészt holnap le akarok jutni a tengerhez, ami a navigációs rendszer szerint 150km, és tudom kb 10%-t rá kell számolni. Szóval holnap lesz mit pedáloznom. Arról nem is beszélve, hogy érintem Ljubljanát, ami nem túl nagy város, de mégis csak a szlovénok fővárosa.

 

98,16km