2016.08.19. péntek
Fél 5-kor ébreszt nővérem. A szokásos reggeli teendők után, jön a nagy búcsú, hogy 5 előtt elindulhassunk kocsival Arad felé. A határon gyors átmegyünk, majd megvesszük az 1500 Ft-os útdíjat. A 90 km alatt semmi jelentősebb dolog nem történi, még be nem érünk Aradra. Ott több közlekedési furcsaság után áldom az eget, hogy vettem a túra előtt a biciklire egy tükröt. A legveszélyesebb szituáció egy négy sávos úton történt. Két sáv ment egyenesen és kettő balra. Mi egyenesen mentünk a második sávból. De jött egy autó a legszélső sávon, megelőzött minket, majd előttünk bevágódott jobbra. Ránéztem sógoromra, és megkérdeztem, hogy ez itt normális? Ő csak egy apró bólintással jelezte, hogy igen. Az állomásra fél hét előtt megérkezünk. Már ekkor nagyon néznek az emberek. Majd kinyitjuk a kocsi hátulját, és elkezdjük kivenni a biciklit. Ezzel még jobban magunkra hívtuk a figyelmet. A sok szúrós tekintet ellenére sógorom jó utat kíván, kezet fogunk, és mindketten elindulunk utunkra. Ő vissza Békéscsabára, és meg be az állomás épületébe. Sógorom elmondta a következő találkozásunknál, hogy hazafelé végig a telefonját nézte, mikor hívom fel, hogy azonnal jöjjön értem. De a negatív előítélettel szembe semmi atrocitás nem ért. Betoltam a biciklimet a jegypénztárhoz, majd könnyedén megvettem a 122Lejes jegyem. Ebből 10 lej volt a kerékpárjegy. A pénztáros hölgy beszélt angolul, bár nem volt az erősége, de ami kellett azt megértette. Ezután következett a lassú halál. Várni 2,5 órát a vonatindulásig. Fél óra után kimentem a büféhez, hogy vegyek vizet, mert a vonatút hosszú lesz. 3 Lejért kaptam 2 liter ásványvizet. A fizetésnél kihúztam egy 5 Lejest a pénz tároló tokomból, de csak egy része jött ki a lényeg bent maradt. Majd mutatom a büfés hölgynek, hogy ezt bizony eltéptem. Ugyan is a román pénz nem gyapotból készül, mint minden más fizetőeszköz, hanem műanyagból, emiatt mosható, de könnyebben is szakad. A hölgy rutinosan és szó nélkül megragasztja. A kellemetlenség miatt, vagy a szimpla kedvességből adódóan a pénzragasztás mellé kaptam még egy rágót is. Megköszöntem a kedvességét, majd visszatoltam a biciklit a váróterembe. A nagy várakozást egy koldus szakította félbe. Szerencsétlen annyira ágrólszakadt volt, hogy megsajnáltam. Benyúltam a zsebembe, és a legnagyobb értékű fémpénz odaadtam neki. Ez egy 20 Banis volt, ami láttán reklamált a hajléktalan nő (vagy férfi hisz a nemét nem tudtam megállapítani), hogy ez nagyon kevés. Utólag kiszámoltam, hogy ez mennyit ér és csoda, hogy nem köpött szemen. A várakozás tovább morzsolta az idegeimet. De végül időben megérkezik Temesvár felől a vonatom. Integetek a sinbohócnak, hogy mutassa meg hol van a bicikliszállító kocsi. B*szik segíteni, majd pár másodperc múlva mutogat hátra. Elindulok a vonat vége felé, úgy hogy tolom a biciklit, de közben futok. Az aradi új állomás meglehetősen régi, csak mert betontalpfák vannak letéve, igen random módon. Ezen erősen pattog a biciklim, nagyon lassan haladok. Már csak 2-3 kocsi lehetett hátra, mikor szól a kalauz, hogy nem ezen a végén van a kerékpárszállító. Megfordítom a több mint 50 kg-os biciklimet, majd elindulok vissza. Mire az utolsó előtti kocsihoz érek, már mindenki felszállt, és azon aggódom, hogy itthagy a vonat. Ezért arra gondolok, hogy feldobom a biciklim a következő ajtón, majd fent elrendezem a felszerelésem. De feldobni a megpakolt biciklit, kb másfél méter magasra, szinte lehetetlen. Az eleje fent a vég még lent. Nagy nehezen fellépek az első lépcsőfokra, de itt megáll a tudományom, és a bicikli is. Már látom a sötét jövőmet, hogy itt maradok. Persze erre is volt kidolgozva tervem, de nincs rá szükség, mert hirtelen megindul a biciklim, és sikeresen felszállok. Hátranézek, akkor látom, hogy egy férfi tolt egyet a biciklin, ezért indult meg. Megköszönöm a kedvességét, és ezzel Románia nagyot nőtt a szemembe. Becsukódik az ajtó, és akkor tudatosul bennem, hogy elindultama túrára, mert legközelebb csak Bukarestben fogok csak leszállni. Mivel a kocsi ebben a végében nincs bicikli szállító, arra gondolok, hogy biztos a másik végében van. Lecuccolok a Kerékpárról, és egyenként áthordok mindent. Kiderül ott sincs. De nem jövök zavarba. A felszerelést elrendezem, hogy minél kevesebb helyet foglaljak el, a biciklit meg felállítom az ülés, és az előtér fala közé. A kalauz először szó, hogy költözzek át a 3. kocsiba, mert ott van a bicikliszállító részleg, de miután látta, hogy minden kötözőeszközömmel felrögzítettem biztonságosan a kerékpárt, már nem szólt semmit. Fent említettem, hogy a 2,5 óra várakozás Aradon maga volt a halál. Ha az volt a halál, akkor ami most vár rám, az öt halállal ér fel. Ugyan is több mint 12 óra a menetidő. Ez nem tűnik soknak, de ha belegondolunk, hogy Amerikába 6 óra az út, és hogy ez annak a duplája, úgy már sok. Az első 6 órában aludtam, ettem, sudokuztam, terveztem a túrám, memorizáltam a térképeket, elmentem wc-re. A második 6 óra volt igazán a kihívás, hisz addigra kialudtam magam, nem voltam éhet, és a játékot is untam. Próbáltam épp ésszel kibírni az utat. Kitéptem volna a hajam, de levágtam rövidre, és még megfogni sem bírtam. A 9. óra környékén beértünk Brassóba. Ott már az is érdekesnek tűnt, hogy volt egy mozdony cserénk. Ez elinduláskor veszem észre, hogy már van fél óra késésünk, így bizonyossá vált, hogy korom sötétben kell megkeresni a szállásom. Brassó után a vonat áthámozza magát a Kárpátokon, ez a rész szép volt ezért itt mintha gyorsabban telt volna az idő. Bukarest-be este 9 után érünk be. Természetesen korom sötét. A leszállásnál senki nem segít, de legalább mosolyognak az emberek. Gyors felcuccolok, és irány a hostel. Sajnos benéztem az utcát, és rossz úton indulok el. Érzem, hogy baj van, ezért kérdezösködöm. Egy lány az okostelefonján megmutatja hol vagyok, úgy már be tudom magam tájolni, és megtalálom azt az utcát, ahol van a szállásom. A környék nagyon lepukkant, sok a rossz arcú ember. Szerencsémre gyorsan megyek, és mire észrevesznek, már tovább is állok. A hostel olcsóbb mint mondjuk egy nyugati diákszálló. Mindössze 35 Lej, de nagyon igényes. Lecuccolok, elzárom a szekrénybe az értékeimet, majd fürdök. 10 magasságában lemegyek a bárba venni egy sört, ami mindössze 5 Lej, aztán nyugovóra térek. Este még arra gondolok, hogy eddig minden a terv szerint. ~2,5km