7.nap: Egyes számú közellenség letudva

2016.08.25. csütörtök

 

6:30-kor kelek az üres kempingben. A mai este nem volt annyira gáz, mint a két nappal ezelőtti, mivel megszoktam az éjszaki zörejeket. Tudtam ezeket nem a támadó migránsok adják. Összepakolok, elmegyek fogat mosni, feltöltöm a kulacsaimat, majd elindulok 7 óra magasságában. 

Tegnap előtt az Edirne-be tartó úton egy kutya megkergetett, és mivel le tudtam rázni, ezért bíztam benne, hogy ma is megteszi, csak most bekapcsolt kamera mellett, de a kis rohadék ma máshol csattogtatta a fogsorát, így a király videó elmaradt.

Edirne peremén bicikliztem, amikor egy nagy testű kutya sétál ki elém, fogában a kölykével. Mivel a kölyökkel rendelkező állatok veszélyesebbek, ezért azonnal megálltam, és bíztam benne, hogy nem vesz észre. Átsétált az úton, majd eltűnt a bokrok között. Csak bízni tudok abban, hogy ilyen szituációba többet nem kerülök.

Edirne kivezető útján elvétem az irányt egy körforgalomban, de szerencsére hamar rájövök és segítséget kérek. A törökök szerintem nagyon vendégszeretők, és segítenek. Az útba igazítás után nem csak a rossz minőségű úttal küzdöttem, de a hosszú kocsisorral is. Két napja alig voltak autók, most meg ha nem is ezrével, de százával állnak. Elkezdem lassan előzgetni az autókat, majd a biztonságomat szem előtt tartva megkérdezem merre van a határ. Mutatják messze előre. Mondják nyugodtan menjek előre. Később egy őr is mutatja menjek nyugodtam előre, így már nem tartok attól, hogy újabb testnyílásokkal látnak el egy kés segítségével a sorban állók. A két határ között még nagyobb a sor. Kb 2 km-en keresztül előzgetem a várakozókat, úgy hogy meg sem mozdul a sor.

A görögök nagyon lassan engedik át a delikvenseket. Meglátom az őrbódét. Addig tekerek, amíg már csak 3 autó marad előttem. Beállok a sorba, ahol kb 2-3 egy autó. Sorra kerülök, engem max fél perc alatt átengednek, gondolom az EU-s papírjaim miatt.

ezzel szerencsém volt, nem úgy mint a pénzváltóval. Szerettem volna a török lírám eurora váltani, de az a terv kudarcba fulladt. Ráadásul egy kutya rám támad, és mivel veszélyesnek tartottam a közeledését, ezért lefújtam.

A meleg helyzet után viszont nincs melegem, csak mert be van borulva. Egyszer csepereg is. Csak 11 magasságában derült ki, utána viszont nagy meleg lett.

A tájékozódás egyszerű, mert egy széles és jó minőségű út megy egész Alexandropoli-ig, ami már a tenger mellett fekszik. Szerencsére hátszelem van, emiatt nagyon jól haladok, többször átlépem a 30-35 km/h-t. Sajnos a hátszél ellenére többször kell megállni pihenni, mivel a lábaimat túlterheltem a túra előtt, és néha-néha még erőteljesen nyilal. Az egyik ilyen pihenőnél, egy kanális mellett álltam meg. Ettem, néztem az amúgy halál unalmas tájat, és észreveszek egy nagyon érdekes külsejű pókot, aminek a mérete is figyelemre méltó.

Dél magasságában találok egy kis kápolnát, és melytől nem messze egy forrást. Isteni hideg víz folyt a kútból, természetesen lecseréltem az addigra kellemetlenre melegedett összes innivalóm, majd bekevertem a fehérje lötyim, és leültem pihenni a kápolna árnyékába. Miközben hédereltem, ettem, ittam a fehérjével és cukorral felturbózott vizem, illetve írtam a naplóm. Ekkor született meg a nap alcíme: Egyes számú közellenség letudva. A közellenség alatt a törököket értettem, mivel annyi rosszat halottam róluk. De elnézést kérek tőlük, mivel roppant segítőkészek, és vendégszeretők. Nem ért semmi komolyabb atrocitás, a merényletek, és a puccskisérlet ellenére.

A pihenő jól esett, viszont a templom mögötti szemét már kevésbé. Tudtam, hogy Görögország szemetes, de az überelte, minden elvárásomat.

A folytatásban is erős hátszél segíti a haladásom. Mivel már tavaly is csúszott ki a csomagok közül a „szelfibotom”, ezért sűrűn nyúlok hátra megigazítani a méteres alucsövet. A mai táv felénél is megejtem ezt a tevékenységem. Most viszont valami isteni sugallat hatására, nem csak rutinból hátra nyúltam, hanem rá is néztem a bot végére, ahol valami fura dolgot véltem felfedezni. Félig-meddig láttam, hogy valami oda nem illő dolog van rajta, épp ezért megálltam és jobban szemügyre vettem. Egy pók  pihent a bot pont azon részén, ahol meg akartam fogni az alucső végét. Pont olyan pókfajta volt, mint pár km-rel visszább. A csodaszép teremtményt egy papírlap segítségével eltávolítottam, aztán útjára engedtem. A hálója igen erős volt, alig bírtam elszakítani.

Didimoticho után találok egy éttermet, pontosabban egy grill bárt. Csak a szuflakit ismerem, ezért azt kérek egy adag sült krumplival. Az eddigi görögországi ittléteim alapján csak rosszra számtok amit az éttermet illeti. Volt olyan hogy 3,5 órát vett igénybe az éttermi evés, úgy hogy maga a táplálkozás 15 perc lehetett. Miután felkészültem minden rosszra, 10 perc után szól a pincérnő, hogy nincs szuflaki…NA, erről beszéltem. Tehát 10 perc kellett a hölgynek, hogy bemenjen a konyhába és leadja a rendelést, ahol kiderült, hogy nincs is szuflaki. Ha ez 10 perc mennyi lesz a következő általam választott étel elkészítése, kihozatala, és végül a számla kiállítása. De 15 perc múlva kihoz egy hatalmas csirkemell filét krumplival. CSODÁLKOZOK! De, jön a következő gondolat, ami a pénzlehúzást illeti. Gondolom, biztos azért hozta ki azt, mert ez drágább. A szuflaki 5€ lett volna, és láss csodát ez is annyiba kerül. A méretével nem hy meg vagyok elégedve, de egyenesen el vagyok ragadtatva. Tapasztalatom szerint Magyarország, Ukrajna és Románia az egyetlen hely ahol kevés pénzből jól lehet lekni, sőt általában annyit adnak, hogy gondot okoz a tömérdek étel elfogyasztása. De, a három említett országhoz, most Görögország is csatlakozik. Bár, egy régebbi ittlétem alatt, ettünk egy étterembe, ahol a 2 személyes tál elfogyasztása után kértem még egyet csak magamnak, egy nagy adag krumplival, és úgy már jó laktam. Most viszont minden szuper. A kiszolgálás, a sebesség, az ár, az adag, és most még az íz is. Ezt azért említem mert pár nap görög éttermi étkezés után a kollégám szavait idézve, „Faszenet lehet köpni”. 

Pompás hangulatban, tele gyomorral folytatom az utam. Elérem Kornofolia-t, ide kellett volna eredetileg elérni, de mivel még van erőm, és gyerek még az idő (14:30), folytatom a tekerést.

A biztonság kedvéért előveszem a digitális navigációm, ami szerint van hotel Provatonas-nál., az országút mellett. Van is csak ezt a helyi lakosok nem tudja. Ott megkérdezek 2 srácot, hogy hol van itt az említett hotel. Fogalmuk sincs. Megkérdezem a lányt aki velük van, de ő is csak húzza a vállát. Legyintek egyet, és megyek tovább. Pár méterre egy hölgy a háza előtti gazt rendezgeti, ő mutatja, hogy a kereszteződés után… 200méterre.

Megtalálom, de nagy a csend. Az ajtó be van zárva. És látszik, hogy vendég kevés, mint vöröshagymában a proletár öntudat. Végül találok egy kiírást, hogy a szomszédban kell csengetni. Ezt megtenném, ha lenne csengő. Egy hölgy szól ki, és közli, hogy 35€ egy éjszaka. Megköszönöm a szolgáltatást, de inkább nem kérem.

Feres-nél is van, ezért lépek, ráadásul csak 12km. Ez belefér a fájós megfáradt lábaim ellenére. Odafele menet látok egy kutat. Vizet szerzek, majd lemosdok, aztán lepihenek az árnyékba. Miközben élvezem a „nyaralásom” pihentetőbb részét, megérkezik egy pasi, és elkezd ő is lefürödni. Miközben mossa a lábát, pár deci víz gellert kap a retkes lábán és rajtam csattan. Rám néz, és mosolygok, ő visszamosolyog, aztán legyintek, és visszaülök a biciklire.

Feres-ben próbálok információt szerezni a helyi szállásokról, de mindenki küld össze-vissza. Van olyan aki nem érti mit kérdezek (angolul). Az oké, hogy nem érti eme világnyelvet, de hogy nem rakja össze a képet, miszerint egy külföldi, délután, azt mondogatja HOTEL. Nem értem mit gondolhatott. Talán ezt hitte hogy a biciklitáskákban pénz van, és hogy egy hotelt akarok vásárolni.

Két hölgynek már majdnem sikerül útba igazítani, de ahová küldtek, ott nincs hotel. Eztért elindulok tovább. Egy kutya nekem ront, úgy hogy a gazdája ott van pár méterre. Lefújom gázspray-jel. A tulajdonos motyog valamit. Mivel nem beszél angolul előveszem, a magyar tudásom. Azt sem érti, de azon tökéletes gesztikuláció mellett elküldöm a jó k*rva anyjába. Az akció után el is fogy az első palack srpay. Mondom is magamnak, hogy ez k*rva jó, hisz még van hátra több, mint 3 hét, és már ez egyik önvédelmi eszközömnek lőttek.

Tekerek tovább. Szerencsére, olyan erős a hátszél, hogy még felfelé is érzem a segítséget. Könnyedén hóditok meg minden emelkedőt. Lefelé meg élvezem a száguldozást. Az egyik ilyen száguldozás és 130km tekerés után az út befordul nyugatnak, és már nem segít a tökéletes hátszél. Érezem kezdek kimerülni. Alexandropoli még 30km, ott biztos van kemping, de már alig élek.

143 km után látok egy kemping táblát. Lefordulok jobbra, amerre a nyíl mutatta. Nem látok ráutaló jelet, hogy a környéken lenne kemping, ezért egy vendéglátó egységhez kormányzom a kétkerekőm. Ott két kutya állja az utam, de miután leszállok a nyeregből megnyugszanak. Betolom a biciklit egy fedett vendéglátóhely mellé, majd bemegyek megkérdezni, hol van a kemping.

Először a szakácsnővel kezdem meg az emberi kommunikációt, ami koncentrálódik a mutogatásra. Szerencsére megérkezik Maria a tulajdonosnő, aki enyhén tört angolul elmagyarázza, hogy ez egy nyugdíjas otthon, és hogy kemping csak Alexandropli után van. Elmesélem neki, hogy több mint 140 km tekerés van mögöttem a mai nap, és jó lenne megegyezni. Maria szerencsére jó üzletasszony, és 18 €-ban kiegyezünk. Ennyiért sok nyugat-európai kempingben csak egy sátor helyet kapnék, nem hogy egy saját szobát, saját fürdővel.

De, mielőtt elfoglalnám a szállásom, veszek egy sört 2€-ért, ami koronája a mai napnak, hisz ma csak 80km volt a cél, ennek ellenére 140-et jöttem. A sör jó esett, csak úgy mint a kényelmes ágy, a meleg fürdő, és a vacsora.

A kellemes dolgok mellé társultak a kötelezők is. Ilyen volt a mosás, főleg hogy a 4 pólómból, már egyet elhagytam, és a maradékból, már csak egy nem volt koszos, de már azt is egyszer használtam.  A mosóvíz minden ruhadarabomtól szinte korom fekete lett, ebből látszott igazán, milyen nagy szükségem volt erre a szállásra. Igazából nem is a mosás gond egy ilyen túrán, hanem a szárítás. Mivel a szobához járt ventilátor, ezért tudtam ennek segítségével, biztos reggelre szárazak lesznek a kimosott ruháim.

Mosás után főztem egy „finom” vacsorát, aztán vettem még egy sört, majd bódult és fáradt állapotban lefeküdtem aludni.

 

143,37km