10.nap: Riviéra, görög módra
2016.08.28. vasárnap
 
 
Az esti lagzit hajnali 1-ig hallottam a füldugónak köszönhetően, de utána se aludhattam nyugodtan, mert a kemping minden négyzet centijén autók álltak, és félve attól, hogy az egyik véletlenül rám tolat. Eszembe jutott, hogy este beszereztem pár széket meg egy asztalt, és ezek tökéletesek lesznek barikádnak. Így már csak az zavart, amikor egy autó a sátram körül forgolódott és a lámpája nappali fényt szolgáltatott.
Pár órás nyugodt alvás után 7:05-kor felébredek, és 7:35-kor el is indulok. Szinte semmi kedvem tekerni, mert fáj a lábam és a tegnapi nap is lefárasztott.
A város szélén van bolt itt veszek egy igazi görög joghurtot, és pár banánt. A joghurt tényleg nagyon finom, mint ahogy azt híresztelik is. Ezekért a portékákért 2€-t fizetek. A nem túl bőséges reggeli után egy ipartalap mellett tekerek el, a kerítés hozva a görög formáját elég viseltes, és több helyen hiányos. A telepet őrző kutya ki is jön és meg is kerget. Így a felfelé tartó út gyorsabbnak bizonyul, és tulajdonképpen észre sem veszem, hogy felfelé megyek.
 A gyors tempónak köszönhetően gyors beérek Kavala-ba, mely a környék legnagyobb, és Észak-Görögország legnagyobb városa. Ennek ellenére semmi extra. A dombtetőn áll egy pici vár, és várost rég vízzel ellátó (bizánci kori) vezetékrendszerből egy darab. Utóbbi fiatal korának köszönhetően meglehetősen egyben van, és szerencsére pont útba esik. Megállok pár fotó erejéig, azután folytatom az utam.
A következő két településnél lejövök a főútról, egyrészt, hogy rövidítsek, másrészt, hogy szebb helyen tekerjek. Mindkettő összejön, többször parkolom le a drótszamarat, hogy gyönyörködjek a tengerben. Pár km után az út a szárazföld fel kanyarodik, innentől a táj se olyan szép, és ismét megjelennek a kutyák. Az egyik próbál erősködni, de a szelfibotom elveszi a kedvét. Az unalmas mellékút visszamegy a főútra. Ennek nagy előnye, hogy a kutyatámadások elmaradnak, de ezzel együtt minden más is. A következő 50 km a Nihilizáción halad keresztül. Amikor otthon terveztem a túrát azt láttam, hogy ez a szakasz a parton megy végig, ezért úgy képzeltem el, mint az olasz, vagy a francia Riviérát, de NEM. Itt se város, se település, de még házakat sem találtam. Egyetlen egy helyen volt valami kifőzde szerűség, de ott sem állt egy autó sem. Az út hullámos, de a nagy része kb 50 méter magasan épült a tengerszinthez képest. Azért gondolom, hogy annyi, mert csak ritkán látom a kéklő vízfelületet a magas és sűrű gaznak köszönhetően. Árnyék meg víz sehol, de annál több szemét.
Találok még egy éttermet, ez nyitva van de ételt nem szolgálnak fel. Éhesen folytatva az utam egy kisebb terelésre figyelek fel. Egész közel veszem csak észre, hogy az aszfalt feltűnően rücskös. Majd oldalt kiszórok egy szétégett teherautó maradványát. Összerakom a képet. Valószínűleg kigyulladt a sofőr nem tudott mit tenni, oldalra leparkolt, és hagyta veszni az árut. A lángok olyan nagyok lehettek, hogy a teherautó alváza, és az aszfalt is megolvadt.
A csodás látnivaló után a dombtetőről észreveszek egy nagyobb üdülő falut, ha itt sincs étel akkor éhen halok, de előtte szomjan.
A pici település elején vagy egy étterem, van nagy öröm, de nem sokáig, mert kiderül a kevés vendég miatt itt sem szolgálnak fel ételt. Nem adom fel és elindulok a tenger irányába, ott is van egy kiülős hely, de étel itt sincs. Újjászületőben van a régi Görögországról kialakult negatív véleményem. Végül egy hölgy mondja menjek ki egész a tengerig ott temérdek étterem van, ott biztos kapok valamit.
Ott tényleg több étterem is van, és szinte mindenütt lehet kapni gyros-t, sőt inkább csak azt kapni, de kit érdekel, ha az ember szeme kopog. 4€-ért készítenek egy ketchuppal és mustárral ízesített valamit, és kapok hozzá egy kis kólát. Az étel íze nem túl kifinomult, de laktató és olcsó. Végül is ez a lényeg egy ilyen túrán. A kiszolgálás is messze elmarad a megszokott görög kedvességtől, és emellett az angol nyelv ismerete is.
Pár km után az út kissé átláthatatlan lesz számomra, és persze rossz irányba megyek. Egy patak keresztezi az utam, és csak autópálya vezet rajta keresztül. Próbálok kitalálni valamit, de a térkép ehhez kevés, de még a modern navigáció is. Fejvakarás közben kiszúrok egy utat a távolban a patak másik oldalán. Szemmel követem, és rájövök, hogy mit rontottam el az említett kereszteződésnél. Visszatekerek, és láss csodát onnantól sima lesz az utam. Elérek ahhoz a ponthoz, ahol ha északra fordulok beérek Nea Amfipoli-ba, ahol található Nagy Sandor édesanyának a szakácsának a kislánya kutyájának a sírja. NA jó, kicsit most túloztam! Valaki sírja ott található, aki közeli rokonságban állt az említett hadvezérrel. De a mai nap negatívumai miatt inkább ezt kihagyom, nem szeretnék még egy jó nagyot csalódni, úgy hogy még fizetnem is kelljen érte.
Ezért elindulok a tenger felé, így hamarosan belebotlok a Strimonas folyóba. A híd, ami átmegy felette, elég megviselt, de van valami pozitív hangulata. Legalább ennyi örömöm legyen a mai napban. De a pozitív percek tovább folytatódnak. Mert pár száz méterre észreveszem azt a hatalmas kőoroszlánt, melyet már otthon is bejelöltem a térképemet, de az előző órák kellemetlenségei miatt már nem hittem volna, hogy megtalálom. Letámasztom a biciklimet, és szemügyre veszem ezt a több ezeréves alkotást. Eredetileg a szobor Nea Amfipoli-ban állt és feltehetőleg egy hadvezér sírját őrizte. Az első világháborúban találtak rá az angolok, és állították helyre. Ez viszont nem ismert ki és miért szállította ide.
Elbúcsúzok a 5,3 méteres oroszlántól és elindulok a kiszemelt kempingem felé. Pár km után bele is botlok, de a kapu ZÁRVA. Alig, hogy lekoccolom a vasrácsot mögém beáll a tulaj, és elmagyarázza, hogy sajnos idén kevés volt a vendég és be kellett zárnia. Az úriember kedves és mondja kicsivel arrébb van egy másik biztosan működő kemping. Megköszönöm kedvességét, és vissza a biciklire. Pár fárasztó km után még semmi, ezrét aggodalmam, hogy vadkempingeznek kell kezd kibontakozni. Ahhoz viszont vizet kell szerezzek, nem is keveset. Szerencsére egy „parkban” találok is kutat. A park pár fából pár gondozatlan bokorból, egy padból és egy kútból állt. Mint minden a mai nap a kút is hozza a görög formáját, mivel a csaptelep elromlott, és csak csepereg a víz. Mivel nem tudom, hogy legközelebb hol találok vizet, ezért kiötlöm, hogy 2db pántoló szalag segítségéven felrögzítem a flakont a csapra, és megvárom még megtelik.  A művelet bár hosszú perceket vesz igénybe, de végül összejön, addig is pihenek az árnyékos padon, és addig is megtudom, hogy Asprovalta előtt van kemping. Igaz az még 11 km.
11km után valóban megközelítem Asprovalta-t, és tényleg látok pár ezeréves lakókocsit a fák között, de látványok mindenhez hasonlít, de legkevésbé egy működő kempingre. Minden esetre visszafordulok, és megpróbálok hátulról betámadni, bár ekkor azt még nem tudom, hogy ez a „hátulja”. A parttól nem messze találkozok egy férfivel, aki nagyon magabiztosan mondja, hogy ez egy kemping, csak menjek tovább egyenesen a tengerrel párhuzamosan. A pasi amúgy egy régen használt beton öltözőbódék mellett napozott. Ebben a mondatban a „régi” és a „beton” szavak a lényegek, csak mert a folytatásban is ehhez hasonló lepukkant „építményekbe” botlok. Tele graffity-vel. Ezt a pusztulatot csak a spanyolországi kisebbségi putrik múltak felül. Az „öltözőbódék után látok egy nagy „füves” területet, és egy kiszakadt kerítést, amin keresztül be tudok menni A KEMPINGbe. Bár előtte meg kell küzdenem egy 60 cm-es bukkanóval, mely olyan meredek, hogy csak lendületből tudom feltolni a biciklit, és ahol a lánc leér a poros földig. Majd átvágok a hatalmas gazos területen. A hely annyira elhagyatott, hogy kezdem azt hinni ez is már rég bezárt, és csak drogtanya. Végül találkozok egy osztrák kempingezővel, aki elmondja, hogy ez egy kemping, de ő sem találta a recepciót, ezért tábort vert majd holnap tovább állnak. Megköszönöm a kedvességét, és folytatom a kutatást.  Pár perc után véletlenül belebotlok a kijáratba, ahol végre van működő recepció. 7,5€ egy főnek egy sátorhely, ez nagyon kevésnek számít Nyugat-Európában, de ezért a f*sért szerintem még sok is.  
Miután felállítottam a sátram, kisétálok a partra, mert állítólag ott van egy étterem, ahol rengeteg finom görög ételt készítenek. Ebből a mondatból több minden is igaz. Pl: a görög, az étel, meg a készítenek, mert a főzés messze áll attól amit csinálnak a „konyhában”. Kiderül nincs étterem, csak egy fa bódé, ahol valaha árultak hamburgert, meg szuflakit…de, most csak hotdog van. Bár azt nem nevezném annak, ami két tartósított kenyér között egy pici virsli van, az egész mustárral ízesítve. A sültkrumpli valójában csak zacskós csipsz. A fantasztikus napot ez a fantasztikus kemping koronázza meg. Ezt a borzadás ételért 5€-t el mertek kérni. A szemem nagyobbra nyílt ki az étel látványától, mint a szám. Viszont a szomszéd család látva rajtam, hogy enyhén csalódott vagyok meghív pár általuk sütött kolbászra, amik ízét tovább fokozta a kedvességük.
Ezek után csalódottan elmegyek fürödni, a „fürdőbe”. Bár a hely szegényességéből adódóan nincs zuhanyrózsa, így több apró vízsugár helyett csak egy hatalmas sugár simogatja a hátam, így tudom dögönyözni azt, és kicsit megmasszírozza a megfáradt izmaim.
Lefekvés előtt teszek még egy nagy sétát a kempingben, hogy jobban megismerjem a 80-as éveket. Mivel kb akkor lehetett ez a hely a toppon. A part bár homokos, de vastagon borítja szúrós gaz. Az ivókutak mindegyike alatt a lefolyó eldugult és tele van rohadt algás nyálkával, ami mozog, mert él bennük valami. A lámpatestek széttörtek az évek folyamán, és szinte egyikben sincs izzó. A játszótérből csak a hinta felismerhető, persze az is hosszú gondolkodás után. A hátsó épületek mindegyike elhagyatott, emiatt omladozik, össze van firkálva. Ezek a wc helységek szét vannak verve, de emberi széklet ennek ellenére fellelhető. A parton még találtam pár napégette papucsot, gumicsizmát, és egyéb a régmúlt nyaralói által otthagyott fürdéshez szükséges kelléket. Majd a központba visszasétálva megtaláltam a hely nagyságát idéző épületet, a szupermarketet. Ebből látszik, hogy a 80-as, talán a 90-es években biztos nagyon menő hely lehetett, ellentétben a mával. Az ajtón lakat. bent bát még állnak a polcok, de áruk helyett csak a por áll, az viszont vastagon. Pár helyen a tető már beszakadt.
Lefekvés előtt a recepción megengedték, hogy töltsem az akkumulátorokat, és hogy leüljek megírni a naplóm, ami most nem sikerült túl pozitívra. Viszont találtam egy jó dolgot a mai napban. Mivel a kiszemelt kempingtől 12 km-rel többet jöttem, ezért holnap ennyivel kevesebbet kell majd tekerni, így ennyivel kevesebb a holnapi végállomás, ami nem már mint Szaloniki.
 
102,93km