12.nap: Megszerettem, vagy megszoktam a görög pusztulatot

2016.08.30. kedd

 

 

7:30-ig alszom, azért aludtam ma tovább, mint szoktam, mert a szobához jár reggeli, és azt csak 8 után szolgálják fel. Érzem csikar a hasam, mennék én wc-re, de a francia szobatársam épp zuhanyozik. Olyan sokat van bent, hogy mire kijön már nem is kell a toalett, és most ez nem azt jelenti, hogy a gatyámba rottyantottam. 

8-ig kényelmesen összepakolok, aztán megnézem a reggelit. Mivel csak vega kaja van, ezért lépek, ráadásul kiderül 9-től lehet reggelizni. Kérdezi a recepciós miért nem maradok. Én meg diplomatikusan fogalmazva, elmagyarázom, hogy egy biciklitúrán nagyobb energiatartalmú ételre van szüksége az embernek.

Elköszönöm, majd lezötykölődöm a macskaköves utcákon az Egnatia útig. A forgalom húzós, de nem annyira, mint délután. A forgalom miatt nagy a szmog, és a dugó is. Ezek ellenére gyors kitalálok a városból. A város határán van egy hatalmas útkereszteződés, felüljáróval, meg mindennel, ami kell, hogy az ember elveszítse a fonalat. Épp ezért készítettem egy részletes térképet. Azon látom, hogy merre mennek a különböző utak, így rájövök, még nem itt kell lekanyarodni Sindos felé, hanem a következő hasonló nagy kereszteződésnél.

Az odáig tartó út is nagyforgalmú, csak 4 sáv hagyja el a várost, és ugyanennyi jön is vissza. A második csomópont is elég kacifántos, több mint egy perc kell mire rájövök, hogy gőzöm sincs merre kell most menjek, de egy autós elmagyarázza merre van Sindos. Ez a következő település, onnan elvileg tudom merre kell menni. 

A folytatásban az út nagyon rossz minőségű, sok az eldobált szemét és a teherautók kiló számra hordják fel a port. Néha még azért megkérdezem merre kell menni, de jól haladok.

Sindos-ban találok egy Lidlit (Lidl), épp ezért megállok és bevásárlok. Az őr bunkó és végig követ, nehogy lopjak valamit, sőt megkér, hogy vegyek kosarat. Azért nem vettem mert tudtam, hogy csak tejet és kroaszont fogok vásárolni. A kasszánál viszont áll egy házaspár, akik látják rajtam, hogy nem fogok sokat időzni a fizetéssel, és előre engednek. Megköszönöm kedvességüket, majd kifizetem a 2,8€-t.

Sindos-t elhagyva egy lámpa tart fel, de nem is ez az érdekes, hanem hogy előttem 2, mögöttem egy autó áll. Amikor a lámpa bevált sárgára a hátsó két autó azonnal nyomja a dudát, és amikor bevált zöldre, azonnal padlógáz. A második jobbról előzi meg az első autóst, a záróvonalon keresztül. A harmadik jobbról a forgalomtól elzárt területen, úgy hogy engem is kishíján elüt. A balkáni közlekedést feldolgozva, érem el Kimina-t. A település teljesen jelentéktelen, de a térkép szerint a falu után le kell fordulni balra, mert amúgy felhajtok az autópályára. Szerencsére idén nagyon jó térképeket hoztam magammal, és Isztambult leszámítva mindenütt jól és gyorsan tájékozódtam. A netes (otthoni) tervezésnek köszönhetően szinte kétszer élem meg a túrát, mert sok helyre emlékszem, amit régebben megnéztem a g**gle maps-on. Itt is ez történik, és tudom 3 km után a pálya mellett fogok közvetlenül tekerni, addig elég unalmas az utam, hisz nyíl egyenes és sima aszfalt, két oldalt közel 2 méteres gaz. Olyan magas, hogy nem látok át felette. A nihilnek viszont nagy előnye, hogy kutyák sincsennek, így kényelmesen folytathatom az utam.

A helyiek kedvesek, mindenki köszön, de a legtutibb, hogy az egyik helyen találok egy dinnyét, ami ott hever az aszfalton. Bár már kezdik a legyek döngeni, de nem zavartatom magam, lábamközé veszem a biciklit, előveszem a bicskát, és jót falatozok belőle. Elmondhatom, hogy ettem Pisa-ban pizzát, Milánóban makarónit, és Görögországban görögdinnyét.

A mesés falatozás után beérek egy faluba, ott a templom mellett látok egy kutat, mivel még árnyék is van, na meg pad, ezért azonnal lefordulok. Megmosdok, felfrissítem magam, és kicserélem az állott vizem jéghidegre. Pár percre leülök pihenni.

A hely, ahol jelenleg tekerek egy 20km-es felesleges kitérő. Van rövidebb út is, de az földút, ahol sok a kutya, és a könnyebb is eltévedni. A térképekre pont ezért mindent felírtam, ami segíti a tájékozódást. Faluról-falura haladok előre még végül elérem Niseli-t, ott felmegyek az 1-es útra, ami egész Larisszáig mehetek. Ez elég unalmas, de legalább, most napokig nem kell bolyonganom. 14 órára elérem a tenger, innen tudom már nincs messze a mai cél. Menthoni környékén találok egy csomó éttermet és mivel van spórolt pénzem, és mivel van egy csomó időm, gondolom eszek egy jót. Viszont mindenütt csak halat lehet kapni, ami biztos nagyon finom és friss, de nekem több energiára van szükségem. Pár étterem után találok egy olyat, ahol húst is felszolgálnak. 7€-ért adnak egy adag szuflakit. Mivel még ilyet nem ettem idén, jó lesz az is. Kérek hozzá krumplit, aztán várom a pincért. Kicsit később kihozza az étkészlete, aztán kenyeret, majd egy adag sült krumplit és vizet. Picit csodálkozok, mert se kenyeret, se a vizet nem kértem, a krumpli mellé meg hiányolom a szuflakit. Pár perc és az is megérkezik. Jó nagy adag, és ahhoz is jár krumpli. A húst felfalom, de a krumpli fele fér csak belém. A vizem elfogy ezért hoz még egy palackkal. Mikor végeztem kapok még egy pici jégkrémet is. Nagyon meg vagyok elégedve. Gyors volt a kiszolgálás, a kaja bőséges volt és finom. Csodálkozok is, de mikor megkapom a számlát megjön mindenre a magyarázat. Az étlapon 7€ volt a szuflaki, ennek ellenére 14,5€-ról szól a számla. Kielemzem az érdekes papírcetlit: valóban 7€ a főétel, azaz a szuflaki. Ehhez jön az extra sültkrumpli, amit nem kértem, ezért 3€-t számláznak ki. A vízért 0,5€-t. Ebben az a vicces, hogy eredetileg sört akartam rendelni, de miután kihozta a vizet már nem kértem a sört. Kenyeret szintén nem kértem ezért plusz 1€-t kérnek el, és végül jöjjön az „ajándék” jégkrém, ezért 3€ felárat fizetek. Ebben meg az a vicces, hogy 1,5-ért egy nagy Magnumot vehetnék a boltban, itt meg dupla ennyiért kapok egy fele akkorát. Tulajdonképen kifizettem dupla annyi pénzt olyan ételért, amit nem is kértem. Na, ennyit az ajándék ételért, amit a görögök adnak.

A bőséges ebéd után elindulok a part mentén, de sajnos az út visszakanyarodik a szárazföld felé, és onnan nem hogy erősen dombos tájon erőlködve taposom a pedált, de még a tengert se látom. A második domb után bebiciklizek valami törpe jelentéktelen faluba, ahol egy négylábú úgy gondolja, hogy pont az ő „szeretetére” van szükségem. A blöki bár elég apró termetű, de annál harciasabb. A támadása mivel kissé vicces, ezért nem fordítok rá túl sok figyelmet. A kutya idővel megunja és lemarad. A falut és a harmadik dombot elhagyva meglátom az első táblát, ami a kemping irányát mutatja, innen minden kereszteződésben ki lesz téve merre található. Ez igazán jó hír, mert eddig ilyen Görögországban nem tapasztaltam. Viszont recepció ebben sincs, úgy kell megkeresni, hol tudom befizetni a 8€-nyi szállásdíjat. Az ár alacsony, de a színvonal is. Bár van úszómedence, de ez engem annyira nem hat meg. Szerencsére találok egy árnyékos helyet, ami a délután teljes időtartamában árnyékos is marad. Bár sajnos azt nem fa hanem wc formájában, emiatt, kissé kellemetlen az illat, de még szabad levegőn elviselhető. A 8€ mellé természetesen számlát nem kapok, de ezt már megszoktam.

Pakolás közben kitalálom az XY terv 4-es módosulatát: Ha nincs vonat a Meteoráktól ide, akkor azt kihagyom, mert nem kockáztatnám a túra többi napját egy olyan látnivalóért, amit már egyszer láttam. Bár sajnálnám, mert nagyon gyönyörű a hely. A fájós combom miatt is jó lenne pár nap előny. Az említett probléma miatt legyalogolok a partra, hogy a pár perc erejéig más típusú igénybevételnek tegyem ki a lábam. A sós víz amúgy is általában segít az effajta mozgásszervi panaszok enyhítésében. A víz hőmérséklete szuper, de a víz tisztasága nagyon alul múlja az elvárásaimat. Fürödtem már kristálytiszta vízben itt Görögországban, de ez messze elmarad attól. Max egy méter a látótávolság. Halak alig vannak, bár ha lennének is nem is venném őket észre. A koszos tenger ellenére rekord mennyiségű időt töltök a tengerben, kb 20 percet. Viszont utána ugyan ennyit töltök a parton. Nézem a tengert, és pihenek.

Aztán visszasétálok a sátramhoz. Elmegyek a fürdő helységbe, ahol iszonyatos a bűz, mivel egy hatalmas exkremetum szagosítja be az egész helyéget. Csak a minimális időt töltöm emiatt a wc-én, aztán sétálok egyet a kempingben. Na, nem azért mert olyan sok a látnivaló, hanem mert nincs térerő csak bizonyos helyeken. Találok egy fix pontot a kapunál, itt felhívom a barátnőmet, és jelet adok magamról.

Visszasétálva belebotlok egy cseh társaságba, akik Barkas típusú gépjárművel érkeztek ide. A táv már alapból embert próbáló, nem hogy egy ilyen autóval. Gyerekkorom szép emlékeit idézi fel, mivel nagybátyámnak is volt ilyen „teherautója”, és sok szép emlék köt hozzá.

Mivel a görög kempingek elég kihaltak, így ismét tudok szerezni egy széket, ami segítségével kényelmesebbé tehetem a vacsora elkészítését, és elfogyasztását is egyaránt. Bár sok a hangya meg a szúnyog, ennek ellenére jól esik a szokásos porkaja.

A lefekvés előtt már csak a fürdés marad hátra. A helység az említett exkrementum miatt igen szagos, és a takarítás hiánya miatt igen koszos, és igénytelen. Vastagon áll mindenen a vízkő, a tükör fele hiányzik a falról, bizonyára leesett. A zuhany helységek meg csak-csak elmennének, de az egyikben pont, ami a legtisztább a lefolyó csőben látok valami mozgást. Jobban megnézem, de a fauna eme nemes képviselője igen szégyenlős. Azt látom, hogy igen nagy és szőrös. Gyors visszarohanom a kézi kamerámért, azon van lámpa is, így látom, hogy egy igen mérete pókkal kellene megosztanom a zuhanyzót. Az említett példány lábai fesztávolsága kb 10 cm. Pár percig gyönyörködök a jól megtermett példányba, majd válaszok inkább egy másik kabint. Az igénytelen hely ellenére a víz forró. Hiába a meleg kinti levegő, a megfáradt izmaimnak jól esik a forró víz.

 

 

83,32km