14.nap: Athén

2016.09.01. csütörtök

 

Este a macskák zaklatnak, és az autók is hangosak, de ezek ellenére jól aludtam. Ma is korán kelek, pedig ma nem biciklizni fogok, hanem megnézem a görög fővárost

7 órakor már úton vagyok. Először átsétálok az út másik oldalára, mivel pont szemközt indul a busz a belvárosba. A jegy 1,6€. Ebből kettőt veszek, de nem azért mert a metróba is kell, hanem mert délután visszafele már nem akarok bajlódni a jegyvásárlással. A jegy átszállásra is feljogosít. Szükségem is van rá, mert az Akropoliszhoz metróval juthatok el. A földalatti igényes, és gyors.

Ki a metróból, majd pár lépés után elém tárul az ókori görög építészet pompás alkotása. Ahová a belépő már kevésbé pompás, hisz 30€-t kérnek el. Ez természetesen több jegyet foglal magába, ilyen például az Agora-é is. Ha csak az Akropolis-t szeretnénk megnézni az csupán 10 €-nkba fáj.

Mielőtt felrohannék a tengerhez képest 150 méterre kiemelkedő lapos sziklára, megnézem a romos Dionüszosz színházat a déli leejtőn. Az első előadást i.e. 534-ben tartották, amikor Theszpisz drámáját adták elő. A művelt világ ezt a dátumot tekinti a színjátszás kezdetének. Az egykor a Dionüszosz szentélyhez tartozó színház a klasszikus korban a görög drámaművészet központja volt, ahol a kor legnagyobb darabjait adták elő. Fénykorában a Dionüszosz színházban mintegy 15-16 000 néző láthatta az előadást. Érdekes adat, hogy abban az időben a néző pénzt kapott azért, hogy a színházát látogassa.

A dráma egyre növekvő népszerűsége szükségessé tette az egyre modernebb színházak megépítését. Az Akropolisz délnyugati lejtőjénél egy igen szép állapotban fennmaradt, egykor fedett színház romjait csodálhatjuk meg, a Kr. u. 161-ben épült Herodes Atticus odeont, melyet egy gazdag athéni arisztokrata, emeltetett felesége, tiszteletére. A meredek lejtős színházat egy három szintes, kőből épült szkéné (hátsó fal) zárta le, tetejét pedig drága libanoni cédrus gerendákkal borították. Az ötezer fős épület zenei előadásoknak adott otthont, s egészen 267-ig használatban is maradt. Ekkor azonban lerombolták, s az 1950-es évekig romos állapotában létezett csak. Ekkor a nézőteret és az orkesztrát hófehér márványból felújították, azóta a minden évben május és október között itt rendezik meg Athéni Fesztivált.

Tovább sétálva, kicsit erősebb léptekbe felérünk az Akropolisz tetejére. A bejárat déli szárnya előtt, jobboldalt, egy 8,5 m magas mellvéden áll Athéné Niké temploma . A győzelem istennőjének szentelt építmény kicsit csalódás volt számomra, a méretei miatt, mivel a fényképeken sokkal nagyobbnak tűnt.

A szomszédságában áll a központi Propülaia, mely i. e. 437 és 32 között épült, mint egy reprezentatív kapucsarnok. Fontos szerepét bizonyítja, hogy értékes fehér pentelikoni és kékesfekete eleusziszi márványból építették.  A 18 méter széles, 24 méter hosszú, kétoldalt fallal határolt középső kapucsarnok háromhajós volt, a középsőn haladt át az Akropoliszra vezető szent út. Az öt különböző nagyságú kijárat mindegyikét a falba illesztett nehéz faajtóval lehetett lezárni. A középső kapu a legmagasabb, amely alatt a szent út haladt; ezt valószínűleg csak ünnepi alkalmakkor nyitották ki. Az építmény közepén található a bejárócsarnok. Oszlopai erőteljesek 1,60m szélesek és 8,8 m magasak.  A berlini Brandenburgi kapu-t is erről mintázták.

Amint elhagyom a Propülaiát, páratlan látvány tárul elém, mely feledteti velem a tömeggel járó kellemetlenséget, és az idáig tartó két hét küzdelmeit is. Kissé jobbra, a kopár sziklatetőn ott áll fenségesen és napfényben ragyogón a Parthenon. De mielőtt körbe járnám, egy rövid kitekintést teszek a Philopappos emlékműre. A majdnem 150 m magas Múzsák-dombja tetején emelkedik az emlékmű maradványa. Mely a római származású helytartó síremléke. Napjainkra már csak a homlokzata látható, az is romos állapotban. A domborművekkel díszített emlékműtől elbúcsúzom, és átadom magam az Akropolisz legfontosabb épületének a Parthenon-nak. 

Az ókor talán legnagyobb építészeti remekét nem lehet egyszerű szavakkal leírni. Hisz egy komoly társadalmi forma jelképe. Szemtől szembe látva átsugárzott belém több ezer év történelme. Életembe csak eddig a Colosseum-nál éreztem ezt, mely építészetileg sokkal fejlettebb, de az Akropolis történelmi jelentősége talán kiemelkedőbb.

Úgy vélem, hogy a történelem órán sok mindent rosszul vagy hiányosan tanítanak, ilyen az athéni demokrácia is. Épp ezért miközben elmesélem az Parthenon történetét, megemlítem a hozzá fűződő demokrácia mögöttes történetét.

Röviden: a Partenon a szűz Pallasz Athéné temploma, és a demokrácia jelképe. De ássunk mélyebre. A történet két szálon indult. Az egyik, hogy k.e. az 5.században egy hatalmas ezüstbányára bukkantak Athén közelében, LAURIUM-ban. És ezzel majdnem egy időben Kleisztenész hogy legyőzze politikai riválisát, a néphez fordult. Mely megdöntötte az addigi elnyomó uralmat, így Kleisztenész tulajdonképpen feltalálta a demokráciát. Mely a démosz és a kratosz szóból származik, mely szavak jelentése, nép és hatalom. Az új rendszer gyorsan terjedt. A népgyűléseket egyszerű polgárok vezették, akiket havonta váltottak, véletlenszerűen, hogy a korrupciót kiszűrjék. Ez olyan mintha ma havonta cserélnénk a miniszterelnököt, és minden választójoggal rendelkező egyén részt venne a parlamenti vitákon. És itt jön a híres athéni demokrácia első fricskája. Ugyanis a lakosság mindössze 10% szavazhatott. Hisz a nők, a gyerekek és a rabszolgák nem vehettek részt ebben az új politikai irányzatban. Valamint nem ártott, ha valaki tősgyökeres athéni.

A rabszolgák száma 30%-a volt a teljes lakosságnak, akik a piszkos munkát végezték, és akiket sterilizálták, hogy ne szaporodjanak. De pörgessük fel az eseményeket. I.e 490-ben Maratonnál a görögök legyőzik a perzsákat. 483-ban feltárják a már említett ezüstbányát. Ezért ebben az évben Temisztoklész meggyőzi a népet, hogy a temérdek kincset fordítsák hadihajó építésre. A 3 évvel később támadó Perzsa sereg bevonult Athénba, az akropoliszt kirabolta, és az ott álló épületeket porig rombolta. Majd a szalamiszi szorosban az új görög hajóhad megsemmisítette a perzsa flottát. Ez a győzelem kellett a demokrácia totális stabilizáláshoz. Mivel a nyugati demokrácia győzött a keleti zsarnokság felett.

A NÉP döntött a hajóhad megépítésén, csak az elfelejtik, hogy egy ember ötlete volt, nem a népé. És ha Temisztiklész nem győzi meg a népet, akkor a demokrácia alig 40 évet élt volna.

Athén ezek után birodalmat akart építeni. Létrehozta a déloszi szövetséget, mely a többi görög városállamot egyesítette. Athén megvédte őket cserébe adót fizettetett velük. Ezt hívja ma a maffia védelmi pénznek.  És a demokrácia itt kezdett igazán csorbulni. A déloszi szövetség központja 20 évvel később átkerült a semleges déloszról…nem nehéz kitalálni, hogy hová.  Természetesen ATHÉNBA. Aki ki akart lépni a szövetségből azt erővel meggyőzték a maradásról.

A felhalmozott vagyon végül elhozta a napját, annak, hogy az akropoliszt újjáépítsék, de ekkor már a Periklészi álmok beteljesülésének fényében, mely a demokrácia nagyságát vetíti minden ember szem elé. K.e.447-ben az építkezések elkezdődtek, hogy elkészüljön a Parthenon, Pallasz Athéné temploma, de eleinte itt tárolták az adókból befolyt vagyont, magyarán bankként működött, nem templomként. Ekkor athénban, ugyan demokratikus rendszer volt, de Periklész szava szinte uralkodott a népen. Így a Parthenon tulajdonképpen a zsarnokság, a katonai elnyomás, és a parasztvakítás jelképe.

A rendszer működését maga szokrátész, az egyik legnagyobb filozófus is kérdőre vonta, ezért őt a szólásszabadság hazájában bíróság elé állították és koncepciós perben méreg általi halálra ítélték. Ekkor a demokráciának már leáldozott, hisz i.e.432 Spárta legyőzte Athént: A történelem fanyar humora, hogy a totális katonai diktatúra szabadította fel Hellászt az athéni demokrácia zsarnoksága alól.

A parthenon-tól érzékeny búcsút nem veszek, hisz tekintetemet csak pár fokkal fordítom el, hogy megnézhessem a Erekhtheion-t. A rendkívül kecses, attikai jón stílusú épület i.e. 421 és i.e. 406 között épült, befejezésére azonban a Spártától elszenvedett vereség miatt soha nem került sor. Tervezője nem ismert. A hagyományok szerint azon a helyen épült fel, ahol Athéné és Poszeidón versengése zajlott a város védnökségéért. Stílusát tekintve eltér a klasszikus görög építészet formavilágától. A főépület egyes celláinak, valamint egyes kiegészítő részeinek szintje más és más. Az Erekhtheion több részből áll. Központja egy templom, amelyben az istennő fából faragott szobrát őrizték. E központi épülethez mindkét oldalon egy-egy oszlopcsarnok csatlakozik. Ezek közül a legismertebb a déli csarnok, amelyet kariatidák díszítenek. A kariatida olyan oszlop, mely egy ruhás nőalakot formál. Az itt látható 6 alakból, csak öt eredeti, mert elölről a másodikat Lord Elgin Londonba szállíttatta, és betonból öntött másolata helyettesíti. A minden oldalán más és más kiképzésű épület, a falain végigvonuló, azonos stílusú, dúsan faragott domborművek teszik egységessé. Ismerősöm szerint az Akropolisz egy egész napos látnivaló. Én 2 óra után mégis úgy érzem, hogy ennyi volt.

Ezért célba veszem a Stoa Attalos múzeumot. Az egykoron fedett sétány k.e. 159-138 között épült. A jelenlegi épületet amerikai építészek rekonstruálták az 50-es években. A múzeum az ókori Agora területén fekszik. A kiállított tárgyak többnyire kapcsolódnak az athéni demokráciához. A gyűjtemény agyag, bronz, üveg tárgyakat tartalmaz, valamint, szobrokat, érméket, de találunk itt kerámiákat a bizánci, és a török időszakból is. Az épület 115 méter hosszú, és 20 méter széles. Nekem a legjobban az ókori Athén modellje tetszett, ami által visszarepülhetünk több ezer évet és elképzelhetjük milyen gyönyörű volt az akkori város.

Az ablakon kinézve a lábunk előtt hever az Agora, és szinte már karnyújtásnyira van a Héphaiszteion. Az Agora romos épületei nem ragadják meg a fantáziám, épp ezért csak átgyalogolok rajta, hogy mihamarabb elérjek a

Héphaiszteion-hoz. A dombra felsétálva elém tárul ez a dór stílusú templom. Melyet a perzsák által elpusztított régi helyett, i. e. 450 körül, egy évtizeddel a Parthenón előtt kezdtek építeni. Erre utal, hogy egy része még abból a könnyebben faragható pároszi márványból készült, amelyet a perzsa háborúk előtti athéni építkezéseken használtak. A templom nagyságát az alapanyag is tükrözi. Ilyen márványból készült a Milói Vénusz, és napóleon szarkofágja is. Építését egy ideig, a Parthenón építése miatt abbahagyták, csak i.e. 425 körül fejezték be. A talapzattól a párkányig kb. 10 m magas, 32 m hosszú és 13,7 m széles. Fennmaradását annak köszönheti, hogy keresztény templom lett, és hogy ezt nem lőttek szét a velenceiek, mint a Perthenont.

Majd újra keresztülvágok az Agorán, és egy hosszú sétát teszek Athén szűk kis utcáin az Akropolisz mellett, hogy a maradék két fontosabb látnivalót is megnézzem.

Elsőnek Hadrianus kapuját vettem szemügyre, mely Kr. u. 2. századból ered. Valószínűsíthető, hogy az Olümpiai Zeusz Templom elkészülte miatt rendezett ünnepségre épült a császár tiszteletére. A hagyomány szerint ott épült, ahol Thészeusz városfalának határköve állt.

A szomszédban láthatjuk az Olümpiai Zeusz templomot, illetve maradványát. A grandiózus épületet a Kr. e. 6. században kezdték építeni, az athéni türannoszok, Hippiasz és Hipparkhosz uralma idején, akik kora leghatalmasabb templomának szánták, azonban az építkezés befejezése egészen a Kr. u. II. századig váratott magára, több mint 700 évvel azután, hogy elkezdték. A római korban a templom arról volt híres, hogy ez Görögország legnagyobb szentélye, amely az ókori világ egyik legnagyobb kultusz szobrának adott otthont. Dicsősége azonban rövid életűnek bizonyult, miután a III. században a kelet-germán herulok kifosztották, s ezt követően többet már nem is hozták helyre. Romhalmazzá vált köveit, más építkezésekhez hordták szét.

Mára mindössze tizenöt oszlop maradt állva, melyek hirdetik az egykori fényes, pazar templom dicsőségét, illetve a tizenhatodik, mely elterülve fekszik a földön.

Természetesen Athénnak több látnivalója van, de most ebbe a napba csak a legfontosabbak fértek bele.

A fárasztó de csodás nap után újra igénybe veszem az athéni tömegközlekedést, hogy mihamarabb a kempingben pihenhessem ki a nap fáradalmait.

Elmegyek a tegnap felfedezett hamburgereshez enni, veszek 2db 4€-s hamburgert. Ezt még ott megeszem, aztán visszasétálok a kempingben, ahol tovább tervezem a tegnap módosított tervem. Megnézem hol vannak kempingek, és hogy kb mire számítsak az elkövetkezendő 3 napba.

Naplemente előtt főzök egy porkaját, és veszek a büfében 2 isteni Alfa sört, mely 2€ darabonként.

 

0km