16.nap: Szerencsére csak egy zsák szemét

2016.09.03. szombat

 

 

Napkelte előtt kelek. Nem az óra ébreszt és nem is a szükség, hisz ma is csak 80 km-t kell tekernem. Viszont, ha már ilyen korán keltem miért ne nézzem meg a napfelkeltét, főleg, hogy az öböl kelet felé néz. A vöröslő tűzgolyó tükörképe szinte megcsúszik a rezzenéstelen vízfelületen. A látvány annyira mesés, hogy a tervezett pár perces séta közel fél órásra sikerül. Azt még megemlíteném, hogy a sok kutyatámadás miatt ma rémálmom volt. azt álmodta, hogy egy falka kutya ront rám, de szerencsére hálózsákban alszok, és így nem tudtam szétrúgni a sátor oldalát. A mai indulást kissé nehezíti, hogy fáj a lábam, nincs is sok kedvem elindulni, de végül 7:15-kor megteszem az első métereket.

A főút kb 1 km. Addig több kutyát is látok, és mind szabadon kószál az utcán. Bekapcsolom a kamerát, hátha fel tudok venni valami izgalmas dolgot, de egyik sem akar megölni. Már-már majdnem idegesít, hogy békén hagynak. a legjobb önvédelmi eszköz a kamera.

Az első 5 km kicsit nehézkes, és kicsit unalmas. Egyrész mert pont ott biciklizek, ahol már tegnap is jöttem, másrész alapból a táj teljesen jelentéktelen. A nehézkes azt jelenti, hogy egy dombra kell feltekerni, ahhoz, hogy átérjek a Korinthoszi öbölhöz. Elérek egy útelágazáshoz, ahol szépen ki van táblázva minden, és innentől szinte végig gondtalan lesz az utam, ami a tájékozódást illeti. Kissé még az út is leejt, és szép lassan kezd kirajzolódni az öböl. még pár kutya megugat, de szerencsére mind kerítés mögött hangoztatja jelenlétét.

Korinthoszban nem sokat időzök, hisz sok látnivalója nincs. Bár híres a róla elnevezett oszlopról, de ez nem jelenti azt, hogy minden sarki házat az díszíti. Ahogy átbiciklizek rajta, semmi nem fog meg, ugyan az a jelentéktelenség jellemző rá, mint bármely más görög városra.

Viszont a tenger pont a város határtáblánál kezdődik. Meg is örülök, hogy innen szebb lesz a látkép, de tévedek. Kiato-ig az út szűk, sok az autó, és a minőségei is hagy kivetni valót maga után.

Már-már kezd a mai nem is unalomba fulladni amikor elérem Kiato-t. A városban látok valami fejlődni akarást. Már a város előtt pár kilométerrel kezdi a gazt felválltani a leander. Na, de a városban végre megtörik az unalom, 3 hatalmas kutya rohan felém, csaholva, és látszik rajtuk ezek vérre szomjaznak. Messzebb vannak, ezért van időm gyors félreállni, és letámasztani a biciklit. Felkészülök a támadásra, és amilyen gyorsan rohantak felém, ugyan olyan gyorsan futnak is tovább. Kiderül, hogy nem rám fenték a fogukat, hanem egy öreg nénire, akit a szemem előtt tépnek szét. Én megnyugszok és megyek tovább. Na, jó ez hülye vicc volt. Sem öreg nénit, sem engem nem bántottak, egyszerűen pár kutya betévedt a területükre, és azt hajtották el. Csak szerencsétlenségemre, én pont köztük bicikliztem. A kutyák nagy hangzavar közepette elfutnak mellettem, és megkezdődik a bandaháború. Az izgalmas másodpercek után kicsit lepihenek, és kifújom magam. Körülnézek. A tenger lágyan hullámzik tőlem 10 méterre. A part szépen el van rendezve, balra napernyők és napágyak várják a pihenni vágyó turistákat. Hangulatos bárok várják a még inkább lazulni vágyókat. Kezdem azt érezni, hogy megérkeztem a paradicsomba…De, ekkor veszem észre, hogy előttem pár kukoricacsutka hever a földön, pár szemétkupac pársaságában. Egy KPE cső figyel ki a földből várva, hogy egyszer majd befejezik az öntöző rendszert. Kicsit odébb pár 10-20 kg-os betontömb van otthagyva, a járdafelújításból hátrahagyva. És hát maga a járda is csak hanyagul elkészítve, mondván, hogy VAN. A hátam mögött egy félig befejezett beton tákolmány, amit a gáz teljesen benőtt. De, ha ezt leszámítom a tenger szép, és végre nem a porban kell ülnöm, hisz van pad, még ha szegény egy kicsit viseltes is.

A város után találok egy nagyobb boltot, ahol beszereztem a szokásos kroaszont és hozzá egy liter isteni tejet. Mindösszesen 2,6€-t kell fizetnem. Görögországban a legjobb, hogy olcsó, az hogy kiváló minőségű a tej, és többnyire vendégszeretők az emberek. Utóbbiból is kapok egy kis ízelítőt, hisz a kasszánál az előttem várakozó házaspár szóba elegyedik velem, és miután elmondtam honnan jöttem, hogy mennyit tekertem, előre engednek. Megköszönöm a kedvességüket, fizetek, majd folytatom az utam.

A 40.km-től sokat pihenek, van miért, és szerencsére van is hol. A tenger látványa végre mesés. Már-már azúrkék . Úgy érzem rátaláltam Görögország legszebb helyére. Ezen a szakaszon sokszor nem azért állok meg, hogy pihenjek, hanem hogy mentális fotót készítsek a látványról. Nem csak a tenger látványa szebb, de minden másé is. A környék domborzata is sokkal hangulatosabb, és az ember alkotta dolgok is. Emellett alig van szemét, és hogy-hogy nem kutyák se kergetnek meg. A kedvem teljesen megváltozik. Az eddig legutolsó helyre sorolt ország, most kezd felfelé kúszni azon a ranglistán, amit azon Európai országok szerepelnek, ahol már jártam.

A kedvem javulása több ízben megmutatkozik. Először is a kamerámat elkezdem extra helyekre felrögzíteni a biciklimen. Ez nem tűnik nagy valaminek, de ahhoz, hogy ezt megtehessem, meg kell álljak és át kell szereljem a kamerát. A megállás pedig egy rossz környéken lelkileg kimerítő. De itt nem az. Elég érdekes felvételek készülnek. Egy újonnan beszerzett rögzítő segítségével fel tudom rakni a kormányra, a vázra, a villára, de még a pedálra is. Bár utóbbi helyen készült felvételek igen gyomorforgatók, de igen extrák.  A másik, ami mutatja, hogy javult a kedvem, az hogy el kezdek énekelni. A hangom nem túl populáris, de szerencsére itt írott formában ez nem is fog senkit megrémiszteni. Valamiért David Hasselhoff Looking for freedom című száma kavarok a fejemben. Valószínűleg mert most érzem igazán szabadnak magam, mióta elindultam otthonról.

A hangulatom attól is javul, hogy a helyiek többször köszönnek a mai nap, mint a túra eddigi napján.

80 km letekerése után nagyjából a semmi közepén látok egy táblát, ami szerint jobbre a főúttól kb 500 méterre van egy kemping. Egy kiszáradt patakmedret követve pont a bejárathoz jutok. Mint minden görög kemping recepcióján itt sincs senki. Elindulok befelé, hátha találok valakit, akitől meg tudom kérdezni, hol tudom befizetni az esti szállásdíjat. A tábor szinte fullos, ezért nem kell sokáig keresgélnem, és megtudom, hogy az étteremben kell befizetni a 8,5€-t.

Itt is van wifi, így esti programként tudom tovább szervezni a teljesen felborult túrám.

Felállítom a sátrat, majd lemosom a közelben található slag segítségével, mivel a tegnapi kempingben kiló számra szedtem össze a port és a koszt. A sátor gyorsan szárad, mivel jó meleg van. Miután bepakoltam elindulok felfedezni kempinget. Észreveszem, hogy sok a német. Ennyi külföldit egész görögországi ittlétem alatt nem láttam, ez azt jelenti, hogy a környék kulturált. A hely jó minősége az éttermen is jól látszik. 14 óra magasságában beülök, hogy egyek valami finom görög ételt. Amíg kijön az rendelt étel előveszem a laptop-ot és tervezem az utam, illetve kérek egy finom Alfa sört. A pincér felhívja a figyelmem pár perc után, hogy most nem tudja kihozni az ételt, mert a szakács később érkezik. Csak 15 óra után tudnak kiszolgálni. Sebaj addig netezek, és alkoholizálok, a 2€-s sörből.

15 óra után kezdek nyugtalan lenni, mert nem igazán mozgolódnak a konyhán, és a pincér egy ételt se hoz ki (a többi vendégnek). Hogy a hangulatom tovább fokozódjon nem tudom feltölteni a telefonom, mert elfelejtettem szolgáltatóm belépési kódját. Kérek egy kódot a gmail-emre. Ezt a szándékosan említem meg, mert nagyon útálom a gmail-t. És hogy miért még is ezt használom, mert sok másik oldalhoz, hogy be tudjak regisztrálni nem fogadják el csak a gmail-t. Ilyen pl a youtube. Az új kódot bár elküldte a szolgáltatóm, de a gmail, biztonsági okokra hivatkozva nem enged be, mivel az IP címem nem az mint az eddigi megszokott. Annyira meg akar védeni a rendszer a külső támadástól, hogy a halál f*szán telefon nélkül maradok. Újabb lehetőség, hogy a gmail elküld egy kódot a telefonomra, és ha azt beírom, akkor beenged a SAJÁT oldalamra. De mivel a telefonom anyagilag lemerült így sms-t sem tudok fogadni. És ahhoz, hogy feltöltsem a telefon be kéne jelentkezni a szolgáltató oldalára, és akkor bezárult a kör.

A hangulatom abszolút nem rózsás, és kezdek éhes lenni. 2 sör után a vércukrom kezd leesni, ettől már szédelgek is. Még pár perc és kinyírom a pincért. 16 óra után, azaz 2 óra ücsörgés és semmittevés után már-már habzó szájjal hívom oda a pincért, és megkérdezem miért nincs még kész az ételem. Ekkor közli, hogy amit kértem ahhoz nincs minden alapanyaguk. A fejem színe felveszi a szovjet zászló színét, majd közlöm vele, hogy akkor hozzon ki bármit, csak legyen mihamarabb itt az asztalomon. Mondja, hogy muszaka van készen, csak meg kell melegíteni. Magyarán, ha elég intelligenciája lett volna a pincérnek, akkor már 14:10 magasságában megebédelhettem volna. A nap főcíme általában menet közben alakul ki. Van, hogy elsőre eltalálom a legjellemzőbb címet, a mai nap speciálisan alakult, mivel egy pozitív töltetőt találtam ki, de az étterem hozzáállása miatt változtattam arra, ami.

A muszaka meleg, finom és tuti beleköpött a pincér, de olyan éhes vagyok, hogy nem érdekel. 9€, ez az ár nem lenne magas, hisz a tengertől pár méterre ülök, és maga a hely is igényes. Szép nagy fagerendákból ácsolt szerkezet. Árnyékos de jól szellőzik.   

Maga az evés pár másodpercet vesz igénybe, kb a felénél járhatok, amikor már szólok a pincérnek, hogy hozhatja a számlát. Szinte mindig hagyok 10% borra valót, de most legszívesebben még az ételt se fizetném ki.

Jólakott kisóvodásként elmegyek fürdeni a tengerben. A víz tiszta, és biztos sokáig élvezném a hullámok masszírozását, az úszkálást a halakkal, de egyrészt fenn hagytam a búvárszemüvegem, másrészt a tegnap beszerzett sebet nem szeretném szétáztatni. Így csak mellkasig sétálok be a tengerbe. Minden akadály ellenére 40 percig lubickolok.

Ez után lezuhanyozok az amúgy ambivalens érzéseket keltő mosdóban. A tusoló nagyon igényes, de a wc valami hányinger keltő. Mivel a görög csatornarendszer szűkre épült, ezért a használt papírt egy szemetesbe kell dobni. Magyarán a sz*ros, papír ott bűzölög órákon keresztül. Szerintem a tény, hogy ilyen melegben ott érik mindenki széklete egy kukában már alapból igénytelen, de hogy itt ezt nem is távolítják el, és a kukákban púposan áll az említett melléktermék, szerintem mindenkinél kiveri a biztosítékot. 

A fürdés jól esik, hát hogy ne esne jól. DE hogy fokozzam az élvezeteket veszek még egy sör és kiülök a tenger mellé. Írom a naplóm, nézem a naplementét, iszom a söröm, és átjár az érzés, hogy holnap elhagyom a Balkánt.

 

80,80km