19.nap: 2km-re a világvégétől

2016.09.06. kedd

 

A kényelmes fekhely ellenére 6:15 felkelek. Este nem aludtam annyira nyugodtan, mert éjfélig járt a vonat, a háztól pár méterre, aztán meg a vihar felerősödött és csapkodott valamilyen ajtót odakint.

Miután összeszedtem a cuccom, írtam egy” GRAZIE” levelet, amiben megköszöntem a vendéglátást, és elindultam a végtelenbe, és tovább. Csak a nagy baj, hogy fogalmam sincs merre van a végtelen, de még az esti szállásomat se, mivel mától céltalanul bolyongok. A nagy sietségben a WC-t kihagyom, aminek később meg lesz a következménye.

Még Tamilo-t sem érem el, a 3.km-nél találok egy kempinget. Tegnap ennyit kellett volna még tekerni, hogy megtaláljam az esti szálláshelyem, de így sokkal jobb volt, hisz ingyen szálltam, ettem, kaptam egy hideg sört, és még érdekes embereket is megismerhettem.

A szél egyre erősebb oldalról és szemből lökdös. emiatt lassan haladok, de szép lassan mennek a km-ek. Ma úgy sincs semmi célom, csak hogy egy nappal közelebb jussak Velencéhez. Ha túl lassan haladok, akkor sincs nagy baj, mert Olaszország, már nem a Balkán, és itt van normális vasúthálózat, amivel hazamehetek. Azt azért elárulom, nem lesz rá szükség.

Az út kicsit elkanyarodik a tengertől, emiatt csak oldalról kapom a szelet, és felgyorsulok. Így elég nagy sebességgel közelítek egy körforgalomhoz, ahol annyira rámenős vagyok, hogy egy autó meg is áll, és beenged. Megköszönöm a kedvességét, de ezek után állhatok is meg, mert a körforgalomban semmi nincs kitáblázva. Magyarán gőzöm sincs merre menjek. Van egy sejtésem, de ez most itt nem elég.

Az egyetlen nem autóban ülő ember, egy nő, aki az út másik oldalán sétál, és közben zenét hallgat. Intek neki, hogy segítsen, ő meg sz*rik a fejemre. Intek neki többször, mire megáll, és felhúzott vállal közli, hogy nem hall. Mutatom neki, hogy vegye ki a fülhallgatót, akkor talán megérti mit akarok. Valakinek erre külön applikáció kell, hogy rájöjjön ha fülébe ordít a zene, akkor nem hallja a másikat. Végül megérti mit akarok, és flegma mozdulatokkal mutatja a helyes irányt.

Itt egy picit letérek az SS16-ról. Ennek az útnak neve is van. Adriatica. Ez egy több mint 1000km hosszú út, az olasz csizma sarkától tart Padováig. Magyarán, ha ezt követem, akkor szinte a végcélomig biztos az irány.

Viszont a tegnapi viharfelhők nem távolodtak el, és pár km-re tőlem feketén tornyosulnak előttem. Muszáj megállni, hogy elkerüljem a kellemetlen találkozást az említett ég jelenséggel, de hogy a várakozás ne kiesett idő legyen megmosom a fogam, mivel ezt reggel nem tettem. Hiába a kiesett idő hasznosabbá tétele, pár perc alatt megunom a várakozást és elindulok újra.

1 óra múlva megint utolérem a világvége felhőt és még a szapora is rám tör, ezért keresnem kell egy illemhelyet. Az út szélén látok egy régi vár romját, nem nagy de arra pont elég, hogy ott elbújjak. Letámasztom a biciklit, és megvizsgálom a köveket. Ekkor veszem észre, hogy van egy út a part mellett, és egy étterem szerűséghez vezet. Odagurulok, és mit tesz isten, van egy toalett a büfé mellett. Miután megkönnyebbültem, vettem egy melegszendvicset 3,5€-ért. A tálalás roppant igényes, mint minden itt Olaszországban. Megkérdezem a pultos nőt, hogy a mostani időjárás mennyire szokványos errefelé, és megnyugtatott, hogy ez rendkívüli, mert ekkora szél nem szokott lenni. Azt is mondta, hogy holnaptól jobb időt jósoltak. Azt előre elárulom, hogy ez nem teljesen lesz igaz.

Akkor ott megnyugszom, és a reggeli után kimegyek a büféből, és még egy darabig nézem a tenger hatalmas hullámait, aztán nekivágok a mai nap hátralévő részének.

Termoli környékén találok bicikliutat. ez azért nagy szám, mert a Balkánon 2 helyen találtam effajta utat. Többnyire nem szeretem, mert rosszminőségű, hosszabb mint a közút és semmi nincs kitáblázva, de most szerencsére sima és még szép helyen is halad. Egy szép erdőn vág keresztül. Már itt észrevettem, hogy hatalmas pocsolyák vannak, de amikor visszatért a bicikliút a főút mellé, ott konkrétam 30 méteres összefüggő tócsákon kellett keresztül hajtani, ebből látom tegnap mekkora volt a vihar, amit szerencsére egy fedett helyen töltöttem.

Vasto után az út leszűkül, viszont a tenger mellett megy. A tenger látványa visszaadja az a pluszt, amit a túra bukott része elvett. A parton nagy a szél, mivel nincs mi felfogja, szabad prédája vagyok az erős széllökéseknek. Többször állok meg csodálni a tengert, a hatalmas hullámokat, amikkel csak egy baj van, hogy rengeteg vízpermetet eredményez, ami megnehezíti a fényképezést.

A környék eléggé elhagyatott, egyrészt mert ez Olaszország kevésbé frekventált helye, másrészt mert utószezon van. Bár így is 5-10km-enként van kemping. Csak sajnos már nagy része téliesítette a boltot. A 60. km után találok több ilyen kempinget, aztán a 65. környékén még hármat, végül a 67.-nél van egy, ami nyitva van. Nem drága, ezért sem megyek tovább, és azért sem mert nem kockáztatom meg, hogy a következő kempingek is zárva legyenek. Bár, ami a folytatás mellett szól, hogy még csak 12:59. Viszont eszembe jut, hogy ha ilyen sok időm van akkor moshatok is, mert így biztosan megszáradnak a ruháim estig. Ezeket összegezve maradok.

Befizetem a 12€ szállásdíjat, majd felállítom a tábort. Sok a faház, amik nagyon igényesek, de a 90% lakatlan. A szezon vége miatt, már mindenki hazacuccolt. Nyugaton szokás egész nyárára kibérelni egy ilyen házat, és így nem kell megvenni egy nyaralót.

A kemping amúgy nagyon igényes még úszómedence is van, bár a fürdőhelység hagy kivetni valót maga után, értem ezalatt azt, hogy a wc helység egyben a zuhanyzó is. Van játszótér, és ingyen wifi. Természetesen utóbbinak jobban örülök, mivel így tudom tervezni a hátralévő napjaimat. Pl: mint érdemes megnézni, hol vannak kempingek stb.

Az izzasztó sátorállítás (kemény talaj miatt) után elmegyek zuhanyozni, jól esik, mivel ez 3 napja nem jött össze. Fürdés után kimosom a ruháimat. Itt sajnos egy újabb hiányosságot vélek felfedezni, ami a kempinget illeti. Ugyan is nincs a mosó helységben melegvíz, csak langyos. Ennek ellenére a mosás összejön, és a szárítás is. Először a szomszédos (üres) faházak teregetőjére terítem ki a nedves ruhadarabokat, de miután beúsztak az esőfelhők, újra teregettem a faházak teraszára.

A faházak emellett több kényelmi elemmel szolgálnak. A klíma kültéri egysége a földtől kb 90cm-re helyezkedik el, így tökéletes fűzőpultnak. De miután megfőztem a késői ebédem, rájövök, hogy a faházak asztalát és székeit is használhatom, hisz ezeket idén már senki nem veszi rajtam kívül igénybe. Leülök kényelmesen, és kulturáltan megebédelek, mondhatni királyi körülmények között élhetek.

Este kisétálok a faluba, megnézni van-e hangulatos étterem. VAN, de mind este 8 után nyit, és ahogy ismerem az olasz munkamorált, jó ha 21 órára kapom meg a vacsorát. Ezért vissza a kempingben, ahol beültem a helyi étterembe, és vettem egy 4 sajtos pizzát. Ezen a téren kicsit haragszom magamra, mert szeretek új dolgokat kipróbálni, és 4 sajtos pizzát már többször ettem, így mást kellett volna választani, de mivel az említett étel biztos nagy energiatartalommal rendelkezik, ezért választottam ezt. A pizza isteni volt, és a sör is, de a számla kevésbé. 9,5€-t fizettem, ami elmenne, én azon buktam ki, hogy 2€-t fizettem egy a COPERTO-ért. A coperto nem egy ízletes étel, hanem az a szerviz díj, más néven borra való. Személy szerint betiltanám ezt a pénzlehúzást, mivel a borravalót a pincérnek és a szakácsnak adj az ember, ha jó volt a kiszolgálás, és ha ízletes volt az étel. Így se a pincér se a szakács nincs ösztönözve, hogy jobban odafigyeljen a vendégre. Hisz akkor is oda kell adni ezt a pénz, ha hányinger keltő a kaja, és beleköpött a pincér a levesbe.

 

 

67,46km