21.nap: Félek ez kevés lesz, de max homokban alszok

2016.09.08. csütörtök

 

 

6:25-kor kelek. Felettem nincsenek felhők, de a tenger felett igen, ezért ma is alaposan pakolok, bár ma csak a fényképezőt csomagolom el.

7:15-kor indulok. A mai cél: nincs cél. Egyszerűen ma is közelebb kell kerülni Velencéhez, ami még kb 385km. Ha ez elkövetkezendő 3 napban 110km-t tekerek, akkor a Velencei napon 50km maradna, és akkor egy egész csodás napot tölthetnék a lagúnák városában.

A tegnapi esőzés miatt még a korai órákban elég hűvös van, de ahogy szép lassan felkel a nap úgy melegszik a levegő. Pár km után már meg is állok és levetkőzök. Leveszem a polárpulcsim. Idén nem hoztam sok meleg ruhát, de vésztartaléknak egy harisnyát és egy polárpulcsit betettem.

San Benedetto del Tronto -ig nagyon jól haladok, 18km/h alá ritkán adom. A településen találok egy mekit ahol betolok 4 hamburgert és egy nagy kólát mindösszesen 5,6€-ért. Ez igen jó ár-érték arányú reggeli. A felsorolt étel több mint 1000kcal, ami egy átlagember fél napi energiaszükséglete.

Az energia bomba után is jól haladok, bár egyre jobban nyilal a bal combom. A túra előtt egy edzés alatt begörcsölt a jobb combom, és úgy néz ki a bal szimpátiafájdalommal mutatja ki együttérzését a szomszédja iránt.

Ahogy napról napra haladok Észak-Olaszország felé, úgy szépülnek a települések és a táj is. Az első ilyen példa Pedaso. A város nem híres, de Foggia óta most először látok olyat amiért érdemes megállni. A Piazza Roma-n épült egy szép templom. Pihenés gyanánt letámasztom a biciklit, és megnézem belülről is. Bent csalódnom kell, mivel elég snassz, de egy rövid ima azért belefér. Kint még egyszer megcsodálom a templomot, aztán észreveszem, hogy a tér másik oldalán egy csodaszép iskola áll, roskadásig tele virággal.

Pedaso után sokáig a tenger közelében tekerek. Itt már egyre szebbek a házak és a hozzá tartozó kert is. A kutyák nem kergetnek meg, csak a szembeszél tart fel. Utóbbira hamar jön a megoldás, egy másik biciklis személyében. Egy öreg bácsi megelőz, igen nagy sebességkülönbséggel, de időbe kapcsolok, és utána eredek. Beállok mögé és akkor nézek rá az órámra és látom 35km/h-val pedálozik a közel 80 éves bácsi. Kicsit nehezen de tudom tartani a tempóját.

Nagyobb sebességgel a táv is gyorsabban növekszik. Így kora délutánra meglátom Ancona hegyét. Az IGO szerint ott van kemping, tehát már látom a végcélom. De mielőtt odaérnék meg kell küzdeni a hatalmas dugóval Porto San Giorgio-ban. Biciklivel ez nem is olyan nehéz, ráadásul a városból kivezető úton van bicikliút.

Porto Recanati-ben találok egy kempinget 15€-ért, mivel a navigációs rendszerem szerint a következő kemping 50km-re van, ezért itt megállok.

15€-ért egész jó a kemping, van bár, éttere, viszont itt sincs wc papír a mosdóban. Úgy látom ez olasz módi. A föld kemény, ezért egy kővel verem le a sátorkarókat. Majd mosok, teregetek.

Végül úgy döntök, elégem van a porkajából, ezért beülök a helyi étterembe. Az angol nem erőségük, de hangulatos a hely, csak úgy mint a környék. Rendelek egy adag krumplit hozzá egy méretes húst és egy grande sör, ami itt csak 4 dl. A kaja 8€, a sör 4€ és plusz 1€ a coperto, azaz a kiszolgálás. Viszont az étterem wc-jében van papír, ezért kicsit lejmolok. 

A korai vacsora után kisétálok a partra, és héderelek. Nincs kedvem megfürödni a tengerben, ezért csak nézem a kite-szörfösöket, akik amúgy nagyon jól nyomják. Az erős szél hatalmas hullámokat korbácsol, emiatt bődületes nagyokat ugranak a szörfösök. Mivel elég nagy a mozgás igényem, ezért egy helyen nem sokáig tudok megmaradni, így 20 perc után beleunok a tenger látványába, és sétálok a parton. Találok pár romos házat, sajnos nem csak Görögországban vannak ilyen lepukkant helyek. Pár percig turistáskodom a romos épületekben, ahol nem is olyan régen még drogosok lakhattak, majd újabb séta a parton. A parton, ahonnan jól lehet látni az Ancona melletti hegyet. Arra gondolok, hogy jó lett volna ma többet tekerni, mert pár nap múlva elérem a Pó folyót, és ott nincs kemping. Magyarán vagy akkor fogok sokat tekerni, vagy „homokban” alszom, magyarán vadkempingezek. Így született a nap főcíme: Félek ez kevés lesz, de max homokban alszok.

Majd visszaballagtam a kempingbe, ahol kiderül nincs wifi, így nem tudom tervezni a túra hátralévő részét, és üzenni sem tudok az otthoniaknak, épp ezért visszasétálok a sátorhoz, és kiötlöm, hogy tudnám megjavítani a Görögországban letört tükrömet. A túrámon minden rossz ott történt, persze az teljesen véletlen, hogy pont ott dőlt el a bicikli, és pont ott tört le a tükör. Viszont a szerelés tökéletes lett. Kellett hozzá egy pántolószalag, mi más! És a flexibilis kameratartóm, na meg persze a letört tükröm maradványa.

Este még főztem, de csak mert nagyon unatkoztam, és azért, hogy fogyjon a porkajám. 

 

80,11km