22.nap: Úgy jártam, mint Willy Fog

2016.09.09. péntek

 

 

6:25-kor kelek, 6:45-kor indulok.

Éjszaka rájövök van egy plusz napom, mivel elszámoltam az eltelt napok számát. Ez cseppet sem meglepő, hisz a mindennapi életben van 5 nap munkanap és két nap hétvége. Egy ilyen túrán meg szép lassan összemosódnak a napok, nincs munkanap és nincs hétvége. Ezt a hibát már többször elkövettem különböző túrákon, ezért is szoktam írni napló, de ezek szerint még ez sem tökéletes segítség. Így született a nap alcíme, hisz elszámoltam a hátralévő napokat, csak úgy mint Willy Fog. Szerencsére én is jó irányba tévedtem, ezért úgy döntök, hogy Velencéből nem haza megyek vonattal, illetve busszal, hanem Szlovéniát, és Horvátországot érintve elmegyek Rijekába, onnan megyek csak haza vonattal.

De ne ugorjunk ennyire előre, hisz elütem van még sok száz km, és az Ancona mellett magasodó domborzat. Mivel nem akarok magas hegyekre felmenni, még akkor se ha 200 méterről gyönyörű a rálátás a tengerre, ezért Kerülök a szárazföld felé, mert arra lankásabbak az emelkedők. Így találkozok a Santuario della Santa Casa di Loretto templommal. Mivel a gyönyörű épület szintén egy dombon van ezért ezt is csak alulról csodálom az út mellöl.

Anconáig lassan emelkedek, annyira lankás, hogy szinte észre sem veszem, hogy felfelé megyek. Látok egy mekit, arra gondolok bedobok pár hamburgert, de az „étterem” még zárva van, így mehetek éhesen tovább. Visszajutni az út jobb oldalára, szinte lehetetlen. A 4 sávos úton szinte megállás nélkül jönnek az autók, hosszú percet vesz igénybe mire ez az egyszerűnek tűnő cselekedet sikerül.

Az említett széles úton végül elérem azt a kereszteződést, ahol tudom le kell fordulni, hogy bemenjek Anconába. Innen kicsit erőteljesebben emelkedik az út, de aztán nagy sebességgel közelíthetem meg a centrumot, amiről sajnos sok mindent nem tudok. Pár látnivalót felírtam magamnak, és készítettem is egy kezdetleges térképet, de egyenlőre azt sem tudom hol vagyok.

Szerencsére belebotlok a Piazza Ugo Basi, amiről tudom hol van, így betájolom magam, de végül meglátom a Catedrale di San Chiriaco-t, amit nem lehet elrontani, mivel a templom egy dombra épült és jól lehet látni a partról. Feljutni a város egyik leggyönyörűbb épületéhez nem könnyű, de megéri. Mivel eredetileg nem Olaszországban kéne, hogy túrázzak, ezért alig van elképzelésem mit is érdemes megnézni. Így csak véletlenül botlok bele egy-egy szép látnivalóba.

Elindulok északnak, a város kivezető útján találok egy nagyobb boltot, ahol veszek reggelit. Egy zacskó kroaszont, és tejet 3,1€-ért.

Innen halál. Fájnak a lábaim, a lapockám és a tenyerem is. Fáradt vagyok, és semmi kedvem tekerni, de megállni se. Senigalia-ig meg sem állok. Ott is csak a Rocca del Roverre-t nézem meg, ami egy közepes méretű vár, hatalmas bástyákkal.

70km tekerés után végül úgy döntök, hosszabb időre megállok pihenni, ezért kimegyek a tengerpart mellett húzódó útra. ott tudok vizet is szerezni. Na, persze ott se megy könnyen, de végül egy tusolónál sikerül. Nézem a tengert, és a szinte teljesen néptelen partot. Az utószezon miatt már csak a helybeliek vannak, azok se túl nagy létszámban.

Miután megcsodáltam a tipikusan olasz partot, visszanyerem az erőm, és folytatom az utam Fano felé.

Fano-ban megnézem a Bastiano San Galo és a Palazzo del Ragione. Előbbi egy vár, utóbbi a város főtere.

A folytatásban van bicikliút, és az is a tengerpart mellett megy, de sajnos végig betonkerítés, amin csak akkor látok át zavartalanul, ha kiállok a nyeregből.

Pesaro-ban megnézem a Piazza del Popolo, mely szinténén a város főtere, melyet egy szép díszkút tesz érdekesebbé. A város kivezető részén ismét megállok pihenni egy csatorna mellett, ahol nem csak a hajókat nézhetem hosszú percekig, de vizet is szerzek egy szintén díszes kútból. Itt egy autós kérdezi honnan jöttem, majd miután megtudta, hogy magyar vagyok, lájkol.

Erőteljesen közeledek Cattolica felé. Tudom ott sok a kemping, de odáig nem akarok eltekerni. Látok egy kemping reklámtáblát, és mivel a tábla szerint 2km-re van ezért azt választom. Letérek a főútról, és elindul az út felfelé. Valahol félúton kezdem magam szidni, hogy ennyi erővel Cattolica felé is mehettem volna. elég kimerült vagyok, tekertem ma közel 110 km-t és megint felfelé megyek. Sőt az sem biztos, hogy van kemping, hisz a szezon vége felé egyre többen téliesítették a boltot. Fent bár szép a kilátás, néha meg is állok, hogy megnézzem a tengert. Közel a dombtetőhöz végül megtalálom a kempinget. 15€. Igényes, és van egy csomó árnyékos hely, viszont a szúnyog is sok. A wc-ben itt sincs papír.

Felállítom a tábort, majd beülök a helyi étteremben, ami egyben egy társalgó is. Az étterem csak este nyit, addig írom a naplóm, szervezem a túrám, és próbálom elütni a felesleges időt.

Miután kinyit az étterem veszek egy pizzát és egy 6,6dl-es sört. A pizzáért 8€-t még a sörért 4€-t fizetek. Mindkettő jól esik, csak úgy mint a fárasztó nap után az alvás.

 

110,08km