Sokszor olvasom, hogy biciklisek szidják az autósokat, vagy viszont, vagy gyalogos autóst... különböző internetes fórumon. Nem szoktam megszólalni ezeken az oldalakon, mert már belefáradtam. Azt tudom, hogy ahol eddig megfordultam Európában, tőlünk nyugatra, északra, keletre vagy délre, nálunk rosszabbul közlekedő nemzetet nehéz találni.

A közlekedés, egy csoportos összjáték, amiben mi nagyon rosszak vagyunk. Ha látok egy kulturáltan és értelmesen közlekedő személyt, már-már könnyek csordulnak ki a szememből és arra gondolok, hogy még van remény. Pedig csak egy dolgot kell a szem előtt tartani, NEM csak mi vagyunk az úton és a világon.

 

Most a Nyomorultakat, vagy a Gyűrűk urát megszégyenítő hosszúságú regényt írhatnék, hogy mik a hibáink, de úgy érzem jobb ha a saját tapasztalataimról beszélek.

 

Kezdem egyből autós múltammal. 1998 óta van jogosítványom, ez nem olyan sok, de van aki 40 év alatt se képes normálisan vezetni. Szóval forrófejű suhanc koromban haza autóztam Békéscsabára (Budapestről), ha számolták volna a szabálysértéseimet, nem csak a jogosítványt vették volna el, hanem az életemet is. Másnap teljesen nyugodtan minden KRESZ szabályt betartva jöttem vissza, és ezen a 200 km-en 25 perccel értem később haza, akkor megfogadtam, hogy soha nem vezetek gyorsan, mert semmi értelme.

 

Biciklisként amit elég hamar megtanultam, hogy annak van elsőbbsége, akinek megadják. Illetve, hogy a törvény a biciklist védi, az autóst meg a karosszéria.  A vonatot meg mindkettő, íme a legelrettentőbb videó, miért van mindig elsőbbsége a vonatnak.

És a kerékpárosoknak még egy gondolat: a bicikli szabadidő sport IS, de ez nem azt jelenti, hogy bármit szabad csinálni. Pl:balra kis ívben kanyarodunk.

 

A gyalogosként, pedig édesapám bölcs tanácsát írnám le: "inkább tilosban menj át az úttesten úgy, hogy háromszor (alaposan) körbenéztél, mint a szabadjelzésnél körbenézés nélkül. Ebből nem azt kell leszűrni, hogy szabad a piroson átmenni, hanem hogy a zöldnél is nézzünk szét.

Barátom öccse ment át egyszer a zöld jelzésű gyalogos átkelőn, csak nem nézett körbe, eztán 3 hónapig feküdt kórházba, és még meg is megbírságolták 100 eFt-ra, mert rommá törte az autót.

Illetve a következő sztori velem történt. Az Oktogonnál keltem át a zebrán, láttam hogy egy Bajor Motoros Werda, nagy sebességgel közelít a Hősök tere felől. Láttam, hogy nem fog megállni. Csikorgó fékekkel, a zebra közepén érte el a 10 km/h-át, ott kikiabált: "Húzzál a F*szba Köcs*g gyalogos. Ezt a szép mondatot, konkrétan  3 nyugdíjas néninek, és két másik nőnek "mondta". Én kis naiv, még körbe is néztem biztos rosszul van programozva a lámpa, de nem... És még egy gondolat hazánk közlekedéséről: aki nem négy kerékkel közeledik az ne hallgasson zenét mindkét fülével, különben így jár. Zenét lehet hallgatni egy füllel is!

 

Ennyit hazán "csodás" közlekedéséről, inkább arról írnék mi van külföldön. Hát nem ez. Eddig közel 15000 km-t bicikliztem külföldön, és ezalatt 2 kisebb konfliktus történt, ráadásul ez egyikben én voltam a vétkes.

Az olaszok közlekedését tanítani kéne. Olyan természetességgel közlekednek, amit tényleg csak csodálni lehet. A motorok a közlekedéslánc csúcsán állnak, csak úgy mint Görögországban. Volt szerencsém Thessaloniki-ben belekóstolni a csúcsforgalomba, ahhoz képest Budapest egy tök falu / porfészek. Északon kicsit más a helyzet, ott a szabály az szabály. Épp ezért működik normálisan. Bár nehéz feldolgozni ezt józan paraszti ésszel gondolkodó magyarként, de fogadjuk el, ott mi vagyunk az idegenek. Hollandiában a biciklis az úr. Nem is látni sok autót, és nincs is dugó. Ha most valaki arra gondol, hogy "Hollandia kicsi ország, persze hogy nincs dugó". Valóban kicsi, de 16 millióan lakják.

Svájcban megtanultam, hogy a járda a gyalogosoké, ott még lassan biciklizni sem szabad. A spanyolok nem merik megelőzni a biciklist, ami egy kicsit idegesítő, mert úgy érzi magát az ember, hogy feltartja sort. Spanyolországban és Horvátországban is bicikliztem autópályán, úgy hogy a helyi lakosságtól tudom, hogy szabad. A németeknél az utak kitáblázottsága nem a legésszerűbb, a spanyoloknál meg nincs is tábla. A francia bicikliutakat felejtsük el, olyan franciásan nem normális. Liechtensteinről csak annyit, hogy ha túl gyorsan tekerünk nem látjuk az országot olyan kicsi. Portugáliában nem szabad az autópályán biciklizni, a belgák meg pont olyan irracionálisak mint a franciák. A balkánon meg kerüljük el a közeget, mert nem gyengén zsebre dolgoznak. Andorrában jobb ha megtanulunk hegyen vezetni, mert nem sok sík rész van. Az angolokról meg egy külön oldal kéne, de a legfontosabbak, azon kívül, hogy bal oldalt közlekednek. Az utak nagyon rossz minőségűek, és keskenyek, amin még ront az út szélén növő sövény "kerítés". A sövény 20-30 centit vesz el a közútból, és elég magas, ahhoz, hogy a kormány beleérjen, ezért még ennyivel is beljebb kell húzódnunk, magyarán majdnem az út közepén tudunk csak menni

Ha hegyről jövünk lefelé, csak akkor engedjük meg a biciklit, ha már tudjuk mit bírnak a fékjeink. Magyarul gyorsuljunk fel 40km/h-re majd álljunk meg. Ha úgy érezzük a fékek megbízhatóak, akkor növelhetjük a sebességet. Így tudjuk mi az a sebesség aminél kellő rövid távon megállhatunk. Arra azért figyeljünk oda, hogy a féktáv erőteljesen függ a leejtő meredekségétől.

Ha a hegyre megyek fel, és jobbos kanyar jön sokszor átmegyek a másik oldalra, mert biztonságosabb. Ugyanis az autósok szeretik lecsapni a kanyart. Ha elég kis ívű a kanyar akkor bizony elég későn vehetnek észre. Ennek más előnye is van, a külső ív mindig lankásabb, így könnyebb felmásznunk. Természetesen az út átkelésénél maximálisan figyeljünk oda, és ne a kanyarívben akarjunk átmenni a másik oldalra, mert ott látunk a legkevesebbet az útból.