Túráimon mindig máshogy rendeztem el a felszerelést, mondhatni egyre inkább optimalizáltam a pakolást, a hely kihasználtság, a funkció, a súlyeloszlás és az egyes eszközök gyorsabb elővétele miatt.

Az első túrámon elég kevés felszerelést vittem magammal, így csak hátul volt biciklistáska, de akkor is kell egy hátitáska, amiben az értékeinket tartjuk (pénz, útlevél...). A pakolást nem kellett túlmisztifikálni, ami nem túl fontos, az ment a biciklis táskába. Viszont elkövettem egy hibát amit éveken át ráadásul megismételtem, hogy a hátitáskának nem oldottam meg a rögzítését, így sokszor a hátamon volt tekerés közben is. Végül a túra felénél ahogy fogyott a kajám, fel tudtam rögzíteni a hátitáskát is a csomagtartóra. A szerszámokat a biciklivázon elhelyezett kis háromszög alakú táskában tároltam. Egyrészt, mert a kereskedelemben kapható ilyen táska nem is vészes áron. Másrészt, bármilyen mászaki probléma esetén nem kell a táskákban kotorászni.

Második túrán már sokkal több holmit vittem, így elől is elhelyeztem egy táskát. Ekkor még egyik se volt 100%-ban vízhatlan, de a meleg ruhát mégis hátul helyeztem el, ott jobban el lehet szigetelni. Hátul volt még a matrac, a lakatok és a nyergen átfűzve a fényképezőgép táskáját. Egy pár napos próbálkozásként a kormányra ráhurkoltam a hátitáskát, de ez a kormányzást megnehezítette, ráadásul többször beleért a kerékbe a táska és a térképeket is eltakart, amik az első csomagon voltak felrögzítve.

A harmadik túrán már csak azt a kis hibát követtem el, hogy a hátizsák a hátamon volt végig, de minden másnak egész jól megtaláltam a helyét. A hálózsák, a ruhák és a kempinggáz, a teljesen vízhatlan biciklis táskákban. Erre raktam az új sátramat (ami mérete miatt csak ide fért el). A fényképezőgépem táskájának a pántját pedig árhurkoltam a nyeregcsövön, és hátrafele lógott. A szandálokat a biciklistáska csatjai tartották. A szerszámok a szerszámos táskában, de itt tároltam egy tollat, egy noteszt és a telefonom is. Elől meg az olyan dolgok voltam, amiknek nem árt a víz. Pumpa, kaja, edények, esőkabát... És erre  raktam a matracot, illetve a térképeket.

A negyedik túrára a pakolási evolúció szinte a csúcsra ért. Hátra raktam a matracot a sátor mellé, arra a fényképezőgépet. Érdemes kisebb rekeszekbe elhelyezni azokat a dolgokat amiket nap közben használhatunk, a könnyebb elővétel miatt. Ilyen például a naptej, kaja (pl:műzliszelet), esős napokon a poncsó és a kamásli. Ha az első napokban vonattal közelítjük meg a kívánt helyszínt, érdemes a nehéz tárgyakat a hátitáskában a hátinkon hordani, ezzel könnyítve a vonatról való fel, illetve leszállást. Viszont amint lehet a táskát rögzítsük le hátul, a jobb izzadás érdekében.

A hatodik túrámon még fejlesztettem egy kicsit a pakoláson. A fényképezőgépemet eddig hátul tartottam, és nagy nehézséget okozott az elővétele. Ez azért volt, mert ha menet közben megláttam valami szépet, amit le akartam fényképezni, akkor megálltam, de többnyire sehol nem volt alkalmas tárgy, aminek nekitámaszthattam volna a kerékpárt. Így a lábammal tartottam, miközben kicsavart derékkal próbáltam kivenni a fényképezőgépet. Ezt megunva készítettem egy tartót a kormányra, ami nagyban könnyítette a fenti ceremóniát. Egy alumínium csőre csavaroztam, egy másik hajlított alumínium lemezt, ami átfúrtam, és ehhez rögzítettem a fényképez tartót. A kormánynyakra erősítettem fel két AVA bilinccsel. Mivel a két hengeres felület elcsószna egymáson ezért műgyantából öntöttem egy kisközdarabot, ami tökéletesen illeszkedik mind a kormánynyakhoz, mind a tartó csövéhez.

Továbbá 2014-ben fontosnak tartottam, hogy a navigációs eszköz (jelen esetben nálam, ez egy iránytű) szem előtt legyen, ezért ezt is felszereltem a kormányra. Előnye, hogy mindig láttam merre megyek, és egy kereszteződésben mindig tudtam melyik út merre megy. Nagy hátránya, hogy a kormány, és az azon található eszközök lassan felmágneseződtek, és bezavarták az iránytűt. Így amikor Rennes városát akartam elhagyni, csak körbe körbe bolyongtam. Erre a problémára kell még kitalálnom valamit.

 

Van még egy ötletem, ami kényelmesebbé tenné a túrákat. Sokszor alszok vadkempingbe, ilyenkor néha nem állítok sátrat, és csak a hálózsákban alszok. Viszont ez az eszköz a táska legmélyén van. mind a kivétele, mint pedig az elpakolása emiatt macerás. Jobb lenne ha elől lenne egy vízhatlan táska amiben ezt tárolnám, így egy esetleges menekülésnél pár perc alatt úton lehetnék. Csak sajnos egy ilyen vízhatlan táska több tízezer forint.

 

De a pakolásba az is beletartozik, hogy mit hova rakjunk a táskába. Hátul van 1-1 vízhatlan táskám, amibe azokat a holmikat tárolom, amiknek árt a víz. Pl: Hálózsák, ruha. A szandált ezeknek a táskáknak a pántjára csatolom fel. A két táskára rakom a lakatokat, esős napokon pedig a poncsót is(a könnyebb elővétel érdekében).

Ezekre teszem a sátramat, és a matracomat, amit egy 120 literes szemeteszsákba csomagolok el. Ezeket gumipókkal rögzítem, majd erre teszem a hátitáskámat, amiben a legfontosabb dolgokat tárolok. Pl: laptop, iratok, pénz, egyéb elektromos eszköz, térképek. Esőben letakarom egy vízhatlan takaróval, ami megakadályozza, hogy a táska tartama elázzon.

A váz alatt van egy szerszámos táska, amiben természetesen szerszámokat tárolok, de rakok bele tollat, biztos tűt, és ide rakom a telefont is.

Az első táska nem vízálló ezért ide azokat rakom, aminek nem árt a nedvesség. Pl: porkaja, evőeszköz, gyógyszer, tisztálkodáshoz szükséges csomag (kivéve a törölköző)... A táska kisebb rekeszeibe olyan holmit tárolok, amiknek nem árt a víz, de vészhelyzetben fontos. Ilyen a, belső (csere)gumi, szerelő kesztyű, távcső...