Ez az oldal nem a szimpla sátorállításról fog szólni, inkább az apró praktikákról, amit a túráim alatt találtam ki.

Az első ilyen, ha kemény talajon szeretnénk éjszakázni. Három különböző ilyen talajjal találkoztam eddig. A legelterjedtebb, a kempingek parcellázott földje. Ugyan is manapság nagyon népszerű a kempingezés, de, hogy a kényelmes nyugatiak, ne szenvedjenek az otthon hiányába, ezért a kempingek látogatói kb 90%-a lakóbusszal, vagy lakókocsival érkezik. Ezek tömege miatt tömörítik a földet, amire sátrat állítani szinte lehetetlen. Akkor szoktam a sátor karókat helyettesíteni kötéllel, gumipókkal, és minden mással ami kötözésre alkalmas. A kötél egyik végét a sátorhoz, a másikat fix tárgyakhoz kötöm (fa, nagyobb kő...). Nem túl stabil, de több mint a semmi.

Hasonló a helyzet a másik két típusú talajon. Ilyen a  sziklás helyen való vadkempingezés, és az apró kavicsos átázott talaj is.

A tábor helyét mindig gondosan választom ki, ugyan is az éjszakai pihenést több dolog is zavarhatja. A két legfontosabb a köves talaj, a másik a növényzet. A kövek egyenetlensége, és  alakja okoz gondot. Mindkettő egyszerűen orvosolható, ha les simább részt keressük meg, vagy ha sátorállítás előtt eltávolítjuk a nem kívánatos köveket. A környék növényzete is megkeseríthetik az éjszakát. A vadonban való alvás nem túl nyugodt, így ha egy bokor hozzáér a sátrunkhoz, miközben fúja a szél, végig azt hihetjük, hogy valaki mászkál odakint. Ezért szoktam este kicsit "kertészkedni". Minden olyan gallyat ami hozzá érhet a sátorhoz eltávolítok. Ez nem kizárólag azt jelenti, hogy neki esek egy bicskával, a humánusabb, ha lekötöm az ágat, de Olaszországban köveket tettem a páfrányokra, így nem szenvedtek kárt a növények, és én is nyugodtan aludtam.

Oda szoktam még arra is figyelni, hogy fölöttem ne legyen száraz ág, mert egy esti vihar letörheti, és mély nyomot hagyhat bennem és a sátorban a lezuhanó faág.

A negyedik dolog inkább csak vadkempingezésnél fontos. Ne verjünk tábort ösvényre. Se emberi, se állati eredetőre. Emberek ritkán járkálnak éjszaka az erdőben, de vadak annál inkább. Egyszer sikerült egy hangyaboly csapására felverni a sátrat. Ezt későn vettem észre, így pár perc alatt elleptek a hangyák. Képzeljük el ha egy vaddisznó csapásába vertem volna "tanyát".

2014-ben azt is megtanultam, hogy soha ne állítsak sátrat csupasz földre, ha van fű is. Első gondolatom jó lett volna, hogy nem füves területre verek tábort, hisz így hajnalban nem lett volna tiszta pára mindenem, de arra nem számítottam, hogy szakadni fog az éjjel, így reggelre csatak sár lett a sátor kb 40 cm magasan. Ha füves területet választottam volna, akkor ez a gond nem lett volna.

A fent említett párásodásra a legjobb ellenszer, ha egy fóliát terítünk a földre, és arra állítjuk a sátrat. Én egy speciális fóliát vettem erre a célra. Nagyobb sportszer boltokban kapható, 2000 Ft körül mozog az ára. Vékony, és könnyű. Amellett, hogy nem engedi át a párát, jó hőszigetelő képességgel bír. Valamint arra is tökéletes, hogy a legvizesebb talajon se ázik át a sátor alja. 2012-ben a 14 napos folyamatos esőzés, jócskán megáztatta a földet, és egy "mocsárban" tudtam csak sátrat állítani. Akkor nem volt ez a fóliám, és hiába 9000 mm-ig vízálló a a sátram alsó része, mégis átengedte a vizet.